Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-21 / 16. szám

1907. Április 21.

nagybánya és vidéke

Zsuffa Gy. Fausztin a nagybányai főgimná_________________ zium egykori igazgatója

a mu t héten meghalt a lőcsei rendházban. E hó 11-én szólította ki a Mindeható széplaki Zsuffa Gyula Fausztin Minorita r. áldozárt, a magyar Minorita tanitó-rend örökös kormánytanácsosát, okleveles középiskolai tanárt, volt egri Minorita-rendházi theolo- giai tanárt, a nagybányai főgimnáziumnak'több éven át volt rendes tanárát és egykori igazgatóját, élete 66-ik évében az élők sorából. Az elhunyt férfiú, ki mint az Urnák felkent szolgája, 40 éven át működött, mint lelkipásztor. Kiváló klasszika-filologus volt s mint ilyen, tekintélyes hírnévnek örvendett a tudományos világban. Tevékeny munkássága közepette kór szállotta meg a tudós képzettségű férfiút és akkor, hogy bajára enyhülést keressen, a lőcsei Minorita- rendházba vonult vissza, melynek négy év óta főnöke volt. A gyötrő kór azonban a múlt év őszén ágyba döntötte s a legsúlyosabb szenvedések egész Golgothá- ját mérte reá, mig végre a Mindenható hűszolgájá nak lelkét magához szólitván, megmentette őt a szenvedések özönétől. Lőcsén különösen a hazafias szellem terjesztésében munkálkodott buzgóan és ő volt ez első Minorita-rendházi főnök, ki október 6-án ünnepélyes gyászistentiszteletet tartott az aradi vértanukért és e gyászistentiszteletre a hivatalokat is meghívta. Apr. 13-án d. e. 10 órakor temették. A nemes szivü, müveit lelkű ember halálának hírét városunkban is nagy részvéttel fogadták. Nyugodjék békében!

10000 K nyereség. Nagybánya város, mint azt múlt számunkban hirdettük 500 kocsi tűzifát adott el tegnap árverésen a tanácsteremben. A 120 K kikiáltási áron jóval felül Ígért a szatmári gőzmalomlártulat t. i. 140 koronát egy-egy vasúti kocsi rakományért vagyis 60000 K helyett 70000 koronát fog a város kapni a tűzifájáért, s igy nyolcz pályázó közül a gőzmalom társulattal kötik meg a szerződést. Az eredmény mindenesetre igen örvendetes, mert a városra ráfér az a kis többlet, de másrészt világosan mutatja, azt is, mennyire fölfelé megy a fa ára évről évre s terheli mind jobban a helyi fogyasztókat is.

Petőfi levele Nagybánya veszedelméről. Ferenczy Sándor összegyűjtött munkái harmadik kötetében érdekes levelet közöl Petőfitől, mely reánk Nagybá nyaiakra kiváló becscsel bir. A levelet Eötvös Mihályhoz, Szatmármegye alispánjához intézte 1849-ben. A levél egész terjedelmében igy hangzik:

Tisztelt alispán ur! Nagybányáról jövök. A székelyföldre szándékoztam utazni némileg országos küldetésben, de Nagybányáról vissza kellett fordulnom, miután hiteles tudomás szerint Kővárvidékén az utazás bizonyos veszedelem minden Kaputos magyar emberre nézve. Tízezer oláh van talpon, kik az ellenségeskedést azzal kezdték meg, hogy a kővárvidéki kasszát, mintegy 18.000 pengőt, elrabolták. Tegnap már egy helyen gyújtani kezdtek; Teleki Sándort, a kővárvidéki főispánt és Miháli kormány- biztost elfogták s csel által sikerült elillanniok s midőn kocsira ugortak és vágtatni kezdtek, egy vasvillát hajítottak utánuk és két puskát sütöttek e4

madást. Végre az ellenség kénytelen szégyennel elvonulni.

Micsoda napok voltak azok! Kosciuszko az állam rendezéséhez fog s fölszabadítja a jobbágyokat.

A lengyel szabadság dicsőségének utolsó fellob- banása . . .

Jött az orosz újra. Hiszen várhatták.

Kosciuszko várta is, s 1794. október 10-ikén megütközött vele. Háromszor verte vissza az oroszokat; a negyedik összecsapásnál Kosciuszko sebet kapott s leesett lováról. Ekkor elfogták.

Dicsősége oly nagy volt, hogy még az ellenséget is megrendítette. Az oroszok cárja I. Pál szabadon bocsátotta, de meg kellett Ígérnie, hogy nem harcol többé Oroszország ellen.

Hogy a hős fogolylyá lelt, de dicsősége még az orosz despotát is meghatotta, úgy, hogy szabadon bocsátotta, ez kapott meg legjobban a nagy tragoe- diából.

Csak ennyi a história a fogoly lengyelből, a többit a fantázia alkotta meg.

A vers hamar elkészült, aztán ott Pesten az egyszerű diáktanyán betettem szépen, csendesen a ládába a többi versek közé. Eszem ágában sem volt,» hogy kísérletet tegyek vele valamelyik lapnál, hogy nyomda- festék alá jusson. Akkor még csak négy versem jelent meg nyomtatásban: kettő a nagykőrösi S'.échenyi- emlékkönyvben, egy a Családi Körben és egy a Vasárnapi Újságban.

Nagyon szerény, tartózkodó természetű poéta voltam, társaim közül csak kevésnek nyíltam meg; számukra inkább csak humorisztikus bohóságaimat tartogattam a magunk diákéletéből. Sok mulatságos órát szereztem nekik a theológus-naptárral, melynek két évfolyama került ki toliam alól »Babszem Jankó kalendáriuma« cím alatt.

Babszem Jankó név alatt később az Üstökösben is közöltem egy pár verset.

A Babszem Jankó kalendáriuma feltüuést keltett szélesebb körökben is. Még a karrikaturákat is magam rajzoltam hozzá. Egyszer véletlenül Ballagi Mór tanárom kezébe került, s minthogy őmaga is le volt rajzolva benne, nagyon megtetszett neki és sokfelé elvitte mutogatni.

De ez már későbbi dolog.

Komolyabb verseimet kevesen látták. De volt egy-két jóbarátom — különösen egy joghallgató, aki

16 szám. (3)

fájok: szerencsére egyik sem talált. Mindezt magától Telekitől és a kormánybiztostól tudom, kik Nagybányán vannak több kővárvidéki úrral, kik szinte megszöktek hazulról, mert életök nem biztos többé. Tisztelt alispán ur! A veszedelem nagy, néhány nap alatt roppant lehet; nem én kérem önt, hanem a haza követeli, hogy minden kitelhető lépést meg- tegyen ön, mi a veszedelem megszüntetésére szolgál. Véleményem szerint nem lesz elegendő az a néhány- száz nemzetőr, kik már útban vannak: hirdessen ön általános népfölkelést e megyében s különösen rendeljen minden meglevő ágyút a hely színére. Ismerve önnek erélyes jellemét, nem kételkedem, hogy mindez a legrövidebb idő alatt meg fog történni s önt a haza köszöneté s a fenyegetett vidékek hálája követendi. Én legszentebb hazafiui kötelességemnek tartom itt maradni s az önök zászlója alatt harczolni. A sereggel együtt Nagybányán termek. Addig is Isten önnel! Tisztelő polgártársa : Petőfi Sándor.

Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai: E levél eredetijét én Írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében fölszólítok mindenkit, ki e levelemet olvassa és hallja, hogy e bennirottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse ama szent kötelességet, melyet, ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva, bitang, ki nem érdemli a magyar nevet. Föl, föl magyarok a szabadság és az Isten nevében, fegyverre, fegyverre ! még van mit védelmeznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl, föl! Petőfi Sándor m. k.

Esküvő. Gerendi Szalma György őrsparancsnok a napokban kelt egybe özv. Balogh Gyuláné nevelt leányával: Mariskával. Az esketési szertartást igen szép beszéddel Soltész Elemér végezte. Násznagyok voltak: Pusztai Gyula kereskedő és Gelse György Erdőszádáról. A fiatal pár esküvő után el utazott.

Pfeilmayer Ferencz 87 éves nyug. zúzófelügyelő temetésén óriási közönség vett részt, a nagybányai bányakerület altisztjei külön gyászlapot adtak ki,

: mely következőleg hangzik : A nagybányai kincstári I bányakerület bányászati altiszti kara mély megille- tődéssel jelenti, hogy szeretve tisztelt legkorosabb kartársuk : Pfeilmayer Ferencz nyugalmazott kir. zúzó- felőr folyó hó 12-én reggel 6 és fél órakor életének 88-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult hült teteme folyó hó 14 én délután fél 4 órakor fog a Portörő-utczai saját házából róm. kath. szertartás szerint örök nyugalomra tétetni. Nagybánya, 1907.

1 évi ápril. hó 12-én. Áldás és béke poraira !

A sírnál Krizsán György altiszt a kartársak nevében következő szép beszédben búcsúzott el a derék aggastyántól : Szomorú gyász-gyülekezet! A : végtisztességet megadni jöttünk e koporsó után, hogy szeretett s legöregebb kartársunktól: Pfeilmayer Ferencz nyug. kir. zúzófelőrtől, ki majdnem egy ' századot kitevő hosszú és gondterhes élet után vissza | adta le'két Teremtőjének, örök búcsút vegyünk. Mi altisztek, kik ősz kartársunkban szeretett atyai barátunkat s legtapasztaltabb kollegánkat veszítettük el, mélyen elszomorodott szívvel állunk e sirhant körül,

mert te szeretett tagtársunk nem lész többé, ki a felebbvalókkal szemben tanúsított kifogástalan engedelmesség, pontos kötelességteljesités és tisztelettudás által — nagy és terhes családi viszonyok között is — annyira megnyerted elöljáróidnak megelégedését, hogy legfelsőbb helyről a szolgálati érdemkereszttel lettél kitüntetve. Altiszttársaid a rendelkezésed alatt állott munkások pedig benned mindenkor a részre- hajlatlan, igazságos és jó tanácsot szolgáltaié kollegát, illetve elöljárót tiszteltük és szerettük. Ez elősorolt szép tulajdonok mellett kedves hallottunk a közügy és társadalom terén is kivette a maga részét, amennyiben Felsőbányán, hol 50 éves szolgálatának nagyobb részét teljesítette a városi képviselőtestületnek több éven át tevékeny tagja. Ilykép, kedves öreg halottunk, kötelességeidet minden irányban híven és pontosan teljesítvén, nyugodtan hajthattad fejedet örök nyugalomra, azon 20 év után, melyet a jól megérdemelt nyugalomban töltöttél. Most pedig, midőn az évek nehéz súlya alatt meggörnyedt vállaidról végleg letetted az élet terheit s nyugodtan adhatod utolsó áldásodat gyászbaborult s Isten segélyével már teljesen rendezett gyermekeid, unokáid és dédunokáidra, fogadd tőlünk búcsúzóul azon utolsó kijelentést, hogy emléked örökké élni fog közöttünk. Isten veled ! Fel az utolsó munkaszakra! Jó szerencsét!

Az elhagyott gyermekekért. Az alispáni hivatal arról értesíti a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjait hogy a május hóban tartandó rendes tavaszi közgyűlésen, a 7 éven felüli elhagyott gyermekek tartási költségeinek fedezésére szükséges, s az 1901 évi XXI. t.-cz, 5. és következő szerint kivetendő l°/n

pótadó kivetésének engedélyezése tárgyalás alá kerül.

Hazafias népünnepély. Folyó hó 14-én Felső-fer- nezelyen Papp Lajos lelkész karöltve a község hazafias értelmű tanítójával Albu Lászlóval a g. kath. iskola termében szép ünnepélyt rendeztek. Reggel 9 órakor hálaadó isteni tisztelet volt a g. kath. templomban, a hol a gyermekek trikolorral ékesítve jelentek meg, és a lelkész meghívta a hívőket a 11 órakor tartandó hazafias ünnepélyre. Az iskola nagyterme zsuffolásig megtelt a falusi inteligenczia és nagyszámú hívőkkel. Az ünnepély lelkes hangulatban folyt le, a hymnusz eléneklése után Papp Lajos lelkész a tölle megszokott gyújtó s lelkesítő hazafias megnyitója után következett a csinosan össze állított programra, a mely szavalatok énekek és egy e czélra betanított quartetből állott. Ennivaló volt a kis 7 éves Papp Mihály, a ki tüzesen s értelmesen szavalta el »állj be pajtás katonának« s midőn a befejezésnél e szavakhoz ért »éljen a magyar szabadság éljen a haza,« az ünneplő közönség frenetikus tapsokban tört ki. A szózat eléneklése és a lelkész zárszava után az ünnepély lelkes hangulatban véget ért.

Tisztelgés a szatmári püspöknél. Nagybánya város közönsége e hó 22-én hétfőn d. e. 11 órakor fog Szatmáron az újonnan kinevezett megyés püspöknél, mint a helybeli róm. kath. egyháznak kegyura, tisztelegni. Azon városi bizottsági tagok, akik ezen tisztelgő küldöttségben részt venni óhajtanak, felhivatnak, hogy holnap, vasárnap délig szándékukat a

minden versemet nagy érdeklődéssel olvasta s mindig sarkalt, hogy »küldjék be« valamit. Egy szolnoki gazdaember fia : Pap Mihály. Ez volt az én spiritus familiárisom, költői világom titkainak beavatottja.

Elmúlt az esztendő minden nevezetesebb esemény nélkül. A fogoly lengyel pihent a ládában.

De az 1862-ik esztendő meghozta felvirradását.

Kitört a lengyel forradalom s Magyarországon mindenki feszült érdeklődéssel olvasta napról-napra fejlődő eseményeit, a lengyel vitézség fényes hadi- tetteit.*)

A fogoly lengyel egyszer csak előkerült a ládából s Pap Miska folyvást izgatott, hogy adjam be valamelyik lapba. Végre rászántam magamat s megállapodtunk a Vasárnapi Újságban, hol a múlt évben már megjelent egy balladám »Édua« cim alatt.

Hét közepén voltunk már, mikor a vers a postafiókba került. Dehogy vittem volna el személyesen ! Nagy potentát volt még akkor egy szerkesztő s pláue a tekintélyes Pákh Albert ? Mikor legelőször álltam vele szemközt s abból a sápadt, csontos arcból rámvillant az a sötét szúró szempár, bizony még a lélekzetem is elszorult. Később megszeretett és szívesen látott poétája lettem. Honorált is, s az akkori viszonyok közt nagyon méltányosan, sőt azt is megtette, hogy mikor rá voltam szorulva, előre kiutalványozta a vers diját, mielőtt megjelent volna. Sok kedves órát töltöttem vele. Ilyenkor beszédes volt. Petőfi életéből sok érdekes apróságot mondott el. Annak a versnek is, melyet hozzá irt Petőfi, mely igy kezdődik : »Isten veled te elpártolt barát« tőle hallottam az igazi történetét. Csakhogy ezt nem lehet leírni. Később egyszer neszét vette valaki, aki adatokat gyűjtött Petőfi életrajzához, hogy én tudom a vers történetét s levélben felkért, hogy írjam le neki. Megtettem. De bizony szépen elhallgatott vele s jól tette!

Pákh Alberthoz tehát később eljárogattam, de a fogoly lengyel kéziratával még nem mertem ezt a találkozást megkoczkáztatni. Csak hadd menjen a postán a szerkesztő félelmes színe elé.

A következő vasárnapra csak a »Szerkesztői mondanivalók«-ban vártunk feleletet. Elfogott a szívdobogás, mikor a nagy nap reánk virradt. Kikészülőd*) Az 1863-iki lengyel forradalom szervezője s vezére Langievvicz Márián tanult ember, képzett katona volt. De egy másik naturalista vezérről is sokat Írtak akkor a lapok, de akinek a nevére már nem emlékszem s nincsenek kezemnél egykorú folyóiratok, hogy utána nézhetnék. Cs. G.

tem, hogy valamelyik kávéház]oan ellessem a lapból, hogy hova dőlt el a kocka i Széna-e vagy szalma ? De Pap Miska megelőzött. Ragyogó arccal toppant be hozzám és sietett jelenteni, hogy jó hirt hozott. Csak egy helyet nem ért benne — mondá — alkalmasint sajtóhiba lesz.

— Sajtóhiba? A szerkesztői üzenetben ?— kérdeztem Miskától kissé csodálkozva.

— Dehogy ! — a versben ; hiszen a versed már megjelent.

— Megjelent ? --- kiáltottam elbámulva

— Meg ám ! — Nagy dolog ez, hallod ! — Rögtön kiadták. Kár, hogy egy strófája homályos.

Mentünk aztán ketten együtt megolvasni a verset s csakugyan ráakadtam a homályos helyre.

A költemény 8-ik strófája a kéziratban igy hangzott:

A könyárl, mit sírt e napon népem,

Küldje rátok Isten átokképen,

És amiért hazám megöltétek,

Legyen oly nagy ez az átok,

Amily nagy e vétek.

Ennek a strófának első két sora a Vasárnapi Újságban egy sajtóhibával, egyetlenegy betüváltozta- tással igy ferdült el:

A könyért, mit sirt e napon népem,

Küldje rátok Isten átokképen . . .

De mit küldjön ? ezt nem lehet kiolvasni belőle, mert a sajtóhiba tárgyesetböl célhatározót csinált.

Hiába javítottam ki a sajtóhibát nyilvánosan (vala melyik következő számban), a verset a sajtóhibával szavalták mindenfelé.

Szörnyen bántott a dolog.

Beláttam, hogy ezt a sajtóhibát csak úgy irthatom ki gyökeresen, ha az egész strófát elvetem s másikat Írok helyette.

Megtörtént. Az uj strófa igy hangzik :

Szép hazámat földaraboltátok,

Küldje Isten e büntetést rátok,

Minden orosz átokként viselje,

Földönfuló légy népeddel Szolgák fejedelme !

Ezzel a strófával írták le aztán a verset többen s küldtem én is többfelé, mert a vers óriási népszerűségre tett szert és sokfelé kérték. Az uj strófával jelent meg aztán a fogoly lengyel költeményeim egy köteté-