Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
51. szám NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1907. December 22. (5) Laura duettiznek, a kiforrt művészi tehetség a kezdd és erősen akaró, sokat Ígérő tehetséggel, a szárnyait próbálgató figyelmes fiók-madárkával. Szerdán december hó 18-án a hirdetett Csókon szerzett vőlegény helyett, előre nem látott akadályok miatt János vitézt adták. Képes Laura a czimszerep- ben ugyancsak csillogtatta művészi tehetségét a csekély nézőközönség előtt. Csütörtökön december hó 19-én ,.Az uj Messiás-1 került színre kevés nézőközönség előtt. Az előadás azért jókedvű, kerekded és összevágó volt. Pénteken a Csókonszerzett vőlegényt adták A szereplők helyes alakításukkal, jó kedvű játékukkal állandó derült hangulatba tartották az elég nagy nézőközönséget. A hableány. — Irta: Kuszkó Dezső. — Vastag falu, középkori épület, hosszú sötét, do- hoslevegöjü folyosóján fekete reverendás ifjú emberek jönnek-mennek. Szemükben fénylik a lélek villogó tüze, szivük tele van melegséggel, hittel, bizalommal s mindeniknek arcáról lemosolyog a jóság, a szeretet, mely egy világot óhajtana keblére ölelni. Ezek az álmodozó, igazságot kereső kispapok ennek a sötét, szürke épületnek »über menschei«, kiknek lelke nem éri be a kormos falak szűk határaival s szárnyal, röpül idegen s csak megsejtett világ felé. Szivükben vergődik a sok titkolt vágy s csodálva, irigykedve néznek a középkori püspökök szakállas, kardos képeire, melyek még komorabbá teszik a sötét folyosó milieujét. A vágy, a vergődő lélek űzi, hajtja őket s alá-felsé- tálnak a faltól a falig. Csak fekete ruhás testük fogoly, a lelkűk kinn Szárnyal az erdők fáinál, völgyek patakainál, kis faluk akácos utcáin, nagy városok tülekedő, hideg népe között. A többiek pedig fenn vannak a kényelmes pipázóban, puha díványokon nyújtózva szívják cigarettáikat. Nekik nincs vágyuk, náluk minden igazság készpénz. Nem vesződnek az élet gordiusi csomójának bogozásával. A dús vasárnapi ebéd után jól érzik magukat s a lelkűk nem vágyik túl a pipázó, az ebédlő falain. Most csengettyühang zavarja meg a léptek kopogását, a pipázóban ülők köznapi, értéktelen csevegését. A nagy harang másodszor hívta már a hívőket a vasárnap délutáni vesperasra. A kispapok gyorsan indultak a musalumok felé, magukra kapkodták a karinget, tejükre tették a kvadrátust s kezükben a breviáriummal, osztályonként, hosszú sorban indultak a székesegyház felé. Elhelyezkedtek padjaikban a kanonoki stallumok előtt s nemsokára betöltötte a templomot a gregorián melódiák hatalmas, lélekemelő csengése. A templom hajójában a padsorok tele voltak szórakozottan bámuló boldog emberekkel és áhitatos imába merült nyomorultakkal. Sokaknak lelke kereste azt, ki a zsoltárokat inspirálta, ki valamikor megihlette a szentséges dallamok szerzőjének lelkét, mig a többiek lelke itt libegett a föld íelszinén, a világ hiu- ságos dolgai körül. Az első padban, áttellenben a kispapokkal három ifjú leány ült. Kettő imádkozott, a harmadik rajta felejtette a szemét egy halvány arcú, nagyszemü kispa- pon. Régi látogatója már a templomnak, itt van minden misén és vesperáson, mikor