Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 21. szám. (2) 1906. Május 27. Hazánkban, talán a legészakibb részeket kivéve mindenütt előfordul; homokon, amennyire emlékszem, alig fordul elő. ügy látszik, hogy a laza homok nem neki való. Szántóföldön, legyen az felszántva, akár nem, réten, legelőn, szőlőben, mindenütt lépten-nyomon akad. Most meg ősz elején már befele szorulva, mindenütt gyakori a panasz, hogy a házakba is bejut s ott sok bajt és kellemetlenséget okoz, holott máskor nem szokott itt tartózkodni. »Az ez évi rendkívüli szárazság, irja augusztus 22 én egy bihari panaszos, annyira elszaporitotta |a tücsköket, hogy nemcsak minden mezőt, gyepet ellep, hanem seregestől húzódik be lakásainkba is, ahol az éléskamrában kirág kenyeret, gyümölcsöt és minden élelmiszert; keresztülrágja a téli elrakott konzervek hólyagpapirjait, sőt lyukat rág a vászon- nemüeken. A szobákat csapatosan lepi, hangos potyogással idegessé tesz bennünket és aludni sem enged az ágyban, mert ugrándozva felkelti az alvókat. Szóval valóságos csapássá fejlődött. »A Csongrádmegyében fekvő Sövényháza község határában levő, nagyobbára szikes és kopár legelővel határos Siróhegy telepen, folytatja egy másik augusztus 24-én, a mintában egyidejűleg a mai napon megküldött sáskafajszerü rovarok (fekete tücsök) nagy tömegben lepték el a hombárt, kamrákat s lakóházakat, felfalván a búzát, lisztet, kenyeret.« Ismét egy más irja, hogy »a sáska községünkben nagyobb tömegekben észlelhető s nemcsak a mezőt, hanem az egyes lakóházakat is ellepte. Ez időszerűit a lakóházakban a kész gabonanemüeket pusztítja.« Hasonlóképpen panaszkodik a következő is: »Ezen a vidéken (Felső-Torontál) a tücsök roppant nagy mértékben elterjedt. A földön csak úgy hemzseg. Mostan a burgonya-szedés ideje van és kitűnt, hogy a termésnek legalább harmada tönkre van téve a tücsöktől. A lakások is mindenütt? teli vannak vele. Nagyon sokan panaszkodnak, hogy a szobában a ruhanemüeket tünkre teszi, mert több helyen összerágja.« Hogy a tücsök a szobába, lakásba behatolhat, az — mint említettem — első sorban annak tulajdonítandó, hogy itt, e száraz hetyeken telelő helyet keres. Ez tehát nem érthetetlen, csak szokatlan jelenség, amelynek magyarázata az, hogy a nagy tücsök-szám már künn el sem fér, hanem befelé szorul. Uj a felsorolt panaszokban az, hog a ruhát, a kész gabonát s a burgonyát bántja. Ami a ruha-rongálást illeti, az első perczben érthetetlen. A növényi táplálékhoz hozzászokott gyomra miként bírja megemészteni ezt az anyagot, legyen az akár növényi rost, akár állati szőr? A tücsök nem moly, igy tehát olyan kártételről itt szó sincs, mintha a tücsök a megrongált ruhaneművel táplálkoznék. Itt határozottan csak pajkosságról van szó, amilyent már többen is megfigyeltek. A szapora tücsök most, hogy igen kedvez neki az idő, bőrébe sem fér. Régebbi megfigyelői közül csak Pungur Gyula feljegyzését ismétlem itt, amely a fekete tücsök 1875. évi megjelenéséről számof be. »Mikor a fekete szinü (tücsök-) fajok s ezek között is leginkább a Gryllus melas Ch. (= fekete tücsök) nagyon elszaporodnak, nagy területű foltokban hullnak el a tengeri és buzavetésnek szálai, melyeket az említett állatok tövükön elrágtak. Az 1875. évben az erdélyi Mezőségben más egyenes szárnyú rovarok (Orthoptera, sáska, szöcske) mellett a Gryllus cam- pestris (mezei tücsök) és melas (fekete) fajok roppant nagy számmal bukkantak fel s aggodalomra méltó károkat okoztak a zsenge mezei termékekben. Ugyanazon évben Szilágymegye némely területén is igen elszaporodván s május végén és junius elején neki esvén a fiatal kukoriczavetéseknek, jelentékeny pusztításokat vittek véghez. 1876-ban s még a megelőző két évben is — habár ezekben kevesebb mértékben — a magyar Alföldön, különösen pedig sainűleg midim a szomjas állatok észrevették, hogy a nagy szárazság miatt sekélylyé lett folyó vize már csaknem teljesen elapadt vad tusa közepeit egymásnak estek. Ma már nem igen hallunk gazdátlanul szabadjára barangoló ménesekről. Az emberiség mindinkább tudatára ébred, hogy ő a teremtés ura, tehát Csak tőle függ, hogy a helyes eszközöket megtalálja, s minden alattvalóját engedelmes szolgájává tegye. Nem is any- nyira erővel, mint észszerű csellel sikerült az állatok garázdálkodását megfékezni. lm miként szelídíti meg a gaucho (csikós) a pusztákon vadul vágtató paripát, A lasso, (erős kötélből készült hurok) segélyével kelep- czébe keríti a paripát. De a hurokdobásban is bizonyos művészeti fogás nyilvánul, külömben a rug-kapáló állat megsérti lábszárait. Minekutána a megejtett paripának lábait ügyesen összekötözték s fejére lánczokból készített szájkosarat erősítettek a gaucho fölpattan a dühtől tajtékzó állat hátára, ugyanekkor megoldja a ló összekötött lábait. A paripa szabadnak képzelvén magát, fölugrik s bősz rohamban neki veti magát a pusztának. Fához ütődik, tüske bokorba ugrik, oldalugrásokat tesz, majd a földön fetreng, hol csinnal, hol meg erőszakkal igyekszik levetni hátáról a szokatlan terhet. De a gaucho mosolyogva, hanyag könnyedséggel üli meg a toporzékoló állatot, erős kezével irányítja a ló fejét s aczélsarkantyuival engedelmességre kényszeríti. Néhány órai heves küzdelem után végre agyoncsigá- zottan, a tajtéktól habozva megadja magát a megalázott állat. A tarpan és az arabä ló keresztezéséből szárma- i Bács-Bodrog- és Torontálmegye némely vidékén igen nagy tömegekben és oly vészthozólag szaporodott el, hogy a földmivesek kénytelenek voltak ellenök az irtóháborut indítani. Ilyen években azután falánk tehetetetlenségökben a mezei munkásoknak félrerakott ruháit, kapczáit, élelemtarisznyáit is megron gálják s amennyiben hozzáférnek, az élelmet is megtámadják s ha szerfelett nem is fogyasztanak belőle, de bepiszkolják. A többek között 1875-ben hallottam, hogy a kapások e miatt zúgolódtak s magam is láttam ilyen tücsök-lyukgatta tarisznyákat, kendőket stb. Egyik napszámosom egy durva kenderből készült kenyértakaró ruhát mutatott, melynek egy négyszöglábnyi területén 21 félig vagy egészen bevégezett kirágást számláltam meg. Az egyes lyukak olyanok voltak, mintha 2—4 mm. átmérőjű ólomsörét szakgatta volna keresztül a szövetet. Ilyen rongálásokról különben meggyőződhetünk, ha tikkasztó nyári napokban tücsköktől népesült helyeken ruhadarabokat terítünk ki, kivált ha kissé még vízzel be is fecskendjük. A tücskök — leginkább a fekete tücsök fejlődésük végén levő porontyai — nem mulasztják el, hogy mihelyt félrevonultunk, a szöveten állkapcsaik erejét ki ne próbálják.