Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
1907. Augusztus 4. 31. szám. (3) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ vallanának, hadd éreznék, minő badarság volt, midőn engem kihagytak a számitásból. (A hallgatóság felé.) Hát olyan leány vagyok én kérem, akit ki lehet hagyni a számitásból ? (Hallgatózik.) Bravó, bravissimó! Na, ez nagyszerű! A szerkesztő kétségbeesetten panaszkodik, hogy a prológus előadásáról már a harmadik szereplő mondott le. Jól tették. Ki is adna elő olyan badarságot? (Némi szünet után.) Hát nem vagyok én itt ? Hát én nem vagyok jó az igen t. szerkesztő urnák ? Vagy ö is kis leánynak tart engem, mikor prológust kell szavalni, bezzeg, mikor meg kurizálni támad kedve, akkor . . . Ha hallanák kérem, mikor lágy, behízelgő hangon suttogja: Kezeit csókolom kedves Valika nagysám 1 Hogy csillognak a szemei, mikor nagy hizelegve kegyeimet akarja megnyerni: Maga Valika nagysám, napról, napra szebb, hódítóbb. Még megérem, hogy én is rabszolgája leszek. És gondolják el csak egyszer kérem, egyszer mi történt közöttünk. Egyszer, egy részegitő, mámoros tavaszi napon azt sem átallotta házasember létére, hogy megcsókolja a kezemet. Ah, az a csók! Éreztem, hogy messze túl haladta azon határokat, amelyeken innen a kézi csók a női nemnek tartozó tiszteletből fakad. Bizony jó messze! S ez az ember, én rabszolgám, mikor meg prológust ir, összetett kezekkel nézi, hogy a napról-napra hóditóbb Valika nagysámot egyszerűen a konyhába küldjék. De meg is lakói ezért a lovagiat- lanságáért! Leleplezem a felesége előtt, hogy jobban vigyázzon a prologusos urára, nehogy házi postlogus legyen a dologból. Ilyenek a mai modern lovagok, kiket bilincsbe vert a házasság. De mit beszélek, csak a házesemberek? Dehogy! Mintha bizony a fiatalság különb volna’ (Hallgatózik.) Nagyszerű, most meg az igen tisztelt operaénekes panaszkodik, hogy nem tud zongorakisérőt kapni. Hahaha! De ki is vállalkoznék arra, hogy az ö szentimentális kornyikálásait kisérje ? (Némi szünet után.) Hát nem vagyok én itt? Vagy még azt sem tudja az igen t. opera-énekes ur, hogy a polgáriban kettősöm volt a zenéből ? Ez az ur is igen kiváló firma lehet ! O is el tudta nézni szörnyű megaláztatásomat s egy szava sem volt védelmemre. Pedig ez az igen t. ur is úgy zsirálta magát, mintha meg tudna halni egy mosolyomért. Mintha egyike volna legrajongóbb titkos imádóimnak. A múltkor is, amidőn a nagy áriát énekelte a troubadurból, szinte feltűnő epekedéssel nézett állandóan reám, még akkor is, midőn a magas c-ét kivágta. Pedig ilyenkor minden jónevelésü, valamire való énekes a plafonra néz. Láttam Bertrámnál is! S Íme a szépen indult regénynek minő prózai vége lett, így higyjetek lányok a művész uraknak ! De ne higyjetek egy mákszemet a poétáknak sem. Képzeljék csak kérem, az az örökösen meghatott ur, aki ott bent ül, már hónapok óta, amióta csak engem megismerni szerencsés volt, egyebet sem ir, csak Hozzá és vagy 0 cimü verseket, melyekben egy kis lányt egekig magasztal, angyalnak, tündérnek nevez, akiért még szenvedni is tulvilági gyönyörűség neki. És képzeljék el kérem, ennek a lantos lovagnak sem volt egy szava sem, hogy megvédje a Eozzá-k és Ó k hősnőjét, mert talán mondanom sem kell, hogy a Hozzá s a nagy 0 én vagyok. De megmutatom én, hogy mire képes egy kis kurta szoknya! (Az ajtó felé, fenyegetöleg.) Az a hangverseny, melyet most akartok kifőzni odabent, nem fog sikerülni. Lebeszélek mindenkit, hogy arra elmenjen s ha mégis lenne publikum, nem lesz, aki elmondja a .prológust, mert (önérzettel) én a történtek után akkor