Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-26 / 9. szám
NAGYBANYA ÉS VIDÉKE. 9. szám. (2) 1905. Február 26. működése alatt 8 éven át a kővetkező forgalmat tünteti föl: értékesített nyers tagoknak szőlőt bevétel korona 1897. évben 433. ssq 24459.58 21583.18 1898. » 655.89q 37776.80 30052.02 1899. » 604. i3q 29844.82 24365.20 1900.- » 583 «q 26012.01 21004.92 1901. v » 1710.78q 74732.60 58423.13 1902. »» 1347.osq 57032.72 46225.82 1903. » 1667 59q 74949.16 63368.42 1904. » 2200.01XJ 94496.24 80520.35 Összesen: : 9208.08q “419303.98 345543.04 vagyis tagoknak átlag métermázsánként 37 korona 52 fillér egységárt fizetett ki. De hiszen nem is ebben rejlik a föeredmény, hanem abban, hogy ma már messze földön ismeretes a beregszászi csemegeszőlő, sőt már nagyobb kereskedők keresik föl termelőinket és az egységárak a szövetkezet által lesznek szabályozva és megállapítva. Hogy már mennyire haladt csemegeszőlőnk értékesítése, eléggé megvilágítja a következő hivatalos kimutatás: 1904. évben vasúton elszállittatott . . 10804.70 mm. postán mintegy .... 200.00 mm. a helyi és közeli vidéki fogyasztás . . 50b.00 mm. összesen . 11504.70 mm. kelt el átlag 40 korona egységárban. A tényleges pénzforgalom tehát csemegeszőlő értékekben ezen kis vidéken meghaladta a 460 ezer koronát. Azonban rá kell mutatni arra is, hogy ezen kis hegyvidék csemegeszőlőtermelése ezután, rendes viszonyok között, meg fogja haladni a 20—25 ezer métermázsát, amelyet már összeségében lehetetlen lesz az eddigi piaczokon elhelyezni, vagyis nem marad más hátra, mint távolibb országok fezek között főként Németország északibb) piaczainak felkeresése. Mert ha ebben lépést nem tartunk, beáll a túltermelés és ebből az árcsökkenés és értékesítés hiánya. Czinner Nándor. HETI KRÓNHÍA. Gyűlések és mulatságok. Ebből áll ki a hét. Vasárnap a Kaszinó, meg a dalárda választoltak uj tisztikart. Ezeket az egyleteket s általában az egyleti életet a sok választás togja megölni. Mire való minden évben uj tisztikart, uj választmányt alakítani, igy valóban nem vehetjük ezta dolgot érdeklődéssel, hiszen egy év alatt meg sem ismerkedik az ember állásával, feladataival, ideje volna már minden egyletben behozni a 3 éves cziklusokal s akkor nagyobb érdeklődéssel, szebben, impozánsabban mennének ezek a dolgok. Félünk, bogy a dalárda megint csak rövid életű lesz, pedig egy művelt városban dalkarra feltétlenül szükség van. Hiába! Sok szorgalom, kitartás, odaadás kell egy jó dalárda fenntartásához. Nálunk meg lesz-e, majd meglátjuk. Csütörtökön két állást töltöttünk be a városnál a »dii minorum gentium« közzül. Érdekes volt látni az eredményt. A város közönségének 3 jelöltje s ezek mindegyikének saját bevallása szerint 70—80 biztos szavazata volt. Kilenczven képviselőnek azonban bajos úgy leszavazni háromfelé, hogy mindenkinek hetven szavazat jusson, jutott tehát kinek 20, kinek 30, kinek 40, de abszolút többséget nem nyert egyik sem. Ilyenek azok a biztos szavazatok üe hát igy volt ez már régen is, minek kezdenénk éppen mi — ez a nemzedék — uj szokásokat. A kaszinó gyűlésén a »Borsszem Jankót« kitiltották, már ki van tiltva a »Pester Loyd«, a »Hét« a »Magyar Szó«, a »Borsszem Jankó« lassacskán majd csak rá kerül a sor az összes lapokra. A legény- egylet, meg az iparos ifjak köre nem tilthatja ki, mert nem is járatta soha. Ezek a legokosabbak: megtakarítottak egy negyedévi előfizetést és egy kitiltó gyűlést. De szóljunk már a mulatságokról is. Nos, tehát ma lesz az ipartestületi bál; mondják, hogy ez lesz hivatva a régi polgári bálokat pótolni, én nem láttam azokat, csak hallottam róluk,, azért mondhatom nagy kíváncsisággal várom a mai estét, vájjon hál csakugyan a régi kedély, a régi jó mód, a régi barátság. a régi összetartás költözik be a díszterembe? O bár csak úgy volna, akkor jövő számunkat, a mai nap emlékére, diszkiadásba öltöztetné a krónikás. Különfélék. MárCZ. 