Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
47. szám. litmányoknak nyújtani, amennyit élveznek osztrák állampolgárok, de nem annyit, mint amennyit esetleg idegen államok termelői élveznek. Vasutpolitikai és vasutpénzügyi szempontból az osztrák álláspont ki- fogásolhatatlan. Ha egy osztrák vasút egy ezer kilométernyi vonalhosszra képes nagy orosz szállítmányokat megszerezni, melyek különben a tengeri utat keresnék fel, lehetetlen kívánni, hogy ugyanazon kedvezményt nyújtsa a közelfekvő magyar állomásnak. Alig is lehetett volna ezen általánosan elismert igazsággal szemben Magyarországra nézve kedvező elbánást biztosítani, ha nem sikerült volna annak idején Szélinek egy igen szerencsés és Magyarországra nézve előnyös megállapodást létesíteni, ameny- nyiben egyszerűen a fennálló díjrészletek rögzítettek. Azonban eltekintve attól, hogy el kell ismerni, miszerint egy állam sem képes viteldijpolitikai fen- ségi jogáról teljesen abdikálni, a Széll-Körber féle egyezmény már első alkalmazásánál is nagy nézet- eltérés és interpretationalis nehézségek keletkeztek. Magyarországra nézve pedig nem az bir fontossággal, hogy Ausztriát a Magyarországot nem érdeklő viteldijak megállapításában gátolja, hanem csak az, hogy a nagyobb távolságból származó provenienciák az olcsóbb differenciális dij alapján a magyar termelő versenyképességét alá ne kösse. A kormány által kötött megállapodás ezt elérte és igy biztosítva van az, hogy olyan kedvezmények, melyek a magyar termelés versenyképességét csökkentenék, csak úgy adhatók meg, ha azokat a magyar szállítmány is igénybe veheti. Azonkívül a helyi díjszabás terén is biztosíttatott a magyar közgazdaság érdeke, úgy hogy még arra a bekövetkezendő eshetőségre is, hogy Ausztriában egy viteldijreform következtében a viteldijak emeltetnének, ez a magyar közgazdaság mai helyzetét meg nem változtatandja. Ezen fontos megállapodásokkal tehát eléretett az, hogy Magyarország méltányosságból nem ragaszkodott a Széll-Körber-féle egyezményhez, azaz annak Magyarországra nézve nem értékes részéről lemondott és csak ott és azon esetekre biztosította magának annak fentartását, ahol az Magyarországnak reális előnyt nyújt. Kielégítő módon oldattak meg a tarifális nehézségek a bruck— marhegg—wieni vonalra vonatkozólag, amelynek díjszabására eddig semmi közvetlen befolyásunk nem volt. Ennek azért van jelentősége, mert az említett rövid magánvasuti vonalak az osztrák államvasutakra Wienen át menő forgalomnál ki nem kerülhetők s mert azokon különösen az utolsó esztendőkben dijrészesedések folytonos emelésére irányuló és a magyar kivitelt hatásukban megnehezítő tendenciák nyilvánultak. A magyar kivitel részére rendelkezésre bocsátandó szállítási dij a minden egyes magyar állomástól Passauig, az osztrák államvasutak állomásairól a m. kir. államvasutakon át keletre irányuló forgalom díjszabási elbánás pedig Zimonyig és Orsováig érvényesülő Danaverseny mérvadása szerint határoztatik meg. Megállapittatott továbbá az egyes vasútvonalak dijrészesedésének melyek a maximális és minimális tételei. Az egyezmény felsorolja azon árucikkeket, melyekre vonatkozik és ott megtaláljuk mindazon árukat, melyek Magyarország nyugateurópai kiviteli forgalmában számottevő meny- nyiségben előfordulnak. Mindazon megállapodások azon eredményre vezetnek, hogy a magyar kivitel részére az eddigi közvetlen szállítási dijak nehány állomás kivételével, változatlanul érvényben lesznek hagyhatók és igy kivitelre dolgozó termelésünk a szállítási dijak címén semmi károsodást sem fog szenvedni, továbbá, hogy a m kir. államvasutak dijrészesedésében az osztrák allamvasutak javára mutatkozó csekély, legfeljebb évi 200.000 koronányi eltolódásokkal szemben az Ausztriából magyar vonalakon át keletre irányuló áruforgalom díjtételeiből a m. kir. államvasutaknak biztosítható nagyobb részesedésben megfelelő kárpótlás kínálkozik. A viteldijpolitika mellett a forgalmi politika egyik legfontosabb része a vasúti jog, melynek egyik forrását az üzleti rendtartás képezi. Itt is Magyar- ország gazdasági önállósága a