Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
(2) 1906. Augusztus 26. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 64. szám. el, az ilyen gyümölcsöknek egyenlő nagyságuaknak és fajtájuaknák kell lenniük. Ami a kiállítás bezárásáig el nem kél, az feltétlenül elárvereztetik A befolyt pénzből eladás közvetítési dij czimén 8°/n le lesz vonva, a fennmaradó összeg a beküldőnek postán elküldetik. A nagybányai gazdasági egyesület, mint az országos magy. kertészeti egyesület tagja, a telepén termesztett gyümölcscsel a kiállításban okvetlenül részt fog venni. Kívánatos volna, ha városunk és vidékünk gazdái közül is mentül többen vennének részt a kiállításban. A gazdasági egyesület a lehető legmérsékeltebben felszámítandó kész kiadások, u. m. csomagoló eszköz, szállítási és térdij megtérítése mellett elvállalja a gyümölcs csomagolását és elküldését. Egy-egv fajta gyümölcsre a kiállításban résztvenni óhajtó gazdák számától feltételezetten 30—40 fillér költség fog esni. Ha a gazdák kellő számban jelentkeznek, a gazdasági egyesület gyűjteményes kiállításban mutatná be a nagybányai gyümölcsöt, ami a kiállítás sikerét nagyban előmozdítaná. Önként értetődik, hogy csak azokból a gyümölcs fajtákból lesz érdemes kiállítani, melyből eladható készlettel rendelkezünk. Legfeljebb nagyobb termesztőknél lesz érdemes az összes termesztett fajtákból gyűjteményt kiállítani. A nagybányai gazdasági egyesület ez utón kéri föl úgy a helybeli, mint a vidéki gazdákat, hogy amennyiben saját érdekükben a kiállításban részt venni óhajtanának, ezen készségöket Molnár Antal egyesületi pénztárnoknál folyó évi szeptember hó 5-ig bejelenteni szíveskedjenek, — akinél a részletes Programm is betekinthető. A Nagybányai Gazdasági Egyesület. Különfélék. Személyi hírek. Dr Hossza Vazul lugosi püspök e hó 22-én városunkba érkezett, Borpatakban Pokol Elek vendége volt s e hó 24-én ezen tisztán magán természetű kirándulásáról hazautazott. % - Lapunk szerkesztője, Révész János Uj-Tátraüfredről e hó 21-én családjával együtt hazaérkezett. Uj esperes. A szamosujvári g. k. püspök Nyisztor János felsőbányái lelkészt nevezte ki h. esperessé. Kinevezés. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter Balázs Vilma újvidéki áll. polgári iskolai helyettes tanítónőt a nagybányai állami polgári leányiskolához segédtanitónőnek kinevezte. Esküietétel. A helybeli állami elemi iskola ösz- szes tanítói folyó hó 31-én utaznak Szatmárra a kir. tanfelügyelőhöz a hivatalos eskü letétele végett. A kereskedelmi bank Bátory Gusztávot pénztárnokává választotta. A szent István napi búcsú a nagy esőzés miatt kevésbé sikerült. Nem volt olyan népes, mint máskor. Az ünnepi beszédet Krasznay Zsigmond felsőbányái lelkész tartotta a nála már megszokott ékesszólással. Házasság. A következő családi jelentést kaptuk: Kölesei Kende Matilde örömmel tudatja húgának bezerédi Bezerédj Ilonnak, néhai Bezerédj Dezső és neje néhai kölesei Kende Claudine leányának ifj. péchujfalusi Péchy Lászlóval, Szatmármegye főszolga- birájával, id. péchujfalusi Péchy László nyug. min. osztálytanácsos és neje bilkei Galgóc.zy Etelka fiával folyó évi augusztus hó 28-án leendő egybekelését. Hasonló tartalmú jelentést adott ki a vőlegény családja is. Országos vásár lesz városunkban f. hó 27., 28., 29. napjain. Plágium. A »Nagybánya« 1906. évi aug. 15-iki számában következő czikk jelent meg: »Plágium,. Az irodalmi kalózkodásnak fénykorát éljük. Soha annyi visszaélés nem történt az irodalmi termékekkel, mint jelenleg. Az még hagyján, hogy manapság a megjelent irodalmi müvek úgyszólván szabad prédát képeznek, de az még sem járja, hogy a legtöbb esetben még a szerző vagy iró nevét is elsikkasztják. Akárhányszor megtörtént lapunk szerkesztőjével is, hogy a »Nagybánya« hasábjain megjelent tárczáit, verseit öt-hat más vidéki