Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
(2) 4. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1908. Január 26. Petőfi emléke. A Nagybánya és Vidéke legutóbbi számában lelkes felhívást olvastunk a Petőfi hozzánk közelebbről is fűződő emlékének ápolására és a Petőfi-ház céljaira való kegyeletes anyagi hozzájárulásra, s nem tagadhatjuk, hogy ama lelkeshangu felszólítás és buzdítás jókor érkezett és bizony ránk is fér. Az a cikk ugyan Petőfi emlékének szemmel- látható jelei közt nem említi, hogy az áll. főgimnázium Önképző-köre a nagy költő nevét viseli s hogy ugyané kör már küldött is a tavalyi tanévben 50 koronát a budapesti Petőfi-ház céljára, de egyébként teljesen igaza van abban, hogy a legnagyobb magyar költő emléke és szelleme iránt meglehetősen közömbösek vagyunk és éppen nem büszkék arra, hogy e nagy szellem rövid földi életének és fényes költői pályájának legszebb,, legboldogabb és legregényesebb része éppen a mi vármegyénkhez, részben a mi városunkhoz és környékéhez fűződik. Hogy az ellenkezőről, vagyis mégsem egészen kialudt kegyeletünkről tegyünk bizonyságot, teljes lélekkel ajánlom megvalósításra Takáts Ilus indítványát. De hogy az a nagy szellemi tőke és kincs, melyet költőnk emlékében bírunk, állandóan gyakorolhassa elevenítő hatását társadalmi és szellemi életünkre, bátorkodom amaz eszmét kibővíteni és állandósítani. Van nekünk városi múzeumunk. Tanulságban és érdekességben mennyit nyerne ez intézményünk, ha Petőfi-ereklyékkel is dicsekedhetnénk?! Ha nagybányai ember ilyenek birtokában van, vagy hozzájuk véletlenül jut, jobb helyre nem juttathatná, mint múzeumunkba; sőt a Muzeum-Egylet pénz árán is vásárolhat ilyeneket. De mivel Pefőfi-ereklyék már bizony ritkán találhatók és többnyire már megfelelő helyeken őriztetnek, ez ereklyegyüjtemény szegénységét gyümölcsözően pótolhatná a Petöfi-irodalom gyűjteménye, melynek a muzeum könyvtárában volna legilletékesebb helye. Ha már nincsen Petőfi-házunk és nincsen Petőfi - szobánk,*) legyen legalább Petőfi-szekrényünk, mely kárpótolhat minden egyébért, mert magában foglalná a nagy költő összes szellemi kincseit. Értem t. i. a költő müveinek különböző kiadásait, illusztrációit, a fordításait, az életrajzokat, kritikákat stb. stb., szóval az egész Petőfi-irodalmat, de nemcsak mutatványul, hanem használatra is, úgy a szakemberek, mint a közönség számára. Úgy tudjuk, a Muzeum-Egylet évenkint bizonyos összeget fordít''könyvtára gyarapítására, szerény véleményem szerint alkalmasabbra egyelőre nem fordíthatná. Ez volna kegyeletünk egyik része. De az ifjúság mutatni is szeretne Petőfi emlékére. Ezt is megtehetik jó szívvel; mulattak ők már egyéb, kisebb titulusokon is, tehát ezen is lehet, csak tudják a kellemessel ügyesen öszzekapcsolni a hasznosat. S ha az idei legközelebbi mulatságuk tiszta jövedelme a budapesti Petőfi háznak jut, miért ne rendezhetne az Ifjúsági kör minden évben egy Petőfi-estélyt, mely hangverseny keretében rendezett bármily változatos ünnepséggel kezdődhetnék. Nem is kellene éppen farsangban csinálni, hanem lehetne más időben is, pld. szeptemberben, Petőfi itt tartózkodása évfordulónapjain. (Lám, az elmúlt őszön éppen 60 esztendős évfordulója volt ennek s a Petőfi városában az iskolán kívül szó sem esett erről.) Az estélyek tiszta jövedelme akár tőkésítve, akár évenkint egészen kiosztva, jótékony célé volna : teszem, felváltva egy gimnáziumi, vagy polgári iskolai növendék, vagy iparos tanuló segélyezésére. *) De van Pelőfi-tanyánk. Szerk. Azt hiszem, ily estélyek rendezése teljesen megfelelne az ifjúsági