szerződésben teljesen érvényre jut, amennyiben az üzleti rendtartás a közösen intézendő ügyek sorából kivétetett s igy annak az ország viszonyaihoz és jogi felfogásához, gazdasági szükségleteihez való alkalmazkodásának többé semmi sem áll útjában. Áttérek a kiegyezésnek a kassa—oderbergi vasútra vonatkozó megállapodására. A kassa-oderbergi vasút vonala Magyarország életében úgyis mint kiviteli vonal, úgyis mint beviteli vonal —- különösen szénbevitel — kiváló fontossággal bir. A magyar forgalom lebonyolítása e vonalon igen nagy nehézségekkel jár, melyeket mindenesetre osztrák részről az osztrák forgalom előnyösitése még fokozott. Vitális érdeke az országnak, hogy ezen a bajon mielőbb segittessék. Ez kétféle módon történhetett. Az egyik mód az annabergi csatlakozás, mely a magyar vasúthálózatot közvetlenül bekapcsolná a porosz vasúthálózatba. Ezzel persze a forgalmi nehézségek és Magyarország sérelmei redukálódnának, habár szem előtt kell tattani, hogy ezen vonalrész is természetesen osztrák területen halad át és akár álla- mosittatik a vonal, akár osztrák részvényesek kezében van, az annabergi csatlakozással sem nulliükál- hatjuk teljesen az osztrák befolyást. A másik megoldás a mostani vonal olyatén berendezése, felszerelése és oly kötelező lekötések, melyek teljes mértékben biztosítják a magyar forgalom érdekeit Minthogy az osztrák kormány az annabergi csatlakozást NAGYBANYA ÉS VIDÉKE egyáltalában nem, vagy legfeljebb nagy rekompen- zációk fejében volt hajlandó engedélyezni, a magyar kormány elfoglalta és elfogadta a másik pozíciót anélkül, hogy a magyar forgalmi politika érdekeiből bármit áldozott volna. A megállapodás által biztosítva van egy második vágány Teschen és Jablunka között, ahol a forgalom lebonyolítása most nagy nehézségekkel jár, biztosítva van egy kisegítő csatlakozás Dzieditznél, biztosítva van egy nagy rendező pályaudvar létesítése, melybe az Annabergből a magyar vonalra szánt vonatok belefutván, egyenesen folytatják útjukat a kassa-oderbergi vonalon, anélkül, hogy előbb az oderbergi fejállomásba kerülnének és ami talán a legfontosabb, kontingen táltatott a szállítandó vonatok minimuma, amennyiben naponta 94 vonatot kell továbbítani, ami a sze mély vonatok leszámításával a jelenlegi teherforgalom kétszeresét teszi. Azonkívül ki lett kötve, hogy oly áruk, melyek forgalomképessége csekély, pedig ezek a magyar kivitelben elég nagy szerepet játszanak, a legrövidebb idő alatt továbbitandók. Ezzel kielégítést nyertek a magyar forgalmi érdekek. A kassa-oderbergi vasút kérdésével bizonyos kapcsolatban áll a likai vasat, illetőleg dalmát csatlakozás A horvát vasút építését régebben a kormány Horvátországnak .bizonyos feltételek alatt kilátásba helyezte, hogy ama teljesen elhanyagolt szegény vidék fejlődését előmozdítsa. A dalmát csatlakozás a forgalmi hálózatba való bekapcsolás nehezen megtagadható követelménye volt A vasút építése mindenesetre tetemes áldozatot követel, mely ama vidék csekély fejlettsége mellett kevés ellenértéket nyújt. Politikai szempontból talán értékkel bir az, hogy Dalmácia, mint a magyar szent koronához tartozó terület, a magyar vasúti hálózattal összekötetik. Az az aggodalom, hogy ezen vasút Fiúmét károsíthatná, nem jogosult, mert Fiume forgalmát elterelni nem képes és mert általában a vasút a tengeri ut olcsóságával alig versenyezhet. Inkább arra van kilátás, hogy Fiume forgalmára előnyösen fog hatni; a mennyiben a messze jövőben kedvezőtlen alakulás mutatkoznék, Fiume ép úgy fog védekezni, mint a hogy az osztrák a reá nézve rendkívül fontos Triesztet védeni fogja, A forgalom szempontjából még fontos a magyar postának, távirónak és telefonnak teljes önállósítása, mely intézmény még mindig félig-meddig közös ügy természetével birt, most pedig befelé és kifelé teljes önállóságot nyert, főleg szerződéseket a külállamokkal önállóan köthetünk Ausztria nélkül; fontos továbbá a segélyezett folyamhajózási vállala- íofcparitásos eljárásának biztosítása, mi különösen a magyar hajózási vállalatoknak Ausztriában szenvedett sikanirozáSa miatt fontos, a