Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

Nagybánya, 1908. Julius 19. 29. szám. V Vi za ] XXXIV. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBaJBLBNIK HVEUSTIDIElSr Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre í K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Eévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alá. Üzleti hirdetések négíjzelceniiméler, hiuatalos hirdetések díjszabás szerint. Nagybánya fejlődéséhez. Nagybányán alig van komoly ember, aki ne kívánná, hogy a város fejlődjék. Evekkel ezelőtt egy zászlóalj katonaság ide- helyezésétől vártak sokan általános fellendülést. Majd nyaralók építésével véltük az óhajtott célt előmozdítani. Tartottunk is helyszíni szemlé­ket, hoztunk határozatokat, hanem a hagyomá­nyos egyetértés meghiúsította a jogérvényes határozatok végrehajtását. Múlt évben önálló törvényhatóságért lelke­sedtünk. Ez évben kir. törvényszéket kértünk. Kétséget nem szenved, hogy különösen a kir. törvényszéknek felállítása hathatós tényező lenne a város fejlődésére. És ha az ez irányban tett lépések sikerre vezetnek, úgy a kezdemé­nyezők, valamint a közbenjárók érdeme elévül­hetetlen, az igazságügyi kormány iránti hálánk pedig véghetetlen lesz. Városunk fejlődésének egyik főtényezöje az idegenforgalom, azért a >Nagybánya« f. hó 9-én megjelent vezérczikkében elmondottakra nézve sokban igazat adunk. Készséggel elismerjük, hogy az idegenfor­galom emelése szempontjából kívánatos a nya­ralók létesítése. De ahhoz, hogy az üdülést kereső idege­nek nálunk mindazt megtalálják, amit keresnek, nem elég a nyaralók építése. A nagyobb városokban és melegebb vidé­keken lakók egészségi szempontból keresik a hegyes vidéket. És oda, hol az egészségügy mostoha gyermek, a legszebb nyaralók sem vonzanak üdülést keresőket. Igazságtalanság lenne akár a képviselő­testületet, akár városunk tanácsát azzal vádolni, hogy a közegészségügygyei nem törődnek. Hiszen a vízvezeték és csatornázás ügye végre-valahára közeleg a megvalósulás stádiu­mához és hogy a közegészségügy eme fontos kérdése oly sokáig vajúdott, annak sem a kép­viselőtestület, sem a tanács nem az oka. Távol legyen tőlünk az elodázásért a fel­sőbb hatóságokat is vádolni, mert a szándék, Mosolyog a szép múlt . . . Mosolyog a szép múlt bős emlékeimben — Körülöttem lassan elváltozott minden ; Azt se’ tudom néha, hova, merre vágyom ? . . . Nem vagyok már otthon sehol a világon. De mi az ? . . . lm’ egyszer hallok édes hangot, Messze kis falumból esteli harangot . . . Valami nóta zeng a régi bűbájjal: »Tele van a város ákácfa-virággal . . .« Látom a falunkat, magamat is benne, Pajtások jókedve mintha körülvenne, Megtelik a lelkem az édes bűbájjal, »Akácfa-virágnak édes illatával . . .« Kimegyek . . . keresem. Nem itt a hazájok, De azért ákácfát még itt is találok; Illatát a szellő éppen felém hozza . . . »Bolyongok alattuk ébren álmodozva.« Messze vagyok immár a város zajától, Egész sor van itten csupa ákácfából, Fürtjeik köszöntnek halkan ingadozva, »Minthacsak mindegyik nekem illatozna.« Oh az a bús nóta sírva csak hadd zengjen, Régi szép hulláma hadd ringasson engem ; Úgy suhanok halkan át a másvilágba . . . Hullj reám — boríts el, ákácfa virága ! . . . Eperjes, 190S. jun. 14. Csengey Gusztáv. A pusztai csillagász. — Irta : Zempléni Árpád. — Az egész tanya alszik. Világos, csöndes júliusi éjszaka van. Körül a nagy szérűn hosszú kazalsáncok, hogy jó vízzel, kisebb költség mellett láttassunk el, csak elismerést érdemel. Födolog, hogy rövid ;dő múlva meglesz a vízvezeték, meg a csatornázás, mi által közegész­ségügyünk minden vonalon javulni fog. Ezután következik a köztisztaság kérdésé­nek gyökeres megoldása. A vízvezeték és csatornázás eme feladatot megkönnyíti, de Nagybányán nem oldja