sem vállalkozom annak elmondására, ha a .kétségbeesett szerkesztő térden állva is könyörög előttem. (Az ajtó felé.) Adjö tisztelt rendezőség! A viszontlátásra a nagy fiaskón! Aztán lecsukta szemeit, majd ismét felnyitotta s erősen rám nézett, aztán beteg szive táján az »epi- trakhélion«-ra tévé balját, mig jobbjával a kereszt jelét rajzolta a légben elhaló hangon sóhajtván: — Bis ív 0so)l (Élj Istenben!) Aztán kissé, jobbra forditá szép fejét s újra lehunyta szemeit. Én az asztalra tevém a lámpát s térdre borultam ágya mellett. Imádkozni akartam, de nem tudtam, hatszor is elkezdtem a »pátér émon«2) de nem mondhattam el. Apám úgy lélekzett, mint a kimerült ember, ki nehéz terhet visz. Majd egyre hallkabb lett a lélekzete, szive is lecsendesett. Ismét és ismét imádkozni akartam, de nem lehetett kioltott gondolattal! Még háromszor sóhajtott hallkan, egész hallkan, aztán csönd lett, mélységes csönd. Nem mertem sikoltani, nehogy megzavarjam a fenségig rettentő pillanatokat. Csak fogaimat szőri- tám össze. Láttam és tudtam, hogy meghalt, hogy elevezett amaz ismeretlen partok felé, honnan nincs többé visszatérés! S úgy éreztem magamat, mintha egy eldobott rongy volnék, egy nyomorult maradvány, melyen immár ember és állat nyugodtan végig gázolhat. (Folyt, köv.) Laptársunkhoz. — Bajnoki, bájnyögi felhívás. — »Szálka és gerenda« régi igaz mondás, Bizony ritka erény ma az igazmondás. Homlokodon ez áll »Fó'tér 14 szám.« Korrigáld meg magad »Rákóczira« komám. Kornyikás. Heti krónika. Mikor látom valamelyik házon ezt a felírást: »Korlátlan italmérés«, végig fut a hideg a hátamon. Véreim, magyarok, micsoda berugások eshetnek meg itt! A parasztnak nagyba játszik az esze, ő úgy fogja fel, hogy »korlátolt« italmérésben csak félig lehet beszeszelni, de a »korlátlan«-ban egész eszméletlenségig, a legsárgább agyagig. Elképzelhető, úgy vasár- és ünnepnapokon micsoda cábér duhajkodással nyájaskodnak eféle helyeken a legények, no meg a semmire sem emlékező öregek is. Nemsokára vége a szombati meg a vasárnapi dinom-dánomnak. Már bent van az indítvány a tanácsnál, hogy a szeszek kiadását eme két napon szüntessék be- Debrecenben emiatt megostromolták a városházát, szabadságot, függetlenséget és pálinkát követeltek. Nálunk talán minden nagyobb rázkódás nélkül megesik ez az újítás is, az oláhnak ugyanis van annyi esze, hogy pénteken szerzi be magának a • horinkát«, szombaton és vasárnap majd csak megissza. Bizalmam az ősi erényben, reméljük tehát a legjobbat. Az estélyekre és hangversenyekre azonban még nem alkotott senki szabályrendeletet. Ezek tehát gyors egymásutánban zajlanak le majd ezután is. Csütörtökön volt az ifjúsági kör hangversenye, élvezetes estély »prima quality« dalokkal és tánccal. Valóban túlsókat adtak egy forintért, szinte pazarlás. Modern, érdekes és szenzációs volt az estély a rokonszenves Németh Gyula tiszteletére. Igazán olyan szép az, mikor szerény az a valaki, akinek olyan nagy hatalom van a kezében, helyesebben a torkában. Hangversenyben szabad »kimaradási engedély« nélkül is időzni, mert ez műpártolás, azért volt olyan kiválóan népszerű a koncert, a férjek finomodnak a szonátáktól és opera-áriáktól s aki a dalt szereti, az rossz ember nem lehet, kérünk tehát mennél több hangversenyt. Lesz is kedden megint. Egy apró, liliputi művész- nőcske, fekete, lebontott hajjal, fehér harisnyákkal, piskóta lábakkal, — melyek még el sem érik a pedált, az alig 8 éves Országh Erzsiké mutatkozik be zongorán. Valami megragadó látvány az apró nőcske az ő szonátáival és romlóival, bánatos magyar nótáival. Hová fejlődhetik még pl. 20 év alatt. Az urfiak rendesen tiz évig tanulnak zongorázni és nem tudnak semmit, ez a parányi leányka tiz hónapig tanult és tud már mindent. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy ma este a kereskedő ifjak mulatnak. Ügyes rendezők, mindig előzékenyek, snájdigok, hisz ez vérökben van. Kedvez a hideg időjárás is nekik, legalább jobban érzik magokat a gárdedámok fedél alatt, (a fiataloknak úgy is mindegy akárhol.) Két angolról halottam azt az adomát, hogy egy hajón utaztak és szörnyen unatkoztak. Kártya nem volt. Kitettek tehát két kenyér golyócskát az asztalra s lesték, hogy melyikre száll a légy. Mindegyik pénzt tett a maga kenyérgalacsinja mellé, és hitt uj összeget, a másik megadta, visszahitt, emez is megadta, akinek aztán megjött az ő drágalátos le- gyecskeje s méltóztatott fölszállani a kenyér darabkára az, beseperte a dollárokat. Mennyire sajnálom ezeket a szegény angolokat, miért is nem jöttek Nagybányára, itt ugyan nem unatkoztak volna, mikor a sok dáridó miatt hónapok óta nem bírta kialudni magát, például---------- a krónikás. Kérelem. Fölkérjük lapunk mindazon barátait, kik hátralékban vannak, hogy fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni szíveskedjenek, E célra mai számunkhoz utalványlapot mellékeltünk a hátralékos összeg kitüntetésével. További szives pártfogásukat kéri e lap kiadóhivatala. Személyi hir. Dr Reuter Domokos minorita-rendi generalis ma d. u. 3 órakor pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Kíséretében vannak Sobolewszky Marián procurator, Mileta vicerector és dr Mónay Ferenc ujoncmester. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsosnál ma tisztelegtek a nagybányai és felsőbányái kincstári tisztviselők, kineveztetése alkalmából. A szívélyes jó- kivánatokat, meleg hangú válasszal viszonozta az uj miniszteri tanácsos. Nagykárolyi gróf Károlyi István I J'ullus hQó 31'en’ ____.____ _______:______! d. u. 3 orakor ho sszas szenvedés után meghalt ősi kastélyában, Nagykárolyban. Gyomorrákja volt, melyen az orvosi tudomány nem segíthetett s habár látszólagos javulás mutatkozott is nála az utóbbi napokban, a katasztrófa múlt szerdán mégis bekövetkezett. Nején szül. Cseko- nics Margit grófnén és testvérén Dessewffy Aurélnén kívül Palczer Ernő gyóntató atya, dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos és Bartha orvos tanár voltak halálos ágyánál, fia és leánya csak a ravatalhoz érkezhettek meg. Temetése tegnap 2-án, d. u. 4 órakor volt a kaplonyi sírboltba helyezték örök nyugalomra fényes gyász pompával, melyet a budapesti »Entreprise des pompes funebres« rendezett. A gyászszertartást Bo- romissza Tibor püspök végezte. Gr. Károlyi István néhai Károlyi György gróf fia 1845. február 2-án született Budapesten. Tanulmányait befejezve Firenzébe ment, ahol élénk érintkezésben állott a magyar emigráczió sok nagy nevű tagjával. 1866-ban a magyar légióban Klapka tábornok segédtisztje volt s mikor a légió feloszlott ő és testvére Tibor vezették a határra azokat, akik hazatérni óhajtottak. A határon mindkettőjüket elfogták s csak Bismark herczeg közbenjárásának volt köszönhető, hogy nem állították őket haditörvényszék elé. Szabadon bo- csáttatása után Párisban élt s 1867-ben tért haza. Azóta a magyar társadalmi életben egész a legutóbbi időkig vezérszerepet játszott. Tagja volt Szatmárvár- megye közigazgatási bizottságának. Egy ideig a Nemzeti Kaszinónak is Igazgatója volt. A nagykárolyi kerület 1887-ben választotta meg első Ízben képviselőjének pártonkivüli programmal. 