Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-18 / 33. szám
Nagybánya, 1907. Augusztus 18. — 88. szám.-L XXXIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEEE TÁRSADALMI HETILAP. ,..r#1 *>jf\ A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYBíV%«<W MEGJELENIK n^EUSTIDElSr VASARNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Nagybánya mint nyaralóhely. Városunk rohamléptekkel halad előre azon az utón, mely a szép vidékeken fekvő s természeti szépségekkel felruházott városokat az előkelő nyaralóhelyek nívójára vezeti. Mindenki örül ezen a jelenségen s a városnak minden intelligens polgára már csak a saját közvetett érdekében is mindent megtesz arra nézve, hogy a nálunk időző nyaralóvendégek jól érezzék magukat erdős hegyeink lábánál s mindig visszakivánkozzanak hozzánk. Elvileg mindenki magáévá teszi ezt, a valóságban azonban úgy a város, mint maga a közönség is nagyon keveset tesz, mikor arról van szó, hogy csekély áldozattal egyet-mást rendbe hozzunk, létesítsünk a mi vidékünk szebb részletét, hozzáférhetőbbé tenné a kirándulókra nézve. A város vidéke telve van szebb- nél-szebb színekben és hangulatokban váltakozó részlélekkel. Ezek a helyek azonban nagyobb részt mind ismeretlenek még a városi közönség előtt is, részben, mert ut sem vezet hozzájuk, részben pedig azokon a helyeken, hova tűrhető ut vezet, olyan rendezetlenség s oly nagy kényelemhiány uralkodik, hogy a szórakozást és üdülést kereső kiránduló nem mer azoknak felkeresésére vállalkozni. Itt van például a liget fölött csekély távolságban égnek meredő Szüzkő, melyet mindenki megcsodál, ha a ligeti millenium-uton végig halad, teljesen híjával van minden útnak. Sokan szeretnének hozzá fölsétálni már csak azért is, mert közel fekszik. Azonban senki sem gondoskodott arról, hogy ez a szándék megvalósuljon. Ugyanezt lehet elmondani a Tolvaj Dénes barlangjáról, az Ózi/ce-forrásról, a Bóditóról, s még igen sok más festői szépségű helyéről városunk vidékének. A Kereszthegy magasan kiemelkedik a városunk északi oldalán végighúzódó hegy- láncolatból s mindén turistának szemébe ötlik. Ha aztán valaki nagy keservesen fölkapaszkodik rá, rendkívüli módon csalódik várakozásában, mert senkinek sem jutott eszébe arról gondoskodni, hogy a kirándulónak kilátása legyen a tetőn. Hatalmas lombu égnek meredő fák takarnak el eget és földet a gyönyörködni vágyó szem elől, sőt még egy padot sem talál a turista, melyen fáradalmait kipihenhetné. Minden úgy van itt nálunk a maga ősA tanár ur. A tanár ur egyike volt azoknak a tipikus alakoknak. kiknek egész valója, külseje, modora első pillanatra elárulja a föld gőzkörétől elvonatkozó bölcs professzort. Sőt, bár nem viselt szemüveget, azt is mindjárt észre lehetett venni rajta, hogy nem akármelyik tudományágnak, hanem éppen a mathemati- kának a művelője. Egész élete egy hosszú mathe- matikai példa volt, mely milliomrésznyi pontosságú eredményekkel dicsekedhetett. A nagy hevületek, az ifjúi álmok korát élte, de neki nem voltak álmai. Vagy ha voltak is, csak a pi-k, x-ek, y-k s egyéb számok testet öltött alakjai zavarták meg éji nyugalmát. Végre számára is elkövetkezett az az idő, melyben az ember akarva, nem akarva eltávozik a reálitások mezejéről és szinte észrevétlenül eljut az ábrándok és álomképek ködös, homályos birodalmába. Egyszer csak megjelent előtte egy titokzatos kérdőjel, melyre még a felsőbb mathematikának nagy hatalmú integráljaival sem tudott megfelelni. Ott állott előtte az a titokzatos valami, mely eddig ' sohasem foglalkoztatta agyát, sohasem zavarta meg álmait: a nő. A tanár ur pedig ettől a soha nem látott lénytől szerfölött megijedt. Csodálva kérdezte önmagától,1 miért üldözi őt ez a hívatlan vendég, ez a kegyetlen fántom szüntelenül, bs