Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
29. szám. (2) 1906. Julius 22. ______________________________NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE va gy szalagmérték, szin, jelek és egyéb különös sajátságai szerint való pontos leírását, valamint azon okokat is kell tartalmaznia, a melyek az értékbecslésre mérvadók voltak. 3. §. Annak bizonyítása, hogy azon lovak, melyek részére a Népbirodalomba való bevitel alkalmával a darabonkénti 50, illetve 75 márkás külön vámok alkalmazása kívántatik, a tiszta nóri fajhoz vagy egy ily fajú ménnek egy más tiszta hidegvérű kanczával való keresztezéséhez tartoznak, a császári német kormánynyal történt megállapodás alapján, szintén bizonyítvány által eszközlendő. mely valamely m. kir. állami lótenyészintézet vagy állami szolgálatban álló állatorvos által állítandó ki. 4. §. Az állami lótenyészintézetek és az állami szolgálatban álló állatorvosok tehát valamely fél kívánságára a 3-ik §-ban említett bizonyítványokat is kiállítani tartoznak. A bizonyítvány kiállítását megelőzőleg minden ló behatóan megszemlélendő és megvizsgálandó, illetve megállapítandó, hogy a ló külemében a tiszta nóri fajhoz vagy egy ily fajú ménnek egy más a bizonyítványban megjelölendő tiszta fajú hidegvérű kanczával történt keresztezéséhez való tartozóságát feltünteti-e. Ily fajtájú lovak gyanánt középnehéz hidegvérű igáslovak jelentkeznek, kevéssé tetszetős, inkább közönséges külemmel, hasított farral és száraz végtagokkal. Megállapitandók továbbá a szemle által az állatok azonosságának megállapítására szóló ismérvek (kor, nem, bot- vagy szalagmérték, szin, jelek és egyéb különös sajátságok). Azonkívül minden lónak származása a fedezte- tési vagy csikójegy alapján megállapítandó vagy, a mennyiben ilyen fel nem mutatható, avagy az összes szükséges adatokat nem tartalmazza, úgy az lehetőleg a tulajdonos adatai vagy egyéb kimutatandó segédeszköz alapján puhatolandó ki. A szemlénél megállapított eredmények a minden egyes állat számára külön kiállítandó bizonyítványba annak igazolása mellett vezetendők be, hogy az állat tüzetesen megszemléltetett és hogy ezek szerint kétségtelenül fenforog amaz előfeltétel, mely a lónak az 50 vagy 75 márka külön vám mellett való bebocsátására szükséges. Ha a származás nem volt megállapítható, ez a bizonyítványon szintén feltüntetendő. 5. §. A 2. és 4. §§-ainak megfelelően a bizonyítványok kiállítására az előirt minta használandó. A bizonyítványokra a hivatalos pecsét rányomandó, a bizonyítványt kiállító közeg aláírásával együtt hivatalos minőségét is világosan megjelölni tartozik, 6. §. Abból a czélból hogy a vámkezelésnél minden a félre származható késedelem elkerültessék, a bizonyítványokhoz azok hivatalosan hitelesített német fordítása is csatolandó. A fordítás hitelesítésére bármely, a hivatali pecsét használatára jogosított közeg fel van hatalmazva. A bizonyítványok német fordítása a jelen rendelethez tartozó bizonyitvány-minták után közöltetik. 7. §. A 2. és 4. §§-ban megjelölt hivatalos eljárásért a fél 2 korona, ha pedig az eljárás több mint egy lóra vonatkozik, azonkívül minden további ló után 1—1 korona illetéket tartozik fizetni. A hivatalos eljárásnak rendszerint a lótenyészintézetek vagy az állatorvosok székhelyén kell történnie. Ha valamely lótenyészintézelnek illetékes közege (tiszt vagy állatorvos) vagy m. kir. állatorvos valamely más hivatalos eljárásból kifolyólag harmadik helyen tartózkodik, akkor a 2. és 4. §§-ban jelzett hivatalos eljárás mindazonáltal ezen a helyen is végezhető, feltéve, hogy ez azzal a másik eljárással összeegyeztethető. Ha valaki az előző bekezdésben