Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-14 / 2. szám

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELBNTK AdLXKTXDBISr VASÁENAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Választás után.

Negyedik napja már annak, hogy a nagybányai választókerület polgárai az urna elé léptek s legszebb alkotmányos jogukat gyakorolták. Az eredmény ismeretes. Azóta a fővárosi lapok hasábokat hoztak erről a nevezetes napról s a vidéki újságok is székire annyira tárgyalták, hogy ha mi részletes tudósítással szolgálnánk, bizonyára igen-igen sok ismétlésbe kellene bocsátkoznunk.

Újat nem mondunk, jól tudjuk, de tartozunk mégis annyival a városunk életében kiemelkedő eseménynek, hogy habár, — az előbb említettek miatt — szükebb keretben is, összegezzük a történteket.

Dr. Földes Béla egyetemi tanár, a független párt jelöltje, szombaton 5 óra 30 perczkor erkezett városunkba többek kíséretében, kik között volt Nagy Emil szolnoki képviselő is. A többi oisz. képviselők Szinérváraljáról kénytelenek voltak Szatmárra menni s hozzánk nem jöhettek el. Földest a vonatnál lelkesen fogadták s úgy ő, mint Nagy Emil este résztvett a polgári kör szokásos vizkereszti estélyén, hol — mint mindig úgy most is — emelkedett, hazafias hangulat uralkodott.

Vasárnap — miként előre jeleztük — d. e. 9 óra 30 perczkor Apponyi Albert érkezett városunkba, vele érkeztek Károlyi István gróf. Kovács Ernő, Thaly László orsz.-gy. képviselők, Kovács Dezső a »Szatmárvármegye« szerkesztője és több megyei előkelő birtokos, valamint a ke - rület számos nevezetes férfia. Fogadtatására sok ezerre menő közönség gyűlt össze a pályaudvarnál s bevonulása valóban impozáns volt. Harsány éljenek között kisérték a vendégeket Stoll Béla felsőbányái utczabeli házához, ahol Apponyi szállva volt.

Féltizenegy órakor Apponyi Gellért Endre polgármester és Földes Béla kíséretében a Szent- háromságról nevezett templomba ment, hol 11 óráig misét hallgatott.

Vasárnap d e. 11 órakor, mivel az idő kedvezően enyhe volt, az u. n. »Lánczos házéinál, Steinfeld Sámuel erkélyén beszélt Földes a

jelölt, valamint gróf Apponyi és nem a polgári kör termében, amely tizedrészét sem lett volna képes befogadni az érdeklődőknek.

A nagygyűlést Szerencsy József nyitotta meg rövid, talpraesett beszéddel, Bónis István felolvasta Kossuth Ferencz levelét, melyet a párthoz intézett. Most következett Földes Béla pro- grammbeszéde, meivben kiterjeszkedett a gazdasági, ipari, kereskedelmi viszonyokra, a választójogra, nemzetiségi kérdésre s a kitűnő tudós fejtegetéseit a nép feszült figyelemmel hallgatta.

Apponyi Albert beszél: ezután, a hatalmas hangú, világhírű szónok. Beszédét a lapok bő kivonatokban, sőt teljes részletességgel is hozták, hatását mindnyájan ismerjük. Ot aposztrofálnunk a nagyot, nekünk kicsiny vidéki embereknek valóban felesleges volna. Még a déli harangszó is elhallgatott, mikor Apponyi beszélt s csak félegykor a nagyszabású szónoklat elhangzása után zengette el a mondókájár.

Károlyi István gróf a közóhajnak engedve szintén gyújtó beszédet intézett a választókhoz. Simon Aurel románul szólott a netalán magyarul nem értőkhöz az ö irigylésre méltó zúgó bariton hangján.

A gyűlést Szerencsy József beszéde zárta be. Elismeréssel és a népfenség iránt érzett tisz telettel hangsúlyozzuk, hogy az egész nagygyűlés lefolyása higgadt, tLzteletet keltő, méltóságos volt.