lapban is viszontlátta, anélkül, hogy a forrás megnevezve lett volna, sőt a legtöbbször nevének elhagyásával. A legsúlyosabb s a legnagyobb megbélyegzésre méltó dolog azonban az, midőn valaki idegen toliakkal ékeskedik, vagyis egyszerűen plagizál. Ilyen vakmerő eset történt legutóbb a mi szükebb körünkben is, melynek tiszteletreméltó laptársunk, a »Nagybánya és Vidéke« esett áldozatul. Egyik legutóbbi számában ugyanis »Kedves apróságok« czim alatt egy tárcza jelent meg, melyet Lányai Péter Pál Elemér irt. Ezek az apróságok valóban igen kedvesek, rutinirozott tollal voltak megírva s minden soruk elárulta, hogy Írójuk költői vé- náju ember. Csakhogy ezeket a kedves apróságokat nem Lányai Péter Pál Elemér irta, hanem a nagy orosz iró : Turgenyev Iván s oroszból fordította Csopey László. Az olcsó könyvtár »Költemények prózában« czimü kötetéből vannak lopva és pedig A rózsa ez. apróság olvasható szószerint a kötet 38, A két testvér czimü a kötet 54, Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák czimü apróság pedig a kötet 74 s következő lapjain. Lelkiismereti kötelességünk volt, hogy az ily irodalmi szarka tol vaj lásáról lerántsuk a leplet. Az érdeme szerint való elbánás laptársunk kötelessége.« Nem fektettünk ugyan nagy súlyt az egész dologra, mert csupán fordításról van szó s fordítani szabad mindenkinek, a fordítások pedig természetesen nagyon egyeznek, hiszen pl. a biblia septuaginta kiadását 70 férfiú fordította külön külön s mind a 70 mégis szóról-szóra megegyezett: mindazáltal az illetőt igazolásra szólítottuk fel. Tőle a következő közleményt kaptuk: »Gzáfolat. A föld kerekségén vannak, még nem haltak ki, sőt szaporodnak az oly emberek, akik bizonyos egyének erkölcsét, tudományát, társadalmi tekintélyét lerombolni, a megvetés és gyalázat mély tengerébe sodorni igyekeznek . . . Életemben s 7 évi irói működésem alatt semmi blamázs nem ért . . . Most azonban valamely tolakodó, bosszúálló, irigykedő, vakmerő ember brutális eljárása övez engem körül. A »Nagybánya« czimü hetilap 33-ik számában »Plágium« czim alatt közölt hir valóban jogtalanul szól rólam . . . En ugyanis a jelzett tárczát nem jrtam, szerzője nem vagyok, azt sehova sem küldöttem be, azért a felelőséget el nem vállalom . . , Ez okból a vakmerő támadást ezennel visszautasítom, s kikérem magamnak . .. Én az Isten által reám ruházott eszmét folytatom, melytől csak az foszt meg, aki adta ... A más tollával nem ékeskedem, nem óhajtok babérkoszorút szerezni . . . Valóban állítom s az Istennek egy embere sem bizonyítja rám, hogy én a jelzett czikket írtam vagy loptam volna, mert én olyat soha életemben nem is olvastam s annak megjelenéséről tudomásom nem volt . . . Hogy bosszúból kicsoda, — hova, — milyen tárczákat küld saját nevem alatt, annak bitorlásával, arról fogalmam sincs ... Az egész dologról semmit sem tudok . . . Különben is, ha én tényleg a szerzői jog szándékos vagy gondatlan bitorlását elkövettem volna, ami nem igaz, az esetben az 1884. évi XVI. törvényezikk 27. §-a értelmében kizárólag csak a sértett fél (a műnek valódi szerzője) megtámadásának sikerült faragott képével és erős vasrácsozattól környezett padokkal. Uralkodik az egész vidék felett. Kelet felé Szepes-Béla, Késmárk, Hunfalu, idébb Malompatak, Erdöfalu, tovább Matheócz, Szepes-Szom- bat, Felka, Nagy-Szalók, délnyugatnak Virág-Völgy, a gömöri hegyek, az oderbergi vasút merész vonala, nagy’messzeségben a gabona, árpa, zab, lóhere,burgonyatáblák megszámlálhatlan szabályos négyszögei nyújtanak tündérképet 1500 méteres madártávlatból. Északra meg a 2453 m. nagyszalóki, a 2634 m. lomniczi csúcs emelkedik s közöttük a minden oldalról olyan titokzatos 2440 méteres középorom, mindhárman kopár, meredek sziklákkal, nyáron is hóval tarkázott merészen aláfutó sávokkal. Igen, ilyen magaslaton állott ő nagy eszével a hétköznapi tuczat-legények fölött, ilyen nyílt volt az ő lelke, ilyen messzirelátó gondolkozása Szilágyinak iga- zabb,megfelelőbb emléket nem állíthatott volna soha a magyarság. Jól van a hely megválasztva s az emlék művésziesen megalkotva. Csak pár lépés ide a Rózsa-menház, mely eredetileg egyedül állott, ma azonban már 3—4 Ízléses épület csoportosul körülötte s nem kis nagyzási mániával Tarpatak-fürednek nevezi magát. Van itt 15 — 20 szoba, meg jó vendéglő is, melynek terrasza alatt szédítő mélység tátong. Nem csodálom, ha néhány szoba mindig üresen áll, mert e helyütt nyaralni valóban merész vállalat, pedig az élet olcsóbb sokkal, mint a Füredeken, daczára annak, hogy ide valamit felhozni kétszeres költség. Dicsérnünk kell a bátor vállalkozást, mely a meredek hegyélen is tanyát tudott teremteni, szinte lehetetlennek látszik előttünk, talán nem is igaz, talán csak álmodunk, azt álmodjuk, hogy ez a menház a kakaslábon forgó tündérkastély, mely alig támaszkodik valamire, még se dől le a nagy semmibe, hogy ez a mesebeli királyfi fellegvára, csókolódzik a villámokkal, a holdsugárral ; aki ide feljö, az talán többet nem is kerül vissza az élők földére a varázslattól. Nem álom bizony, kellemes valóság ez. Bűbájos alkotása a nagy Isten teremtő erejének és az emberi észnek, hogy ne pihennénk hát meg benned? Három kilométer hegyi ut után megérdemelünk egy pohár jó sört, vagy érmelléki bort, amilyet itt mérnek, aztán igyekszünk megint beljebb a sziklák ölébe, mert mind a négy vizesést megakarjuk nézni. Állapodjunk meg mégis egy kicsit a Rózsamen- háztól alig pár lépésnyire. Egy alaktalan sziklán vékony, sovány kis erecske csergedezik alá. Reá irva a köre ökölnyi betűkkel a kétségkívül magasztos czim : »Kossuth Lajos forrás«. Kossuth neve mindig lelkesedésre hangolja a magyart, itt is első pillanatra jól esik lelkűnknek, hogy nem csak az arany kalászszal ékes rónaság tiszta magyar téréin, de itt közel a Magurához, itt is gondolnak hazánk legnagyobb fiára. Tovább fűzve azonban gondolatainkat, az elégedetlenség leverő érzete busit el. Hát csak ennyit érdemel Kossuth a Tátrától? hisz ilyen forrás van ezer meg ezer errefelé! S ha meg kellett dicsérnünk a Szilágyi emléket, nyíltan kifogásoljuk a Kossuth Lajosét. Elhisszük, a hazafias érzés sugallta ezt is, de gondolatában nem volt szerencsés. Kossuth szelleme nem soványan csepegő erecske, de hömpölygő folyam, melynek árja ma is ragadja magával a lelkes honfiakat. Égbenyuló szikla, melyhez, mint Isten oltárához imádkozni jár az igaz hazafi, villámlással, dörgéssel társalkodó hegyóriás, mely annál magasabbnak tűnik fel, minél törpébb a kor, mely feléje tekint. Ha rajtam állana, ha én nevezném el ezeket a hegyeket, minden német nevet letörölnék róluk skegyevan helye. Ha valamely vakmerő, reám vérengző ember ilyelénképen engem a nép előtt bebizonyitatlanul, jogtalanul rágalmaz, viszketős orrát a biróság elé hur- czolom s azt a viszketegséget a törvény szakaszaival fogom megszüntettetni. Lányai Péter Pál Elemér. A magunk igazolására ideiglatjuk Lónyai P.-nek jun. 12.-ről keltezett levelét, melylyel közleményeit megküldötte, ez igy hangzik: Nagyságos Uram ! Azt hiszem érdekelni fogja személyem. Én odavaló vagyok, de a pálya máshova szólított. Nagyon érdeklődöm szülőföldem iránt, nagyon jól esik nekem, ha valamit hallok felőle. Épp ez okból mai napon kedves lapját megrendeltem a kiadóhivataltól, hogy városomról mindig tudomást szerezzek, mert kedves a reá való visszaemlékezés. Szabadságokkor elszoktam oda menni nyaralni. Hogy kedvesebb legyen a visszaemlékezés és hogy rám is emlékezzenek, itt küldöm 4 költeményemet és 3 prózát egybefoglalva, oly kéréssel, hogy azokat nagybecsű lapjában mihamarabb egymás után közölni méltóztassék. Azt hiszem, hogy mindenki örömmel fogja azokat élvezni. Később küldök többet is. Abba igyekszem, hogy lapját gyönyöritsem. Megemlítem, hogy én több fővárosi szépirodalmi lapnak vagyok munkatársa és müveimmel nagy sikert arattam, sőt még külföldön is. Balassagyarmat, 1906. jun. 12. Kiváló tisztelettel Lónyai Péter Pál Elemér. Megjegyezzük azt is, hogy Lónyay P. P. Elemér ősimére júniusban saját kérésére a lapot megindítói tűk s az most is rendesen jár neki. Záradékul a fennebb közölt czáfolattal együtt küldött levelet is nyilvánosságra hozzuk, melynek szó szerint való szövege ez: Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses levele folytán, de önmagámtól is, saját érd kemben s becsületem megvédése czéljából tisztelettel kérem, hogy a »Nagybánya« 33-ik számában »Plágium« czim alatt reám vonatkozóan közölt hir megdöntésére az idezárt »Czáfolat«-ot bec-es lapjában közzétenni szíveskedjék. Egyben értesítést kérek, ki a szerzője a valótlan hírnek, honnan, mikor, ki, milyen czimü tárczákat küldött be nevem alatt, annak bitorlásával, hogy ezek ellnn a bűnvádi eljárást megindíthassam. Tisztelettel Lónyay Péter Pál Elemér. Ezek után kíváncsian várjuk a bűnvádi eljárást s az összes erre vonatkozó iratokat az érdeklődőknek szerkeszlőségünkken bármikor rendelkezésre bocsátjuk. Tánczmulatság. A nagybányai Casino-egyesület saját termeiben f. évi aug. hó 26 án, (vasárnap) estélyt rendez, melyre a meghívókat a napokban küldötte szét az elnökség. Kezdete este 8 órakor. Akik tévedésből meghívót nem kaptak volna, szíveskedjenek az elnökséghez fordulni. Bevándorlás korlátozása Transval és Orange államokba. A m. kir. belügyminiszter a következő körrendeletét adta ki: Transval és Orange államokba való bevándorlás korlátozása tárgyában. Valamennyi törvényhatóságnak. Hatósága területén a legkiterjedtebb módon tegye közhírré, hogy Transval és Orange államok az odavaló bevándorlást az Írni és olvasni nem tudóknak meg nem engedik. Budapest, 1906. julius 23-án, a miniszter meghagyásából Szabó László s. k. miniszteri tanácsos. lettel érintetlenül hagyva a lomniczi, szalóki, Ferencz József csúcsokat, az u. n. Kózépormot nevezném el Kossuth Lajos oromnak. Fentebb is kiemeltem ennek a többszörös csúcsnak remek szépségeit, mindenfelől elragadó, tiszteletet parancsoló, szinte megdöbbentő ez a hegység. Igen, az én hazafias meggyőződésem szerint ez volna méltó a Kossuth névhez. Megszámlálhatatlan sziklák között, miket az ös erő össze-visssa forgatott, élivei vadul egymásra dobott, árnyas, kanyargó, keskeny utón, az u n. Wagner- ösvényen lejutottunk félóra alatt a »kis vízeséshez,« Az elnevezés csupán azt jelenti, hogy van ennél itt nagyobb is, de legkevésbbé sem találó, mert kicsinek nevezni azt, amelynek zúgása elhallatszik egy kilométernyire, egész a Szilágyi-emlékig s amely legalább száz méter magasból vágtatva törtet alá, alkot tengerzöld tavakat, kristály csorgókat, kavargó örvényeket, mely tajtékzó dühvei szórja a hófehér sziporkákat; bömbölve görgeti az ezer mázsás köveket, szelíden ringatja a vízbe nyúló lombokat; tördeli az őserdőnek a mélybe rohanó szálfáit, gyermek módjára játszik a lehulló falevéllel; ezt a titáni és mégis édeskedves jelenséget, kicsi jelzővel ellátni nem igazságos. Nekem legszebb az összes vízesések között, nekem a legnagyobb: egy darab mindenhatóság a gyarló földön. Nem messze tőle fölfelé haladva elérjük a »nagy vizesést« is, melyen terjedelmesebb ivek láthatók, sőt a patakot átkaroló fahidról itt lábunk alatt is élvezhetjük a habzó elem kavargását, a harmadik vízesés szintén meglepő, ennek is megvannak a maga egyéni szépségei, az »óriási vizesést* pedig, mely a kicsinytől mintegy félórányira esik, a közép-orom, vagy amint én nevezni szeretném, a »Kossuth Lajos-csucs« alatt általában e völgy gyöngyének, legelső díszének tartják, azért becsülték meg valóságos vashiddal, czement