említett eseten kívül a jelzett hivatalos eljárás eszközlését valamely állami lótenyészintézet vagy m. kir. állatorvos székhelyén kívül óhajtja eszközöltetni, akkor ez az óhaj annyiban teljesítendő, amennyiben a hivatalos eljárással megbízandó állami lótenyészintézeti közeg kiküldetése vagy az állatorvos külső alkalmaztatása azok hivatalos szolgálatával összeegyeztethető. Az érdekelt félnek azonban ilyen esetben a 6-ik §-ban jelzett illetéken kívül azon költségeket is viselnie kell, melyek a vonatkozó szabályok szerint az illető közeg’ külső hivatalos működéséért járnak. 8. §. A 2. és 4. §§-ban jelzett hivatalos eljárás teljesítésére az összes magyar királyi állatorvosok illetékesek. 9. Jelen rendelet kihirdetése napján lép életbe. Budapest, 1906. évi junius hó 28-án. Darányi s. k., Közli: a Gazdasági egyesület. Nagybánya város köz- és társadalmi életét nagy csapás sújtotta folyó évi julius hó 19-én este 67a órakor, elköltözött az élők sorából a mindenki által szeretve tisztelt székelyi Robelly Lajos nyug. százados, a nagybányai kereskedelmi bank alapitója és pénztárosa, Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületének tagja. Megrendítő volt e haláleset hire,' mindenki a részvét teljes „ érzetével adta tovább: »meghalt Robbelly«, igen, O meghalt, ott fekszik a a ravatalon, mozdulatlanul, virágok özönében, körülvéve az imádásig szeretett és szerető hitves, barátai, ismerősi s tisztelői által; s ha tudjuk azt, hogy Robelly Lajosnak, a mi kedves, most már néhai, századosunknak derült kedélye, mosolygó arcza s mindenek felett áldott jó szive, mely sohasem várt jót jóért, — de tette azt magáért a jóért, — mennyi barátot, tisztelőt szerzett úgyszólván észrevétlenül önönmagának, akkor felfoghatjuk a részvétnek, elhunyta alkalmából való szokatlan nagymérvű s önzetlen megnyilvánulását. De hát tulajdonképen ki is volt Robelly ? Erre a kérdésre igen könnyen felelhetünk : ott volt ő, a hol az igazán minta családapát kell keresnünk, megtaláljuk a szerető nő mellett az ő nemes férji alakját, amely rajongó apai szeretettel veszi körül — sajnos, az oly korán elköltözött — gyöngyét, leányát, Kornéliát; ott látjuk Őt a közügyek terén, mint a tett emberét, küzdve minden szépért, jóért, nemesért; ott látjuk őt, mint társadalmi embert, kinek közelében öröm volt lenni — ott látjuk, a mit először kellett volna felemlítenem — ahol az életet egy nemes ideálért áldozzák fel, igen ott látjuk a katonai pályán; igaz, Ő életét úgyszólván ez utóbbi pályán kezdette meg, de rajta is beteljesedett az az életbölcsesség, hogy azt az erényt, amit az ember fiatalságában szivébe becsepegtet, azt mindhalálig megtartja. Hosz- szas betegségét keresztényi türelemmel, de katonás bátorsággal viselve hunyta be szemeit s költözött el mitőlünk. — Isten veled, áldás legyen emlékeden. Temetése f. hó 21-én délelőtt 11 órakor óriási közönség részvéte mellett ment végbe; küldöttsé- gileg vettek részt: a nőegylet, bányakincstár, járás- bíróság; kereskedelmi bank s mint bajtársukat elkísérték utolsó útjára Farkas és Szőke ezredesek. A beszentelést és temetési szertartást Szőke Béla helyettes lelkész végezte fényes segédlettel. Barátai, rokonai, tisztelői a koszorúk egész özönével halmozták el a feledhetetlen százados bácsi ravatalát. A koszorúk közűi sikerült a következőket feljegyezni: Lajosnak — Fanny. — Sógorunknak — Thaisz Péter és neje. — Legjobb barátunknak — Károly és Katalin. (Szőke ezredes Felsőbányáról.) — Felejthetetlen jó barátunknak -- az Ötömössy-család. — Igaz barátunknak — Bay József és neje. — Robelly Lajos emlékének — a nőegyleti tagok. — A jó barátnak — Révész János és