Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
-V Nagybánya, 1907. Szeptember 22. — 38. szám. 907 ü 23 XXXIII. évfolyam. ' - -> -------------------------------------m r ■ ! NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ISáEILTDIELT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-lk szám alatt. Az iparos ifjúság ünnepe. Csendes elvonultságban, szerény keretben ünnepet ül a nagybányai iparos ifjúság önképző egyesülete. Tizenöt éves fennállásának emlékünnepét. Egy fél emberöltő óta áll fenn közöttünk ez az intézmény, mely habár kicsinynek tűnik is föl sokak előtt, mégis van olyan nagy jelentőségű, mint sok más nagyrafujt alkotásunk. Épp az utolsó tizenöt év alatt fordult nagyot a világ s változtatta meg a gondolkozást, szokásokat, vágyakat, viszonyokat. Ily körülmények között az olyan egyesület, mely feladatául tűzte ki a hasznos társalkodás előmozdítását, az iparhoz szükséges tanulmányok fejlesztését, a munkásságra, szorgalomra való ösztönzést, a magyar nyelvnek művelését és terjesztését, a kedély hasznos foglalkoztatását: egy ilyen egyesület éppen nagyon ráfér a mai korban minden városra. Nincs e hazában talán ember, aki ne óhajtaná a magyar ipar erőteljes fejlődését s ezáltal az országnak hatalmas előrehaladását és viszont igen sokan, számtalan ezeren vannak az országban, akik éppen a magyar ipar ellen törnek s oktalan, túlzott viselkedésükkel annak sírját ássák meg. Ilyen viszonyok közt igazán hézagpótló egy olyan egyesület, mely az ipar érdekét szolgálja szívvel-lélekkel. Kár, nagyon kár, hogy a nagybányai társadalom egyáltalában nem törődik semmit ezzel az egyesülettel. Pártoló tagjai elfogytak majdnem teljesen. Jóltevői nem akadnak, akkor sem, mikor «nagy célokat mozgat s a nemes város, a hivatalos város mintha tudomással sem birna létezéséről, pedig az alapszabályok 49. §-a ezt mondja: »A nagybányai iparos ifjúság önképző egyesülete, mint ilyen, sz. kir. Nagybánya város hatóságának védnöksége alá helyezkedik s jogot ad a városi tanácsnak, hogy az egyesület gyűlésein magát kiküldött által képviseltesse.« A védnök soha nem adott még egy szekér fát sem a magyar közművelődésért küzdő ifjú iparosoknak s azt a jogát, hogy a gyűlésre elmenjen, soha nem érvényesitette, talán inkább tehernek, mint jognak tekintette. Egy hűséges ember küzd ott az ügyek élén Impressziók. Második közlemény. Irta: P. L. T- F. A régi iskola a szépet (az emberi szépséget is) metafizikai alapon magyarázta s arra tanította szobrászait, hogy költői symbolikus ábrázolásra törekedjenek, hogy a figurativ gondolatot ábrázolják figurálisán! Ezt nevezi Demokritosz müvében a »metafora plasztikája <t-nak. Továbbá az ethika azt tanítja, hogy a reálizmus idealisztikusán is előadható, ez magától érthető, csakhogy az ethikai ideálizmus és ethikai reálizmus harmonikusan legyen össze olvasztva, ez a művészetek csúcspontja, mondja az ethika. Ezt a csúcspontot élte el a nagy Homérosz az »Iliász« és »Odüsszea«-ban. S a hellén költő bizonyára nem lenne olyan utolérhetetlen, ha nem szerkesztette volna vallása szellemében époszát s ha nem ecsetelte volna az istenek tetteit fenséges müvében, mert nincs hatalom csak a hitben s meggyőződésben. A vallás szoros viszonyban áll a nagy tettekkel, nincs az a merész terv, melyet ember végbe ne vitt volna, ha Istenében erősen bízik. Spárta bízott Lykurgoszban, kit Isten gyanánt tisztelt és Spárta győzött. Kinek nincs hite csak az anyagban, érzéketlen, mint az anyag s nem képes végbe vinni semmi nagyot. Hisz a történelem bizonyítja, hogy midőn Athénben és Romában semmit sem hittek, a tehetségesek eltűntek az istenekkel. A ki elhagyja a templomot, attól búcsút vesznek a múzsák. Különösen a keresztény vallás mily fenséges állandóan, aki tizenöt évig vitte a pénzügyeket s akinek arcképét a hálás egyesület megfesttette s holnap leleplezi. Vezetőségben, tisztikarban, választmányban sok változás történt, de a pénztárnok