a kispapok is jelen vannak. Már több év óta ül állandóan ezen a helyen s nézi nézi azt a kispapot mintha a szive is, a lelke is a szemében volna. Gyönyörű lény, hozzá igen érdekes. Kék a szeme, az arca meg vakító fehér, olyan, mint a kristály patak habja a vízesés alatt. Ezért hívják a kispapok hableánynak. Mert mindnyájan ismerik őt, még a noviciusok is, kik csak most öltötték fel a reverendát. Pedig egyik sem beszélt vele soha. Csak látták őt s itt-ott pillanatokra lopva a szemébe néztek kíváncsian, fürkészve. És a szem kitűnő drótnélküli távirókészülék. A benne rejlő magaetizmus csakúgy villantja elő a gondolatszikrákat, érzéssugárokat. Ez a magnetizmus volt az egyedüli összekötő objektum a kispapok és a világ között. S a hableány megelégedett ezzel a finom, aetherikus és éppen ezért tökéletlen eszközzel. A vesperás végén előre indult s az utcán visszafordult, hogy a kispapokkal szembe jöjjön Mikor a halvány arcú, nagyszemü kispap mellé ért csodálattal, vágyódással, meleg szeretettel nézett a szemébe. Aztán hazament boldogan, mint akinek teljesedett a vágya. A kispapok is átlépték a komor, várszerü épület küszöbét s munkához láttak, odahajoltak az elvásott szélű, régi latin könyvek fölé. A napi munka után este minden nesz elhalt a hosszú folyosón. A kispapok aludtak a nagy boltozatos dormitoriumokban. Mikor már jó későre járt az idő, egy alak köpenybe burkolva kisurrant az ajtón. Nemsokára egy másik ment utána, A folyosó végén megállották, kinyitották az ablakot. A kertből az orgonavirágok illatát hozta be a szél. Mohón szívták a virágillatos levegőt, fejüket kidugták a hűvös, holdsugaras szabadba. Alig hallhatóan susogtak. — Vártalak öregem, valami nagy dolgot akarok mondani, a mi nagyon meglep téged. Pár nap múlva hazamegyünk pihenni az év munkája után s én azt hiszem, úgy érzem, nem látom többé viszont e komor, szent falakat. A lelkem elvágyik innen, ki a szabad, nagy világba, a vergődő népek közzé. Bánt a csend, ez a nyugodt nyugtalanság, hangtalan vergődés, titkon fájó béke, öröm nélkül való vidámság, melegség nélkül való szeretet, áhitom a küzdést, a szabad lelkek égető vágyát, kínját, vergődését, a küzködést, a harcot; ez maga az élet .. . Elmegyek innen s a zajgó emberek közt futok az igazság, eszme, ideál után. — Nem lep meg a szavad, Rókus, kiolvastam szemedből lelked vergődését. Bár nem érzem, de megértem azt a vágyat, ami kifele von, ragad ellenállhatatlanul. Tégy úgy, amint óhajtod. A merész vágyat, szabad gondolatot sohasem nyomhatjuk el magunkban büntetlenül. Csak egyre figyelmeztetlek. Ha talán a hableány volna oka elhatározásodnak, maradj itt feltétlenül. Törd össze magadban ezt a vágyat, még ha a lelked is megbénul egyidőre. Én félek ettől a hableánytól. Érzi, hogy közöttünk igazságot kereső, hivő, ábrándozó lelkek, meleg szivek vannak. S ö kiválasztja magának, a legnagyobb álmok álmodóit, a legforróbb szivüeket, ellopja lelkűket, kiragadja őket innen és — többé sohase látja őket. Ötödik éve vagyok itt s azóta te vagy ötödik, kinek a hableány szemébe nézett s kinek lelkét elrabolta, hogy többé ne legyen az övé, hogy a következő év elején egy még