félelmében — mit tehetett volna mást — legjobb barátjához a mathe& eredeti valóságában, ahogy az Ur megieremlette. Mintha nem is egy kultur-város vidékén, hanem az amerikai őserdőkben járnánk. És mi mégis meg várjuk, sőt egész természetesnek találjuk, hogy a városunkban időző nyaralók messze- földre mindenüvé elvigyék jó hírét, nevét városunknak s vidékünk természeti szépségeinek. Pedig a modern ember első sorban is kényelemszerető s nehezen tud gyönyörködni az olyan természeti szépségekben, melyeket csak veritékes uttalan ut után láthat s még abban a kényelemben sem lehet része, hogy magát valami rozoga fapadon kipihenhesse. Ebben a tekintetben is példát vehetünk a külföldiektől, nekünk is vannak olyan természeti szépségeikben gazdag vidékeink, mint pl. az osztrák tartományoknak. Mindamellett Ausztria tele van kikiáltott szépségű nyaralóhelyekkel s Nagybányáról például a legtöbb ember azt sem tudja, hogy a Dunántúl, vagy a Szepességben fekszik-e ?S ha aztán az idegen véletlenül mégis idekerül hozzánk, bár megszereti vidékünket, de a tapasztalt kényelemhiány miatt alig vállalkozik arra, hogy még egyszer visszatérjen. Nekünk pedig, különösen az iparos és kereskedő osztálynak nagyon is érdekünkben áll, hogy mennél több idegent idecsalogassunk. A város egyre szegényedik s egyre hanyatlik anyagi ereje. Uj erőforrásokról kell tehát gondoskodnunk s ebből a szempontból semmi sem olyan könnyű, mint váróinknak nyaralóhelylyé való átformálása. Minden eszközünk megvan arra, csupán egy kis jóakaratra, ügybuzgóságra és élelmességre van szükségünk, hogy ezt a célt elérhessük. Segítségünkre jön ebben a tekintetben a Kárpát-egyesület. Nem is kell messze mennünk, csak Felsőbányáig, hogy annak eredményes működését megcsodáljuk. Felsőbányán a Kárpát-egyesület gondoskodik a kirándulóhelyekhez vezető utak karban tartásáról, pihenők, kirándulóhelyek létesítéséről s reklámot csinál a városnak. S ennek már ez évben is megvan a fényes eredménye, Felsőbányán ez idén 500 nyaralóvendég tartózkodik. Hogy mennyi forgalmat csinál ez a városnak, azt az iparosok és kereskedők tudnák legjobban megmondani, akik elég bölcsen, majdnem kivétel nélkül tagjai a Kárpát-egyesületnek. A nagybányai iparosok és kereskedők azonban a kérdésnek magokra vonatkozó fontossámatikához folyamodott segítségért. Egész éjszakákon át a könyveket bújta, s a legnehezebb feladatok megfejtésén törte a fejét. De mindhiába. Napközben mikor kötelességének teljesítése kötötte le és éjjel mikor szorgalmasan tanulva hajolt az elvásott levelű könyv fölé, minduntalan megjelent előtte egy csá- bitóarcu leányfej, egy bájos démon, hogy őt megzavarta munkájában. Ez a kép folyton ott állott előtte, s bár körvonalai nem voltak élesen megkü- lömböztethetők, mélyen vésődött bele a leikébe. A tanár ur igyekezett tőle szabadulni, de nem volt eiég ereje hozzá. S ez a körülmény bántotta és fájt neki. Annyira hatott rá, hogy idővel minden étvágyát elveszítette s nyugtalan, ideges lett. Már nem volt az a régi, pedáns professor, sok mindent elfelejtett, sok mindent elhanyagolt kötelességéből. Tanártársai is észrevették rajta azt a nagy átalakulást, melyen az utóbbi időben átesett. Sokan évődtek is vele e miatt, ami neki még rosszabbul esett. Egy napon végre a magyar irodalom tanára, egy fiatal örökké vidám ember, akit ő mindig nagyon lenézett, mert szerelmes verseket Írogatott a lapokba, komolyan kezdett vele beszélni. — Sándor, a te lelki állapotod nagyon bánt és nyugtalanít engem Titkolózot és senkihez sincs őszinte szavad. Én azonban igy is tudom, ismerem bajodat. Komolyan figyelmeztetlek, hogy ezen csak ! egy dolog segíthet: a házasság. gát kevésbbé éles ésszel mérlegelik, mint felsőbányái kollégáik, mert szinte tüntetőleg húzó- dornak a Kárpát-egyesületbe való beiratkozástól. Pedig hát azt a 2—3 frt tagsági dijat ők sem éreznék meg jobban, mint a felsőbányaiak. Mintha nem is látnák, milyen befolyással van ez a körülmény városunk fejlődésére s az ő érdekükre nézve. k. d. A felsőbányái „Öreg Gradual.