15.-nek megünneplése iránt az előkészületeket a polgári olvasókör már megkezdette. Úgy értesülünk, hogy a köri ünnepélyen lesznek szavalatok, emlékbeszéd s a dalárda is fog szerepelni, Este pedig a szokásos összejövetelt, társas vacsorát hölgyek részvételével tartják meg. Mondanunk sem kell, hogy a nagy nap alkalmából a templomokban istentiszteleteket tartanak. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kamerath Gizella old. óvónőt Karádra kisdedóvónövé nevezte ki. Emlékeztető. Holnap vasárnap d. e. 10 órakor Nagybánya város takarékpénztárának választmányi ülése. A kaszinó febr. 19-én tartotta tisztújító közgyűlését, Stoll Gábor elnök nyitotta meg az ülést lendületes beszédben s ezúttal hangsúlyozta, hogy bármennyire is sajnálja, de kénytelen nagy elfoglaltsága miatt az elnöki állásról lemondani. Az egyesület m :g sem engedte őt el teljesen, a mennyiben örökös tiszteletbeli elnökké választotta. Elnök lett Stoll Béla, igazgató Virág Lajos, titkár Myskovszky Ernő, pénztáros Penti Albert, ellenőr Harácsek Vilmos, ügyész dr Weisz Ignácz, Választmányi tagok: Gellért Endre, Jurkovich Emil, Kádár Antal dr, Madáu Ferencz, Mol- csány Gábor, Moldován Antal, Moldován László, Km. Pap Sándor, Stoll Gábor, Szabó Adolf, Szőke Béla, Veisz György. Póttagok: Oblatek Béla, lovag Berks Lajos, Makray Mihály dr, Fábián Lajos. Meghívó. A nagybányai kath. legényegyesület f. évi február hó 26-án (vasárnapj d. e. 11 órakor évi rendes közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjai ez utón is meghivatnak Tárgyak: 1. Elnöki jelentés az egyesület lefolyt évi működéséről. 2. A múlt évi zárószámadásos, előterjesztése s a felment- vény megadása. 3. Egyéb, esetleges indítványok tárgyalása. Köszönetnyilvánítás. A felejthetetlen drága családtagunk, Jurkovich Emilné, szül. Károlyi Ilona elhunyta alkalmából városszerte megnyilatkozott meleg részvétért hálás köszönetét mond: a gyászoló család. Választó gyűlés. Nagy László alispán elnöklete mellett febr. 23-án töltötték be választás utján az iktatói és kiadói állást. A bizottságok a következőleg alakultak: Jelölő bizottság: Dr. Makray Mihály, Soltész Elemér, Stoll .Gábor, Gébért Endre. Szavazatszedő bizottság: Révész János elnök, Robelly Lajos, Oblatek Béla, Smaregla János jegyző. Bizalmi férfiak: Smit Sándor, Ferenczy József, György Gusztáv, Almer Károly. Iktató és kiadóvá egyhangúlag Szentkirályi Józsefet választották. Az. igy megüresedett irnoki állásra pályáztak: Harácsek Béla, Lukács Jenő, Góra Jakab, Hitter Ignácz, Heinrich János. Eredmény: Lukács 41, Harácsek 33, Góra 16 szavazatot kapott s igy az alispán Lukács Jenőt megválasztottnak jelentette ki. Szentkirályi és Lukács az esküt nyomban letették. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik forrón szeretett édes anyánk elhalálozása alkalmából az utolsó részvétnek kifejezést adtak, valamint az utolsó utjának kíséretében részt vettek, ez utón mondunk hálás köszönetét. néh. Frink Péterné született Szűcs Rozália gyermekei. Tűz volt 23-án reggel 3 órakor a Lendvay-utczá- ban, Almer Lajos és Károly tulajdonát képező emeletes bérház tetőzete égett le. Hó nem volt rajta, előzőleg lesiklott mind. A szobák be nem égtek s igy a kár nehány száz forintra tehető. A tűzoltók, mint rendesen, most is későn érkeztek, de nem is csoda egy félmérföldnyire volt a tűz az őrtanyától. Mondják, hogy nem értik eléggé magukat, egy kis tanítás rájuk férne. A tűz oka, mint a vizsgálat kiderítette : a kéménybe épített koszorugerenda. Egyébiránt az utóbbi