Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
(2^ 1907. Április 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 15. szám. kötelezett heveny-fertőző megbetegülések, beje- lentendök a kezelő-orvosok által azon tüdővészesek, kik helyzetüknél fogva a folyton velük lévő egyének egészségét veszélyeztetik, mint p. o. a gyárak és műhelyek szűk helyiségeiben dolgozók, óvodákba, iskolákba járó tanulók, vagy tanítók, tanárok, tanítónők, nevelőintézetek növendékei, élelmi-szerekkel kereskedők, vendégeikkel érintkező korcsmárosok. — Úgyszintén bejelentendő minden egyes esetben a tuberculosis előrehaladott szakában szenvedő azon beteg is, ki lakását változtatni akarja, valamint, az ilyen kóros bántalommal elhalt is, hogy igy a bejelentés által a lakás hatóságilag fertőtle- nittessék. A kórodákban egy elkülönített szoba ren- deztessék be a gümökórosok számára. Tekintettel azon körülményre, hogy a nedves, penészes, sötét, rosszul szellőztethető, tehát főként az úgynevezett pincelakások legtöbbje rendszerint fogékonynyá teszik az embereket e betegség fölvételére, a hatóság által szigorú rendőri-orvosi vizsgálat utján minden ilyen egészségtelen lakás kiürítendő és betiltandó. A tan- és nevelési célokra szolgáló összes helyiségek, közhivatalok, szállodák, vendéglők, kávéházak, társaskörök, kaszinókban a kellő tisztaság, gyakori jó szellőzés, nedves ruhákba burkolt kefékkel való seprés stb. által állandóan fentartassék és a padlóra való köpködés e célra készített és alkalmas, szembeötlő helyre kifüggesztett hatósági tiltó rendeletekkel is korlátoz - tassék. Ellenőrzés tárgyát képezi az is, ha vájjon ezen tiltó rendeletek kifüggesztése és az előirt köpőcsészék alkalmazása valóban foganatosít- tatik-e ? Főbb vonásokban ez a szatmári szabály- rendelet. Bátrak vagyunk azt a képviselet figyelmébe a legmelegebben ajánlani. Ültessünk gyümölcsfákat. A fák ültetését, nevezetesen a gyümölcsfákét sokfelől ajánlgatják ugyan, mindazáltal mégsem vagyunk képesek azt elegendő behatóan javasolni, mivel aránylag még mindig kevés az ültetés, noha jutányos árakon jól tenyésztett oltványok kaphatók s ezek legtöbbje alig 5% kivételével jól fogamzik s vígan tovább tenyész. Mégis találunk elég oly határt és területet, amelyek üresek, beültetlenek. Mennyi haszon, mennyi jólét nyerhető ezekből. Mindenféle fa, még a legközönségesebb lombfa is ad hasznot; de mennyivel több hasznot ad a gyümölcsfa. Románia az elmúlt évben e tekintetben törvényt hozott, amely úgy a nagy- mint a kisbirtokosokat kötelezi, egyelőre az utakmentén birtokrészleteiket gyümölcsfákkal beültetni. Ezen ültevényezés- nek azonban magastörzsü gyümölcsfákkal kell történnie, a legnagyobb részben az ő kiváló jó Dom- nesta és Krucseszta helyi almafajváltozataikkal továbbá körtefa és szilvafával, amely a kisbirtokosnak szép mellékjövedelmet biztosit; de ezzel egyúttal nemesitik a szép iránti érzéket is, mert a fákkal beültetett ország-, megyei é$ közutak élénkítik és szépítik az egész környéket. Nagyon ajánlatos volna,- nálunk, Magyarországon is az utmenti faültetést kötelezővé tenni. A fák késő őszi ültetése a legcélszerűbb, mivel az őszi ültetvényezésnek különféle előnyei vannak s az őszön ültetett fák szebben fogamzanak s már az első évben erőteljesebben hajtanak. Ezideig a tavaszi ültetés volt mindig szokásban s mindannak, amit őszszel el nem lehetett ültetni, annak tavaszszal kell megtörténnie. Hogy a fák mentői biztosabb fejlődését tőlünk telhetőleg előmozdítsuk, tartsuk be a következő főszabályokat : Az ültetési gödörnek mentői nagyobbnak s mentői mélyebbnek kell lennie, legalább 1 m. széles s 80 cm. mélynek. Minden egyes gödörhöz adjunk egy jó nagy rész tápdus jó földet, hogy a gödör ezzel egészen megteljen: az ültetvény akkor állítandó be a gödörbe, midőn ez 3/* részben jó földdel már meg lett töltve. Ekkor állítsuk csak be a fát, töltsük ki a gyökerek közötti űrt finom apró, avagy jól összeaprózott földdel szorosan, tiporjuk meg a gyökereket fedő talajt óvatosan, öntsünk minden egyes fa gyökerére a magasból 2-4 kanna vizet, hogy a föld szorosan a gyökerekhez tapadjon s ezek közt üresség ne maradjon; csak ezután töltsük meg a gödröt véglegesen, hántoljuk fel a földet a törzs körül s e magaslatot tányérszerüre alakitsuk. Ekkor a fának egyenesen és helyesen kell a talajban állania, sem mélyebben, sem magasabban, csak úgy, amint eddig a faiskolában állott, mégis jobb, ha vagy 3—4 cmmel mélyebben lesz ültetve, mint azelőtt volt. Fődolog, hogy minden fa jó talajba legyen ültetve, jól megöntözve, az ültetést követő évben is folyton nedvesen tartva; a forró nyári hónapokban többször erősen meg kell ezeket öntözni. Nagyon előnyös minden egyes fának támaszt, azaz karót adni, hogy szél és vihar gyökerében meg ne mozgathassa, mely körülmény a friss gyökerek elromlását, eltörését vonná maga után, de egyszersmind a fát feszesen tartja s védi minden ellen. Az ültetés előtt a megsérült gyökerek végeit simára vágjuk éles késsel. A fák koronaágait, ha az ültetés őszszel történt, nem kell visszavágni, csakis tavaszszal, de mindig éles késsel; az almástermésüeknél, mint pl. az alma, körte, birs stb. kevésbé a csonthéjas termésüeknél, mint a kajszinbarack, őszibarack, cseresnye, szilvaféléknél jobban, mélyebben. Ami magát a faalakot illeti, azt a helyi viszonyok s követelményekhez kell alkalmazni; ujabbi időben a féitörzsüekre fordítanak nagy gondot. A magas törzs a legjobb s a legcélszerűbb alak fasorok és utmenti ültetésre; mezőkön, legelőkön, határokon, szóval mindenütt, ahol marhajárás van, ahol 'is 8. m. távolságra ültetjük ezeket egymástól. A fatörzset ma már jobban pártolják, amit valóban meg is érdemel. A magastörzsböz viszonyítva a féltörzsnek tagadhatlanul különféle előnyei vannak. Könnyebben fogamzik, vidámabban tenyészik tovább, korábban lesz termékeny, többnyire szebb gyümölcsött terem, szél és viharoktól kevesebbet szenved, a termés pedig könnyebben, jobban s gyorsabban szedhető le. Előnyei sokfélék s minden körülmények között mindjobban érvényesülni fognak. A féltörzsek ültetési távola átlag 6 — 7 m.-re tehető. A törpefa-, bokor- vagy gulaalak, kis kertekben, kisebb területeken, szűk helyeken határozottan a legcélszerűbb alak, hamarosan szép tiszta s jól kifejlődött gyümölcsött terem s egyre jobban-jobban lesz ajánlva. Bokoralaku fákat 4 m távolra ültessük. Szükebb helyekre nagyon ajánlatos a gula-alak, különösen az oszlopdad gulaalaku almafák, de kiválóan az ilyen körtefák, mely utóbbiak ezen alaknak igen jól megfelelnek s finom csemegegyümölcsöt szolgáltatnak. Az alakított fák, mint a vizirányos füzérfa, a szárnyas emeletes redélyfa stb. különféle alakúak ugyan a legszebb és legfinomabb termést adják, azonban határozottan csak urasági és diszkertekbe illők, ahol ügyes gyakorlott egyén mindig kéznél van, aki a fák további fejlődését irányítja, ezeket megmetszi, termésre készteti, alakítja; csakis ily helyekre ajánlhatók, Aki ezzel nem rendelkezik, ültesse inkább a helyi szokásos fákat. Legnagyobb figyelem fordítandó a faj választékra! A faiskolatulajdonosnak csakis a legalkalmasabb fajokat volna szabad szaporítani, első sorban a honi, ezután a helyi s végül az általánosan jónak bizonyult asztali fajokat; mivel számtalanszor megtörténik, hogy az oly sokszor felmagasztalt fajok más fekvésben, más égalji vissonyok között nem mindig válnak be. Az alma nemzetgazdászati tekintetben a legfontosabb gyümölcs, többnyire ez lesz ültetve, s majdnem minden országnak, minden vidéknek megvan a maga különleges, valóban jó faja igy pl.; Erdélynek a Batul, Krassó-Szörénynek a Masáncki, az Alföldnek az Apafi és a Török Bálint-Stettini, Szlavóniának a Szrcika, Tirol-é a Rozmaring, Botzen-é a fehér Calvil. Csehország-é a Tafotaalma stb. A körte méltó testvére az almának, ezért a legszélesebb körű elterjedésnek örvend. Sokoldalú előnyei következtében az asztali gyümölcsök királynéjának van elismerve s egyike a legjobb gyümölcsöknek, melyet anyaföldünk termel. Helyes faj választék mellett lehet gyümölcsünk júliustól áprilisig, amelyek minden kívánalomnak megfelelnek, mivel ennél a fajok és féleségek száma rendkívül változatos ; mely körülmény arra mutat, hogy kitartással és előszerettel fáradoznak e gyümölcsfaj további tökéletesítésén és nemesebbé tételén. Már most is vannak fajok, melyek iz és finomság tekintetében minden eddig létezőt fölülmúlnak. A körtefa jobb fekvést és mélyebb televénytalajt kíván, mint az almafa, mely utóbbi mindenütt, még magaslatokon is elég jól tenyész, a hol a körtefa boldogulására már nincsenek meg az általa igényelt követelmények. Mint gazdászatilag fontos gyümölcs következik a szilvafa, amely mindegyre nagyobb-nagyobb arányokban, ültetvényezésekre a világ minden táján keresett. Különösen a féltörzsüek a legcélszerűbbek, mivel ezek adják a legdusabb termést. A sok jó faj közül bizton a boszniai magvaváló szilva egyike a legjobbaknak, ép oly jó a besztercei magvaváló, a a doláni és a magyar muskotály szilva. Ezeket követi az olasz és csehországi hosszú szilva. Az összes között a »Nagyherczeg« egy újabb faj a legnagyobb és legszebb, de nem igen jó; sokkal jobbak az előbb fölsoroltak. Szilva, szilvaféle, ringló minden fekvésben, természeti tulajdonsága u. i. a földszinalatt elterülő gyökérzete folytán, még oly helyekre is ültethető, ahol a talaj sovány s a televény sekély, mint dombokon, magaslatokon, nem tulmagas hegyeken is, még itt is jól tenyésznek és dús termést hoznak; nevezetes, hogy magasabb fekvésben a gyümölcs édesebb és izletesebb. Mentői többet ültessünk tehát ezekből! Cseresnye és a meggy nagyon kedvelt, kellemes és hasznos gyümölcs, mely oly időben érik, amikor még másféle gyümölcs alig van; ép azért várvavárt idő az, mikor az első cseresnye megérik. A cseresnye mint magas törzs és mint féltörzs egyaránt célszerű s gyümölcse nevezetes kereskedelmi cikket képez. A meggyfa mint féltörzs célszerüebb s kisded növése következtében törpefának igen alkalmas; különösen az újabb fajok mint: a Gubeni hírneves, a körösi, továbbá a finom Amarellák, a Kihez úgy repdesett a szive minden vágya! Oh, azt az édes perczet mily lelkendezve várta, Midőn a fiatal, mint szokta, megjelen. S mikor kijött s leült, ah, már e végtelen Örömtől, izgalomtól elhalt és reszketett. Úgy látta most, azóta az ifjú szinte szebb. Álmatlanság s nyomortól halvány nagy homlokára Tekintve, azt hivé, az a lángész sugára. Olvasgatott az ifjú, aztán ivott, evett, S a morzsákat kiszórta. Jöttek a verebek. És vidám csirpeléssel röpdesték őt körül, Komor magánya ettől naponta földeiül. Majd megtámászkodott, — kedves, nyúlánk alak, — S az ég boltján merengvén, az ablaknál maradt. Ez este jött a lány egy kínzó gondolatra, Hogy ifja át se néz, habár csak pillanatra. A csöndes esteken végig emlékezett, Sok este volt pedig, miken rá itt lesett, Erezve boldogan önkénytelen varázsát, E csöndes álmodó szándéktalan hatását, De az feléje még szemét se fordította. Egyszerese még! Soha! A lányt ez búsitotta. Nem szép, megtudta most, ezért van e kudarcza, Hogy nincs egyebe mint fakó, pettyhüdt kis arcza. Gondolt sétáira s a könye majd kicsordult, Hogy ő utána senki még soha meg nem fordult. Ebből belátta, hogy a rútat megvetik, Hogy ő mostan szerelmes s hogy őt nem szeretik. Tehát megösmeré a bút. De mit tehet? Tükörbe nézve sem nyert biztatóbb hitet. Minő kétségb’esett arczocska néz ki onnat! Sosem kell annak ő. Boldog, ha még lemondhat. Meg kell vénülnie erőtlen anyja mellett, Tűrvén bús végzetét, mint eddig tűrni kellett. Feledni fog tehát. A kétség meg van oldva. De mégis, hogy szeretné, ha ö akarta volna! Gondolta, gyökerestől kiirtja szenvedelmét! S nem ment ki balkonára, zavarná csak a lelkét, Vagy későn ment, midőn az éj már rég leszállt, De az emlékezés, kínzója, rá talált. Megtámaszkodva, búsan, halántékán az ujja, A lámpát, ablakot előtte látta újra. Ott benn, a zárt szobában, a költő dolgozott. Ha ő akarta volna! — a lány sohajtozott. Oh! gyötrelmes nehéznek találta életét S a halvány holdvilágnál köny lepte két szemét. IV. És múlt, múlt az idő, de a gond megmaradt. Janka, ingyen csakis, mert azzal elmulat, A szomszéd kis fiát oktatta. Szerfelett Szerette ezt a kedves, eszes kis gyermeket. Ha ott volt, rövidebbnek találta a napot, Szőke, csigás hajában kedvvel babrálgatott, Mig a fiú a leczkét halkan csevegve mondta. Ha meg sétálni mentek, elvitte őt naponta. Oly jó volt Janka most is, házának angyala, Mint még szivén ki nem tört a vágyak vihara. Próbált feledni. De a vén anyó egy reggel, Kit ő kérdezni félt, meglepte új hírekkel Hogy az az ifjú szomszéd kiköltözik ezentúl Lesz úrias lakása, a sorsa jobbra fordúl, Mert híres lett nagyón, egy könyvet írt s ezért Az újságokba is kitették a nevét. — »Nem szór több morzsalékot hü verebeinek« — Gondolta, mig a vén anyóka fecsegett, —- »Es én se látom őt, lámpáját, ablakát Jobb így! Legyen boldog! Feledjük el tehát.« — Néhány nappal utóbb, egy forró délután — Junius vége volt, - - a kis fiú s a lány, S öreg, vak édes anyja a Füvészkertbe mentek És kedves gesztenyésük árnyában megpihentek. Örült, hogy kinn lehet, a jókedvű fiúcska, S a nagy búgó-csigát vidáman ostorozta. Az ostor madzagával minden perczen levert Selymet, gyüszűt, tűtartót, mi a pádon hevert. A hőségtől a vak nő elszunnyadt keveset, Két keze a kötéssel az ölébe esett, Baljánál Janka hímzett ideges kapkodással. Egyszerre tűje eltört s hogy fölcserélje mással, A tűtokot kereste, de nem találta meg. Szétnéz s im a fasorban egy férfi közeleg. »Ez ő, ez ő, a költő!« Távolról látta már, El van merülve mélyen, fejét lehajtva jár, S tán most is verseket mormolgat csendesen. Még egyre közelit, nincs tíz lépésre sem. Jankát már majd megölte a lázas izgalom, Mig az közeibe ért; a napos oldalon Egy tárgyat lát a földön. Rögtön lehajlik érte, S fölvett egy tűtokot. Majd széttekinte kérdve. Mikor meglátta Jankát közelbb lépett legott, Hogy általadja néki a megtalált tokot. Egy láng lett a leány, őrült reménye támadt: Azért jön, hogy beszéljen, hogy engem és anyámat Ismerjen Ah, tudom, ha, lát meg is szeret! . . . De a tüzes szemű, előzékeny gyerek Az ifjúhoz futott, markát elébe tartva. A költő a tokot a fiúnak od’adva, Arczán, fürtös fején egyet simogatott, Homlokon csókolá — aztán elballagott. A Janka vak reménye, jaj, elszállt újra, végképp! De jött a kis fiú most és csókra tartva képét Enyelgve mórikálta magát, fitos kis orrát.