«*) • (Folytatjuk ) A főgimnázium tornaverseiiye. — Felhívás a közönséghez. — Mindig kedves ünnepélye volt városunk nagy közönségének a júniusi tornaverseny, melyet az áll főgimnázium az intézet jó hírnevéhez méltó keretben szokott megtartani. A nyüzsgő gyermekraj, a szabályosan mozgó ifjú sereg, a jövőnék üde, lelkes katonái, lelkesedést öntenek belénk is, valami btiverővel rontanak ki a szabadba, hol játékaikat bemutatják. Alkalmat akar adni az intézet ismét a szüléknek és az iskola iránt érdeklődőknek, hogy saját személyükkel győződjenek meg róla, hogy a növendékek értelmének fejlesztése mellett azok testi nevelését sem hanyagolták el. Az az összeg, amit a minisztérium az intézet rendelkezésére bocsátott, most sem elegendő arra, hogy a versenyzőknek pályadijat adhassanak s a mellett a versenyt a szokott helyen és módon tarthassák meg s ezáltal a nagyközönségnek is megszerezzék egy jól eltöltött délutánnak kedves élvezetét. Ezért ismételve kérelemmel fordulunk városunknak és e vidéknek müveit közönségéhez és pedig azzal, hogy a tornaverseny költségeire lapunk . utján adakozni szíveskedjék. A legkisebb összeget is nyilvánosan nyugtázni fogjuk. Felkérjük azonkívül Kovács Gyula, Vásárhelyi és Köves urakat, hogy üzleteikben az általunk kitett ivén gyűjtést eszközölni kegyeskedjenek. Lapunk ezennel 5 koronát adományoz a oly föltétellel a nemes czélra, hogy az a leg- csinosabban tornázó azon ifjúnak adassék ki a »Nagybánya és Vidéke dija« czim alatt, aki a szertorndzásban tűnt ki. »Ép testben ép lélek«, induljunk el e jelszó alatt és pártoljuk adományainkkal ez idén is a tornaversenyt. *) Pungur I.: A magyarországi tücsökfélék természetrajza. Budapesten 1891, — 36. old. zott az angol telivér, mely mindkettőnek tulajdonságait valóságos művészi harmóniával egyesíti. Kicsiny, nemes metszésű feje hosszú, izmos nyakon nyugszik. Arányosan telt törzsének a mellkas felőli része mélyen domborodikki miáltal futás közben egyszerre sok levegőt képes tüdejébe szívni. Ez az oka bámulatos kitartóságának és fürgeségének. Mindéhez kitűnő emlékezőtehetség járul. Sohsem vet rosszindulatból, hanem csak fájdalom s ijedségből. Járásközben háta ryth- mykusan mozog s igy nem fárasztja ki annyira lovasát, mint a peckesen lépkedő lovak. Tehát mindezen előnyei miatt legalkalmasabb versenyparipául. A rikkancs.*) Vig zajtól, lármától hangos már az utcza, A kis újságárust erre viszi útja . . . Lapját kinálgatva messze csendül hangja, Mint pusztában álló kápolna harangja . . . Hej, csak nem is régen kényes urak, dámák, Útjukból boszusan félre taszigálták, Idegessé lettek, ha a rikkancs-gyerek Fülükbe kiáltá: »Friss lapot vegyenek! . . .« *, E költemény a KristólTy utczai hirlapelárusitást eltiltó rendelet hatályon kívül helyezése alkalmával született. Különfélék. Tömeges fegyelmi vizsgalat a vármegyén. Tegnap, május 25-én állandó választmányi ülést tartottak Nagykárolyban, Falussy Árpád főispán elnöklete mellett. Ennek az ülésnek jutott feladatul a keddi (máj. 29.) igen népesnek és rendkívül érdekesnek Ígérkező vármegyei közgyűlés előkészítése. Falusey főispán örömmel üdvözölte a választmányt, hogy ily szép számmal gyűlt össze s reményét fejezte ki, hogy mindig ilyen nagy lesz az érdeklődés. Doma- hidtj István tekintettel arra, hogy sokan a délutáni vonattal haza akarnak utazni, kérte az elnököt, hogy a nyomosabb tárgyakat vegye elő. Ezután Ináncsi Pap Kálmán röviden elmondta, hogy ő a közigazgatási bizottságban egy ízben oly irányban szólalt fel, hogy politikai dolgok nem tartoznak a közig, bizottság elé, a tisztviselők dolgozzanak a közönség érdekében. Sajnálja, hogy szavait félremagyarázzák s őt vádakkal illetik, miért is már kénytelen volt a közig, bizottságból kilépni »e vád sulva alatt — úgymond — semmi bizottságban részt nem veszek, kívánom, hogy az ügyek a legnagyobb egyetértéssel intéztessenek« s ezennel bejelentem az állandó vál. tagságról való lemondásomat. Az ülés a lemondást elfogadta. Luby Géza az iránt intéz kérdést a főispánhoz, igaz-e, hogy Kristóffv meg Nagy László elvitték a vármegye bútorait? A főispán fölvilágositásul elmondja, hogy ez az ügy jelentéstétel végett az államépitészeti hivatal főnökénél van. Úgy tudja, hogy Nagy László 5 drb bútort (lehet, hogy véletlenségből) elvitt, különben e dologban 7-én lesz a tárgyalás és bevárandó az államépitészeti hivatal jelentése. Nemestóti Szabó Antal szerint Kristóffynak 13000, Nagy Lászlónak 9000 K értékű bútor bevásárlása engedélyeztetett, kéri a jelentést arra is kiterjeszteni, felhasználtattak-e ez összegek? és mire? többet költöttek-e, hol a pénz és megvan-e a bútor? Ilosvay Aladár kijelenti, hogy a vizsgálatot erre is kiterjeszti. Tóth Mózia nehézményeli, hogy a székház építési költségeit túllépték nagy összegekkel. Mi az oka ennek? Ki fogja fizetni? Ki a felelős? Tessék erre is kiterjeszkedni. Főispán az ominózus ügyet azzal rekesztette be, hogy érdemlegesen csak a részletes jelentések beérkezte után fogja a választmány és közgyűlés tárgyalni. Most jött a legérdekesebb, de egyszersmind legszomorubb része a tárgyalásnak, főjegyző beterjesztette azoknak a tirztviselőknek névsorát, akik a megyei ellentállásban nem vettek részt, illetőleg a kik a vármegyei közgyűlésnek az ellenállásra vonatkozó határozatát nem hajtották végre, sőt az abszolút kormánynak parancsait teljesítették. Ezek között van a vármegye főügyésze, t. főjegyzője illetve első aljegyzője, három főszolgabíró, Izik szolgabiró, az egész árvaszék s mások. Nemestóti Szabó Albert indítványára hosszas eszmecserék után kimondotta a választmány, hogy valamennyi ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendeli, illetőleg ezt a közgyűlésnek egyhangúlag javaslatba hozza. Ilosvay Endre főszolgabíró, valamint Nagy Sándor főjegyző lemondását és nyugdíjaztatása iránt való kérvényét nyomban tárgyalták, Révész Jánosnak és többeknek felszólalása után előbbinek 3153 koronában, utóbbinak 2708 koronában állapították meg a nyugdiját s kimondották, hogy ellenük a vizsgálatot meg nem indítják, valamint azok ellen sem, akik az ellent nem illő tiszlvi-elők közül időközben még lemondanak. Érdekes mozzanata volt ennek az emlékezetes állandó választmányi ülésnek az is, hogy most elkésve érkezett meg a Nagy László második kinevezése a Kristóffy kormány által. Sokan azt mondták, hogy irattárba teendő. Főispán indítványára azonban És jött egy sötét éj, a zsarnokság éje, Mely a napvilágot kerülte és félte, Elnémult az utcza és a rikkancs-gyerek Nem kiálthatta, hogy: »Friss lapot vegyenek!« Halálharang kongott szabadságunk felett Utczákon, szivekben mély, szomorú csönd lett, A vidám rikkancsból éhező, bús alak, Alkotmányunk fáját szu őrié azalatt . . .! S egyszerre mint bűvész varázsvesszejére, Eltűnt a zsarnokság szivfagyasztó éje, Néma ajkainkon felcseng az örömdal: Jó öreg királyunk kibékült Kossuth-tal! Szabad, s nem rabmadár többé a gondolat! Szegre aggathatjuk a honfi gondokat! Megcsendült az utcza a rikkancs hangjátul. . . S kényes úri dáma nem remeg már attul . . . Csak haladj szaporán útjaidon rikkancs, Mindenki fülébe jó nagyokat rikkants! Kinyílt a szabadság tulipán virága, Derengő hajnalnak vagy te pacsirtája . . .! (Marosvásárhely.) Hamvai Sándor.