“ Az »Öreg Graduál« tulajdonképen protestáns énekes könyv, mely a római katholikus egyháznak Nagyszombatban 1629-ben hozott ama határozata ellenére készült, hogy »az uj hit ellenében mentül jobb énekeskönyv szereztessék.« A római katholikus egyházat erre a határozatra hathatósan serkenthette az is, hogy Sz. Molnár Albert nagynevű reformátornak 25 évvel előbb (1604.) már megjelentek zeng- zetes zsoltárai, melyek az egyházi élet terén nagy forrongást idéztek elő. A nagyszombati edictumnak vagy húsz esztendőn belül, a római katholikus vallást érintőleg, nem mutatkozik semmi eredménye, de annál inkább a protestánsoknál. Ugyanis Geleji Katona, István, Bethlen Gábor munkás udvari papja, erősen sarkalja úgy a fejedelmet, mint az akkori erdélyrészi református püspököt. Keserű Dajka Jánost, hogy »az gyülekezetek számára, egybegyüjtvén a szebb énekeket, templomi könyvet« szerkeszszenek. A lelkes izgatást tett követte, mert Bethlen Gábor pártfogásába veszi az eszmét és úgy a költői lelkületű püspök (K. Dajka), mint fiatal paptársa (G. Katona) hozzálátnak a gyűjtéshez. Munka közben elhal a püspök, helyébe G. Katona kerül, aki felhasználva a korabeli Gönczi Kováts György énekeinek eredeti darabjait, átírván a korában a római katholikusokkal együtt használt latin énekeket magyarra, átvette még a Sz. Molnár »Dicséretei«-nek és »Zsoltárai«-nak legszebbjeit és 1632-ben be lön fejezve a nagy munka, melynél lelkiismeretesebbet és a protestáns hitéletre becsesebbet nem mutatnak föl sem az előző idők, sem a későbbi századok vallásirodalmi emlékei. Hogy mennyire nagyjelentőségű volt korában ez a gyűjtemény, melynek »Öreg Graduál« lön a neve, mi sem mutatja inkább, mint az a szellemi mozgalom, mely nyomán keletkezett. így Kisdi Benedek egri püspök egy »Névtelen énekes gyűjtemény«^ bocsátja ki; majd ezt a »Névtelent meg- bővitve« kiadja Szelepcsényi érsek. E téren és ez időtájt mozognak még: Szegedi Lénárd egri püspök »Magyar énekeskönyv«-e, Kájoni János szent Ferenc- rendi barát »Templomi énekei«, llyés András és Ferenc és Nárai György »Énekes gyűjteményei.« A G. Katona »Öreg Graduál«-ja 1636. január 25-én lön befejezve, de mint az alábbiakból kitetszik, A tanár ur még jobban megijedt, mikor a más ajakáról is hallotta azt, amit ő maga is sejtett, de amit sohasem mert önmagának nyíltan bevallani. Tehát mégis igaz, van egy hatalom, mely erősebben tud uralkodni, mint a mathamaíika kérlelhetetlen törvényei s még a tanár ur acélkemény lelkét is leigázza. Végre is sok, hosszú álmatlan éjszaka után, mikor integrál számításokban hasztalan keresett feledést, arra az elhatározásra jutott, hogy meg fog házasodni. És most ismét az egyenletekhez fordult. Egymást kergették agyában az ismeretlent jelentő x-ek és y-ok melyek most már egy-egy még ismeretlen menyasszonyjelöltet jelképeztek. Hanem a nehéz feladat megfejtése sokáig nem sikerült és az x-ek és y-ok aequivalenseit még sokáig nem tudta megállapítani. Egyszer az érett ifjak bálján megismerkedett egy leánynyal, aki legjobban megközelítette azt a képet, mely őt az éj szorgalmas munkában eltöltött óráiban folyton zavarta. És a tanár ur azt gondolta, hogy sikerült megfejtenie életének legnehezebb egyenletét, s itt áll előtte milliomodrésznyi pontossággal az ismeretlen x. A leány szép volt s hozzá még nagyon gazdag is. Ez pedig sokat jelentett a tanár ur előtt, ki a számok nagyságát nemcsak az integrál számításban respektálta, hanem a pénzben is. Lapunk: mai száma <3 old.a.1.