időben kéménytüzek is bőven akadtak, a Veresvizen, Kossuth- utczában, Virág-utczában, Lakatos-utczában stb. Már most kérdjük, mit ér az egy kéményseprőnek felelősség, ha a kémények nem tiszták, ami 2000 ház mellett csak úgy érhető el, ha többen is foglalkoznak a takarítással. A verseny minden téren üdvös. Érdekes ajándékkal lepte meg a helybeli részvénytakarékpénztár a városi múzeumot. A pénzintézet alapszabályának és eddig (1890-től) megjelent zárószámadásainak Török I. könyvkötővel díszes tokot készíttetett s a gyűjteményt a múzeumnak ajándékozta a következő átirat kíséretében : »55/1905. A nagybányai részvénytakarékpénztár azon kérelemmel fordul a nagybányai muzeumegylethez, szíveskedne forgalmát igazoló évi számadásait megőrzés végett elfogadni és azt az évenként beküldendő példányokkal ezen tartályban elhelyezve megőrizni.« Tisztelettel stb. Nagybánya, 1905. febr. 20. (P. h.) A nagybányai részv. takarék- pénztár igazgatósága. Stoll Béla igazgató, Veres László aligazgató. Április elseje ugyan a tréfa és bohóság napja, de ez évben városunkban komoly dplgok fognak történni április elsején: Akkor veszi át a csendőrség a közbiztonsági szolgálatot, akkor nyílik meg a szövetkezeti bolt s akkor jelenik meg 2000 példányban a »Gyémántok« czimü imakönyv. A nagybányai gör. kath. egyház elöljárósága uj temploma építésére 1905. évi márczius hó 4-én, azaz szombaton Kosztin Sándor ur házában családias estélyt (batyubált) rendez. Belépő díj: Személyjegy 2 korona. Felülfizetések a nemes czélra hálás köszönettel fogadtatnak. Kezdete este fél 8 órakor. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula ur könyvkereskedésében. Felsőbányán márczius hó 1-jén a városi vendéglő ben, a József föherczeg védnöksége alatt álló szanatórium egyesület javára zártkörű calico-estélyt rendez,, nek. Kezdete este 8 órakor. Személyjegy 2 K. Család jegy 5 K. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A rendező-bizottság nevében : özv. Szüts Illésné. Farkas Jenő. A mulatság látogatottnak és igen érdekesnek Ígérkezik, a piros calicok gárdája igen szépen fogja emelni az estély fényét. Gyászhir. Szabó Adolf ny. kir. erdőigazgatónak, társadalmunk egyik előkelő vezető emberének maghalt egy kis unokája: Henrich Ernőcske. A 9 éves fiúcskát 22-én d. u. 4 órakor temették Petro- zsény község, valamint a környék, rokonok, jóba— Azt hiszitek, hogy a szegény állat nem érez fájdalmat s nem szállja meg a rémület épen úgy, mint az embert, ha veszedelem környékezi? Az állat is Isten teremtménye s ha nem is tudja értésünkre adni a baját élőszóval, de épen úgy érezi a fájdalmat, mint mi, emberek. S ha mi rettegünk a fájdalomtól, miért bántunk mi más Isten teremtményét, melynek teste szintén nincs kőből. Hallgassatok rám, elmesélem most nektek, hogy mi módon tanultam én meg. a mit most elmondtam. Réges- régen történt, kis fiú voltam még akkor, mint ti most. Egy napon iskolástársaimmal az erdőbe mentem virágot, meg vadkörtét szedni. Nagyon csintalan gyermek voltam s futkározás közben elszakadtam pajtásaimtól s mindinkább beljebb • jutottam az erdő sűrűjébe. Egyszerre megakadt a szemem‘egy madárfészken, egy terebélyes fa ágai között. A fészekben kis madarak mozogtak, csiripeltek — az anyjuk bizonyosan odajárt valahol élelemszerzés végett. Nagyot rikkantottam örömömben s azonnal elhatároztam, hogy felkapaszkodom a fára s kiveszem a fészekből a madárkákat Milyen jó lesz odahaza játszadozni velük! A másik pillanatban már másztam fölfelé a fára s mivel ügyes mászó voltam, nem sok időbe telt, hogy megközelítsem a fészket A kis madarak bizonyosan észrevették a veszedelmet, mely anyjok távollétében fenyegette őket, mert éktelen csiripeléssel nyújtogatták felém a nyakukat