hajózás versenyképességének előmozdítása a szállítási adó alól való felmentésük következtében. A conzulátusi ügy terén a legfontosabb uj intézkedés az, hogy a külföldi szaktudósitók intézménye a törvény szövegébe fel van véve, bár még mindig hiányosak azok az intézkedések, melyek ez intézmény teljes elismerését és igy actióképességét biztosítanák. A két állam gazdasági önállósága, természetesen visszautasithatatlanul követeli, hogy ott, hol annak szüksége fenforog, előbb-utóbb mindkét állam külön saját konzulai által legyen képviselve. Uj és talán nem egészen irreleváns azön intézkedés, hogy a konzuli jelentések egyidejűleg közlendők mindkét állam kereskedelmi és földmivelési minisztereivel. Gondoskodás történik a két állam külkereskedelmének és egymásközti forgalomnak statisztikájáról. Sajnálattal nélkülözzük azt a régen óhajtott intézkedést, hogy a külkereskedelmet tárgyaló egységes munkálat magyar nyelven is kiadandó. Áttérvén a kiegyezési mü pénzügyi részére, ez a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására kötött szerződés megkötésénél azzal együtt bírálandó el, mert, habár részben önálló egyezményekben talált kifejezést, de úgy a belső összefüggésnél fogva a kiegyezési mű elbírálásánál figyelmen kívül nem hagyhatók, de külső összefüggésüknél fogva sem, amennyiben az egyezmények szövegéhez csatolt úgynevezett nyilatkozatok szerint ezek hatálybaléptének feltételét, a kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződésnek és a gőzhajózási szállítás használata után járó adónak megszüntetéséről s/óló törvénynek létrejötte képezi. Legnagyobb fontosságot kell tulajdoni tani nemcsak pénzügyi, de különösen közgazdasági, sőt politikai szempontból a fogyasztási adórendszer függetlenitésének Ezen vívmány pénzügyi jelentősége könnyen érthető; ez abban áll, hogy Magyar- ország állami szükségletének kielégítésénél a fogyasztási adók tekintetében ugyanazon szabadságot fogja élvezni, mint az egyenes adóknál. Ez pedig annál nagyobb fontossággal bir, mert az egyenes adók úgy magasságuk, mint nyomasztó természetüknél fogva eljutottak azon ponthoz, melynél azok ruganyossága megszűnvén, itt nagyobb állami szükségletek kielégítésére további tartalékot nem találunk. A közgazdasági jelentősége ezen újabb rendezésnek abban áll, hogy a magyar állam ezen termelésre mélyen visszaható adókat úgy rendezheti be; mint a hogy az a magyar termelés érdekeinek megfelel és megszűnik azon visszás helyzet, hogy az egyenlő adóztatás egyenlőtlen termelési föltételek mellett, fontos termelési ágak fejlődését megakasztotta. Mily fontossággal bir a fogyasztási adóknak az ország termelési viszonyai szerinti berendezésére, azt eléggé 1907. November 24. (3) láthattuk a cukor-ipar terén mely ipar nálunk egy a magyar termelési viszonyokkal számoló adórendszerbehozatalával fellendült, inig mindaddig minden erőlködés ez irányban sikertelen marad. így tehát biztosan remélhetjük, hogy a fogyasztási adók önállósítása fontos termelési ágak fellendülését fogja magával hozni, még pedig oly termelési ágaknak, illetőleg iparágaknak, melyek viszont a maguk részéről kedvezően visszahatnak a mezőgazdaságra és állattenyésztésre és az intenzív földmivelés terjedésére. Azonban nagy a fogyasztási adók önállósításának politikai értéke is, mert vámok és fogyasztási adók a legerősebb kötelékek közé tartoznak, melyek azáltal, hogy a közgazdasági viszonyok egyenlősítésére hatnak, az államkötelékeket bensőleg is, életprocessusaiban egy szorosb egésszé összeforrasztják. A fogyasztási adók alkotta kötelék el- estével mindkét állam természeti viszonyai a természetes föltételek szerint fognak differentiálódni, mindegyik saját élettörvényeit fogja követni, az érdek- súrlódások gyérebbek lesznek, a közgazdasági egyéniség kidomboritottabb lesz és ha még hozzávesszük, hogy ezen rendszer következtében még esetleg a kiegyenlítési adó alkalmazásának esete beállhat, úgy el kell ismerni, hogy ezzel az Ausztria és Magyar- ország közötti államkapcsolatban a realunio sajátos természete teljesen kifejeződik. A szerződés a fogyasztási adók önállósítása mellett a szabad forgalomból származó egyenlőtlenségek és versenyharcok elhárításáról gondoskodik. Az ásványolajra vonatkozólag kimondja, hogy mindegyik szerződő fél jogosítva van saját területére az az egyedáruságot életbeléptetni. Pénzügyi szempontból fontossággal bírnak azon egyezmények, melyek egyfelől a kettős megadóztatás elkerülését, másfelől az adónak azon állam részére való igénybevételét biztosítják, melyből a megadóztatandó jövedelmek származnak, úgyszintén a magyar állampapirosoknak az osztrák járadékadó alóli mentességet biztosítják. Ezen törvények úgy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból fontosak Az üzletüket mindkét állam területére kiterjesztő vállalatok kettős megadóztatásának veszélye elhárit- tatik és megfelelő felosztásról történik gondoskodás az illető vállalatok által teljesített adószolgáltatás tekintetében. Azok a magyar állampolgárok, kik a legfelső udvarnál, a közös minisztériumokban és a közös legfőbb számszéknél, vagy az ő felsége személye körüli magyar minisztériumban vannak alkalmazva, vagy pedig a közös hadseregben vagy hadi tengerészeinél teljesítenek szolgálatot, a magyar szent korona országaiból folyó jövedelmeik után sem e járadékadóval, sem a személyes jövedelmi adóval meg nem róhatok. Hasonlókép nem tartoznak járadékadót fizetni az illetőkkel közös háztartásban élő házastársai és kiskorú gyermekei. Szolgálati illetmények, beleértve a nyugdijakat is, melyeket állami, udvari, országos, megyei, városi, kerületi, vagy községi pénztárak fizetnek ki csak azon állam javára fognak adózni, melyet a kifizetés terhel. A kiegyezés keretébe helyeztetett a magyar blokknak nevezett kérdés is, melynek megoldásával egy évtizedek óta húzódó vitás ügy lekerül a napirendről és mint a kormány hangsúlyozza, ép az a törekvés is indokolja elhatározását, hogy a két állam között függő és súrlódásokat előidéző kérdések számát, amennyire lehet, apaszsza. A magyar blokk ügye valószínűleg más elintézést nyert volna, ha annak idején a két állam között fenforgó pénzügyi és államhitelügyi kérdésekre nézve a választott bíróság elve fellálittatott volna, mint ahogy igen helyesen a magyar blokkal kapcsolatosan ez megtörtént. Természetesena kkor is bizonyára elintézést nyert volna a blokk kérdése, ha 1867-ben a Magyarország által az osztrák államadóssághoz szglgáltatott kamatjárulék tőkeértéke megállapittatott volna, mint azt egyesek az ellenzéken kívánták. Mind ez nem történt. Sőt az írott szó annyira kategorikus, hogy az jóformán minden interpretálási művészetet csúffá tesz. Az 1867. évi XV. t.-c. 1. §-a igy szól: »állandó, további változás alá nem eső járulék«. Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar és osztrák törvény szövege egy fontos pontban eltérő, végül az, hogy a magyar kormány több alkalmat elmulasztott, midőn abbeli felfogását, hogy a kamatteher csökkenésével saját járulékának is csökkenie kell, vagy egyáltalában nem, vagy nem a kellő szivósággal érvényesítette. Ezen kedvezőtlen helyzet dacára Magyar- ország államhitele és állami terheinek csökkenése szempontjából hiba volna a vitának elintézetlenül hagyásával elmulasztani az esetleges alkalmat terhének csökkentésére. Minthogy pedig teljesen elérhetetlen volt az osztrák kormányt a magyar felfogásnak megnyerni, mely szerint a tőkésítés a kamatteher átvétele idejében irányadó 5°/0-nyi kamattétel mellett eszközlendő, de még az eredeti effektiv kamatélvezetnek megfelelő 4'65 mellett sem és minthogy Magyarország ezen kamatteher könnyítésénél nagy mértékben Ausztria támogatására van utalva, amennyiben az illető címletek legnagyobb része osztrák kézben van, a kormány a 4‘325 '/„ alapon megállapodást létesített. Csak ennyi engedményt volt képes a magyar kormány elérni, ami szemben az eredeti osztrák állásponttal 49,974-049 K 49 f tőkeengedményt képvisel, de természetesen messze elmarad attól, mely a magyar felfogás győzelme mellett mutatkozott volna. Kötelezettséget vállalt az osztrák kormány a magyar államadósságok címletek kibocsátása érdekében megfelelő névértékű egysége