kör rendeltetésének. S mily magasz- : tos hivatást töltene be azzal, hogy midőn egyrészt élete rövid boldogsága révén e városhoz és vidékéhez nőtt nagy költő emlékével és nevében jótéteményt gyakorol, másrészt bevinné az iskolából az életbe, a társadalomba, társadalmunk leikébe a nagy Petőfi lelkét, szellemét, költői világát! Már pedig ez a lélek a szerelem eszményisége mellett jelenti a szabadságot, a magyarságot, az igaz magyar demokráciát, a nép szeretetét, a köznéppel való törődést és sok mindent, amire nekünk e sivár időkben úgy magunk és városunk, mint hazánk javára szükségünk van. Nemo. Heti krónika. Benn vagyunk a tél kellős közepében. Mit gondol a nyájas olvasó, mi következik ebből? Ne sokat tessék töprengeni rajta, megmondom én. Az, hogy napirenden vannak a kabát, cipő és kappan- lopások. Egy bátor leányzó annyira belejött a vállalkozásba, hogy a felsőbányai-utcában sorra vette a házakat s 1—2 kappant innen is onnan is elemeit az esthomályban, mig végre egy házigazda saját- kezüleg elfogta az inyencz macskát a kappanjaival együtt. Ma van Pálfordulása, ez az a nap, mikor megfordul az emberek erkölcse is, nem lévén oly hosszú az éjszaka és oly szörnyen hideg a tél, kevesbed- nek ezután a fa és egyéb tolvajlások, vagyis az emberek erkölcsösebbek lesznekEgyébiránt Pál egészen jól fordult, csendesen, mondhatnám bosztonosan, semmi kifogásunk ellene, verőfénynyel köszöntött be és nem köddel. Szinte látom, hogy Nagybánya 100 korlátlan italraérésében minő nagy ivások lesznek ma és holnap ennek örömére. De sebaj! csak is igy remélhetjük, hogy megjavul majd a jővő nemzedék. A hét gyermekes sváb családapának is azt mondta egykor a felesége: — Hanzi! ugyan nem szégyelled magad, nap- nap után olyan részeg vagy, mint a dinnye, jó példát mutatsz a gyerekeidnek. — Jót bizony asszony, elrettentő példa vagyok én nekik, van itt ész*. . . — meglásd közülök egy se lesz részeges, azért töröm magam mindennap az ital után. A héten része volt a társadalomnak benne, hogy nyujhatott bőven ilyen elrettentő példákat a jövő nemzedéknek és sorsunkat bizonyára ma sem kerülhetjük el. Nagy estélyt tart a-kéns-avgyár. Kitűnő hangulat Pompás ételek és italok. Egyik üvegben íf2S04 van, a másikban »Talizmán.« »Válaszd ki a melyik kedvesebb szivednek.« S ime ma már ezen a megnyitáson is napnál világosabban kiderült, hogy sokkal népszerűbb volna vidékünkön egy pezsgőgyár, annak tsrmékeit bezzeg, nem engednék vasúton elszállítani innen. A kaszinó sem látott annyi vig estélyt -az ősidőkben, mint amióta Vigadóvá változtattuk át, a tulétroások és uhusok nem csekély bosszúságára. Holnap azonban választás lesz, évi közgyűlés a Széchenyi-otthonban s ezért ne vegye rósz néven a kaszinó, ha a jégünnepélyt odakint tartják a pályán, máskép mindenesetre lettünk volna annnyi figyelemmel, hogy az is a kaszinóba került volna. No de ilyen ünnepély aztán nem is volt, nem vége mindennek.« »Szobrát, a száz alakban változót agyaggá gyúrta a halál keze.« Mivel nyugdij-alapra semmit sem engedett fizetéséből levonni, végső napjaiban alig volt miből megélnie annak, ári a magyar nemzeti géniusz megnyilatkozásának egyik tüneményszerü alakja volt. Társai 600 frt évi segélyt raktak neki össze. Mint az Uránia mondja: »Végnapjaira koldus alamizsna jutott osztályrészéül.