Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

(2) 1906. Szeptember 9. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 36. szám. lesznek: Bátory G., Fábián Lajos, György G., Stoll B., Szellemy G. és Weisz György. 14. A vásárvám bérletét 26000 K évi bérért közgyűlés Rosenfeld Bertának, 15. A fernezelyi malom bérletét 1250 koroná­ért Josipcsuk Pávelnek, 16. Az alsóujfalusi korcsma bérletét 864 K 50 fillér bérért Simon Sámuelnek adta ki. 17. A 3000 koronát a városi palota tervei ju­talmazására a közgyűlés kiutalta, szerintünk helyte­lenül, mert ezt csak előbbi határozatának jóváha­gyása után kellett volna tennie. 18. A nagyvendéglő pályatervének kérdésével e czikk bevezető részében foglalkozunk részletesen. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a tárgyalás na­gyon viharosan ment, elnöki rendreutasítások, szó- eivonások, személyes gyanúsításokban hiány nem volt. 19. Az iparos-tanulók iskolájának felügyelőbi­zottságát igy alakították meg: Égly Mihály, Smarjgla János, Almer Károly, Csepey Ferencz, Dobi Ervin, Abrugyán Antal, Galló Antal, Gyöngyösy Gyula, ifj. Incze József, Kovács István, Kornis Ernő, Kovács Gyula, Glavitzky K., Kupás M-, Szerencsy J., Szász József., Spinetti S„ Jancsovics J, Kovács L. 20. A fairtási és kőfejtési jog gyakorlásáról alkotandó szabályrendelet tárgyalása későbbre tűze­tett ki. 21. Klein Jakab nagybányai illetőségét meg­tagadták. 22. Grünberg Antalt 100 K díjért fölvették városi kötelékbe. 23. Weisz Lázárnak 100 K fölvételi diját nem szállították le, azonban megengedték, hogy azt havi 10 K-val törleszthesse. 24. Vásárhelyi Gyula fia, a négy gymn. osz­tályt végzett Gyula, az iparművészeti tanfolyamra szándékoznék menni s ösztöndíjért folyamodik. Ré­vész János nagy melegséggel szól a magyar iparról, annak jövő fejlődéséről, jelzi a fiatal Vásárhelyinek szép tehetségeit s indítványozza, hogy havi 40 ko­rona ösztöndíj adassék folyamodónak. Közgyűlés elfogadja Révész indítványát, azzal a módosítással azonban, hogy 1907 terhére 400 koronát szavaz az illetőnek. 25. A fogyasztási adókezelőknek 10 % drága- sági pótlékot. 26., az erdöőröknek 80—80 K. segélyt szavaz­tak meg. 27. Almer Lajos és K. terhéről, a vendéglő leégése miatt, 77 K. 80 f, bért leírtak. 28. Berks Leo felebbezését a közmunka kiro­vása ellen elutasították. 29. Ardürer Keresztelyné sz. Ambrus Amália a városi kórháznak 1000 K. s a szegényeknek 1000 K. alapítványt tett. A közgyűlés örvendetes tudomá­sul vette a tényt s az alapitó levelek elkészítésével Stoll Gábort és Dr Vass Gyulát bízta meg. Gyűlés vége 3/4 12 órakor. Az iskolai év kezdetén. A gyermeki életben nagy jelentőségű pillanat az, mikor először lépi át az iskola küszöbét. A szülők is már napok előtt azon töprengenek, miképén érzi majd magát ott az ő drága kis kincsük? Nem fél e napon a tanitótól? Beleszokik-e hamar a reá nézve teljesen uj viszonyokba ? Midőn elérkezik a »nagy nap* az anya szinte izgatottabb, mint maga a kis tanuló újonc s megille- tődve vezeti őt a tanító elé, majd türelmetlenül várja haza, mert kiváncsi nagyon, vájjon miképen hatott gyermekére »az első nap az iskolában.