Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
Nagybánya, 1906. Márczius 25. — 12. szám. i 9(rt m :ö \ XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBaJBLENIK VASÁKNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A „Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre.“ Azon Ötletből, hogy a »nagybányai kereskedők és kereskedő ifjak köre« ma este társasvacsorát rendezett, időszerűnek tartjuk e csendben és feltűnés nélkül működő testületről megemlékezni. Helyi kereskedelmünket is érzékenyen sújtja az országos pangás s ennek minden káros következménye észlelhető rajta. Már erre való tekintetből is csak helyeselhetni tudjuk, hogy a kereskedő ifjak megbontották régi körük zárt kereteit és helyt adtak ügyük intézésében a korosabb elemeknek is, egybetömörültek s ma már a város kereskedőinek s kereskedő ifjainak szine-java egy sorban küzd érdekeinek istápo- lása, a testületi szellem fejlesztése, az üzleti tevékenység fokozása czéljából. Egy erkölcsi és anyagi erőkben dús testülettel állunk itt szemben, mely hatványozottabb tevékenység mellett alkalmas arra, hogy egy csapásra átalakítsa kereskedelmünket, annak színvonalát magasra emelje és a fogyasztó közönség feltétlen szimpátiáját biztosítsa, a mire helyi kereskedelmünknek feltétlen szüksége van. Legyünk őszinték s valljuk be, hogy mig egyrészről mindent elkövetnek kereskedőink a fogyasztó közönség igényeinek precíz kielégítésére, addig másrészről közönyös hidegséggel és indokoladan magatartással találkoznak, oly bizalmatlansággal, mely elkeseredéssé fejlődhetik. Ezeknek az ellentéteknek elsimítása mindkét érdekelt csoport egyenlő kötelessége, mert téves azon felfogás, mely a fogyasztó közönség körébe csak jogot utal, hogy ezzel mindenkor és mindenben feltétlenül éljen, a mihez igen közel áll, csak egy hajszálnyira a joggal való — visszaélés. Ily visszaélés, hogy fogyasztó közönségünk gyakran fordul idegen piaczra anélkül, hogy elfogadható indokot tudna felhozni, mert távolról sem az a legsúlyosabb érvelés, mely a zsebre üt s nehány fillér kiilönbözetért a helyi kereskedelem létérdekét támadja meg. Nagy a jelentősége é&,-súlya annak az országos mozgalomnak, mely a hazai ipar és kereskedelem pártolását tűzte ki czélul, ennek hathatós érdekében szóval és tettel, gyűléseken, szózatokban gyújtó propagandát fejt ki és hazafias kötelességgé, erkölcsi obligóvá teszi a magyar ipari és kereskedelmi termékek kizárólagos fogyasztását s ha ez országos érdek, ép oly helyi szükségesség, eminens érdek, hogy az országos mozgalom keretén belül v irosunk fogyasztó közönsége a helyi ipar és kereskedelem produktumait előnyben részesítse, mert a társadalmi osztályok együttműködésének egészséges elhelyezkedésének és harmóniájának alapfeltétele a kölcsönös érdekek ápolásai, mindazon eszközök megteremtése, melyek közvetve az egyéni boldogulás tényezői. Ezen a téren a joggal való visszaélés a kereskedő osztály boldogulásának alapfeltételeit támadja meg ; a kis porszem megakaszthatja a nagy óra működését ! Helyes tehát, ha a nevezett kör igyekezik czéljainak elérése végett a fehér asztalnál is propagandát csinálni, barátságos összejövetelek útján a fogyasztók kétségeit eloszlatni, megnyerni a helyi ipar és kereskedelem számára. Könnyebb meghódítani a legmakacsabb szépséget, mint a saját egyéni gyarapodását kulti- váló nagy közönséget, mely az egységes kereskedelmi verseny minden alkalmát a legügyesebben ki tudja aknázni, mindennapi tapasztalat szerint sokszor ügyesebben, mint a legzseniálisabb üzletember, aki mégis csak két szemmel nézi a világot, nem mint az ezerszemü közönség! Hát még ha az a verseny halva születik? Ha czélja csak a piacz megnyomoritása! Ha érdeke a közével homlokegyenest ellenkezik? Mi köze ehhez a fogyasztóknak? Az a vétkes, ki alkalmat csinál és nem az, ki azt kiaknázza. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a kör, mint erkölcsi testület kigyomlálja mindazt a gazt, mely keblében burjánzik ; drákói szigorral üldözzön minden oly üzleti tevékenységet, mely a közönségben kétségek támasztására alkalmas és a melylyel elfordulását indokolhatná! Ha majd semmi kivetni való nem lesz hely kereskedelmünkben, magától megszilárdul a kereslet szimpátiája, létesül a szükséges összhang, melyben boldogul a kereskedő és megelégedett a fogyasztó. Kellő mérséklet a kereskedő-osztály egyoldalú érdekeinek művelésében és némi türelem a fogyasztó közönség igényeinek feltétlen töm- jénezésében fogják a szükséges összhangot létrehozni s mi örömmel látjuk, hogy lépésről lépésre közeledünk ahhoz a czélhoz, mely a társadalom minden osztályának egyensúlyát jelenti. Jó utón járunk! Ajtai Gábor «Ír. Rázsó Imre gazdasági előadása. Márcz. 20-ik délutánján Rázsó Imre a magyaróvári gazdasági akadémia tanára szabad előadást tartott a műtrágyáknak a gyümölcsösökben való alkalmazásáról ; két órán át tartó előadása osztatlan figyelemben és teljes megelégedésben részesült, mit sietett is a gazdasági egyesület elnöke : Szabó Adolf tolmácsolni. Rázsó a gazdasági vegytani és növénykisérleti tapasztalok leglényegesebbjeit kiválóan tudja csoportosítani, azért igen helyesen tenné, ha minket többször is fölkeresne s a szőlő és a kultur-növé- nyek műtrágyázásáról szerzett tapasztalatait népszerű modorban közölni szíveskednék. Nagy szó és nagy eszme az, hogy a fáknak minden évben eyyenlö termőképességük legyen, a termés ne merítse ki a főid erejét. Az éveken át meddő fák folyton teremjenek. Hiszen igy százezreket nyerhet e vidék az okszerű műtrágyázással és ami szintén lényeges, gazda nem lesz kénytelen meddő éveken kölcsönökkel tengetni életét, hanem biztosabban számíthat a jövedelemre és árui sokkal kelendőbbek lesznek, mert az izre, alakra, terméshozamra, a szépségre mind befolyással van a műtrágyázás. Természetesen leütve ebből a csekély fagy és jégkárokat, de ez ellen biztositni lehet a termést. Mindezek után kivonatosan közlöm előadását, de közleményem semmiesetre se lehet oly érdekes, mint Rázsó Imre szabadelőadása. A gyümölcsfák trágyázásáról általános nézet, hogy a fa, midőn termését meghozta, pihenésre van szüksége. így pihennek fáink egy-két évet. A műtrágyázással ezen meddő évek elmaradnak. A műtrágyázás a gyümölcs fának az, ami a lónak a zab. Csakhogy még sajnos e nézet nem ment át a köztudatba. Ébredj, magyar! Ébredj, magyar, ébredj! Miért, ne is kérdjed, De magadat a zsibbasztó Álom ellen védj ed! Átok a nemzetre Mindenféle dióm, Tudod-e, hogy min végződik: Dicstelen halálom Védj ed magad, védj ed Az idegen ellen; Magyar legyen minden ízed, Ne idegen szellem! Ébredj, magyar, ébredj! Miért, ne is kérdjed: Hazádat az idegentől, Zsarnokságtól védd meg! Taksonyi József. Gyilkossági jog — orvosoknak. Meg-megujul a napilapok hasábjain azon mozgalom hire, mely szerint Amerikában fel akarják jogosítani az orvosokat olyan hatalommal, hogy ök a gyógyíthatatlannak tudott betegeket — nehogy azok hiába szenvedjenek — biztosan és gyorsan ölő méreggel elpusztithassák. Dr. Gregory az Egyesült Államok jovvai államtanácsa elé törvényjavaslatot terjesztett be, mely ezen mozgalmat indokoltnak