« Szomorú kép az, amit Egressy róla nyújt: »Egyedül járva kelve ödöngött pár évig a főváros utcáin ... Napról-napra feltűnőbb testi fogyatékosságát, növekvő lelki zavarát nem palástolhatta, nem takarhatta el a hires álcás megfakult divatruhája, rongyos lábbelije s megkopott köpenyei ... Így láttam öt utoljára sápadtan, összetöpörödve, szinehagyott köpenyébe burkoltan, Pest egyik utcáján, a mellette elhaladó dandyk sora mellett észrevétlenül elosonni, akik pedig tátott szájjal lesték egykor megbüvölő szavát s róla mintázták az uralkodó divat előkelőségét, pompáját . . . Sic transit gloria !« »Szivhangok« címmel kiadta dalait, ezekbe öntötte keservét s ezekkel házalt ismerőseinél. Mikor pedig meghalt, a küldött koszorúkkal egy egész temetőt fedhetlek volna be. (Egressy ) Magyar szokás feledni az élőt s elhalmozni a holtakat! Nagybánya e tekintetben dicséretes kivételt képezett, amennyiben még 1884-ben okt. 9-én díszpolgárrá választotta. Tomory az elhaltnak szobrot készlett, mely ott szégyenkezik a budapesti nemzeti színház t udvarán, de annak görnyedt, semmitmondó alakjában bizony nem lehet a nagy Lendvayra reá ismerni. Többször elzarándokoltam hozzá s a torzalak mindig ar- ezomba kergette a vért. 1881-ben szü'őházát szép országos ünnepély keretében emléktáblával jelölték meg. 1900. nov. 11-én pedig a város közadakozásból szobrot emelt nagy fia örök emlékének. A szobor Verő László müve s egyike a legsikerültebb alkotásoknak. Itt már az igazi Lendvayt látjuk, a délceg, daliás, szép, müvész-Lendvayt. Szobra létesítésében az oroszlánrész T. Pap Zsigmondot illette. F*ölöttébb csodálkozom rajta, hogy Egressy erről a szoborról nem vett tudomást s rövid, tömör, értékes életrajzában megemlékezik a pesti silány pléhkatonáról, melyre azt mondta egykor Bartók Lajos »Csak koldus tarisznyát kell akasztani a nyakába s egészen stilszerü lesz« de nem emlékezik meg a szülővárosnak tiszteletreméltó kegyeletéről, az igazi érc Lendvayról, melyhez bizony a színészek gyakrabban zarándokolhatnának el. Hét év zajlott le a szobor átadása óta, hét év alatt sok vándor és nem vándor színész megfordult nálunk, de jó, hogy Verő kőből csinált a szoborra koszorút, mert a színészek tudtommal, egyet sem tettek reá eddig! Száz év előtt látott napvilágot a magyar szinész- óriás, szenteljünk emlékének nehény percet, legalább atnig vele igy foglalkozunk, hiszen a világ sorja olyanformán kezd alakulni, hogy nagyjainkat nemsokára különben is csak a múltban, a lexikonban kell immár keresnünk. Révész János is lesz egyhamar Nagybányán. Ágyuk bömbölése, Port-Arthur bombázása, léghajók felrobbanása, tüz- kigyók légi harca feledteti majd a tél hidegét s még ha le is esik az ember a síkos jégen az ünnepély emelésére, bengaliai tüzfény mellett az is csupa irigylésre méltó gyönyörűség lesz. Igen, ez még csak lesz, de a kénsavbankett, az most van s talán még akkor is tart, mikor e sorokat olvassa a t. közönség, lehet, hogy akkor is, mikor már újabb krónika-irásba fogott a krónikás. Uj tanácsos. Ő felsége a király bölöni Mihó Béla m- kir. főmérnöknek nyugalomba vonulása alkalmából, sok évi hü szolgálata elismeréséül a bányatanácsosi címet adományozta. Mázy Engelbert tankerületi főigazgató, mint részvéttel értesülünk meghűlt s influenzában szenved. Betegsége nem súlyos természetű, mindazáltal sok tekintetben akadályozta a héten a vezető tan- férfiut hivatalos működésében. A Szatmárvármegyei Széchenyi Társulat fennállásának 25 éves jubileumát vasárnap ülte meg Szat- máron. Az ünnepély súlypontja a közgyűlés volt, melyre nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe a városháza közgyűlési termében a nagybányaiak sorából is. Madarassy Dezső társulati igazgató meleg szavakban üdvözölte a megjelenteket. Ezután dr Boromisza Tibor püspök diszelnök tartotta meg nagyhatású megnyitó beszédét, amelynek során tett nagylelkű adománya