« S lám! A kicsi emberke kipirulva, örömtől csillogó szemekkel nem tudja elég gyorsan elcsicse­regni, hogy ő a világért nem maradna többé itthon, ő nagyon szeret az iskolába járni, mert a tanító bácsi nagyon jó. A gyermeknek ezen mondása boldoggá teszi a szülőket s egyszersmind meg is nyugtatja őket. A kezdet jó, de bárcsak úgy is maradna. Az iskolába való lépés a gyermekre nézve kétségkívül egy uj életnek kezdete, mert apróbb gondok s kötelességek teljesítése várnak reá. ä gyermek határtalan szabadságának, boldog gondnélküliségének, immár vége . . . Bizonyára minden jó s gondos anyának az a törekvése, hogy gyermekének amennyire lehetséges támasza, segítsége legyen. Hogy miképen könnyíthet az anya iskolába járó gyermeke munkáján, azt a következőkben iparkodom megértetni. Hadd szóljak mindenek előtt egyet-mást a külső rendtartásról. Az anya kötelessége arra figyelni, hogy gyer­meke sohse késsék el. Hányszor hallja a tanító, midőn a későn jövő gyermeket kérdőre vonja: />Édes anyám későn kelt fel! Nem volt kész a reg­geli! Vagy: A cseléd későn keltett fel!« Már pedig ennek nem volna szabad megtör­ténnie. A gyermek, mely ezek után késedelméről tu- I lajdonképpen nem tehet, szepegve lép be a tante­rembe, fél a tanítójától s igy hova tovább kedvet­lenebbé! jön majd arra a helyre, melyet nem rég oly szépnek látott s hová oly nagy örömmel sietett. Az elkésett gyermek reggelijét rendesen a leg­nagyobb sietséggel költötte el, ami pedig nagy baj, mert az iskolás gyermeknek egyik főtáplálékát ké­pezi a reggeli. Délután a gyermek pontosabban jelenik meg az iskolában, hacsak az ebéd idejének elodázása nem gátolja meg abban. Az iskolás gyermekeknek pont tizenkét órakor kellene ebédelniük, hogy nyugodtan költhessék el az ételt, mert ez úgy testi, mint szel­lemi erejök fokozására nagy befolyással van. Hiszen mindenki tudja, hogy teli gyomorral nem valami élesen gondolkozhatunk, figyelhetünk s hogy a megrágatlan ételnek lenyelése mennyi betegségnek okozója! . . . A tanítástól való elmaradozás az iskolai törvé­nyek értelmében csak akkor engedhető meg ha : 1. A tanuló beteg. (Ragályos betegségeknél még akkor is, ha testvérei betegek.) 2 Ha a sjülők betegek s szegénységük folytán az iskolába járó gyermek ápolókezére szorulnak. 3 Ha a gyermek élete, egészsége járatlan utak stb. álla! veszélyeztetve volna. 4 Ha a családban haláleset stb. fordul elő. Midőn a gyermek újólag megjelenik az iskolá­ban Írott bizonyítványt hozzon, melyben az okot kell föltüntetni, mi őt a tanítástól távol tartotta. A bizonyítások mindenekelőtt igazak legyenek. Többször megtörtént már, hogy elmaradási okul a gyermek fej- vagy fogfájása, szóval valami fájdalma volt feltüntetve. Az ártatlan gyermek pedig nyugodtan elmondta, hogy a néni vagy a nagymama volt nálunk s kiko- csikáztak. Eltekintve attól, hogy a valóságnak meg nem felelő bizonyítványok kiállítása büntetés terhe alatt tilos, ezen eljárás által maguk, a szülők tanítják a gyermeket hazugságra. Magától értetődik hogy az anyák tisztán küld­jék gyermekeiket az iskolába. Tiszta zsebkendő is legyen náluk. A zsebek naponként való kikutatása sem hagy­ható figyelmen kívül. Valóban sokszor nevetséges mennyi minden található bennök. E tárgyak, melyeket a gyermek az iskolában nem is használ, játékra és figyelmetlenségre ingerük őt. Kutatásunk folytán sokszor a gyermekek között oly kedvelt »cserebe­rékre« is rábukkanunk s igy e haszontalanságnak ideje korán végét szakíthatjuk. Hogy a kis tanulónak könyvei s irkái rendben legyenek azt is elősegíti az anya naponként való figvelmes átvizsgálása. Az anya kötelessége, hogy az irkák átlapozgatása közben észre vegye, nincse- nek-e már tele Írva s nem válik-e szükségessé újak beszerzése. E vizsgálódás által megkíméli magát a fölösleges kiadástól, mert ha mindennap átnézi gyer­mekének irkáit, a kis hamis nem mondhatja mikor neki tetszik: »Anyám kérek pénzt irkára!