Egy órakor diszebéd volt a »Központi Szálló«- ban. Hát bizony a mi leégett állapotunkban nincs egyetlen helyiségünk sem, ahol pár százra menő embernek teríteni lehetne, itt sem voltak többen, mint a mennyien befértek, ez fizikai törvény, melynek nem lehet parancsolni, A banketten is mét élveztük Apponyi szónoki művészetet s hallottunk több más kitűnő köszöntőt is, a melyeknek sorozatát t. közönségünk azonban más lapokból már teljes részletességgel ismeri. Mi legfeljebb még annyit említünk meg, hogy Rum- pold Gyula vendéglős, kit a nagy úri ebéd elkészítésére este 10 órakor kértek fel, valóban remekelt, pompás fogásaival, kitűnő boraival stb. mindenkinek megelégedését vívta ki

Történeti szempontból meg kell említenünk, hogy Stoll Béla a kaszinó elnöke fenkölt beszéd

kíséretében a Széchenyi-serleget nyújtotta át Apponyinak s a gróf azzal kocczintott s abból ivott, mikor szép köszöntőjét elmondotta.

Ebéd után a fél négy órás vonathoz a távozó Apponyit számosán kikisérték és lelkes óvácziókban részesítették.

Földes Béla a jelölt azonban itt maradt egész a választás napjáig, tiszteletére hétfőn és kedden ebédeket és vacsorákat adtak a független párt előkelőségei.

Ily előzmények után következett el a szerdai választás, mely a független párt nagy győzelmével végződött. Először szavazott a nagybányai Földes-párt s mivel Nagybánya jó nagyrészt független párti volt, hamarosan 405-tel szerepelt a Földes neve, Bay 7 szavazata ellen, ezt a differencziát aztán nem is lehetett többé behozni. 1L órakor Földesnek 542, Baynak 86 volt. Ebéd után már 700 körül járt a független párt s Bay 200 egynehánynyal szerepelt. 5 óra 20 perczkor kitűzték a zárórát 1214 Földes-, 546 Bay-vokssal.

A dolog vége, hogy 1532 szóval 553 ellen, tehát 679 szótöbbséggel Földes Bélát választották meg.

Az eredmény a győztes táborban természetesen leírhatatlan lelkesedést keltett. Földesnek mindjárt elvitték a mandátumot, aki azt szép beszédben köszönte meg s az átadásnál többen lelkes szónoklatokat tartottak.

Az egész választás különben a legnagyobb rendben folyt le, katonaság, csendőrség volt bőven, fölös számmal, fegyveres beavatkozásra azonban egyetlen egy esetben sem került a sor.

Földes Bála udvari tanácsos, egyetemi tanár, hires nemzetgazdasági iró és statisztikus 1848. szept. 25-én, Lúgoson, Krassó vázmegyében született, A gimnáziumot Temesváron és Pesten, a jogot Bécsben, Budapesten és Lipcsében végezte s hallgatta a nemzetgazdaságtan leghíresebb tanárait, már ekkor nagy előszeretettel foglalkozott a nemzetgazdasággal

Mikor hazájába visszajött, sok közgazdasági, közlekedési czikket irt és nevezetes eszméket pendített meg, a melyek azóta meg is valósultak többnyire, 1872 ben a fővárosi statisztikai hivatal igazgató-helyettesévé nevezték ki ; 1873-ban már a kereskedelmi akadémián találjuk öt, mint tanárt, egyelőre helyettesként, a nemzetgazdaságtani és pénzügytani kathedrán.

Álmodás.

Iizeretem a hideg, fehér telel, — —

A mozdulatlan, néma hólepelt; Közéig az alkony, — a nyugali ég Bíborát havas tájra hinti szét.

Kelet felől a hólepett hegyek Fölé sötétkék, tiszta ég borul. Közeli'fáról varjak szállnak föl, — S a levert zúzmara zizegve hull.

S mig arczom’ vágja metsző téli lég, Lelkembe száll tavaszi álomkép;

Körülöttem dermesztő némaság,------S én hallom visszatért madár dalát. A zuzmos ágon fakadó rügyek,

S virágszirmok után kutat szemem; Hideg télben tavaszról álmodom, —

A fehér telet óh úgy szeretem !

Hisz úgy is az már az én végzetem ; Álomba menni át ez életen.

Lelki világom fojtó ködbe vész, — Napfény nélkül az élet oly nehéz !

. . .. Szemem, ha néz is a jövő felé, Nem a reménység vonja lolkemel, — A változó képeket űzi csak,

Miket képzeletem előmbe fest.

Fehér léiben tavaszra gondolok,

S tavaszi fényben lelkem elborong ;

A meleg napsugárt nem élvezem, — Bús csüggedéssel lehajtom fejem. Szemem lehullt szirmokon tévedez ;

Képzeletem át-száll a nyár felett.-----S mig a rétben a vig kakuk kiált,

Én már. látom a hulló levelet.

Nitila

Leánykérés napjainkban.

Irta: Liebermann Sámuel.

SZEMÉLYEK;

Peszternák József, nyugalmazott telekkönyvvezető, hatvankét éves, poezakos, viális szókimondó,

Róza neje, ne -yven évesnek látszani akaró ötvenöt éves, hosszú, sovány, bőbeszédű, borotvanyelvü.

Margitka, leányuk, bájos szőke, madonna arczu, tizén- nyolez évesnek mondja magát, huszonkettőnek látszik, a valóságban huszonhat éves.

Szeptember Béla, huszonnyolez éves számgyakornok, látszólag szerény, különben lump, kártyás, adóssága bőven.

Hely: Nagybánya. Idő 1906. Január hava. Történik a Peszternák József házánál.

Könypbfa megértbetés okáért i;;y szerepelnek : a pápá, a mama, Béla, Margit.

I. Jelenet.

r ■ ' . V »

(Három ablakos, tágas nappali szoba. Közepén asztal és r psssl bevont kopott fotelek. Az ajtó mellett üveges szekrény, a szegletben magas cserépkályha, a kályha mellett második ajtó, mely a konyhába nyílik.)

A papa. (Kinyitja az. üvegszekrény ajtaját, egy pohár szilvóriumot tölt és azt lassan kóstolgatva megissza. A szekrény ajtaját nyitva hagyja, majd kiveri a pipáját, megtömi, rágyújt és egyik kezét hátratéve, a kályha mellé áll melegedni, úgy, hogy a szekrény nyitva maradt ajtójától az ajtón belépő öt nem láthatja. Magában morfondíroz) Férjhez kell adnom, mefti kü'önben a nyakamra nö és aztán ha megvénül, a nyakamon is marad. Meg aztán az anyja is elrontja, j

telebeszéli a fejét, pedig jól tudja, hogy szegény vagyok, mint a templom egere. Itt van ez a Bála ; nem mondom, hogy épen romlott ember, de iszonyú kor- hely, kártyás és teli van adósággal. Amellett meg adja a bankot, mintha az Eszterházyaktól várna örökséget. Nekem pedig ezen a házon kivül semmim sincs, de ezen is annyi a teher, hogy azt csak én, meg a jó Isten tudja.

II Jelenet.

Béta (Halkkal benyit, körülnéz, nem látja a szekrény-ajtó megett Peszternákot, egyedül hiszi magát): Itt úgy látszik, hogy senki sincs, — no de nem baj, legalább egy kissé rendbe szedem magam. (Igazítja a nyakkendőjét, kézi tükrébe néz, a bajuszát pödii) így la, most már neki mehetek a dolognak, pedig azok után, amit megtudtam, okosabban tenném, ha kereket oldanék.

A papa (Magában): Mi a menyköt tudhatott meg?

Béla'. Tehát lássuk. (Egy kis ezédulát vesz ki a belső zsebéből.) Éppen most jövök a telekkönyvtöl. Laczi volt' olyan szives és kijegyezte ennek a vén slájfemek a C-lapját.

A papa (Magában) ; Gazember;

Béla (olvasva a czcduláról a kijegyzést) : Első tétel: Kisbirtokosok országos egyesülete háromezer korona. Második tétel. Nagybányai takarékpénztár négyezer korona. Harmadik tétel: Nagybányái Kereskedelmi bank háromezerötszáz korona. — Ez összesen tizezerötszáz korona, a ház pedig megér testvérek között hatezer koronát. No ezeket ugyan rászedte az öreg, de váljon kivel becsültette ezt a poloskakaszárnyát ennyire ?

A papa (magában) : Csirkefogó.

Béla '. De már mindegy, én még is megkérem a | Margitka kezét, mert — mi tűrés, tagadás — szere-