Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-18 / 11. szám

(2) 1906. Márczius 18. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 11. szám. szünk« czimü költeményét mutatta be oly frenetikus taps és tetszés zaj között, aminöt ritkán hallottunk a körben, Incze Béla Simon Aurélné zongorakisé- rete mellett klasszikus hegedűszólóval emelte az est sikerét. Veszprémi Lajos szintén Incze Lajosnak köl­teményét szavalta, melyet »Márczius idusán« czim alat már ismertünk, de épp azért jól esett ismét hal­lanunk. Az ünnepélvnek szellemi részét az ünneplő közönség szózata zárta be. Vacsora alatt számos szép felköszöntő hangzott el, melyek közül kiemeljük a Földes Béláét, választókerületünk volt orsz. gy. kép­viselőjének szép beszédét, akit lelkes óvácziókban részesítettek, továbbá a Szerencsy Józsefét, aki a hölgyeket a magyar ipar komoly pártolására hívta fel. A hölgyek különben igen szép számmal vettek részt az estélyen, s a mulatság tánczczal egybekötve reggelig tartott. A vacsora ellen sok panaszt hallottunk, ez al­kalommal nem sikerült úgy, mint a kör hagyomá­nyos jó vacsorái szoktak sikerülni. A Budapesti »Nagybányai Ifjak«. Köre márcz. hó 14-én este 8 órakor az Országos tisztiviselő Ka­szinó külön éttermében (Eszterházy-u. 4). ünnepelte a nagy napot. A műsor némi változást szenvedett, amennyiben gazdagabb volt, mint ahogy múlt szá­munkban jeleztük. 1. Hymnusz. 2. Megnyitó beszéd tartja Zoltán László, elnök. 3. »Talpra magyar« sza­valja : Gerber Béla. 4. Ünnepi beszéd, tartja: Somlyó Lajos. 5. Bihari kesergője. I hegedű Losonczi Lajos, II hegedű Vajda István, mély hegedű Szendrey Gyula, Cello Tarján Kristóf. 6. Költemény Ábrányi Emiltől előadja: Szántó Manó. 7. Kuracz dalok táro­gatón játsza Halmay Ferencz. 8. Záróbeszéd tartja: Nagy Ferencz, titkár. 9. Szózat. Igen szép közönség előtt csinosan folyt le az egész ünnepély. Nemde hízelgő ? Hanem most ilyen volt hangulata, felizgatva, bosszankodva, elkeseredve Ferencz gyarlóságán, kí­vánta megmutatni, hogy más valaki mily örömest teszi magáévá azt, akit magáévá tenni ö elmulasz­tott és a kapu csengetyüjét meghúzván, a tél hidegé­től és az izgalomtól kipirult arczát felém forditva mondá: ne szóljon Károly bácsi egy szót sem, majd beszélek én, egyedül én mondok el mindent. A szobába rohanva és anyja nyakába borulva — kedves anyám, még eddig nem tudtam, de most már biztos vagyok benne, hogy más valaki iránt van vonzalmam. Károly bácsi jegyesem, Schrődernek ezt Írjátok meg azonnal. Tabló. A szülök ámultak, bámultak. De hát mit is te­hettek f Leányuk, vonzalmának általuk követelt tár­gyát előállította, hogy e tárgy ehhez mily ostoba pofát vágott, meg nem mondhatom, mert tükör hiá­nyában szemügyre nem vehettem. Azon reményemben, hogy a szülök kikosaraznak, csalódtam, az elnök neje megindultan, könnyezve nyújtja kezét »Károly bácsi ön derék ember és ha Erzsiké is úgy akarja, tegye öt boldoggá.« A menyköbe is, én nem ily eredményt vártam, a félelem egy neme fogott el, nagyon rossznl éreztem magam, az igy szerzett anyósom kezét szótlanul meg­csókoltam, az apa közelebb lépett és mindketten jó arczot vágtak a rossz játékhoz. — Hogy soha som árultátok el magatokat — jegyzé meg az elnök fejét csóválva. — A biz a ! ... mondtam én. Erzsiké nem szólt semmit, az ablak előtt állva, durczásan mérte az utczai lámpák fel-fellobbanó fényét. — Halljátok gyermekeim — kezdé az apa kis szünet múlva — ne vegyétek rossz néven, de ti furcsa jegyespár vagytok, az egyik itt, a másik ott áll, nos hát legalább is csókoljátok meg egymást, hogy mátka- ságtokat kezdjük megszokni. Megegyezésünk folytán némi tartózkodással kö­zeledtem jegyesem felé, de az, mihelyest mozdulatomat észrevette, a szoba más részébe