neje. — Lajosnak — Ödönék. (Hunteszhágen.) — A nőegylet (szallag és felirat nélkül.) — Özv. Kurovszkvné (szallag és felirat nélkül.) — Özv. Makrayné és Miska — jó barátunknak. — Szeretett Lajos bátyámnak — Laczi. (Moldován.) — Robelly Lajos emlékének — a kereskedelmi bank. A mélyen sulytott özvegy a gyászesetről a következő jelentést adta ki: Alólirottak az összes rokonság nevében is mélyen szomorodott szívvel jelenrik, hogy a hűséges, odaadó férj, szerető sógor és rokon székelyi Robelly Lajos nyug. honvédszázados, a nagybányai kereskedelmi bank pénztárosa, Nagybánya város képviselő testületének tagja f. hó 19-én, este 787 órakor hosszas, türelemmel viselt betegség után a szentségekkel megerősödve élte 71-ik, boldog házassága 26-ik évében jobblétre szenderült. A felejthetetlen halott hült tetemeit a róm. kath. szertartás szerint f. hó 21-én d. e. 11 órakor fogjuk örök nyugalomra helyezni, mig az engesztelő szent miseáldozatot ugyanazon nap reggel 8 órakor mutatjuk be áldott lelke nyugalmáért. Nagybánya, 1906. julius 19. Áldás és béke poraira! Robelly Lajosné Thaisz Fanny özvegye, Thaisz Péter és neje sógora és sógornője. A nagybányai kereskedelmi bank, melynek az elhunyt alapitói közé tartozott, mélyen érzett veszteségének külön gyászjelentés kiadásával is adott kifejezést. A gyászjelentés következő : A nagybányai Kereskedelmi-Bank igazgátósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara az igaz részvét meleg érzetével tudatja, hogy székelyi Robelly Lajos a bank alapitója és intézeti pénztárosa f. hó 19-én jobblétre szenderült. Intézetünk az igaz embert s egyik legmunkásabb tagját gyászolja s hálásan őrzi meg emlékét. Nagybánya, 1906. julius 20 án. Most, midőn e sorokat irom, kint fekszik teste a rideg földben, áldott jó lelke a menyben. A szerető hitvest,, s a jó rokonokat vigasztalja meg az a tudat, hogy Ő életét nem hiába élte meg s könnyebbítse meg gyászukat az, hogy fájdalmukból mindnyájan részt kívánunk. Még egyszer Isten veled. Áldás és béke poraidra. Az elhunyt, Szécsény Nógrádvármegyei nagyközségben született 1835-ben, hol atyja uradalmi tiszttartó volt; tanulmányainak befejezése után ő is gazdatiszti pályára lépett, melyet azonban 20 éves korában, amidőn katonának besorozták, felcserélt a katonai pályával, ahol csakhamar kellemes modora, képzettsége folytán tiszti rangra emelkedett, szerette pályáját, kedvvel katonáskodott s ekkor is szabadságát az önművelődésre fordította, külföldön több ízben utazott mig végre egy szerencsétlen baleset következtében katonai szolgálatra képtelen lévén, "mint százados nyugalomba vonult. Innen kezdődik az ő nagybányai szereplése, 1880 ban nőül vette a magas műveltségű nőt most bánatos özvegyét Thaisz Fannyt, a helybeli jótékony nőegylet ambicziózus elnökét, kivel mind e mai napig a valódi szerelem láncza kapcsolta össze. — Mégis, mi szeretnél lenni, Jóska ? — kérdeztem tőle egyszer. — Hát , . . hát az, a mi a tekintetes ur. Azt szeretném, ha világon minden betegséget meg tudnék gyógyítani, még a szívfájdalmat is. — A. szívfájdalmat, aztán miért azt is f — Mert az édes anyám sokszor mondja, hogy nagy az ő szívfájdalma, amikor én mesélek neki, hogy ur szeretnék lenni, hát csak könyvezik a szeme és fáj a szive. * A falusi iskolában nem sokat szoktak tanitani, de ennél még kevesebbet szoktak tanulni. A rektor inkább szánt-vet marhákat tart, a szölöcskéjét műveli mert abból úgy ahogy megélhet, a sok mosdatlan inges, gyűrött kalapu falusi gyereket télviz idején feltarisz- nyázva elküldik az édes szülék, hadd tanulja meg az ábé-abot. Ha ez a nehéz tudomány bemegy a fejükbe, az is jó, ha nem megy be, az se baj. Mihelyt kitavaszodik, ott vannak a libák, ott a malaczok, ökrök, azokat ki kell hajtani mindennap a mezőre, már pedig oda kis fiúcska, kis leányka kell, természetesen csakhamar kiürül az iskola; a rektor ur is nézhet a maga kis gazdasága után. Őszig nem háborgatja őt tanítvány. Pedig úgy néha-néha akadna a mezítlábas gyermekek között is világos eszű, tehetséges fiú, akit bizony érdemes volna végig taníttatni. Jóska, a béres gyerek is bekerült az iskolába. Bezzeg öt nem kellett kötéllel hajtani; nem is azért járt el, hogy az iskola udvarán a földhöz veregesse a pajtásait, hanem valóságos éhes buzgósággal és határtalan tanulás-vágygyal leste a szót az öreg rektor ajkairól. Hófergeteges napokon is elverekedett az iskoláig. Rongyból bocskort kötött a lábára s úgy indult el a anyáról. Az édes apja eleget szidta : — Maradj itthon, te gyerek, mert a szél a világ végére fuj. Jóska nem maradt. Az édes anyja rendesen a pártját fogta: — Már hogyne menne a szegényke, ha olyan nagyon szeteti az iskolát, bizony elmenjen és tanuljon. A vén rektor ilyenkor bosszúsan dörmögte : No, no, hát már effajta boszorkányos pogány időben is a nyakamra jársz? De hogy Jóska reá nézett az ő nagy, okos szemével, az öreg szelidebbre fogta a szót. Bevitte a jó meleg szobájába, s ott tartott vele külön iskolát. Úgy belemelegedett a tanításba, hogy még az ökreiről, teheneiről is megfeledkezett. Mert hiába, egy okos és figyelmes fiú mégis csak előbbre való az igavonó baromnak A rektor ur négy esztendő alatt megosztotta Jóskával még azt a kevés deáktudományt is, a mi hajdanában a debreczeni kollégiumban reá ragadt ; s mikor a felsőbb iskolai hatóság parancsára tavasz utóján exáment kellett a fiukkal tartani, meghívott engem, a tiszttartó, ispán, kasznár urat s én elcsaltam oda az öreg bárót is, az emberséges, jószivü öreg bárót is, a ki immár húsz év óta elzárkózva élt s nem törődött senki ember fiával, csak az óriási kertjével és ménesével. Nekem pedig az motoszkált a fejemben, hogy azt a Jóska gyereket valahogy szárnyra segítem. Hadd lássa az öreg báró, hogy a hájfejü paraszti gyerekben is van ész, olyan Isten kegyelméből való nagy ész, melyet kár parlagon hagyni. Az öreg báró a kedves vizsláját is elhozta az exámenre. A kutya ugyan nem való ilyen parádés alkalommal az iskolába (talán máskor sem), de hát olyan nagy ur azt tehette a maga úri domíniuma területén, a mi neki tetszett. Az exámen az a hallatlan dolog történt meg, hogy mikor a Jóska gyerek felelt, a vizsla elkezdett nyugtalankodni, az öreg báró pedig igy szólott a fiúhoz : — Megállj, gyerek, hadd hajtsam ki előbb ezt a kutyát! És a báró kihajtotta a kedves vizsláját s nagy figyelemmel hallgatta a béresgyerek talpraesett feleleteit. A végén pedig hajtogatta a fejét, hozzám hajlott és a fülembe súgta : — Ebből csinálunk valamit, doktor ! Ez a néhány szó eldöntötte Jóska sorsát. Áldottak legyenek azok az urak, a kik a kellő időben kinyújtják jótevő kezöket, hogy felistápolják a szegény ember gyermekét. Régi időknek tisztes hagyománya ez s régi idők.papjai, Írástudói között mindig akadtak szegény fiuk, kiket nagy urak jóakarata segített a boldogulás utján. * Húsz esztendővel utóbb a doktori portára egy ifjú orvos költözött be, a ki hires egyetemen tanult, tudásban gazdagon jött haza, egy hófehér hajú béreshez szállott be — az édesapjához. Az öreg báró már tiz éve pihent a családi sírboltban, de a fiai éltek s barátságos kézszoritással fogadták az uj — uradalmi orvost. Én pedig, most is, mikor e sorokat irom, büszke vagyok az utódomra. Jóskáról, a béres gyerekről ezeket akartam elmondani. Gál Mózes. székelyi Robelly Lajos.