« Arra is terjedjen ki az anya figyelme, hogy a tanuló táblája s am:ak keretje tisztára legyen mosva. Czélszerü a könyveket mindjárt az iskolai év kez­detén tiszta, erős papírba borítani, melyet időnkint megújítunk. Nagyon ajánlatos gyermekünk könyveit legalább is minden vasárnap délután átvizsgálni. A tiszta, rendszerető gyermek örömmel várja a napot, mikor édes anyjának szépen gondozott könyveit megmutathatja s gondozásáért dicséretet, sőt nem ritkán a jóban való serkentésre még jutalmat is nyer. S most végül néhány szót a gyermek házi neveléséről, tanításáról. Minden, amit a gyermekek az iskola számára tanulnak s dolgoznak, a szülők által rendszeresen betartott ellenőrzésnek legyen alávetve, anélkül azonban, hogy a gyermeket önálló munkásságában meggátolják. A gondos anya figyel­meztetéseivel észrevétlenül segít gyermeke munka- terhén könnyíteni s mindenkor azon lesz, hogy az otthon elkészített feladatok rendszeresen készüljenek el. De ezzel nincs az mondva, hogy talán a szülő dolgozzék gyermeke helyett, talán a számtani felada­tókat és mondatokat ő maga készítse s a gyermek az eléje tett kész munkát másolja le! Ha a helyte­lenül kiállított bizonyítványok: »hazugságok«, akkor a fentebbi módon elkészített feladványok: »csalás­hoz való szoktatások*. Szóbeli feladványoknál, verse­lésnél, dalok éneklésénél arra figyeljen az anya, hogy gyermeke hibátlanul olvassa el előbb leczkéjét s csak azután engedje meg, hogy azt soronként emlékébe vésse. Tanácsos, ha a szülő időnkint tudakozódik a tanítónál miként halad gyermeke, mert csakis igy tudhatja meg, miben szorul az ő útmutatására. Hogy jelen soraimmal az anyákhoz fordultam, ennek oka, hogy az atyák hivataluknál fogva is legtöbb esetben meg vannak gátolva abban, hogy gyermekük lelkületére tevékeny befolyást gyakorol­hassanak. Az anyáknál ez mindig lehetséges, sőt Istentől reájuk rótt kötelesség is. Azon kifogás: »Hisz könnyű azt mondani, csak idő legyen hozzá!« — teljesen megokolatlan mentség; mert aki gyer­mekeit igazán szereti, boldogulásukat szivén hordja, az inkább alkalmasabb időre halasztja egyik-másik házi munkáját, sem mint gyermekei kérdéseit felelet s útbaigazítás nélkül hagyja. Fáradságának jutalma pedig azon tudat, hogy a fejlődő lényekből kötelességeit híven teljesítő pol­gárokat és derék honleányokat nevel. Alexy Vilma. Különfélék. Nagybánya uj rendőrkapitánya. Szat- márvármegye főispánja Falussv Árpád folyó hó 4-iki kelettel Smaregla Mihály helybeli alkapitányt nevezte ki Nagybánya város ren­dőrkapitányává. Midőn a város főtisztviselő­jének ezen kinevezését hozzuk, üdvözöljük őt nagyjelentőségű uj állásában. Sokat várunk tőle, sokat azért is, mert idevaló ember, aki eme visszás helyzet megszüntettessék az által, hogy az angol térképeken a magyar helységek nevei ma­gyarul s nem németül legyenek kinyomva. Levele végén Mr. Shrubsole, ki mindnyájunk há­láját megérdemli, ezt Írja: »Különösen süigetnc'm, hogy az iskolában hasz­nált térképekre fektessenek súlyt, úgy hogy a fej­lődő nemzedék csakis ama neveket tanulja meg, melyek valóban hasznosak reá nézve akár üzleti, akár szóra­kozási szempontból. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy na­gyon sok térképünk nem mutatja Magyarországnak és Austriának teljes egyenlőségét, úgy hogy még müveit egyének között is nagy tudatlanság uralkodik eme ponton!