Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
(2) 1905. Január 15. 3. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE azonban a vezetésem alatt álló iskolában működő hébernyelv-tanitó sérelmeinek ecsetelésére a czikk- iró ur oly homályosan tér át, hogy csak a beavatottak tudják belőle kiérteni, hogy ott már nem ró • lám, hanem az iskola hébernyelv tanítójáról van szó A félreértések elkerülése végett kérem tisztelettel eme soroknak b. lapjában való közlésére, hogy alkalmam nyíljék — ezúttal is — kijelenteni, miszerint azok az állítólagos sérelmek én reám nem vonatkoznak, de nem is vonatkozhatnak, mivel köztem és elöljáróságom között teljes egyetértés, kölcsönös becsülés és köztisztelet all fenn. Kiváló tisztelettel maradtam Friedmann Antal igazg.- tanító. Tisztelt Szerkesztő ur! B. lapja múlt heti számában »Izraelita hitközségi dolgok« czim alatt megjelent czikkben személyemre vonatkozó részre bátorkodom a következő sorok közzétételét tisztelettel kérni. Teljes köszönettel vagyok a czikkiró urnák az irántam nyilvánított meleg pártfogásáért, azonban úgy az igazságnak, mint hivatalos hatóságomnak, melyet már 15 éve hitoktatói minőségben szolgálok, tartozom annak kijelentésével, hogy én S. J. urnák a czikk közzétételére megbízatást nem adtam, hogy a törvényszabta időn túlra való tanításra felettes hatóságom sohsem kötelezett, hogy köztem és felettes hatóságom közt teljes egyetértés van, hogy a czikkiró ur által említett 150 koronányi járandóságom iránti kérvényem tudomásom szerint a hitközség fóruma előtt fekszik, melynek érdemében eddigelé nemcsak hogy elutasítva nem lettem, de úgy vagyok értesülve, hogy méltányos elintézést fog nyerni s maradtam t. Szerkesztő ur alázatos szolgája: Nagybányán, I. 13. 905. Horovitz Simon hitoktató. Tekintetes Szerkesztő ur! A fentiekre való hivatkozzással az iskola-széke nevében csupán annak kijelentésére szorítkozunk, hogy a czikkiróval polemizálni nem akarunk, működésűnk törvényes alapon és illetékes hatóságaink ellenőrzése mellett foly. Továbbá iskolánkban nem egy, hanem három közeg teljesít oktatást és Horo- vitz Simon hitoktató kérvénye érdemileg elintézve még nincs. Mint erkölcsi testületnek, működésűnk a nyilvánosság előtt van, minden módot felhasználtunk és fel fogunk használni S. J. ur kioktatása nélkül is, hogy fiainkba a vallásosságot és a hazaszeretetei beleneveljük. S. J. ur pedig ne a nyilvánosság elé menjen vádjaival, hanem jogos panaszaival keressen orvoslást autonómiánk keretén belül. Nagybányán, 1905. január 13. Maradtunk hazafias üdvözlettel a t. Szerkesztő urnák tisztelettel, az izr. iskolaszék nevében'. Iroplovlts Márton izr. isk.-sz. elnök. A gyümölcstermelő szövetkezet alapszabályainak ismertetése. Irta : Stoll Béla. Eddigelé Nagybánya város és vidéke a gyümölcseit melyeket termelt idegen helyekről jövő ügynököknek árusította el, s kénytelen volt azt azoknak olyan árban a hogy vették eladni. Voltak évek, amelyekben elégé jó árt kaptak a termelők, de voltak viszont olyanok is, amelyekben nagyon csekély volt az ár, s bizony haszon fejében nem sok maradt meg a termelő gazdának. Pedig Nagybánya város és vidékének gyümölcsei nem állanak ám az utolsó helyen, sőt azt lehet mondani, hogy Magyar- ország és Európa más gyümölcstermelő vidékei között is az elsők között van Nagybánya. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy az utóbbi években a külföldre is nagyobb gyümölcs szállítmányt küldött ki Nagybánya és vidéke, s úgy látszik gyümölcseink ott is megállották a helyüket, mert a reá következő évben ismét jöttek ügynökök gyümölcsöt venni, mi azonban csak újabb sensalok utján ment Mindez azonban a gazdának nem nagy hasznot adott, mert gyümölcseit nem tudta kellőkép s a kellő időben értékesíteni. Nem tudta kellőkép értékesíteni, mert faj gyümölcseit is az átlagos árban kellett eladni, tehát annak esetleg jobb minőségét és finomabb voltát nem fizették meg. Kellő időben pedig azért nem tudta eladni, mert nem az érési idő, hanem a szerint adható csak el, amint a vevő jelentkezett s igy részben vagy érés előtt kellett eladnia, vagy túlérett s igy minden esetben gyümölcseiért csekélyebb árat kaphatott, mintha a rendes érési időben adhatta volna, esetleg kénytelen volt alacsony árért feldolgozásra elárusítani azt a gyümölcsöt, ami idejében, mint nyers élvezeti czikk is kapós lett volna. Városunk és vidékének egyik fő megélhetési forrását a gyümölcstermelés képezi. Termelünk is elegendő s miután helyi viszonyaink kedvezőek, nagyon jó gyümölcsöket is, de annak kellő értéket szerezni, nem vagyunk képesek, azért, mert mint fentebb is emlitém, reá vagyunk kényszerítve arra, hogy gyümölcseinket olyan árban adjuk el, amint tetszik s igy a haszon azon üzletembereké, kik a közvetítéssel foglalkoznak, mig magunknak a föld megművelésén és a fa gondozásköltségén felül alig marad valami. Nagyobb árat kaphatnánk gyümöl- j cseinkért, ha nem a közvetítőknek adnánk el, hanem egyenesen a nagykereskedőknek szállítanánk. Igen ám, de az egyes gazda azt sem tudja, kik azok s hozzá csak nagyban vesznek, egy pár métermázsáért szóba sem állanak s aztán meg azoknak gondosan becsomagolva kell ám azt elküldeni, ehez is kevés a mód és értelem. Egyszóval sok utánjárásba kerül ám az értékesítés s még akkor is csak a nagyobb birtokosok szállíthatnának gyümölcsöt a nagykereskedőknek, az oly nagybirtokosok, akiknek legalább is pár száz métermázsa terem egy gyümölcsfajból. Tehát épen azért, hogy a kisbirtokos is nagy- kereskedőnek tudja eladni gyümölcsét, állítják fel a nagybányai gyümölcsértékesitő szövetkezetei, mely szövetkezet a termelőtől a gyümölcsöt bármely időben s bármily mennyiségben megveszi s azt a lehető legjobb áron értékesíti. Ezen szövetkezet tehát olyan lesz, .mint a gyümölcsnagykereskedés, mely összeköttetésben lesz a bel- és külföldi nagykereskedőkkel, ép úgy mint elfogad kis megrendeléseket s raktáron tart nagymennyiségű friss és aszalt gyümölcsöt és egyéb e körbe tartozó élvezeti czikket. Közvetlenül szállít a nagy gyümölcspiaczoknak, hírnevet szerez gyümölcseinknek s e réven elősegíti. Hogy pedig ezt elérhesse a vasúti állomáshoz és a városhoz is közel telket vásárol, oda raktárakat állíttat fel, továbbá aszaló, főző és candirozó helyisé— Szandrin, mi nem élhetünk többé egymással. Hagyjon itt engem ! — Hogyan? — kérdé az asszony megdöbbenve. — Meglőttem az udvarlóját. Bálint Gábor halva fekszik a nyirsidi erdőben. Ez a maga gondatlansága, gyermekessége, kaczérsága miatt történt igy. A bébé asszony egyszerre olyan lett. mint a galamb, melyet a vadász golyója talált. Tántorogva lépett előre. Fejéhez kapott. De a szerelmét féltő asszony energiája győzedelmeskedett gyengeségén. — Rikhárd maga hazudik ! Bálint Gábor a maga büszkeségének a halottja lett. Én sohasem szerettem magán kívül mást; azt maga jól tudja. Elűzhet innen, elmegyek. De megtiltom, hogy engemet valaki gyanúsítson, még ha az a valaki a férjem lenne is . . . Az asszony büszkén hagyta el a férje házát. Egy könycsepp nem gyűlt szemébe. Még csak vissza se nézett. Az egyik nöcseléd figyelmeztette, hogy bútorait, ruháit is vigye magával. — Nem kell semmi, ami erre a helyre emlékeztessen . . . Bedő Rikhárd kemény arczán egy izom sem árulta el akkor, hogy mi megy végre lelkében. De most gyakran betért az elhagyott kis szobába. Órákig elgondolkodik. Néha felüti fejét, úgy tetszik, mintha a szőnyegen apró lábak halk neszét hallaná . . . Mintha valaki föléje hajlanék, illatos lehelletét érezné annak a kis asszonynak. * Egy októberi napon Bedő Rikhárd vizslája társaságában a nyárszegi erdőben kószált. Az felvert egy tapsi fülest és üldözőbe vette. Rikhárd hagyta az ebet futni kedvére. A szép verőfényes őszi nap és a gyönyörű kilátása »Szakáiké* körül, lebilincselték egészen. Jó egy óra telt belé, mig a varázs alól menekülni tudott. Vette a vadászkürtjét és belefujt. A kürt hármas harsogása felverte a visszhangot a völgyből, sokszorosan verődött vissza. Sokszor ismételte ezt; de az eb csak nem került elő. Máskor is megtörtént az; azért hát gondatlanul folytatta útját hazafelé. Elmúlt vagy két nap, de a vizsla nem jött haza. A cselédség lóháton és gyalog bejárta az egész vidéket; a falukban kidobolták, hogy száz forint jutalom jár a becsületes megtalálónak, vagy a ki az eb nyomára vezet. Ennek se lett bizony eredménye. — Az emberekből úgy látszik kihalt a becsületérzés, mormogá Rikhárd kedvetlenül. Vagy tán pénzre nincs szükségük ? Egy hét múlt el. Egyszer, amint ebédlőjében a díványon heverve újságot olvasott, abban a rovatban, hol az elveszett kutyát hirdette, ezt elvasta : »Vizsla nyakán ezüst nyakláuczczal, B R. monogrammal megkerült. Átvehető a »Szakálkő* tetején október 7-én reggel 8 órakor. Becsületes megtaláló. Rikhárd örömében felkiáltott. Valami szokatlan ellágyulás vett erőt rajta. A terminus, melyet a becsületes megtaláló a vizsla átadására kitűzött, két nap múlva következett csak be. Türelmetlenül számlálta még a perczeket is; de maga sem tudta miért. Előérzete azt súgta, hogy valami szokatlan, nagyon kellemes meglepetés vár reá. Rajta érte magát, hogy ábrándozik, mint egy kis diák Bizonyára nem a kutya miatt, amely kedves állat volt ugyan előtte, mert magányát évek óta azzal osztotta meg, hanem valami más miatt. Most először merte bevallani magának, hogy szivéből nem tudja kitörülni emlékét annak a bájos asz- szonykának, aki oly gyerekes ragaszkodással csüggött rajta s akiről egyebet nem tudott, mint amennyi geket építtet és a szállítás megkönnyítése végett a vasúti sínpárokat is bevezeti. Ezen raktárakban természetesen a külön gazdáktól átvett gyümölcsöket minőség és faj szerint osztályozva azokat a szállításra előkészíti gondosan csomagoltatja, a csomagoláshoz szükséges ládákat, tartályokat szerez be, úgy, hogy ez által gyümölcseinek minél magasabb árat tudjon biztosítani. (Folytatjuk.) HETI KRÓNIKA. Városunk legszebb épületének, a polgári iskolának legmagasabb kéményén egy óriás bagoly jelent meg s hosszabb ideig ott üldögélt Minerva madara, igazi angol hidegvérrel jelképezvén a bölcse- séget. A rücsőnagyságu madár órákig nem hagyta el őrhelyét. Mindjárt gondoltam, hogy a szokatlan látvány e hét eseményeiben rejlő nagy bölcseségnek előképe És bizony nem is volt a hét története valami szegényes. A szabadelvű párt másodszor is gyűlést tartott és újra jelölte kerületünk régi kö- vetjét, a többi párt szintén gyűlést tartott és újra nem jelölt senkit. Kiegészitődött a helyzet azzal, hogy a képviselőválasztás sokak szenvedélyévé vált az országban, a socialisták 104 jelöltet állítottak, az oláh nemzetiségiek 40-et s mondják, hogy ezekből nekünk is jut egy. Lesz tehát nemzetiségi jelölt is, igy egészen jól kivagyunk staffüozva. Egyébiránt közülünk sokan úgy vannak, mint a Jókai embere, a kit egykor becsuktak s mikor kiszabadult, hálából éltette a császárt 1848-ban. Csakhogy akkor nem szívelték a császár nevét s az atyafit újra -becsukták, megmagyarázván neki, hogy a királyt kell éltetni, 1850-ben megint kiszabadult, hálából éltette tehát a királyt, igen de közben nagyot változott a helyzet, a német világ nem akarta ismerni a királyt, csak a császárt, nosza újra bezárták a szegény atyafit. Mi is három év előtt sokan Bay ellen voltunk, éltettük Lángot, a többség azt mpndta: nem jól van. Most 3 év alatt belegyőződiünk, hogy hát helyes, igazatok van, éljen Bay Lajos, most meg erre mondják, hogy nem jól van. Az ember igazán zavarba jön, mint a Jókai embere. Kiváncsi vagyok rá. ugyan hogy lesz megint 3 év múlva ? Most már legalább tudjuk, hogy 26-án lesz a választás, a határidőt ma kitűzte a vármegye s igv nem tart sokáig az ostrom-állapot és ez mindenkire nézve vigasztaló, mert az ilyen követválasztás ro- szabb a tífusznál, az is hosszú betegség és lázzal jár, de abban legalább nyugodtan fekhetik az ember és nem kell a kapufélfával is összevesznie. Hej! jobb idők voltak azok a régiek, mikor pl. a luxusadót jártak összeirni Blidárra, meg Feketepatakra A zongorát, meg a biliárdot! S az összeírást pinczetokkal, tarisznyával teljesítették (és nem pennával). Mikor nem ment fel a hús ára, nem volt drága a takarmány és a mikor nem volt mindenki idegen, hanem jó barát, rokon, sógor, koma. »De már ezek elmúltak, hogy az ősök elhunytak.« Menjünk a költségelőirányzat tárgyalására, meg- bünhödni a múltat s jövendőt. El is mentem s déltől estig együtt szenvedtem képviselőtársaimmal. De benne is van abban a költségvetésben minden a mi szép és jó létezik, még a drágasági pótlék is. Erre ugyan azt mondta az alföldi paraszt, hogy mikor olcsóság van, akkor nem jönnek a tisztviselő urak olcsósági visszatérítéssel, de én azért meghazaérkezésekor ügyvédje közölt vele, mikor válópö- rük lejárt . .' . Hogy az asszony teljesen visszavonultan él birtokán. Atyja mindjárt Rikhárd eltávozása után meghalt. Anyjával együtt kezelik birtokukat. Négy kérője volt már, mindannyit kikosarazta, nem megy férjhez soha. Pedig sokaknak fáj a foguk a szép szellemes asszonykára, no meg a dús hozományra, i Bedő Rikhárd kedvetlenül hallgatta az ügyvéd czinikus megjegyzéseit. Sértette is az; de nem szólhatott semmit. Hát az asszony rá nézve már idegen. Idegen! Dehogy az! Most érzi, hogy a három évi távoliét még közelebb hozta szivéhez azt az asszonyt. Mérhetetlen hiúsága, gőgje belesodorta az elválásba. De a szivet nem lehet meghamisítani — soha! Derült, verőfényes októberi nap virradt. Bedő Rikhárd mint egy nagy gyerek, dobogó szívvel állott már kora reggel a »Szakálkő* felett. Fegyverére támaszkodott s úgy bámult a völgybe. Ide a hegyre csak gyalogösvény vezetett. Messze a távolban, mintha apró gyerekek járkálnának egy hosszú keskeny szalagon. Az a keskeny szalag az országút, mely Bedövárról vezet a völgyön keresztül. Egyszerre fekete pontot lát közeledni a másik falu felöl. A pont nagyobbá válik. Egy kocsi az, amely az országutról letér, s becsap merészen a »Szakálkő* felé . . . Bedő Rikhárd önkénytelenül térdre ereszkedik. A kopaszodni kezdő gályák eltakarták magas, erős alakját. Behunyta szemeit, s átengedő magát egy jótékony varázsnak. Hallja szive dobbanását, hallja azokat az apró lépéseket, melyek o'.thou álmaiban annyit kisértik.. Nem meri felnyitni szemeit, nem mer szólani, hogy ne ébredjen föl. Mert hisz 27. egy varázslat, egy édes álom.
