Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
Nagybánya, 1906. XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE . MEGJELENIK NT UNT JD ZENT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Karácsom csecsebecsék. Közeledik már karácson. Itt-ott az üzleteken kiáltó nagy betűkkel uj felirat díszeleg »karácsom vásár«, »karácsom nagy vásár«, »karácsom leszállított árak« stb. Akadnak családapák és családanyák, akik tekintettel arra, hogy hónap elején több a pénz és nagyobb a választék, már most szerzik be a karácsom csecsebecséket. Talán éppen azért helyén való lesz egy kis jóakaratu figyelmeztetés mennél korábban. Az idők tagadhatatlanul nagyon változtak. Ötven-hatvan évvel ezelőtt még nem a mai felfogás járta. Vettek a gyereknek ünnepre egy pár csizmát, vagy egy rend ruhát, uj sapkát, kalapot, megsütötték az ünnepi kalácsot és jártak szorgalmasan á; nagy napok alatt templomba, Ma azonban beszélő babát, repülő kínai legyet, kecske automatát, czifrát és mennél drágábbat kell venni sokat, rangosztály szerint. Sőt nem csak a tatuka és mamuka halmozza el kényeztetett csemetéjét, hanem vesz a koma, a nagybácsi, nagyszüle, sógor, szomszéd stb. s egész halom játék gyűl össze, úgy hogy bazárrá változik a ház. A karácsonfa csak úgy hajlong a drága díszek alatt, hogy szinte letörik. A szülék, gyermekek összehasonlításokat, tesznek a karácsonfák között s a gyengébbet lesajnálják. Hát mindez nagyon szép dolog volna még tulhajtásában is, ha végeredményében a magyar kereskedelem, magyar ipar huzna belőle hasznot, még a költekezési mánia is jóra fordul, mert kenyeret ad másnak. Ám az a baj, hogy a karácsom holmi 90"|0-a ma is Bécsböl, Ausztriából kerül ki s a mi lelkes, pazar vásárlásunkkal megint csak Bécsnek szekerét toljuk. A magyar kereskedelemnek, igenis, hasznára van, az nagyon természetes, mert mennél nagyobb a forgalom, annál könnyebb a megélhetés. Az iparnak azonban semmi sem jut belőle vagy legfellebb egy kis morzsalék. Még a tulipán is javára volt Bécsnek, mert száz millióval több czikket adtak el osztrákék tulipánjelek, nemzeti színek örve alatt. A karácson gazdag pénzforgalma is oda hömpölyög a német sógorhoz. Ne pazaroljuk pénzünket idegen árukra. De van a dolognak másik oldala is s ez az, A szegény zsidó. — Irta: l>r Kiss Rezső. — Czudar kemény tél volt. A szél dühöngve száguldott végig a kis oláh faluban. Egy egy szegényes nád- fedeles vityilló tetejét felkapta s vitte messzire, azután úgy a földhöz vágta, hogy arra ugyan ember fia reá nem ismert többet, hogy azt háztetőnek csúfolták. A hónak hire hamva sem volt. Elvitte a szél. Olyan idő volt, hogy a kutyát is vétek lett volna kiverni. Ezen a rettenetes éjszakán fent virrasztóit Blum Salamon. Nagy betegen feküdt a felesége, az utolsót járta. Azt istapolta. Agyon gyötörte az a nagy köhögés, amit akkor kapott meg, mikor az őszön egy álló hétig nap nap után virradattig varrta a staférun- got a jegyző kisasszonynak. Keserves munka volt biz az. Testet, lelket ölő. Az urát Blum Salamont mióta ki túrták az áreudásságból, egyik csapás után a másik érte őket. Egy éjszaka kigyuladt felettük a ház, mindenük oda égett. Sohasem tudódott ki, hogy ki volt a tettes. Sok ellensége volt Blum Salamonnak. A falubeli oláhok rákenték, hogy a kis Beringye Mitrut, aki egy pár éve, hogy eltűnt. — ö ölte meg . , . A vérvád butasága fellázította ellene az egész falut. — Ezért vették ki kezéből az árendát is. Legfőbb ellensége a főbíró volt: Mitru. Mikor ugyanis még árendás volt Salamon, egyszer megcsípte a főbírót, hogy adózatlan pálinkát csempészett be a faluba. Ezért aztán feljelentette Mitrut, akit a hatóság megbüntetett. Attól fogva Mitru egyre leste az alkalmat, hogy miképpen lehessen a Blum rontására. Kedvezett is neki a szerencse, mert Blum adósa hogy a magyar nem tud takarékoskodni, mire való erőnkön felül az áldczathozatal, mikor az ünneplés szépségét elérjük pl. félannyi költeke- : zéssel