Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-31 / 22. szám
V Nagybánya, 1908. — Május 81. — 22. szám. * fön-r j • : a. V / Előfizetési árak Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ZRévész; J"ános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca SO. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Munkásgimnázium Nagybányán. A tudomány terjesztése a haladó kor egyik legfőbb feledata. Most, amikor szabad líceumok, egyetemek szervezéséről van szó világszerte, amikor pl. a finneknél 80 népegyetem terjeszti a tökéletesedést, nálunk is megmozdultak a vezető körök s népegyetemet és munkás középiskolákat akarnak létesíteni. Az »Uránia« magyar tudományos egyesület vállalkozott a nagyszerű eszme szervezésére. Szerinte a munkásgimnázium általában a munkásosztály, kiváltképen pedig az iparos inasiskolát végzett és katonai szolgálat előtt álló fiatal segédek középiskolai irányú rendszeres tanításával foglalkoznék. E célból részint vetített képekkel illusztrált felolvasásokat, részint sorozatos szabad előadásokat tart. A tanítás anyaga 144 felolvasásból áll és pedig az októbertől márciusig tartó időszakban. Az I. évfolyam vetítéses tárgyai: A magyar nemzet története. Magyarország földrajza. Egészségtan. Ipartörténet. II. évfolyam. Magyar irodalomtörténet. Magyar mivelődéstörténet. Egyetemes földrajz. A természettan alapelvei és története. III. évfolyam: Világtörténet. Törvényismeret, alkotmánytan. Nemzetgazdaságtan. Mezőgazdasági ismeretek. Ez a tananyag 3 évre osztható s egy télen át 48 előadás tartandó, mely idő alatt a növendék négy tárgyat elvégez. A hétnek fennmaradó napján tarthatók a szabad előadások, képek nélkül és pedig Az I. évfolyamban: Magyar irálytan, különös tekintettel a polgári ügyiratokra. Gyakorlati számtan és mértan. Egyszerű kereskedelmi és mlihelyi könyvelés. A II. évfolyamban: r Ábrázoló mértan. Szabadkézi és szakrajz. Kísérleti természettan. A III. évfolyamban: Természetrajz. Vegytan. Technológia. Az előadások a mühelyi munka megszűnése után kezdődnek a helyi viszonyokhoz képest, pl. esti 7 vagy 8 órakor. Az Uránia egyesület 30 7« díjkedvezmény mellett kikölcsönzi a sorozatos előadások vetitö- képeit. A füzetekből előadásonkint 50 példány átvétele kötelező. Tehát legalább 50 beiratkozott hallgatóra volna szükség, aki egyszersmind tankönyvet is kapna. Előadhatnak az akadémiák, közép- felső- és szak- vagy polgári iskolák tanárain kívül a szükséghez képpest elemi iskolai tanítók, nemkülönben az értelmi osztály ama tagjai, kik vagy oklevéllel bírnak vagy irodalmi tevékenységükkel, esetleg gyakorlati pályákon való eredmépyes működésűkkel mások tanítására minősülteknek bizonyultak. A hallgatók beiratkoznak-, minden munkás vagy munkásnö hallgató lehet, aki 16-ik életévét betöltötte, írni, olvasni tud. A beirt hallgató nyomtatott leckekönyvet kap (index), melynek címlapján a felvételi iv adatait fölirják. Az előadó aláírásával igazolja a hallgatást. Akik jó eredménynyel le is vizsgáznak, azok munkásgimnázmmi végbizonyítványt kapnak s ezek a munkás-akadémiákba léphetnek. Az »Uránia* szeirint a fiatal segédek szellemi életük egyedüli központjául az ifjúsági egyesületek kínálkoznak, az u. n. önképző egyesületek ; fájdalom azonban, ezeknek könyvtáruk is alig van és ha van is, nehány rósz regényből és folyóiratból áll. Szóval ezekben az egyesületekben — tisztelet a kivételeknek — a fiatal segédek szellemi irányításhoz és könyvekhez nem juthatnak. 200 ilyen egyesület létezik az országban. A gimnáziumban nemcsak szóbeli tanításban részesülne az ifjú, de minden előadáshoz 50—60 képet is adna az Uránia s ez rendkívül érdekessé teszi az előadást, mutatja az a körülmény, hogy már eddig a vidéken 2000 előadást kellett tartani és 50000 füzetet vásároltak meg a hallgatók. A szabad líceumok többnyire az iskolákban tartják előadásaikat. 1905-ben 49 szabad líceumból 30 az iskolában, 9 a kaszinókban, 5 kultur egyletekben, 2 a városházán, 2 kereskedelmi csarnokban tartotta előadásait, csupán egy az iparosok körében; mutatja ez, hogy mily nagy szükség volna éppen ide terelni a dolgot. A tizenkét tárgy egy évben 720 koronába, 3 évre felosztva 240 K-ba kerül a tisztelet- dijakon kívül s e mellett egy vetítőgép beszerzése is szükséges (150 — 200 K). Az Uránia megjelöli a székhelyeket is, ahol ez iskolákat szervezni kellene s az első csoportba sorozta mindjárt Nagybányái. Itt valóban az iparos ifjúsági önképzőkör keretében sikeresen lehetne ezt a nagy kulturális kérdést megoldani. Az iparos otthonnak nemsokára lesz megfelelő helyisége, szép nagy terme, létesül a villamos világítás, ami a vetítéshez okvetlenül szükséges s a hallgatók, talán a fiatalabb mesterek és idősebb segédek közül is kikerülnének könnyen ötvenen. Az anyagi kérdés egy kis nehézséget okozna ugyan, azonban meg vagyunk győződve róla, hogy ha az ipartestület, a hivatalos város, sőt maguk as összes iparosok a legnagyobb rokon- szenvvel karolják föl az eszmét, akkor ez a nehézség is elesik. Azért is foglalkoztunk lapunk első helyén ezzel az érdekes és messzevágó kérdéssel, hogy felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akik a magyar ipart nemcsak hangzatos frázisokkal, de komoly alapossággal fel akarják virágoztatni, akik érdeklődnek igazán az iparos osztály fejlődése, izmosodása iránt s hogy megteremtsük jelen cikkünkkel is azt a magasabb hangulatot, ami az ilyen komoly dolgok létesítéséhez szükséges. Révész János. Válasz a „Köszöntés“-re. — Irta: Révai Károly. — Most, hogy a »Köszöntés«-t meg kell válaszoljam : Aranyos Erzsiké vezeti a toliam ; És igy ez az ének Hófehér virága az ő kis szivének. S küldi lluskának e fehér virágot, Húsnak, kit szeret, bár sohase’ látott; Csak fogadd el tőle ! Meleg ragaszkodás fakad majd belőle! Mi, kik a költészet berkeiben járunk, Vagy előbb vagy később egymásra találunk ; A dalos madárnak Énekes pajtási mind nyomába járnak ! Jóleső melegség fogta el szivünket, Mikor csicsergéssel köszönlöttél minket; S ime nótás kedved Belevitt, hogy én is nótával feleljek. Ám neked még könnyű, mert röpít a Múzsa, De az én szárnyamat valami lehúzza Az utca porába. Tán a rám gyűlt évek tengersokasága. Hej, azért úgy néha — amint most is látod, — Kézen fogom Múzsám, — drága leánykámat, S szállani próbálunk. De bizony ezernyi akadályt találunk ! Ne nézd hát, hogy szállván göröngyről-göröngyre, Szép köszöntésednek visszhangja oly gyönge, S magasba nem ér fel! Pótolni igyekszem szivem melegével. S mig ölemben piheg az én kis leányom, Tengerkék szemeit lefogja az álom ; S ehez a nótához Zárt pillái alól csillagfényt sugároz . . . A fenyő. — Irta: Papolczyné, Bartók Ida. — Mari átjött, nagyon kért, hogy beszéljek valamit neki, hihetőleg unatkozott otthon és foglalkoztatni akarta a lelkét. — Jól van — szóltam — csak ülj le és figyelj, mint a hogyan te szoktál figyelni — a lelkeddel, a sziveddel — majd én elmondok neked valamit a — fenyőről. — A fenyő csak úgy éppen az eszembe jutott, magára hivta a figyelmemet. A kertünk közel van s a nagy kerek virág ágy közepén ott díszük egy sudár fenyő. Magam ültettem nem is olyan nagyon régen. Imádom ezt a növényt, mert a mikor minden giz- gaz elhervad, elszárad — oda lesz — ez megmarad zölden, üdén. És mikor kiterjesztett lombos ágaival ottan áll a nagy fehér hideg pusztaság felett, mintha meghazudtolója volna a természet örök rendjének Ígéri az öröklétet és tagadja a végleges megsemmisülést. Valamikor valahol — szóltam — férjhez ment egy leány, ahoz, akit szeretett és aki ót szerette. Az esküvőjük napján boldogságuk szent nevében elültetett egy fenyófácskát. Ideális lelkű leányka volt és szerette ezt a növényt — azért ültetett el éppen fenyőt — no meg azért is, hogy örök zöld színével a boldog reménységnek és az örök szerelemnek igazán szimbóluma legyen. Teltek az évek — és az ő boldogságuk nem csökkent — minta házas életet éltek, mondják az ilyenekre. Igaz is volt ez; az asszony mintha kifejlődött megnőtt volna; bájos volt és kívánatos, mint egy hamvas, egészséges, érett gyümölcs, kecses ringó körvonalokkal, az ajkán vidám mosoly, a szemeiben a boldog megelégedett asszonyok sokat eltitkoló — de mindent hirdető varázslatos sugarával. — Az ember imádta az ö asszonyát, csak nem ideális legény szerelemmel, sokszor rajta kapta magát, hogy udvarol a saját feleségének, ezen aztán mind a ketten jót nevettek. Később szaporodott a létszám, időjártával egy, majd két, Rubens ecsetére méltó gyermek köszöntött be a családba és ők úgy érezték, hogy a sors mindent megadott nekik a mi e földi életet boldoggá, megelégedetté teszi. Az asszony nem feledkezett meg a fenyőről sem, Gondozta, ápolta kedvenczét s a szép növésű fácska. mint jól gondviselt gyermek napról napra nőtt, gyarapodott. Körülbelül egy évtizedig tartott ez a menyországba való helyzet. Akkor aztán ... a családi élet tiszta kék egén vészes szürke felhők kezdtek gyülekezni : — a férj elhidegült a feleségtől. Tudta — vagy legalább is sejtette ezt a nő — a csókok a házas élet e csalhatatlan hőmérői — figyelmeztették reá — hisz a mik eddig magas hőfokot Lap vials: mai száma © old.al.