menekült. Nem, nem a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre ván­dorol és minden egyes hernyócska ilyenkor egy-egy szálat bocsát a szájából s azzal a levelet nyelénél fogva a hajtáshoz köti, sokszor elébb összehúzza, mintegy összesodorja, s csak azután köti a hajtás­hoz, s ezért zörög az a levél egész télen a fán. A hernyónak ez a fajtája csak 1—2 levelet köt össze, ellenben az, amely az egész hajtás összes levélzetét fonta össze, úgy, hogy az összecsomózott száraz le­vél majdnem ökölnyi csomóban látszik meg a gyü­mölcsfa ághegyén: az a sárga faru pille hernyójá­tól származik, előbbit kis, utóbbit nagy hernyófé­szeknek nevezzük. Ez a két hernyófészek: csak lomb­hullás után tűnik föl. Télen, vagy kora tavaszszal a hernyófészkeket, ha lehet, kézzel leszedjük, magas törzsű fáknál hernyózó-ollóval vágjuk le a hernyó­fészkes ághegyeket. Igen magas fáknál alkalmas lét­rát veszünk igénybe. A leszedett vagy levágott hernyófészkeket elégetjük. De vannak olyan hernyók is, melyek a telet tojás alakjában húzzák ki. Egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes héjkérgét, kerítés ka­rókat vagy faépületeket, ha meg-meg nézzük föltű­nik, hogy azon sajátszerü foltok vannak. Olyanok ezek, mintha valaki egy kis darabka tüzitaplót ra­gasztott volna oda. E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi négykrajczáros. Ha az ilyen foltot kissé megkaparjuk, azt tapasztaljuk, hogy az csak lazán tapadt oda s tulajdonképpen finom szőrből áll, mely tömött szőr azután sok, néha 3—500 drb mákszemnyi nagyságú sárgás szürke tojást takar Ez nem más, mint egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének kitelelő tojása, az ebből kikelt hernyó nem egyszer tette már tönkre laposerdőn­ket, s nagy kárt okozott gyümölcsöseinkben. A gyap­jas pille tojását egyszerűen lekaparjuk a fatörzséhez közel tartott valamely edénybe vigyázván arra, hogy a tojás szanaszét ne peregjen. Ezzel azonban a kártékony hernyók sora ki­merítve nincs. Ha a középtörzsü vagy a fiatal fák vékony hajtásainak ághegyeit gondosabban megné­zegetjük, fel fog tűnni egyik-másik esztendőben, hogy ezeken az ághegyeken sajátszerü gyűrűk van­nak. Ez ekkor a két, vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van, és majdnem félujnyi széles szürke övecske alakjával bir, mely a hajtást egészen körül­veszi. Ezt nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen van oda illesztve s azon felől igen ké­mény is. Az egész olyan, mintha mákszemnyi szürke szinü s tömérdek sok mennyiségű gyöngyöcskéből volna összeragasztva. Ez a gyűrűs pille tojása. Egy- egy tojás gyűrű 3 - 4000 petéből van összeillesztve. A gyűrűs pille tojás első pillantásra nehéz ugyan észrevenni, de gondos szem megtalálja azt is, s ak­kor a hernyózó ollóval szedjük le. Ügy ennek, mint a gyapjas pille tojását min­dig csak szabad tűznél égessük el, vigyázva, hogy az eltüzelés mindig csak apránkint történjék, mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az felrobbanna, szétvetné az összes petét s akkor a peték összesze- dése újabb munkát adna nekünk, Éppen e veszedel­mes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában, sem a konyha tűzhelyén elégetni. A téli hernyózás alkalmával gondosan takarít­juk meg a fák törzsét Az elváladozó kéreg, vala­mint a törzset boritó moha éz zuzmó alatt temérdek Károly bácsi ön megígérte — kiáltá és a szülők szót­lanul bámultak, mert, mint bárki képzelheti, a dolog nagyon furcsa volt. Kínosan töltöttük az egész estét. A szülök hasztalanul igyekeztek az újdonsült párt jobb hangulatba hozni, En a helyzettel egyáltalában nem tudtam kibékülni. Őszintén megvallom, habár kis ba­rátnőm nagyon szép és nagyon kellemes volt, helyze­temet mégis veszedelmesebbnek találtam, mint a mi­lyennek képzeltem. Úgyszólván agglegénynek születtem, minden haj­lamaim ezen állapot felé irányultak és a meghatott anyós, ki a dohányfüstöt nem tűrte, már az első két órában mint számottevő, aggodalmat okozó körülmény, állott lelki szemeim előtt. Erzsiké arczárói leolvastam, hogy haragtól való fellobbanásában lett menyasszonyom és ily meggyőződés a vőlegényben még akkor is, ha csak látszólagos vőlegény, kellemetlen érzelmeket szül. Az esemény megünneplése, közös hangulatunk miatt elmaradt és midőn a szülőktől elbúcsúztam, je­gyesem anyja intésére kikisért A folyósón egy dara­big szótlanul álltunk. — Nos Erzsiké, szóltam végre — megrendeljem a jegygyűrűket f —- Komolyan gondol erre ? — kérdé aggódva. — Én bizony nem tudom, hova lyukadunk ki ezen helyzetből — viszonzám lehangoltan. O apró fehér fogaival ajkába harapott és fejét hátra vetve mondá: »ha másként nem megy a dolog, holnap önnel rettenetesen fogok veszekedni. De egyet meg kell, hogy ígérjen, csak egyet.« Gondoltam, most következik szolgálatom jutal­mául annak biztosítása, hogy mindazonáltal jóbarátok maradunk, vagy, hogy mint Károly bácsiját ezentúl is szeretni fog. De ismét csalódás! — ígérje meg, hogy Ferencz barátjának mielőbb, még ma, azonnal elmondja, hogy jegyese vagyok. Le­gyen meg legalább ezen elégtételem, a sok kelle­metlenségért. Esküdjék meg, hogy megteszi. Esküdtem és távoztam. így végződött eljegyzésem napja. Midőn az ut- czára értem, mondám magamban: ma ismét hálás szerepem volt, no de máskor okosabb leszek. Majd sok apró ellenség tanyázik, amely mind a gyümölcs­fát és annak termését bántja. Gondunk legyen a felesleges kéreg és zuzmó letakaritására is, távolít­suk el a gyümölcsfák elszáradt ágait és szárad ózó ág­hegyeit, takarítsuk kj a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is. Össze kell gereb­lyézni s el kell távolítani innen minden lehullott lombot, összeszáradt gyümölcsöt, s ha az megszik­kadt, alkalmas helyen égessük el. És ha a hernyófészkeket, tojásokat s a fák alatt megmaradt lombot, almot, gondosan összeszedtük és feltüzeltük, ne higyjük, hogy ezzel letettük már mind a gondunkat. Hiszen akár hernyófészkek kö­zül, akár a gyapjas vagy gyűrűs pille tojásai közül is egyik-másik rajta maradhatott a fán. Ebből a szép tavasz elején csupán életre való hernyó búvik ki. Ezt tehát utólag irtjuk, még pedig akkor, amikor április végén, vagy május elején észrevesszük, hogy a gyümölcsfák egyik-másik ágán a levélzet veszendő félben van és napról-napról-napra kevesbül. Az ilyen hernyós ágrészt legjobb levágni, a hernyókat még mielőtt szétmásztak összetiporni. Ugyancsak igen rövidesen bánunk el a pók­hálós hernyókkal is. Ezek első esztendőben rend­szerint csak itt-ott egyszer szétszórt pókhálós fész­kekben mutatkoznak, ha nem irthatjuk harmadévre számuk annyira megszaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcsfákat. Az ilyen gyümölcsfa lombját rövid egy-két nap alatt teljesen elvesztheti, mert a hálóban tanyázó sok apró hernyó tisztára fölfalja azt. Irtogassuk tehát a hernyókat szorgalmassal! Mert nem az a gyümölcskertész, ki sok gyümölcs­fáján kevés gyümölcsöt termel, hanem az, ki kevés, de jól gondozott és annak rendje és módja szerint ápolt, férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud fölmutatni. És a jól ápolt nehány szilvafa bizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-hat- van holdas szilvás erdőnél. Közli: a Oazd. Egylet. Különfélék. Földes Béla választókerületünk volt országgyű­lési képviselője márczius 14-én városunkba érkezett a vonatnál számosán fogadták, Bónis István mint egyik pártelnök beszéddel üdvözölte, azután sokan kocsikon elkísérték Bónisék vendégszerető házához, hol tiszteletére nagy vacsora volt. Vacsora alatt a dalárda szerenáddal tisztelte meg. Márczius 16-án Almer Lajos házánál volt fényes vacsora a kedves vendég tiszteletére. Földes részt vett majdnem az összes márczius 15-iki ünnepélyeken, ott volt a templomokban is, a polgári körben s az egyes egy­leti ünnepségeken lelkes óvácziók tárgya volt. .Úgy értesülünk, hogy volt képviselőnk holnap délig még körünkben fog időzni s 18-án a d. e. Va 12 órai vonattal utazik Budapestre. Eljegyzés. Dr Reisman Arnold ungvári városi orvos eljegyezte Fried Gáspár helybeli földbirtokos leányát Fridát. Stayczár Ferencz bányatisztjelöltet Oláhlápos­bányáról Nagybányára a veresvizi kincstári bánya­műhöz helyezték át. máskor! de most ugyancsak be vagyok mártva. Eszembe jutott mindaz, a mit előbb kellett volna meg­gondolni és a mit annak idejében meggondolni elmu­lasztottam. Az kétségtelen, hogy bolond helyzetbe jutottam. Ha megnősülök és koromhoz képest nagyon fiatal leányt veszek nőül, oda van kényelmem, nyu­galmam, pipám, kutyám. Ha ellenben a mátkaság három nap múlva megszűnik, mily kellemetlen mind­két félre. Ismeretségi körünk a kis városban egy és ugyanaz, lépten-nyomon találkozunk, a leányra nézve sem lehet előnyös, ha csak három napig is menyasz- szony volt, azt pedig nem lehet nyilvánosságra hozni, hogy az eljegyzés az egyik fél részéről sem volt komoly. Ezen gondolatok között eszembe jutott FerenCz barátom és esküm. Ezt kellett mindenek előtt el­intézni. Elmentem tehát azon sörházba, ahol minden nap találkoztunk, de ö nem volt ott. Lakására mentem. Tizenegy óra elmúlt ugyan, de hát az eskü minden órában eskü. A sötét lépcsőn felbotorkálva, kopog­tattam az ajtón. ; — A hadnagy ur éppen aludni készül — feleié a szolga azon kérdésemre, hogy itthon van-e ? — Akkor tehát még nem alszik — mondám és beléptem. A szegény ördög kifogástalan, csinos polgári öltözetben az asztal mellett ült és az előtte felhal­mozott könyvek egyikében búvárkodott, a mi eddig nem tartozott szokásaihoz, Jó estét kívánva, helyet foglaltam az asztal mel­lett, »mivel oly barátságosan kínálsz meg ülőhellyel« toldottam meg köszöntésemet. Egy darabig mindketten hallgattunk, szép ki­látás a mulatságos este folytatására. Szivarra gyújtottam. Azután könyveire mutatva kérdeztem: »mit mű­velsz ezen nagy tudománynyal ?« — A hadi iskolába készülődöm — válaszold, erről pedig az előtt soha sem beszélt, de nem is gon­dolkozott. — Még ma este f — kérdéra. Útmutatás a gyümölcsfák kártékony hernyóinak irtására. A gyümölcstermés nagy része évente nem any- nyira az elemi csapásoknak, mint inkább annak a temérdek hernyónak esik áldozatul, amely a gyü­mölcsfa levelét, virágát pusztítja, s igy a termést tönkreteszi. Pedig a törvény világosan elrendeli, hogy min­den birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt legkésőbben azonban márczius hó végéig,' a belső­ségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony her­nyóktól, illelőleg hernyófészkektől és lepketojások­tól megtisztítani és az összegyűjtött hernyókat, hernyó­fészkeket és lepketojásokat elégetni, A később mu- tatkozók — megjelenésűk alkalmával pusztitandók, mert aki a hernyóirtást elmulasztja, kihágást követ el és száz koronáig terjedő pénzbírsággal bűntette­ik és ezen felül az irtást a mulasztó tulajdonos költ­ségén a község elöljárósága hajtja végre. Gyümölcsfáink legkártékonyobb hernyói: a galagonya lepke hernyója, ennek szállongó pilléje tojását a gyümölcsfa levelére tojta, s a tojásból a kis hernyók még julius havában, vagy augusztusban keltek ki. Kikelésük után rögtön hozzáfogtak rágás­hoz, meghámozva azt a levelet, amelyen ő maga lett. A sok apró jószág a levélről annak nyelvén át

Next

/
Oldalképek
Tartalom