is, Ha komolyan gondolkozunk fölötte, lehetetlen be nem látnunk, hogy itt az ideje gátat vetnünk saját házunkban a lavinaszerűen növekedő karácsoni költekezésnek. Annyival inkább megtehetjük ezt, mert nem a mi iparunk érzi meg. Van aztán még a dolognak egy harmadik — erkölcsi — oldala is s ez az, hogy a túlhajtott, pazar karácson beíeoltja már a gyermekbe zsenge korban a nagyzási hóbortot, a telhetet- lenséget, az urhatnámságot s ehez hasonló egyéb hibákat, melyeknek következményeit később, nagykorában sinyli meg. Lehet, hogy ezek a megdönthetetlen igazságok egyeseknek keserűek lesznek, de hiszen minden orvosság többnyire keserű, azért mégis be kell vennünk, ha gyógyulni akarunk. Nem akarjuk mi már most ezzel azt mondani, hogy ne vásároljunk semmit a világért sem, de azt igen is hangsúlyozzuk, hogy tartsunk bölcs mértéket a már-már nevetségességig elfajult karácsoni vásárlásban s igyekezzünk költekezésünk által a magyar ipart, a mi iparunkat föllenditeni, nem pedig ismét csak az osztrákot gazdagítani, annak telhetetlen zsákjába hordani a garast. Színház. Szabadhegyi szinigazgeftónak gratulálunk. Remek ötlete volt, hogy meghitta a kolozsvári mestert, Szentgyörgyit a néhány szál deszkájára, a legprimitívebb városi színpadra. Eklatáns példával csapta agyon az előadásoktól húzódozó un népség abbéli kitogását, hogy a jó színészek se tudnak élvezetest nyújtani olyan szűk keretben, amilyen a polgári kör színpada. Szigligeti legsikerültebb népszínműve, a »Czi- gány.« Ennek szerdai előadásán ha még oly zsúfolva lett volna is a kis terem, hamég fojtottabb lett volna is a levegő, ha még szükebb a színpad: nem tudott volna rontani azon a hatáson, amit a vendégművész vén Zsiga alakításával keltett. Szentgyörgyi mester játszott a százfejü óriás, a közönség leikével. Megrikatta, ha úgy kívánta a szerep, hogy azután a következő perezben megnevettesse. A füstös képű, ránezos arczu, csillogó szemű görnyedt czigány egész lényében hatalmas, markáns vonásokban tükröződött vissza a nagy lelki háborúság. A vén Zsigát láthattuk olyannak, amilyennek Szigligeti képzelhette ihletett perezében. A kormos képű, de fehér lelkű volt 100 forinttal, ezért a 100 forintért aztán elliczi- áltatta a szegény zsidó házát. De azért az adóssága nem lett kifizetve, mert a ház csak 55 forintért vétetett meg Mitru által és Így 45 forinttal, meg a költségekkel még mindig adós volt Blum. A liczitczió után maradt még egy kis ingósága Blumnak s azt felrakta egy targonczára — és elvitte béres házba. Ott élt aztán a családjával együtt nagy nyomorúságban, ö házalt, a felesége meg varrt. Keserves volt az életök. A csapás aztán a legnagyobb akkor lett, mikor az őszön a felesége nagy beteg lett. Mellbajba esett. Ott fetrengett rongyos ágyában. Két kis gyermekük is volt. Szegény kis jószágoknak alig volt mit enniök. Orvosra, patikára ment fel az a nyomorúságos pár garas, amit Blum keresett. Szivfacsaritó volt azt látni, amint a szegény beteg asszony sirt a gyermekek s a férje nyomorúságán, meg amint a két rongyos ruházatú gyermek nyöszörögve, az éhségtől elgyötörve kért az apjától ennivalót. Salamon nem tudott rajtuk segíteni . . . Elhagyták őket az emberek . . . Félrevonnlt ilyenkor a kis konyhába és imádkozott az Adonajhoz, aki megsegíti a benne bízókat, aki istápolja a sinylödökst. És az ima erőt adott neki a nagy küzdelemre. A hite erőssé tette őt a csapások elszenvedésére .... Tűrt, dolgozott — a családjáért. Mikor néha-néha egy pár forintot keresett, jó ételeket szerzett be a gyermekeknek és beteg feleségének . . . . Örömmel vitte haza. De ö az ilyen jobb eledelekből nem evett. Azt mondta már ő jóllakott . . . Hazudott pedig, mert ö is éhes volt, De hát ha ö is ennék a vén czigányt, aki csupa meleg érzés, csupa tiszteletre méltó jóindulat. No de beleestünk nagyon Szentgyögyi mester dicséretébe, talán biz meg is haragszik érte. Már megbocsásson nekünk, de engedje meg azt a