meg gyökeresen és pedig különösen azért nem, mert az úgynevezett belváros annak idején várfalak közé szorítva épülvén, a házak többnyire cse­kély kiterjedésű telkeken vannak összezsúfolva. A közegészségügy és köztisztaság érdeké­ben e baj orvoslására kell törekednünk. Nehéz és hosszú időt, meg nagy áldozato­kat igénylő feladat, de elcg fontos arra, hogy az illetékes körök komolyan foglalkozzanak vele. A felvetett kérdés megoldását nézetünk szerint két intézkedés mozdítaná elő. Az első intézkedés lenne szabályrendeletet alkotni, amely megállapítaná, hogy mily mini­mális kiterjedésű udvaron hány darab és miféle háziállatot szabad tartani, azonkívül bármily házi­állatnak az utcán való tartását szigorúan el­tiltani. A második intézkedésül pedig ajánljuk a a parczellázást előmozdítani és az uj házak épí­tőit mérsékelt áru építkezési anyaggal való el­látással támogatni. Ez alkalommal részletekbe bocsátkozni nem akarunk, de ha az illetékes körök javaslatain­kat figyelemre méltónak találják, örömest bo­csátkozunk további fejtegetésekbe. A drágaság. Sokkal többet írtak és tárgyaltak már nálunk a kivándorlás okairól és ezek megszüntetéséről, sem­hogy e kérdés taglalásába újból belefogni megokolt- nak látszanék. Kétségtelen azonban az, hogy ha munkásaink itthon megfelelő foglalkozást és munkabért kapná­nak, ha lakásviszonyaink jobbak, élelmiszereink olcsóbbak lennének, a kivándorlás nem menne túl azon á normális mértéken, amely mindenütt észlel­hető és semmi esetre sem vált volna nemzeti sze­rencsétlenséggé és veszedelemmé. magas boglyatornyok emelkednek. Vár ez, a magyar ember vára, erőssége; elpusztithatatlanabb, mint a hires olasz várnégyszög. Az egyik boglya tetején valaki halkan fütyörész. Az urasági tanító őrzi ott a cséplőket. Azaz a cséplő­ket nem kell őrizni, az asztagot meg akár kévénkint kihuzgálhatnák alóla, úgy el van merülve a fiú. Magas, ferde ágyat vetett magának búzakévékből, onnan vizs­gálja a csillagokat, az éjszaki tájképet és a tulajdon érzéseit. Csodaszép ez a kerek síkság, ilyenkor, sötétben. Minden tárgyra, mely a nappali fényben se szép, se érdekes nem volt, a homály különös varázsfátyolt térit. A széles, földszintes urasági lak előtt jegenyesor áll. De talán nem is jegenyék azok, hanem gyászos, fekete szerzetesek temetnek ott valakit. Mennek is bizonynyal, csakhogy nem látni, oly ünnepiesen, lassan haladnak, mint a óramutató. Csakugyan már is a három-sor-ablakos magtár előtt állanak a jegenye-barátok. Ez épület komor fehér­ségében templomnak beillik. Csak várjunk, mindjárt beviszik a koporsót, ők meg térdre esnek, úgy imád­koznak tovább. A harang még nem szól, de minden pillanatban megkondulhat. Valamelyik ólban már meg is szólalt egy komoly hangú kolomp. Pillanatra csak, de majd zúgni fognak mindjárt a harangok is. A pajták, akiok, cselédházak között belátni a tanya négyszög udvarára, hol fantasztikus alakú eke­állatok, szárnyas arató-gépek, villás-bajuszu széna- gyűjtő szörnyek összebújva pihennek a visszhangtalan csöndben; pihennek, de mozdulatlanul. Minden neszre fölfigyelnek. Ha az istállóban egy-egy ló prüszkölni kezd és dobog; ha az ólban elbödül egy tehén, vagy az akolban fölbéget egy bárány, mely álmából fölriadva, Tudván a kivándorlás okait, mindent el kel­lene követnünk annak megszüntetésére. Gondolkodni kellene arról, hogy minden mun­káskéznek jusson munka az év minden szakában, mert csodálatos módon az egyik oldalon munkás- hiányról panaszkodnak, a másik oldalon a munka- nélküliek jajgatása hangzik fel. A munkanélküliség ellenszerei a szervezett állami munkaközvetítő hivatalokon kívül a foglal­koztató műhelyeknek nagy mértékben való szaporí­tása és főleg a közmunkák, amelyek sohasem fogy­nak ki és amelynek ellátása, amellett, hogy köz­hasznú és állandó munkát biztosíthat nagy számú munkásnak, még azzal az előnynyel is jár, hogy csök­kenti az alamizsnálkodásra és közsegélyre szorulók számát, aminek ismét társadalmi és erkölcsi szem­pontból van nagy jelentősége. Persze ezeket a közmunkákat nem akkor kell előkészíteni, mikor a munkanélküliek száma nagy és fenyegető vagy amikor a visszavándorlók elhe­lyezésére van szükség. Ilyen közmunkáknak terv­szerűen előkészítve, rendszeresen és állandóan kell folyniok, hogy a munkás mindig találjon foglalko­zást; de amellett, hogy ő munkáját megkeresi, mun­kája munkabérének teljesen megfelelő hasznot is kell eredményezniük. Az élelmiszerek és a lakás szertelen drágasága okozza a munkabérek állandó emelkedését, az eme­lés megtagadása esetén pedig a sztrájkokat. A munkabérnek szüksé^kép olyannak kell lenni, hogy a munkás abból megélhessen és egyéb, amúgy sem túl sok és túl nagy szükségletét fedezze, arányban kell tehát állnia a piac és a lakások áraival. Nálunk azonban ebben a tekintetben állandó aránytalanság lévén, a munkás képtelen beérni munkabérével, a munkaadó pedig képtelen megfe­lelni az egyre emelkedő kiadás szükségletnek. Hiszen 1900 óta 1905 ig például 1000 klg. búza ára 1503 koronáról 2264 koronára, 1000 klg. rozsé 1351 koro­náról 1823 koronára, 100 klg. ökör élősúlyban 688 koronáról 911 koronára, 100 klg. sertés pedig 967 koronáról 1363 koronára emelkedett. E horribilis drágaság megszüntetésére pedig éppen semmi sem történt hatóságaink részéről, nem csodálható tehát, ha minden szükségletnek megdrá­gulásával a bérek is felszöktek a nélkül, hogy a munkás sorsát a legkisebb mértékben megjavították volna, mert hiszen a nagyobb munkabér sincs arány­ban a drágasággal, amelyet csak körültekintő élel­mezés és lakáspolitika tüntethet el, erre pedig, úgy látszik, az illetékes körökben nem igen van hajlan­dóság. Kétséget nem szenved, hogy nagy ipari válla­lataink jelentékeny része, mert hiszen első sorban ezek volnának irányitó szerepre hivatva, fájdalom, most nem tudja hol van és fél, mig valamelyik öreg birka válaszbégetése meg nem nyugtatja ; ha a dohány­pajtából kiszáll egy denevér és felül a kutágasra : ezek a tágas udvar közepén heverészö gépállatok erre azonnal mozgolódni kezdenek, fülelnek, szétnéznek: mi a baj? Mi zavarja meg az éjszaka csöndjét? Egy csonka asztag alatt a lokomobil is minden negyedórában megmozdul. Hol a hadaró ökleit ereszti le, hol a hajtószíját dobja le magáról. Száz ember helyett dolgozik egész nap, de szereti is a kényelmet éjszaka. Még a nagy kereket is letenné válláról, de az, úgy .látszik, oda van nőve. Pattog, ereszkedik minden porcikája, azonban e kényelmes nyújtózkodásában is látszik, hogy minden ize, izma vas. Érzékeink rendkívül kápráznak, nagyítanak a sötétben, ezért látunk mindenütt életet. A szérű közepén hamvadoz a cséplők vacsora- tüze. Férfiak, nők vegyesen alusznak a hamuhalom körül, melyből még ki-kipillant egy szunyókáló parázs­szem. A kazlak aljában, a fagép széles-lapos tetején és szalmarázójában, mindenütt emberek alszanak. És mindezt a békét, nyugalmat befödi langyos levegővel a világos, csillagos tiszta égbolt, melyen szinte látszik, hogy tiz mértföldnyi kerületben nincs alatta város, mely füstjével, gőzével befellegesitse. Az alvók között csak egy lompos, fehér komon­dor ögyeleg álmatlanul és föl-fólvakkant olykor a bog­lyán heverészö tanítóra. Ezt azonban nem zavarja semmi. Virraszt és áb­rándozik tovább. Rajong az éjszakáért. Ennek sötét színe, suttogó hangjai, tisztára higgadt levegője föl­izgatják vérét, képzeletét. Extazisba ejtik ezt az em­bert. Kibontja rajongása szárnyait s képzelete elka­landozik a sötét határtalanságban. Éjszaka látni a mindenség igazi ábrázatát, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom