Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
/ w’*' /# \ V \v-t T&í Nagybánya, 1907. í x\ Január 13. — 2. szám. XXXIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ZMCIZDsTIDEIINr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. Ex-lex állapotok. Holnap lesz talán za alkapitány választása, az alispán leutazik s a képviselet alkotmányos jogait fogja gyakorolni. Csakhogy melyik képviselet ? a csonka testület-é a hat év előtt választottak kivételével, az értékképviselök-é, akik 1906-ra érvényesek, vagy azok az értékképviselők, akiket 1907-re már bejelentettek? Majd meghalljuk az elnöktől, ne törjük a fejünket rajta, mi úgy hisszük, hogy az 1906. évi megalakult képviselet működik továbbra is mindaddig, mig februárban vagy márcziusban az uj meg nem alakul. Ez is ugyebár nem kevésbé érdekes helyzet. Sokkal érdekesebb azonban a helyzet egy másik irányban, mely szintén olyan ex lex-féle s az embereknek nem az alkotmányos érzékét, de a zsebét bántja. Erről akarunk most tulajdonképpen szólani. A vásárvámról szól az ének s ezúttal nem annyira vitézi, mint siralmas ének. Az uj bérlő Rosenfeld Berta 26000 koronát ígért a vásárvámért, sokkal, több ezerrel nagyobb összeget a régi bérlőnél. Kivette a jogot 1907. jan. 1-től. Igen ám, csakhogy mai napig sincs jóváhagyva a szerződés, már pedig annak egyik pontja kiköti, hogy addig, amig a felsőbbség a szerződést jóvá nem hagyja, vagy ha egyáltalán nem tenné azt, a régi vásárvám-árak érvényesek, de a bérlő az uj, magas összeget tartozik mindenképen űzetni. Nos tehát, a szerződés nincs jóváhagyva s az uj bérlő megkezdte működését s imitt-amott 1 frt helyett pl. 5 frt évdijat szed, mint mondják, magas árakat állapit meg, mert hiszen a bérlet magas, nagyon magas, az elárusítók meg zúgolódnak, mert szerintök most még a régi tarifa volna érvényes. Magas bérösszeg, alacsony egységárak nem illenek össze, elhisszük, de törvény, törvény, szerintünk most még semmi esetre sem szabad magasabb dijakat követelni. Minden másképp lett volna, ha az árverést idejekorán tartják, a szerződést idejében kötik meg, igy azonban ez is olyan ex-lex-féle átmeneti állapot, melyet jogilag megokolni nem lehet. A czél felé . .. SFaflmodtam a boldogságról én is S Napsugaras, virágos tavaszon ; H’sz azért tavasz, hogy álmot fakasszon, Amikor még remél a szív, — még hisz. S jött az élet s örökre kitépte Szivemből a napsugaras álmot . . . Azt a megálmododott boldogságot Nem hiszem már, hogy lelkem elérje. S mert élni — kell, jobb nekem úgy élni . • . őrizve egy halványuló képet; A boldogság napja vakít, éget . . . Aki hisz, — csak az tud belenézni. Én nem hiszek, — többé nem remélek ! Dalaim! — csak ti bennetek élek . . . Ti töltitek be egész világom. Mi vár rátok a czélnál ? — nem tudom; Mégis megyek a kitűzött utón . . . Átgázolva — tövisen — virágon I Niola. Petőfi eredeti arczképe. Nem lesz érdektelen, ha olvasóinknak leirom azt, hogy mikép fejtették meg Petőfi eredeti arcz- képét. Szana Tamás, Lauka Gusztáv, Kertbeni és Jókai Mór beáilitottak Szeredniczky Nándor lengyel festőhöz, ki jelenleg városunkban lakik és itt szorgalmasan festeget, előadták, hogy birtokukban van egy daguerotip, azaz ezüstözött rézlemez és azon meg Mi a nagyközönség érdekében kívánjuk, hogy a ma érvényes tarifa, — mert valamiféle árszabás csak érvényes talán — függesztcssék ki a városházán, a kapitányi hivatalban, a Rákóczy-téren, láttassák el azzal minden csendőr, minden rendőr s védje a termelő- és elárusító közönséget ^z esetleges túlkapások ellen, mert az ilyen zYvaros helyzet sok kellemetlenséget és kárt okoz. Tarifát kérünk tehát, nyilvános, hatóságilag elfogadott tarifát s tisztán akarunk látni, mert szabad gazdálkodásra jogot senkinek nem adtunk. Nagybánya — önálló