tisztességet, hogy babérerdejébe belelophassunk mi is egy levelet, a legnagyobb elismerésünket igaz művészete iránt. Hogy az ensemble is méltó volt a mester játékához és Szigligeti remekéhez, ahoz főrészben Bod- roghy Lina járult Rózsi szerepében. A nehéz, hálás szerep minden kis nuanceát nagy gonddal dolgozta ki, megállapodott biztossággal éreztette, minden kis gyöngyét külön-külön csillogtatni tudta. A második felvonásbeli monológját oly közvetlen érzéssel szavalta, a tépelődő, őrjöngő menyasszonyt olyan hűen és megkapó erővel ábrázolta, hogy megfogta a száz fejű óriás lelkét: megcsillant a publikum könrrye. Sarkadi András a szerelmes, elkeseredett legény, Gyuri rajzolásában sem hagyott semmi kívánni valót maga után. Csanádi Lenke, a házsártos feleség az alattomos vénasszony Rebeka szerepében ismét kifogástalan cabinet figurát mutatott be. A többi szereplők is mind igyekezetük és tudásuk legjavát adták, hogy a felvonásokat követő tapsok nem csak Szentgyörgyi mestert illették, hanem az összevágó kerek, erős és teljes illúziót keltő előadást is. Csütörtökön Tóth Ede »Toloncz«-ánakMravcsák, a vén csavargó szerepében ragyogtatta Ssentgyörgyi mester művészetét. A kozmopolita csavargó festésében, lelkének színezésében mintegy kaleidoszkóp, annyi változatosságot mutatott, hogy bonczolgatása egész tanulmányt érdemel. Csupa erő,- csupa eleven szin, csupa természetesség volt vén csavargója. Bodroghy Lina a szerencsétlen Angyal Liszka szerepében ismét méltó társa lett Szentgyörgyi mesternek. Sarkady András, mint Lőrincz a tipikus falusi zsidólegény derűvel szórta be az előadást kisérő komor hangulatot. Szigethy, Pintér, Szirmai Jozefin, Csanádi Lenke is dicséretés munkát végeztek. Szabadhegyit úgy is, mint rendezőt, úgy is mint színészt külön-külön dicséret illeti meg. Ámde nem tudjuk elhallgatni, hogy a »Toloncz« második felver násában az a két kocsma helyiség ha olyan igen messze esik egymástól, el lehetne talán még azon a szűk kis helyen is jobban választani, nehogy egy kis festett deszkadarab hiánya, vagy egy kicsinynyel rövi- debb vászondarab rontsa meg az előadás keltette teljes érintetlen illúziót. Közönségünk úgy látszik saját magát sem respektálja sokszor. Garderobnak nézi a zenekart. Kérjük szeretettel nem fölösleges-e zsibvásárt asztalt faragni saját szeme elé. Ha nem akad minden kabátnak fogas, nem volna jobb helye az ölben vagy a szék hátán? Szabadhegyi színigazgatónak köszönettel tartozunk, hogy napról-napra élvezetesebb estéket szerez Nagybánya színházba járó közönségének. Km. húsból, kávéból, meg a tejből, akkor kevesebb maradna a szegény beteg asszonynak és gyermekeinek. Azon a rettenetes téli éjszakán elszállott a lélek abból a szegény beteg asszonyból. Kint a szél süvöltött, az idő éjfélre járt. Bent a nyomorúságos vityillóban kialudt egy szerető, jó édes anya szivének a lángja . . . Oda künt nagyot villám- lőtt s utánna rettenetes menydörgés reszketteté meg a földet. A kis Ignácz, ki már hét éves volt, felébredt édes alvásából, kiugrott szegényes vaczkából s remegve kiáltotta: félek édes anyám! Oda szaladt az anyja ágyához és sirt. Rázta az anyját. Az nem mozdult. Elaludt örökre. Sirt . . . Keservesen sirt az apja, Salamon is. Majd meg imákat mormolt. Imádkozott a megholtnak lelki üdvéért. A kis fiát felvette az ölébe. Csitította. Rettenetesen süvöltött a szél. — Édes anyám! Kiáltotta Ignácz. — Csendesen légy fiacskám . . . Anyád alszik, ne sirj! — Édes jó anyám ! A zajra felébredt a bölcsőben fekvő két éves kis gyermek. Beszélni nem tudott még. Csak nyöszörgött a kis féreg. Hideg szobában, tenger bánattal töltötte az éjszakát Salamon. Elaltatta a két gyermeket, azután oda esett a nagy, rozoga falóczára és siratta azt a jó asszonyt s a két neveletlen árvát. Mi lesz belőlük! Ignácz felébredt álmából s azt mondotta: fázom édes anyám, takarj be . . . Fázhatott is, mert csak egy kis vékony pokróczczal volt betakarva. Salamon levetette