mindenkit föllelkesített A nemes szivü főpásztor 1000 koronával belépett az alapitó tagok sorába, ezenkívül 500 korona évi segélyt ajánlott fel a társulat javára. Az ünnepi szónok dr Fechtel János volt, aki a nap jelentőségét méltatta nagyszabású tartalmas beszédben, mely mint szónoki mü önmagában is tökéletes, elmondva pedig valósággal gyújtó hatású volt. Ezután Faragó Ignác társulati titkár olvasta föl évi jelentését s az üdvözlő átiratokat. A díszközgyűlés méltó befejezését dr Falussy Árpád főispán záróbeszédé képezte, mely után a közönség lelkes hangulatban hagyta el az ünnepély színhelyét. Délben lakoma volt a Pannóniában, melyen száznál többen vettek részt s számos pohárköszöntő hangzott el. Éltették a királyt, a kormányt, főispánt, püspököt, a társulat vezetőségét s a közélet számos előkelőségét. Neubauer Ferenc m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató ma délben a kénsavgyár megnyitása napján, a gyári igazgatóság tiszteletére ebédet adott, melyre a megnyitásnál hivatalosan szerepelt egyéneket hívta meg. Komoróczy Iván, mint részvéttel értesülünk a napokban a síkos járón megcsúszott s oly szerencsétlenül esett el, hogy arcát súlyosan megsértette, sebe nem életveszélyes, sőt mint nekünk Nagykárolyból írják, rohamosan gyógyul. Emlékeztető. Vasárnap, jan. 26 án d. e. 11 órakor a Részvénytakarékpénztár évi rendes közgyűlése. — Ugyanaz nap d- u. 4 órakor a kaszinó-egyesület és a polgári kör közgyűlése. Hidegkúti g. kath plébánossá a szamosujvári püspök Pap Endre láposbányai g. kath. plébánost nevezte ki. Iskolalátogatás. Mihály Ferenc min. iskolalátogató a hidegkúti, zazari, pusztahidegkuti, hagymás- láposi, lénárdfalusi, dióshalmi, bajfalusi, nyegre- falusi g. kath. iskolákat a héten meglátogatta. A nagykárolyi ref. egyházmegye hangversenye, melyen Szabolcska Mihály is szerepel, február hó 4-én lesz. Simkó Aladár »Közérdek« címmel Nagykárolyban uj kereskedelmi, ipari és gazdasági lapot indított, mely minden szombaton jelenik meg. A gépkocsi sorsa. Reiman Gyula gépgyáros ma Budapestről városunkba érkezett a teher-auto- mobil ügyben. A város tanácsa kijelentette, hogy a gépkocsit nem fogadhatja el, mivel az viszonyainknak meg nem felel. A tűzifa Ínség megszűntnek mondható. Mikor e sorokat írjuk 600 m3 elsőrendű bükk tűzifa és 1000 m3 dorongfa készlet áll rendelkezésre a városi faraktár udvarán. A fuvarosok lassanként munkába állottak s igy minden valószínűség szerint ezen a télen többé nem fogunk Nagybányán általános fahiányban szenvedni. Iványi Béla festőművész legújabban több nagyszabású megrendelést kapott. A »Révay testvérek« czég a főváros közelében uj nyaralót épit s annak előcsarnoka részére Iványinál rendelt meg egy hatalmas freskót. Még nevezetesebb megrendelés az, mely a Széchenyi grófi család részéről kereste föl a művészt. A család egyik tagja ugyanis a Wander- bilt leány részére, kivel Széchenyi László gróf holnap után kél egybe New-Yorkban, megrendelte Iványinál László gróf születéshelyének tájképét. Mire az ifjú pár, tavasszal hazánkba érkezik, akkorára a kép készen lesz. Iványi Béla különben külön kiállítást szándékozik rendezni s most az impresszionisták tárlatán csupán kisebb képeit s tanulmányait állította ki a legközelebb festendő nagy képéhez. A főgimnázium Petőfi-önképzőköre még a farsang alatt hangversenyt fog tartani. BORPATAKI B0RV1Z Ha megfekszi a lelked Hisz oly édes e nóta, Ezernyi néma gond, Hisz oly szelíd e dal, Minden keservei rólad A borpataki borviz Majd ez a viz lebont! A legtisztább ital! ZKvitlcozielóségri ircd.a: ITag^'bá.n.va., Vár-utca 11