kitartott rendületlenül. Szabad legyen kissé az unott társadalomnak a figyelmét e felé a kis egyesület felé terelni. Vegyék észre azok, akik hirdetni szeretik, hogy az egyesület csak ront és lássák meg, hogy az „otthon“ a lebujokból és kis kávéházakból a barátságos és csendes tisztes hajlékba terelte az ifjakat. Vegyék észre azok, akik tapasztalják, hogy az úgynevezett szakszervezetek mennyi elégedetlenséget, gyülölséget szítanak, üszköt dobnak a társadalomba, lássák meg, hogy ezekkel szemben a lelkes hazaszeretet istápolásával a társadalmi békét és egyetértést ápolja a jubiláló egyesület. Szeretném, ha észrevennék ezt a küzdő intézményt s beállanának mennél többen a harcosok közzé, legfőképpen pedig maguk az iparos ifjak, akik még nincsenek benne, hogy ne volna viszálykodás, nézeteltérés, hanem el valahára ér- tenők meg egymást ebben a szegény, sokat szenvedett hazában s harcolnánk egy zászló alatt egy szívvel lélekkel a magyarság jóvoltáért. A cselédek m eg.?cixd szabályozása. — Közli: Révész János. — A múlt számunkban e cim alatt közöltem egyet- mást a cselédügyről II József idejéből. Kiegészítésül hozok még nehány adatot abban a reményben, hogy érdeklődéssel fog találkozni már csak azért is, mert József idejében szintén ráakadunk a sztrájk nyomaira. Második József külön rendelete a cselédügyről nagy részletességgel és körültekintéssel készült. A 19 §. a felmondást szabályozza. Semmi Tse- lédnek sem szabad azon szempillantásban, melyben kedve tartja; annyival inkább nem, híradatlan, alat- tomban a’ szolgálatot el-hagyni, hanem tartozik annak rende szerént meg jelenteni, hogy fel-akar hagyni a’ szolgálaton. A’ fel-mondásnak ideje pedig mind a’ Tselédtartóra, mind a’ Tselédre nézve minden külömbözés nélkül egy, melly alatt egy rész a’másiknak ez iránt lévő akaratját tartozik kijelenteni. A’ Várasbéli Tselédre nézve ugyan, a’ hol az holnapszámra vészi-fel fizetését, 14 nap; a melly Tse- léd pédig fertály-vagy fél-vagy egész esztendőre motívumokat nyújt a festőnek, s mily themákat az Írónak, mert a mi Istenünk eszményibb, mint Homérosz »Jupiterbe s mint Plátó »theosz«-a. Igaz hogy Olymp istenei foglalkoztak az emberekkel, de a mi Istenünk az »eműer«-rel foglalkozik ám s ez külömb- ség. Mily motívumokat nyújthat a keresztény és pogány vallás ama rettentő találkozása, mely élő fáklyákat gyújtott Neró kertjeiben, s mely elől föld alá rejtőzött az ember s ott mutatta be áldozatát egy üldözött Istennek?! De vájjon Isten mi is lehet ? Mi ez a titokszerü természet, az a hatalmas nagy Egység, kit a zsidók »Jehová«-nak, a görögök »Theosz«-nak, a rómaiak »Deusz«-nak s mi magyarok »Istennek nevezünk? S vájjon van e népszerűbb név, mint Isten neve? Én azt hiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy nincs a föld kerekén ember, ki beszélni tud s ne sóhajtotta volna valaha »Istenem.« Legyen az bár a leg- elkeseredettebb atheista bizonyos időben, a maga idejében, midőn a fájdalom hatalmas keblére zárja őt s midőn a halál keményen kezet szőrit vele, szerencsétlen lelke megrázkódik ,s ajka e szent nevet rebegi; Istenem, mert sejti Ot; az »emöer« sejti Istenét, sejti az Isten létezését s a sejtelem testvér a valóval! A nagybányai festőiskola frequentálása céljából midőn Nagybányára érkeztem egy szegény bányász családnál vettem lakást, a hol nagy megbotránkozásomra két példányban járt a »Világszabadság« cimü istentagadó liberális heti lap, mely megmételyezi a szegény bányászok lelkét teletorokkal szórva minden vallásra, minden egyházra s annak papjaira a legotrombább hazugságokat. Azt hiszem, szegődött a’ szolgálatba, erre nézve 6. hét a’ felmondásnak ideje : mely idő alatt mind a’ Tselédtartó más Tselédről, mind a Tseléd más szolgalatról elegendőképen gondolkoznak. Hogyha a’ most meg parantsolt fel-mondás nélkül el-menne a’ Tseléd, vagy a’ felmondás után ki-szabott időnek el-telése előtt alattomban, vagy nyilván szolgálatját el-hagyná; akkor az el-szökött Tselédnek fel-keresésére; ha meg-találtatnék, annak el-fogattatására; ’s viszsza-vitetésére azon helyre, a’ hol szolgált, adasson segítsége, a’ Felsőbbség, avagy Törvény szék a’ Tselédtartónak. Igen érdekes a 25 §, mely olyan sztrájkféle mozgalmakról, izgatásokról intézkedik. Úgy látszik, hagy akkor is voltak izgága alakok, s a kor sem volt jobb a Deákné vásznánál. Ama’ Tselédnek pártos egyetértése, — úgymond a rendelet — suttogó tanátskozása, mellyel egyik a’ másikat a’ szolgálattól elidegeníti, annak el-ha- gyására beszéli, vagy nagyobb bérnek s’ más illetlen ki-fogásoknak kérésére ingerli, igen keményen meg-tiltatik. Ez okra nézve, valamint a’ Várasbéli Tanátsok, azonképen a’ Földes Urak-is tulajdon kötelességeknek tartsák lenni, nem tsak az ily igen ártalmas, ’s nagy büntetésre méltó öszve szövetkezésekre vigyázni, hanem az ily el-tsábításoknak kezdőit, azoknak társaival együtt, minden könyörűletes- sége nélkül a’ környül-állások szerént meg büntetni. Hasonlóképen azok-is, a’ kik az el-szökött Tselédnek alkalmatosságot szereznek az el-menésre, vagy annak szállást adnak, azon kivűl, hogy a’Tselédtartónak el-fzökött Tselédje miatt tett költségét, fzenve- dett kárvallását vifzfza téríteni tartoznak, vétkekhez fzabatott pénz sommával, vagy Árrestommal bűntettessenek. Hogy annyival nagyobb akadály vettessék a’ Tselédnek, hogy idő előtt, vagy kénye kedve szerént az fzolgálatot el-ne hagyhassa; Minden Tselédtartó kérje-meg a’ Tselédtől annak első bé-lépésekor az előbbeni fzolgálatjáról, ’s elbotsáttatásáról adatott bizonyság-levelet, ’s ezt mind addig magánál megtartsa, meddig a Tselédet a’ maga szolgálatjából einem ereszti. A jószivü császár nem volt mégis elfogult, sem egyoldalú, a gazdáknak is megmondja a magáét igy szólván : Valami eddig a ’ Tseléd fenyítékéről e’ rendezésben parantsoltatott, a Tselédtartónak hafznára tzéloz. Szintén úgy illendő ellenben arról-is szorgal- matoskodni, hogy a’ Tselédnek terhes állapotja tehetségünk szerént meg-könnyebbitessék, 's a’ szolgálatban lévöket bizonyosokká tehessük, hogy azoknak Urai, Gazdái szelíden, ’s emberségesen fognak velek bánni. Az után köteles minden Tselédtartó a’ szegödéskor meg ígért bért annak idejében a’ Tselédnek le-fizetni, illendő ételt, italt, ’s mindent, a’ miben a’ Tseléddel meg-egyezett, annak ki-szolgál- tatni, egy szóval mind azokat, a’ mellyekre állott, hogy a nevezett lap szerkesztője nem valami helikoni gyönyörök rózsás felhőibe burkolózik, midőn annyi piszkot okád. El igyekszik venni a szegény bányásztól Istenét, s ha elveszi ki nyújtja neki a vigasz serlegét az élet nehéz és keserű küzdelmeiben. Ha elveszik hitét, mi könnyíti meg azon szörnyű terhet, mely alatt halandó vállai roskadoznak? Hisz ha vallása van, kiállja az élet legborzasztóbb rohamait, mert hite vissza veri a csüggedés nyilait s megédesíti ajkait, midőn a világ keservét issza. Szokrátesz mondja hogy Isten nevének puszta említése, ha az hitből származik, képes a természet mostoha gyermekét isteni boldogság részesévé tenni! Gondolja meg a nyájas olvasó, hogy vájjon hasznos-e a szegény bányász vagy más munkásra nézve az istentagadás ? Mi lesz az olyan emberből, kit a fáradságos életmód nyerssé tett. Kinél hiányzik a nevelés, ki goromba és gyanakvó, kiből a nyomor kiölte a honszerelmet is és ösztönzi a zendülésre ? mi lesz az ilyen emberből vallás nélkül? Vadállat nemde? Mi csendesíti le, mi szelídíti meg, mi vigasztalja, ha nem az Istenbe vetett bizalom?! Minél kevesebb lesz a templom, annál több a bitófa. Nagyon komolyan intettem házigazdámat, hogy mennyire veszélyes az olyan istentelen ringy-rongy lapok olvasása; beszéltem neki az anathémáról is, mely az ilyen lapok hívét sújtja. Tágra nyílt szemekkel hallgatta szavaimat, aztán földre dobta a nevezett lapot s lábaival széttiporta, majd vette a fon- cát s keresztet vetve a bányába indult nyugodtan, szinte vidáman! 'Fi