s pelyhedző szárnyukkal verdesték a fészek oldalát. De bizony én nem gondoltam a rémületükkel. No, most mindjárt a kezem között lesztek! Már nyúltam a fészek felé, a midőn egyszerre mormo- gás üti meg a fülemet A fa alól jött. Lenézek, hát majd lezuhantam rémületemben a fáról — egy hatalmas maczkót pillantottam meg, a mint felfelé bámul, mintha gondolkodnék: hogyan jusson fel legkönnyebben a fára, hogy megragadhasson. Rémületem még nagyobb lett, a mikor a maczkó csakugyan átölelte a fa derekát, majd nagy igyekezettel kezdett kapaszkodni felfelé, z-v hideg veríték kiütött a homlokomon s nagy rémületemben még feljebb kezdtem kapaszkodni. A maczkó utánam. A vér megfagyott az ereimben s a torkom úgy összeszorult, hogy segítségért sem tudtam kiáltani. No, most mindjárt a fogai közé kap, gondoltam reszketve, mialatt még feljebb igyekeztem jutni a fa tetejére. Egyszer - ropp! nagy recsegés hangzik, melyet a másik pillanatban hatalmas zuhanás követ. A ! maczkó alatt eltört az ág s a testes állat lezuhant a magasból és szörnyű ordítással terült végig a földön. Idő kellett hozzá, a mig ismét talpra tudott állani. Hanem a fára való mászástól, úgy látszik, elment a kedve, mert tovább oldalgott, maga után huzva a fájós lábát s egy-két szempillantás alatt eltűnt a sűrűben. . Nagy kő esett le a szivemről és megkönnyebbülten pillantottam az égre s mikor ismét magam elé tekintettem, látom, hegy épen a fészek előtt vagyok — ott csipogtak a szemem előtl a megrémült madárkák. Istenem, hogy megsajnáltam most sze génykéket, de a szégyen is milyen nagyon elfogta a szivemet. Hiszen ezek a gyámoltalan kis állatok ! épen úgy félnek most tőlem, mint a hogyan én féltem a maczkótól. Ez a gondolat ötlött az eszembe s ez a gondolat hatalmasan belevágott a telkembe. Mondjam e, hogy nem bántottam a madárkákat s hálát adva az Istennek szerencsés megmenekülésemért, óvatosan lemásztam a fáról és hazafelé I iramodtam. A gyermekek leesett állal, előre nyújtott nyakkal hallgatták elbeszélésemet s hogy meg is értették a tanulságát, sokszor volt alkalmam meggyőződni róla. De leginkább meghatott a torzonborz Misi magábaszállása. Déltájban bekopogtatott hozzám, lesütött fővel s akadozva motyogott egy-két szót, azután egy marék kendermagot nyújtott felém: — Mit akarsz ezzel ? — A madárka számára, — hebegte el-elcsukló hangon. Londesz Elek. Staunton Godfrey eltűnése. Irta: A. CONAN DOYLE. Fordította: ENGEL JENÓ. (4) A sövényen túl egy magános ház állott s erre vette útját kopónk. A rácsos kapu előtt igen nyugtalan lett s élénken ugatni kezdett. Holmes a kopót a kerítéshez kötötte s egy gyalog ösvényen a ház felé indultunk. A ház ajtajához érve belülről halk panaszló hangokat hallottunk s daczára többszöri kopogtatásunknak senki sem jelentkezett ajtót nyitni. E hangok annyira meghatották Holmest, hogy egy ideig tanácstalanul állott. Ekkor a távolban egy kocsit pillantottunk meg, melyről azonnal felismertük, hogy az orvosé. Jupiterre mondom — kiáltotta Holmes — az orvos jön vissza. Gyorsan tehát lássuk mi van itt e házban, még mielőtt ide érkezik. Holmes erre gyorsan benyitott s egy előcsarnokba léptünk. A panaszló hangok most mind hallhatóbbak lettek, s úgy látszott mintha az emeletről jött volna. Holmes gyorsan szökött fel a lépcsőkön s egy félig nyitott ajtón, ahonnan a hangok jöttek beléptünk. A látvány, mely elénk tárult megható volt. Egy fiatal gyönyörű asszony feküdt holtan az ágyon. Arczából, melyet dús aranysárga haj vett körül kék szemei felfelé voltak fordítva. Az ágy előtt félig térdelve egy fiatal ember volt, kinek teste remegett a hangos zokogástól. Annyira elmélyedt fájdalmában, hogy csak akkor nézett fel, amidőn Hol- nes kezét vállára tette.