forróbb szivü, még fanatikusabb igazság kereső, még nagyobb álmodozóval szemben üljön a mise és vesperás alatt. Gyarló, nyomorult báb a nő. Ne keress abban lelket, igazságot. Én ismerem őket abból a korból, mikor még huszár uniformisban jártam közöttük. Rókus tagadta, hogy a hableány csak eszébe is jutott volna, mikor határozott. Pedig a lelke fenekén ott volt a hableány vakító, fehér arca s vonta öt, hívta őt, mint a szirén le a mélybe, az élet, a vergődés mélységeibe. A következő évben már nem volt a kispapok között. S ekkor a hableány szeme fénytelen volt a könytől pár napig, aztán ismét megtalálta a legnagyobb álmodozót egy uj, halványarcu, nagyszemü kispap személyében. Heti krónika. A hét a jótékonyság jegyében indult meg, különben »rosztékony« ember nem is akad ilyenkor karácson táján, annyira ünnepi hangulatban él mindenki. • Mindenekelőtt azonban tartozom megokolni, hogy miért irom én ezt a szót: Karácson, n-nel és nem ny-nyel. Mindenféle tudományos magyarázat mellőzésével, hivatkozván az incarnatióra, melyből készült a magyar szó, csak annyit mondok, hogy Istvány, taliány, nyő, Adorjány, Kálmány stb. mind csak lájszólások, éppúgy a Karácsony is. Igazány nyem járja, hogy vannyak egyények, akik az egész irodalomban illelék- telenyü! erőszakolják a Karácsonyt. Ény ilyenyt nyem teszek. Most térjünk a tárgyra. Tehát a jótékonyság jegyében keztük a hetet. A fáradhatatlan nőegyesület mindig kitalál valami újat, hogy szivünkhöz és zsebünkhöz hozzáférjen. Nehéz is eloszlatni a különbséget a halandók között s egyenlőséget teremteni. Éhez csak a leleményes hölgyek értenek, kiknek kezében legjobb helyen van a szegényügy szeretetteljes ápolása. Ök még a dominót is megétetik az emberrel (Lásd Lakosné készítményeit) s babákat és szalmaszálon forgó kakasokat tucatszámra megvétetnek velünk a nemes cél érdekében, volt is jövedelem szépen a sok fáradság és áldozat után. Másik szenzációja a hétnek e vármegyei „restauráció.‘‘ Bizonysága annak, hogy a vármegye, vármegye marad Az orditnokok épp úgy működtek, mint régen, berekedlek, berugottak nem ritkán előfordultak most is, mint ezelőtt, logikát pedig nem találtunk most sem a döntésekben, épp úgy mint ezelőtt. Hogy miért kellett egy 17 éves tisztviselőnek, a ki könyvet irt s a megyének dísze, megbuknia egy kiskorú fiatal emberrel szemben, miért egy négy gyermekes, szegény családapának egy családtalan ellenében, a kinek már a fia is szolgabiró, mikor az előbbi ellen semmi panasz sem volt, miért kell egyet, kettőt kandidálni, mikor pályázik tizenöt? azt az én paraszt eszemmel sohasem birotn megérteni. A vármegye csak vármegye marad, a pártoskodás és a buktatás itt olyan élvezet, mint a sport egyéb neme. Mint pl. a korcsolyázás. Ez is megindult a héten, kitelték a kis zászlót a Rákóczi-téren, jeléül annak, hogy a tél elérkezett s iringálni lehet a sima jégen. Bizony télapó oly mohón kapta a maga birodalmát, hogy azt hittük, már ezután mindig igy lesz, fát pedig mennél kevesebbet lehet kapni a városi raktárban, szinte azon a ponton vagyunk, hogy befüthetünk a facédulával, az egész országot vastag hóréteg lepte el. Teljesen karácsoni a kép, ha körültekintünk a nagy hegyeknek ormán. A Gutin felől fujdogál a hideg szél s a hőmérő higanya 15°-ra is alászállott egyszer-egyszer reggelenként. Itt a legsötétebb nap az egész esztendőben. Rá- borul, mint valami lidércnyomás a lélekre, hogy aztán karácson annál jobban megörvendeztessen. A családi örvendezés mellett hazafias öröm is kecsegtet, t. i. hogy jön Földes, jön kerületünk képviselője, nem ugyan úgy, mint a nótában van »harmincezer francziávai, angol, török armadával« de jóindulattal és igazi független programmal, jön Földes, jön. Ünnepi köntösben fogjuk tehát meghallgatni s reméljük, hogy nemcsak boldog karácsont, de boldog újévet is itt Nagybányán kívánhat neki a krónikás Személyi hir. Dr. Makray Mihály polgármester és Bálint Imre erdőügyi tanácsos e hó 19-én Budapestre utaztak az erdészet részére szerzendő francia teher gépkocsi (automobil) kipróbálására s holnap, dec. 22-én városunkba hazaérkeznek. Két-diplomás doktor. Városunk fiatal jogásznemzedékének egyik legrokonszenvesebb tagja dr Sziklay Dezső, jogtud. tudor, ügyvédjelölt, az államtudományi szigorlatot kitüntetéssel letette és f. hó 21-én a kolozsvári Ferencz József tud. egyetemen az összes államtudományok tudorává lett felavatva. A ref egyház múlt vasárnap Jég Károly helybeli iparost gondnokká, Bay Lajost és Ajtai Nagy Gábort egyháztanácsossá választotta. A nőegyesüleli karácsoni vásárra kézi munkákat adni szívesek voltak: Teleki Béláné, Stoll Tiborné, Ferenczy Noémi, Kurovszky Aranka, Tóth Ilona, Zsem- bery Elvira, Kollár Etelka, Szokol Ziza, Syntenis Ilona, Zsembery Elv. Thorma Jánosné, Petruska Margit, Fáy Irma, Henrei Ilonka Arad, Morágyi Rózsika, Szűcs Böske, Jánosyné, Berksz Emmike, Bernhard Erzsiké, Bertalan Mariska, Muzsnay Ferenczné, Singerné, Mol- dován Mariska, Robelly Lajosné, Hoffman Árpádné, Szaicz Irén, Kereszthegyi óvónő, Ferenczi Bimbi, Takács Ilus, Ocsárd Böske, Buday Etelka, Nagy Luiza, Oblatek Juczi, Molcsány nővérek, Gurszky Luiza, Incze nővérek, Weisz Lajosné, Csüdör Marcsa, Révész Jánosné, Homola Élvira, Srokol Jerta Felsőbánya, Mándy Gizi, Buday Linus, Nyirő Évike, Kemény Sárika, Gellért nővérek, Polgári iskola növendékei a tanítónőkkel együtt. Waigandt Anna, Papp Mariska, Szőke Jánosné, Bertalan Albert, Martinyi k. a., Szentmiklósy Dusi, Zoltán Piri. Az ünnepélyes bezárás alkalmával: Stoll Béla kaszinó elnöknek, egyletünk disztagjának a hozzám intézett fenkölt szellemű szavaira nem tudtam válaszolni. — Oka ennek közel múltam nehéz szenvedései, ezek annyira érzékennyé tettek, hogy csak zokogással feleltem. Ezúttal kívánom meleg hálámat kifejezni, társadalmunk intelligens családainak, a kik egyszerű felszólításomra a megpendített eszmét elfogadták és magokévá tették, igy rövid de, fáradságos munka után, oly szép — nem remélt eradményt érhettünk el. A már felsoroltakon kívül: köszönettel tartozunk Szőke Jánosnénak, titkárunk és h. plébánosunk édes anyjának, a ki a legnehezebbnek, a naponként való rendezésnek fő fentartója volt, Bertalan Mariska fiatal lánykának, a ki az eszme megteremtője és súlyos betegségéig folyton legkitartóbb munkatársunk volt. Végül Szőke Béla titkár és helyettes pénztárnoknak, a kinek bokros érdemeit sem elmondani, sem leírni nem lehet, az ő buzgól- kodását látni kellett. Az ég adjon mindnyájoknak boldog karácsoni ünnepeket! Robelly Thaisz Fanny. Bucsulakoma. Gothard József horgospatakai m. kir. főerdész elhelyezése alkalmából, folyó hó 7 én, szombaton este megható búcsú ünnepélyt rendeztek oláhláposbányai, horgospatakai és vidéki tisztelői. E minden tekintetben kitünően sikerült és sokáig emlékezetes ünnep fényesen dokumentálta ama kiváló figyelmet, őszinte tiszteletet és ragaszkodó szeretetet, melylyel nagyszámú tisztelői e kiváló férfiú társadalmi és egyéni érdemeinek adóztak. Este 7 órakor a bánya-, kohó- és erdőmunkások a tiszti és altiszti karral az élükön, bányászmécs és lámpák világítása I mellett éljenezve az ünnepeltet, lakása elé vonultak, hol Hatfaludy Elek kir. postamester rövid, de megható üdvözlő beszéddel meghívta az ünnepeltet a tiszteletére rendezett bankettre. Gotthard József igen kedvesen és meghatólag válaszolt, kifejezést adva meglepetésének, egyben megköszönte a nem várt megtiszteltetést, mire az impozáns menet elindult illetve az ünnepeltet hozta a bányász-zenekar kísérete mellett Bullbuk Lajos vendéglőjébe, hol dicsé- retreméltó csínnal körülbelől 100 személyre volt terítve. Mondhatom, e vacsora igazán bucsu-lakoma volt. Igen szépen nyilatkozott meg a közszeretet. Láthattuk, hogy mennyire egész rajongásig szeretik őt, a kedves, népszerű, jómodoru főerdészt nemcsak a helybeliek, de az egész vidék, mert a közelebb levő községek értelmisége is eljött ez alkalomra, hogy még egyszer láthassa, ki e munkás népnek szerető atyja, a társadalmi életnek egyik tényezője volt, hisz nincs gyermek, nincs vén ember, de nincs senki e vidéken, akiért az ő jó szivével, ha anyagilag nem is, de jó tanácsával ne segített volna, lehetett az szegény vagy gazdag, mindezek előtt nyitva volt az ő vendégszerető házának ajtaja. A vacsorán az egyik felköszöntő a másikat érte, melyekből Szmollen Pál róm. kath. plébános, valamint Spisák Béla kir. kohómérnök bucsuzója emelendő ki, nem volt ember, aki meg ne könnyezte volna az igaz baráti szívből eredő jókivánatot. A vacsora alatt Zala Miska kitűnő zenekara játszott, az estély reggeli 4 óráig tartott, illetve oszlott szét. Ekkor kezdődött csak az igazi bucsuzás, öreg, fiatal, kor, nem és rangkülömbség nélkül csoportosult az ünnepelt körül és mondott neki Istenhozzádot. Boldogság kisérje lépteit, ki mindig csak a mások boldogitásáért élt és küzdött! Vadászat. Gróf Károlyi Gyula, mint nekünk írják, a karácsoni ünnepek alatt Kőbányatelepen (Blidár) farkasokra nagy hajtóvadászatot fog tartani. Szarvas vadászat is lesz, a kerítésen kívül maradt 30 drb. szarvasra. Városi területen a grőf 6 drb szarvas Kilövését engedélyezte. Uj menetrend. A fejérgyarmati vonalon 1908. jan. 1-től uj menetrend lép életbe. Lesz egy harmadik (nappali) vonat is, mely a gyorsvonatokhoz csatlakozik. rend szerint a vonat indul Szatmárról 731 2 41 6 06 Érk. Fejérgyarmatra 9U 4.29 7 57 Fejérgyarmatról 5-57 12T5 501 Szatmárra érkezik 739 2 04 650 Mai számunkhoz Werner hires regényének, a »Havasok tündéréinek 17—32. lapját mellékeltük.