tartja és javasolja, hogy egyszersmind a nyomorék újszülöttek, valamint az elmefogyatékos gyermekek is, ezek czéltalan, szenvedésfeli életének elejét veendő, szintén elpusztíthatok legyenek. Megborzong bennem minden idegszál, amint e hirt ismételten olvasom és bizonyos szégyenérzet fog el arra a gondolatra, hogy nekem is orvosi oklevelem van; oklevél, aminőnek a birtokában amerikai kartársaimat hóhéri jogra akarják deklasszálni. A jowai államtanács e törvényjavaslatot tárgyalás és elbírálás végett elfogadta! . . . E tény már magában véve oly czudar, oly vérlázitó, oly aljas, oly czinikus, melyhez foghatót nem tudok. E czudarságnál csak az a vakmerő szemtelenség nagyobb, melylyel ez az államtanács feltételezi, hogy abban az esetben, ha annak az agyalágyult javaslattevőnek az ajánlata tényleg törvényadta jogerőre emeltetnék, — akadnának orvosok, akik az ilyen bestiális jogot tényleg érvényesíteni is képesek volnának. De nem hiszem, hogy ezen államtanácsnak nevezett amerikai baromcsorda előtt fekvő törvényjavaslat elfogadtassék, megszavaztassék. E javaslat ajánlja, hogy egy-egy ily legyilkolás előtt négy orvos tartson konzíliumot affelett, vájjon a kérdésben levő szerencsétlen szenvedő tényleg gyógyíthatatlan, menthetetlen-e f — vájjon tényleg egy egész életre terjedőleg hülye, vagy nyomorék-e a megölendő ártatlan kisded ? és ha igen : pusztuljon ! . .. A javaslat indokolásának leghitványabb passzusa azon undok rágalom, hogy »Amerikának valamennyi kórháza majdnem naponként színhelye egy-egy ilyen jótékony gyilkosságnak és csak az a kár, hogy ez a szokás ezideig nem tudott szélesebb körben is elterjedni.« Hát ha e hajmeresztő tömeggyilkosság csakugyan igaz volna, minek akkor a törvényjavaslat ? Annak talán, hogy ki-ki egész bizonyos legyen abban, hogy ha az orvosi tudomány már nem fog segíthetni többé | szenvedésein, akkor végszükségben esetleg méreg utján fog elpusztulni, dicstelen bár, de törvényes utón ? — nem hóhér által, de orvosi konzílium folytán ? . . , Az ember öntudatának utolsó pillanatáig remél, bízik és ragaszkodik az élethez. A nyelv bár tagadja ezt, a lélek sóvárog érte és pedig annál jobban, annál mohóbban, minél többet szenved a test, minél jobban érzi elmúlásának közellétét. Az élethez való reményt elvenni, méreggel elnémítani, kiölni senkinek nem állhat jogában ! Súlyosabb betegségében (a legintelligensebb ember is elveszti a képzettségadta fölényt, leválik az róla, mint a hamvasság a féregrágta gyümölcsről. Gyermekké lesz, aki szeretetteljes gondot, odaadó ápolást, beczézgetést igényel és legfőképpen vigaszt; vigaszt mindaddig, mig öntudata ezt a lélekkel közölni képes. Ha pedig a szomorú vég öntudatlanságában fekszik az ember, úgy sem érez már semmit, semmit . , . Miért ilyenkor ölni, gyilkolni?! Bármennyire szenvedjen valaki, hatalmában áll az orvosnak mindig az enyhiteni-tudás ; és ha ez igy van, adhat-e törvény jogot arra, hogy apákat, anyákat, gyermekeket gyilkosság utján szabadítson meg az élettől, amely ha a szenvedések bus kálváriája is, de amely életért szerető szivek aggódnak, remegnek, imádkoznak ? Hiszen ez esetben egy merőben uj orvostannak kellenea alakulni, orvostannak a gyilkosság javallatairól! Mily abszurd elképzelni is, amint az orvosok összeülnek megvitatni azt, lehet-e már, kell-e már, szabad-e már leölni valakit?! . , . Megőrjitően abszurd! De lehet-e elképzelni, hogy az amerikai kórházakban, azon esetben, ha már egy-egy betegről lemondanak az orvosok — hogy ott és akkor, ahol és amikor az orvosi tudomány végződik — kezdődik a