törvényhatóság. A »Szatinárvármegye« czimü hetilap részletesen foglalkozik a mi önálló törvényhatóságunknak kérdésével s igen sok érdekes érvet vet föl az ellen. Többek kívánatéra közöljük itt magát a czikket, mert hiszen a komoly ellenvetéseket meghallgatni soha sem árt, másrészről azonban szívesen vesszük, ha az ügy iránt érdeklődők szintén elmondják lapunk hasábjain nézetüket erről a kérdésről s esetleg megczáfolják a »Szatmárvármegyét«. így tisztulnak lassanként az eszmék s kialakuí valami határozott közvélemény erre a nagy jelentőségű tervre vonatkozólag. A Szatmárvármegye czikke im ez: »Lapunk f. hó 19-iki számában közöltük Nagybánya önálló törvényhatósága iránti küldöttség járását nézetünk tolmácsolásával. Jóakarat és a köztekintet irányította toliunkat, mit a »Nagybánya« m. hó 25-iki számában registi i1 s azzal végez, hogy nem érzi magát jól a megyei t; „ '"ybatóságban, mert a békó békó marad akkor is, ha aranyból is van verve s hogy Nagybánya 22800 koronával adózik Szatmár- vármegyének évenként, melynek tetemesebb része a várost még távolról sem érintő czélokat szolgál, így állíttatván fel t. laptársunk által a kérdés, kénytelenek vagyunk a keztyüt, mi felénk dobva van, elfogadni és arra válaszolni. Szép az önállóságra való törekvés, de midőn ennek czélja magyar hazánkban egy uj törvényhatóság létesítése, nemcsak az illetők óhaja, hanem sok minden más körülmény veendő figyelembe, mert alkotmányunk bástyája minden törvényhatóság, miért is az állami védmü általános szerkezetébe kell annak beilleszkednie, hogy hivatását betölthesse, tehát nemcsak a lokális óhajt, hanem a magántekinteteken felül az általános nemzetfentartó és biztositó érdeket kell megütnie ama körnek, mi önálló bástyává fejlődni akar. Önálló törvényhatósággá csak az a terület vagy város tehető, mely: 1. a maga saját és polgárai vagyonában teljes vagyoni biztonsággal bir, hogy minden esély ellenében ügyeit ha kell, önerejéből fedezheti. 2. szellemi és értelmi foka oly általános és biztos, hogy magasztos hivatásának e tekintetben minden időkben képes megfelelni. 3. hazafias érzete lakosságának összes rétegeiben oly megbízható, hogy bármily erőhatalomnak képes ellentállani s önzetlen áldozatkészséggel a magyar állam összetartozandóságát érvényre emelni, ha kell nemcsak megvédeni, hanem ezen törekvésnek másutt is érvényt szerezni, avagy a túlerő által legyő- zetvén passivitásba helyezkedve türelemmel és kitartással gyűjteni az erőt adandó alkalomra az ősijog és közszabadság érvényesítésére. A magyar törvényhatóság kérdése tehát nem anyagi, nem személyi, nem helyi, hanem közálladalmi ügy; egyedül a múltak emlékére alapítani azt nem lehet, mert a törvényhatóságnak élő szerv, erő és hatalom kell, mert minden időkben miként a régi, úgy a közelmúlt szomorú emlékei is igazolják, csakis a vagyonilag erős, szellemileg fejlett s hazafiság érzetében rendithetlen törvényhatóságok mentették meg alkotmányunkat minden jogtalan erőszak ellenében. Hazánkban van a viszonyoknak megfelelően elég nagyszámú törvényhatóság, de ime, midőn a veszély előáll, a küzdelemre képes és azt teljesítők száma már is kevésnek bizonyult s igy a hatalom előtt meghunyászkodható, gyenge törvényhatóságok számát inkább apasztani, mint növelni látjuk czél- szerünek. Örömmel üdvözlünk minden uj törvény- hatóságot, ha a magyar nemzeti missiót betölteni és jövőben biztosítani képes Ezen érzelemtől áthatva irtuk meg multi közleményünket, de laptársunk ellenszavából apró helyi anyagi érdeket láttunk, ám tekintsünk és bíráljuk közelebbről a kérdést, mert ha Nagybánya bírja a feltételeket; úgy örömmel'leszünk segélyére nemes hivatása betöltésére, de ha az ellenkezőről győződik meg, úgy hagyjon fel hiú ábrándjával és csatlakozzék őszinte ragaszkodással a megyei törvényhatósághoz, melynek úgyis szeretett és talán beczézett részévé lett. Figyelemmel kisértük Nagybánya viszonyait, hogy belé nem szólottunk az ép az önkormányzati iránti tiszteletnek bizonyítéka, de ha már felvetette az elszakadás eszméjét, ám lássuk képes-é önállóságra ? s nem kaphatunk-e benne a jó társ helyett egy veszélyessé fejlődhető szomszédot? Figyelemmel kisérve lapjait és költségvetésüket, sajnálattal tapasztaljuk, hogy: 1. sem Nagybánya város egyeteme, sem a lakossága anyagilag az önálló törvényhatóság többlet- költségét sem meg nem bírja, sem ezt nem biztosíthatja. Az 1907-ik évi költségvetés bevétele 704200 K van Petőfi eredeti arczképe, csakhogy valaki bosszúból a felismerhetlenségig összekarczolta, úgy, hogy a fenti bizottság Párisba, Londonba, Berlinbe küldte, hogy az összekarczolt munkáról Petőfit levegyék, de mindenünnen azt írták, hogy nem lehet és nem tudják. Erre fölkérték Szeredniczky Nándort. A festő vizsga szemekkel nézte a képet, de semmit se tudott kivenni rajta, nézte szembe, nézte oldalt úgy is kevés remény kecsegtette, végre hosszas gondolkozás után azt mondta, mégis megpróbálja. Hozzáfogott a maga szerénységével a munkához, a karczolási és képvonásokat nagy fáradtsággal és nagy fejtöréssel végre kielemezte, a hiányzó részeket kiegészítette, de még mindig aggódott, hogy munkája nem tökéletes. Be jő hozzá Prielle Kornélia színésznő, ki Petőfi első eszményképe, sőt mátkája is volt. Rövid beszélgetés után Szeredniczky festőművész mutat egy arczképet Prielle Kornéliának, kérdi ismeri-e kit ábrázol e kép? Prielle Kornélia első tekintetre elkiáltja magát »Hisz ez Petőfi« ostromolja a művészt, hogy honnan kapta, kinek tulajdona a kép ? Jókai később Szana Tamással szintén eljött a képet megtekinteni, s Jókai elragadtatva kiáltott fel: »megvan Petőfi! itt van Petőfi!« A Honderűbe meg is irta azt, hogy megkerült Petőfi daguerotipja össze- karczolva s azt utólérhetlen hűséggel megfejtette Szeredniczky Nándor lengyel festő. E képet magam is láttam Szeredniczky Nándor ur szívességéből, akit kikérdeztem a kép feltalálásának történetéről, hogy e nevezetes ügyben megbízható adatokkal szolgáljak Petőfi arczképének történetéhez. A művész, mint mondá: »úgy volt a képpel, mint Gál koponya tanával,« szerinte minden cselekedetre más-más agyi szervek szolgálnak és másmás helyet foglalnak el a koponyában, a lopásra például valami kidomborodást állapit meg Gál. Ez elméletét harmincz évig kultiválta és reájött, hogy a szolgájának ilyen kidomborodása van, de a szolga hű és nem tolvaj, már 15 éve van nála, most nem tudta mitévő legyen, hogy 30 évi fáradozása eredménytelen, de végre a szolga megoldotta a kérdést és ellopta gazdája pénzét. Midőn Gál ezt megtudta, nem törődött a lopással, hanem hálát adott az Istennek, hogy nem dolgozott hiába. Petőfi eredeti képét midőn elkészítette Szeredniczky, ő is tépelődött, ő is aggódott, hogy tudománya nem hagyja-e cserben ? De az Isten megsegítette és Petőfi hű képét megmentette a magyar nemzetnek. Nagybánya városának ezen eredeti képről meg kellene festetnie a nálunk lakó Szeredniczky Nándorral a Petőfi képét, mert ő arra legilletékesebb. Jókai mondá, hogy mi rendesen külföldön járunk keresni festőművészt, s midőn arravalót, alkalmasat nem találunk: hazánkban találjuk azt fel. Az arcz minden vonása, a szem, a fül stb., szóval Jókai szerint minden tökéletesen el van találva. E fénykép könnyen elvész, de maradandó lészen, ha a festő vásznára teszi azt. Szép dolog volna, ha Nagybánya egy eredeti Petőfi-festményhez jutna, bizony drága nemzeti kincs volna az. Az illetékes körök felkarolhatnák az ügyet, tőlem, mint szerény, igénytelen egyéntől, azt hiszem, elég volt, ha felhívtam rá a figyelmet. Szabó József.