« Hungarians, three cheers for Mr. Shrubsole! Tisztelettel Mandel L. Ernő, 61. Ave. A. N. Y. City. Irodalmi ismertetései szintén mindig hazafias kérdések körül forognak. A new-yorki magyar napilap egyik számából vészük át következő érdekes ilynemű közleményét: A magyar-horvát barátság és Frankország. Amint Ígértük volt, ezennel itt közöljük — Man- del L. Ernő ur szívességéből — M. Charles Loiseau, a Párisi Figaró munkatársa czikének a »La Revue de Paris« decz. 15-iki számából reánk vonatkozó részét. Az egész czikk »Hongrois et Croates« czim alatt 20 oldalra terjed s a fiumei kijelentést tárgyalja, amely­ben mint az olvasó alkalmasint tudja, a Horvát-Slavon képviselők a Magyar ellenzékhez való csatlakozását jelentik ki. A közlemény részletesen fejtegeti Magyarország­nak és Horvát-Slavonságnak egymáshoz való viszo­nyát, különösen Hédervárynak bánsága alatt, mint amely kevésbé jó gyümölcsöket hoz vala, majd rátér a Magyar parliamentnek Austriával tanúsított maga­tartására. Leírja ezután mily fontosságú úgy a Magya­rokra, mint a Horvát-DaImátoki;a nézve a fiumei kijelentés; szemelvényeket hoz a Magyar és a Horvát lapokból, majd befejezésképen kitárja a Magyar nemzet előtt azon természetes pályáját, amelyet már az Árpádok, főleg Kálmán király és utóbb Nagy Lajos, legvégül pedig Mátyás király tetteikkel kijeleltek, de amelytől a habsburgi fejedelmek önző, nemzetellenes érdekei nemzetünket leterelték, hogy saját nagyságu­kat kíséreljék meg fölépíteni. íme a Frank czikk forditmánya : »Nemzetközi szempontból oly Magyarország, mely önmagába^ megoszolva nem volna és amely Horvát­ország utján a Dalmát tengerpartokat érintené, a polgárosultságnak és haladásnak csak hasznára lehetne. Az apró Balkán államokat megszabadítaná az ellen­lábas befolyásoktól, amelyek most a berlini tárgyalá­sok óta nem szűntek meg működni s a nemzetiségek jogai iránt tartozó tisztelet egyszerű, tiszteletteljes vonzalmával hatna rájuk. Serbiábau és Montenegróban a Hofburg nyugtalanító és bomlasztó politicájának helyébe egy józan állam politicáját helyezné, amely nem táplálna gyanút senkinek függetlensége iránt. Ez lévén szomszédságunkban az. egyedüli állam, melyet kereskedői és gyárosai előnyös irányban tudván hasz­nosítani, lehetővé tennék neki az Ottoman birodalom­mal kevésbé mesterkélt viszonyt létrehozni és főleg némely alkalmakkal e viszony kevésbé volna nyug­talanító, mint az, amelynek Németország és a Szultán nem egyszer adta kellemetlen jelét. Végül ez az állam volna első sorban érdekelve az Adriai tengervidék békéjének megőrzésében, valamint a »status quo« fdn- tartásában, amelyet az Austriai politica fegyverkezései és Albániai titkos terveivel soha sem szűnt meg fenye­getni. Olaszország manapság jogosan kihívó magatar­tása azon percztol fogva magától összeroskadna, amely­ben egy valóságosan alkotmányos Magyarország, in­kább saját érdekeit tartván szemei előtt, semmint az államfő nagyravágyását, alkatrészét képezné az Adriai egyensúlynak P'iume és Cattaro között. Ismerjük el, hogy a Magyar-Horvát közös egyet­értés, mint a hazafiságnak és a józan belátásnak gyü­mölcse, megérdemli, hogy rokonszenvünket lekösse.« Ez Loiseau ur józan ítélete. Nem álom ezt sem hóbort, hanem természetes hivatásunk, amint ez az, Americai diplomata, Kasson ur is kimutatta, amint ezt Kálmán király, IV. Béla, Nagy Lajos, Mátyás saját királyaink tettekkel bebizonyították. Törjenek Becsesei, adjanak a Szerbeknek Magyar királyt, lepjék el keres­kedőink, ügynökeink a Balkán országokat, szorítsák ki a Coburgot Bulgáriából, a Hohenzollernt Rumániából, választassanak meg Magyarokat s visszacsatolván Daimátiát, amely úgy is a mienk s legyen a Magyar kormányzója és gazdája a Balkán félszigetnek s majdan örököse a hajdani Byzantiumi császárságnak. Éz a Magyarnak Isten és ember által elismert hivatása. Talán nemsokára szerencsénk lesz személyesen fiatal munkatársunkhoz, mert a jövő vasárnapi buda­pesti Washington ünnepélyen értesülésünk szerint ö is részt fog venni az amerikaiak nagy küldöttségében s akkor minden bizonynyal Nagybányát is meglátogatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom