Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-21 / 25. szám
f Nag^fcáfiya, 1908 Junius 21. o. szám. /XXX TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVIIISrID IBIST -V^.sAlRlXrA.IP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész dános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca 30. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A nagybányai gyümölcsösök jöve- j delmezőségéről. A nemzetgazdának legkényesebb feladatai közé tartozik az agrár és merkantil érdekek összeegyeztetése. A termelőnek feladata: lehető legkevesebb költséggel, piacképes terményt előállítani; a ke- reskedöé pedig: az átvett terményt minél előnyösebben értékesíteni; azt, hogy az előállítási költség, meg a fogyasztó által fizetett ár között való különbözeiből származó nyereség méltányosan oszoljék meg, szabályozza a verseny. Mindez oly igazság, hogy tantételnek is beillik és oly egyszerű dolog, hogy azt mindén termelő és kereskedő könnyen megérti A gyümölcsös tulajdonosának feladata tehát piacképes gyümölcsöt termeszteni és szállítani. Ha kellőleg mérlegeljük, hogy mely gyümölcs tekinthető piacképesnek, arról győződünk meg, hogy a nagybányai kisebb gyümölcsösök tulajdonosai nincsenek abban a helyzetben, hogy minden követelménynek, társulás nélkül megfelelhessenek. Hogy valamely gyümölcs és különösen az alma piacképes legyen, első feltétel az, hogy minél nagyobb és legalább egy kocsirakománynak megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre egy fajból. További feltételek, hogy szine, meg alakja tetszetős, ize jó és leves, végre pedig hogy sokáig eltartható legyen. Nagybányán már háromszáz év előtt is szép sikerrel foglalkoztak gyümölcstermesztéssel. Minthogy azonban a szatmár—nagybányai vasút létesítése előtt gyümölcskereskedelemről nálunk szó sem volt s ennélfogva a fönnebb emlitett igények ismeretlenek voltak: a nagybányai gyümölcsösök tulajdonosai régente minél több fajra törekedtek. A régibb gyümölcsösökben száz almafánal 15—20 fajjal találkozunk. Az tehát majdnem lehetetlen, hogy régibb, nem nagy kiterjedésű gyümölcsödben egy-egy almafajból legalább egy kocsirákománynak megfelelő mennyiség álljon rendelkezésre. A nagybányai régi gyümölcsösök almatermése csak úgy értékesíthető előnyösen, ha több gyümölcsösből összevásárolt alria, fajok szerint elkülönítve osztályoztatik. Emez osztályozáshoz bizonyos szakismeret kell. Azt, hogy a gyümölcs- kereskedéssel foglalkozó nagybányai lakosok rendelkeznek-e, vagy nem a kérdéses szakismerettel, vitatni nem akarom, de saját tapasztalatomból állíthatom, hogy némely vásárló az almát csupán nagyság szerint osztályozza s még azzal sem törődik, hogy a novemberben, meg a februárban érő faj összekerül. Természetes, hogy ilyen eljárás értékcsökkenésre vezet, mely csakis a gazdát sújtja. De a nagybányai és különösen a vidéki gyümölcsösök tulajdonosai további kárt azzal szenvednek, hogy a gyümölcs mázsálásánál bizonyos — mint értesültem 15—25 — % levo- natik. Tagadhatatlan, hogy a gyümölcs szedésénél és szállításánál gyakran tapasztalt léhaság miatt sok ütődött gyümölcs is kerül a mázsára, nézetem szerint azonban vásárlónak nem átlagos levonással, hanem az ütődött gyümölcsnek kiválogatásával kellene magát biztosítania az e címen való károsodás ellen. Az átlagos levonásnál abban rejlik a legnagyobb hiba, hogy a gyümölcsszállitó nem is tudja, hogy nem a teljes súly vétetett számba, csak azt tapasztalja, hogy mindegy akár hibátlan, akár oly gyümölcsöt ad át, amely között ütődött is fordul elő. Teljesen meg van nyugodva, ha q-ként kikötött árt, például 20 q mennyiség számbavételével kapja meg, amidőn tényleg 25 q-t adott át és nem tudja, hogy 5 q ára levonatott. A most divó és minden tekintetben elítélendő eljárásnak természetes eredménye, hogy a gyümölcsszedésnél meg szállításnál tapasztalt léhaság nem csökken, hanem terjed. Ütődött és hibás gyümölcsnek piacra dobása pedig gyümölcsünk általános értékét rontja. Az előadottakból kitűnik, hogy a nagybányai, valamint a környékbeli gyümölcsösök jövedelmezősége az eddig gyakorolt értékesítési mód mellett a minimumra van leszállítva. Szívesen elismerem, hogy a nagybányai gyümölcsösök jövedelmezőségének okszerű emelése tárgyában a kezdeményezés érdeme Szász józse gazdatársunké, aki szakszerű osztályozás után értékesíti a rendelkezésére álló gyümölcsöt. De kétséget nem szenved, hogy Nagybánya és vidéke valamennyi gyümölcsösének jövedelmezősége csak úgy emelhető gyümölcsünk minőségének magas színvonalára, ha az alakulóban levő gyümölcsértékesitő szövetkezet életbelépését gazdatársaink, részvényeknek jegyzése által, lehetővé teszik. A megfelelő minőségű gyümölcsöt, szakszerű osztályozás utján, csak a szövetkezet teheti piacképessé, valamint a gyengébb és a gazda javára eddig nem értékesített gyümölcsöt is csak a szövetkezet dolgozhatja fel értékesíthető árucikké. a. Törvényszék Nagybányán. — Stoll Béla beadványa a városi képviselethez. — II. Nagybánya a kerület központjának tekinthető s mert állandó fokozatos növekedése természetes s igy jelenleg 14000 lakosságával kilátást nyújt, hogy a kerület gyűjtő központiságára bír hivatással s vasúti összeköttetése a kerületbe szétágazó, jelenleg kápol- nokmonostori völgy felé is előmunkálatban van s a bányakapitányság, bányaigazgatóság, főerdőhivatal, főgimnázium, adóhivatal, 5 pénzintézet, elemi és polgári leányiskola és óvódák, két kaszinó, ipartársulat, bányaegylet és sok más egylet által a törvényszék körhöz Az utitársak. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Volt egyszer egy hatalmas kalifa, aki vallásos buzgóságában nagy kegyetlenséggel bánt mindazokkal, akik nem az ő vallásának törvényei szerint éltek. Mindenkit a maga vallására akart tériteni s eközben megfeledkezett a vallás legszebb törvényéről: az em- berszeretetről. Történt egyszer, hogy egy vándor dervis igyekezett a kalifa székvárosa felé s az országúton menekülő emberekkel találkozott. Megszólította az egyik menekülőt: — Hova szaladsz, jó ember? Mi okozta nagy rémületedet, amely meglátszik az arcodon ? A menekülő nem is válaszolt a dervisnek; tovább futott jajgatva, sírva. A dervis odaállt ekkor egy másik menekülő elé s megragadva a karját, nem eresztette tovább. — Mondd el a rémületed okát! Hátha segíthetnék rajtad. A rémült tekintetű ember elmondotta ezután a dervisnek, hogy menekülniük kell a kalifa székvárosából, nehogy az életükkel lakóijának. — Miféle nagy bűnt követtetek el, hogy még az életetek is veszedelemben van ? — Nem követtünk mi el semmi bűnt, amiért büntetést érdemelnénk, mégis menekülnünk kell, mint a gonosztevőnek. Kiűztek bennünket a kalifa székvárosából. Megparancsolták nekünk, hogy estig jó mesz- szire meneküljünk, mert ha azután itt találnak bennünket. halállal fogunk lakolni. — Ki adta ezt a parancsot? — Maga a kalifa. Gyűlöli ö mindazokat, akik nem az ő vallása szerint imádkoznak. Sok kegyetlenséget követett el már velünk emiatt, most mindany- nyiunkat halállal fenyegetett meg, ha* el nem hagyjuk estig a székvárosát. A menekülő ezután tovább futott. A dervis könnyezve nézett utána. Az ö nemes lelkét felháborította a kalifa kegyetlensége . . . Nem is késlekedett egy pillanatig sem, sietve igyekezett be a városba és egyenesen odafutott a kalifa palotája elé. Az örök megkérdezték tőle: — Mit akarsz itt ? A dervis rájuk kiáltott: — Eresszetek be a kalifához! A durva katonák tisztelettel állottak félre a szent ember elől. A dervis ezután bement a kalifához és megkér - dezte tőle: — Miért kegyetlenkedel azokkal, akik nem a te hited szerint imádják az Istent ? A kalifa gőgösen felelte : — Mert csak az én hitem az igazi hit, a többieké istenkáromlás. A dervis lekuporodott a kalifa trónja elé. — Engedd meg nekem, — mondotta azután a kalifának, — hogy elmeséljek neked valamit, amiből majd azt is megtudod, hogy mi módon vélekedem én abbeli meggyőződésedről, hogy csak a te hited az igazi hit, a másoké pedig istenkáromlás. A kalifa intett a dervisnek, hogy beszéljen. — Valamikor régen — igy kezdte meséjét a dervis, — találkozott egyszer az országúton három ember : egy arab, egy hindu, meg egy kínai. Kereskedők voltak és vásárra mentek mind a hárman. Egyik sem értette a másik nyelvét, de azért hamarosan megbarátkoztak s békésen folytatták együtt az utjokat, A békesség azonban nem sokáig tartott. Útközben egy pénzdarabot találtak s ez volt az oka a békességük megbomlásának. Mind a hárman egyszerre pillantották meg a homokban a fénylő pénzdarabot, egyforma joguk volt tehát hozzá s közös tulajdonnak tekintették. Kézmozdulatokkal, jelekkel nagynehezen megmagyarázták egymásnak, hogy legjobb lesz, ha a pénzen gyümölcsöt vesznek és szétosztják azt egymás között. Kiáltozni kezdte azután mindegyik, hogy miféle gyümölcsöt szeret, miféle gyümölcsöt vegyenek a talált pénzen. Minthogy egyik sem értette a másik nyelvét, sehogysem tudtak megegyezni. Mindegyig a maga kedves gyümélcséböl akart vásárolni a talált pénzen. Végre úgy összevesztek, hogy majdnem belekaptak az egymás hajába. Mikor azután megérkeztek a legközelebbi városba, egyenesen a bíróhoz mentek, hogy ez döntse el az ügyüket. A biró szerencsére mind a háromjuk nyelvét ismerte s mindegyikkel tudott beszélni a maga nyelvén. Mikor megtudta, hogy miből támadt a perpatvar, megkérdezte először az arabtól, hogy miféle gyümölcsöt óhajt vásárolni a talált pénzen i — Narancsot, — felelte az arab. — Hát te ? — kérdezte azután a hindutól. — Narancsot — felelte amaz. — Hát te ? — kérdezte a kínaitól. — Narancsot. A biró nagyot nevetett s mindegyiknek megmagyarázta a maga nyelvén, hogy semmi okuk sem volt a perlekedésre, hiszen valamennyien megegyeznek a kívánságukban : valamennyien ugyanazt a gyümölcsöt akarják. A gyümölcs ugyanaz, csak a nevük más-más az ő nyelvükön. A dervis befejezte a meséjét. — Eddig van, mondotta a dervis a kalifának. — Megérthetéd ebből, hogy milyen igazságtalan vagy más vallásu embertársaiddal szemben. Hiszen másmás módon valamennyien ugyanegy cél felé haladnak : a jóságot és az emberszeretetet hirdetik. A kalifa gondolataiba merült, majd igy szólt: — Igazad van bölcs dervis. Xja.p-un.ls: ma.1 száma © ©ld.a.1.