1892-ben pedig a szabadelvüpárt programmjával, de még ugyanazon országgyűlésen ismét pártonkivüli lett és 1906-ban mint ilyen képviselte a nagykárolyi kerületet. — Az 1904. november 18-iki események miatt belépett a független pártba és e párt zászlójával választotta meg a nagykárolyi választó-kerület 1905. évi január hóban egyhangúlag képviselőjévé. Érzéseiben, törekvéseiben magyar sovinista, előkelő ur, valóságos oligarcha. Az utóbbi politikai mozgalmakban élénk részt vett s a vármegyei ellentállásnak egyik fő szerep- vivője. Korai halála súlyos veszteség úgy a hazára, mint közelebb vármegyénkre nézve is. Nyugodjék békében! Kinevezés. A vallás- és közokt. miniszter Várady Erzsébet kolozsvári segédtanitónőt rendes tanítónővé nevezte ki. A temesvári kiállítás kitüntetéseinek kiosztása holnap, 4-én d. e. 11 órakor lesz, a városháza tanácstermében ünnepélyes nőegyesületi gyűlésben, hol érdeklődő vendégeket is szívesen látnak. Rákóczi-zászló avatás. Szinérváralján aug. 18-án, vasárnap délelőtt II. Rákóczi Ferenc emlékére készített zászlót szentelnek. Zászlóanya Mándy Zoltánné lesz. Az ünnepi beszédet dr Pap Zoltán képviselő tartja. Este hagverseny a Korona-szállóban 2 korona belépődíj mellett. Felülfizetéseket köszönettel fogadnak. Jegyeket a rendezőségnél lehet előre jegyeztetni. A rendőrség állandó felügyelet alatt tartja a piaczot s most már oda jutottunk, hogy csakugyan lehet a nagy közönségnek is vásárolnia, a kofák ostroma és túlkapásai teljesen megszűntek. Dicsérettel és elismeréssel említjük ezt föl a rendőrkapitányi hivatal iránt. A helybeli kir. járásbíróságnál megüresedett al- birói állásra összesen ötvenen pályáztak. A pályázatokat ma terjesztették fel a miniszterhez, a hol remélhetőleg gyorsan fognak intézkedni, mert hiszen ideje volna már a május óta megüresedett állást betölteni. A nagy forgalom mellett a bíróság erősen megérzi egy bírónak a hiányát. Emlékeztető. Aug. 4-én Bikszádon nagy Japán hangverseny. A mérleg közzététele. Felhívjuk a pénzintézetek figyelmét a budapesti kir. Ítélő tábla 1095—1907. sz. május 8-iki következő Ítéletére : »Mérleg közzétételének hírlapi utón kell történnie akkor is, ha az alapszabály ebben az irányban nem rendelkezik.« Miként nagy intézeteknél szokás, azt hisszük, betevő és hitelt kereső közönségünk nálunk is szívesen venné, ha az évi és félévi mérlegeket a helyi lapokban részletesen közölnék. így kívánja azt, mint látjuk, a bíróság is. (Lásd : Pénzintézeti Szemle f. évi julius 15 iki számát.) Térzene a ligetben aug. hó 6-án d. u. 6 órakor. Tartja a bányász-zenekar, A dalegyesület aug. 11-én d. u. 5 órakor a polgári körben közgyűlést tart. Emlékeztető. Vasárnap d. u. 3 órakor az ipartestület a városháza tanácstermében, ülést tart s ünnepélyesen kiosztja a kiállítás dijait és kitüntetéseit. Az érdeklődő közönséget szívesen látják. A nagybányai ref. egyház negye világi, második jegyzőségére beadott szavazatokat a napokban bontották föl. Ajtay Nagy Gábor 18, Helmeczy Pál 8, Vass Gyula 1, Fényes Péter 1 szavazatot kapott. Uj szavazás lesz A. Nagy Gábor és Helmeczy Pál között. s) Pátér émon: Mialyánk görögül. Haitenberger Béla-féle kassai Elvállalok festésre és vegyi tisztításra férfi-és női ruhákat, függönfealÉSlf, Mini lisztül) ÉS $OZI10Sfl'5l|(ÍIÍ CÉlj nyöket> bárminemű kelmét, nyakkendőt, keztyüt, csipkét, kézimunkát, képviseletét átvettem. —5 — —r továbbá szőrmenemüt, bőrk:abátok:at stb.----------Ga llérok, kézelők és fehérnemüek a legszebb kivitelben ■ - ■■...tisztittatnak. -------------------------------------------........—-==;—■ (Felsőbányai-utca 9. , ::: Schroll-féle ház.):::
