Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-26 / 13. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Állandó,rémületet a múzeumnak. .A' f A váfó$i,, ínüíeütnöt néhányszor végignéztem. Nagy gyönyörűséget szerzett nekem az. Hozzám hasonlóan érezte ezt igen sok ember, talán valamennyi, aki nem restelte megszemlélni a múlt idők emlékeit s a pórnép által ma is használt egyszerű eszközöket. Sok értékes tárgy van összegyűjtve a nagybányai múzeumban. Ezt még a laikus is belátja már az első szemlélet után. Lelkes, ügybuzgó emberek, okos, tudós férfiak a muzeum felállításával a kultúrának emeltek templomot városunkban. Gyűjtő, adakozó, tudós, elrendező s mindenki a ki csak valamit is tett azért, hogy ez a templom megnyíljék, létesüljön, érdemet szerzett vele magának, s dolgozott a közjónak. A szemlélő azonban kevés figyelemmel is tapasztalhatja, hogy az a sok értékes tárgy, abban a szakavatott elrendezésben sem érvényesülhet úgy, a mint egy, erre a czélra alkalmas helyen egy állandó épületben érvényesülhetne. Mert az a helyiség nem alkalmas minden izében erre a czélra. A tárgyak egy része sötétben van s csak mesterséges világítással lehet szem - lélhetövé tenni. Még a két szoba hátterében is több tárgy árnyékban, homályban van. Másfelől meg a 4000 kötetnél többet tevő könyvtárt itt elhelyezni nem is lehet. Mint beszélik, azt egy másik s a múzeumtól különálló épületben helyezik el egyelőre. Ennek a hírnek hallatára s a muzeum jelenlegi helyiségének alkalmatlansága miatt egy tervet említek itt meg, melylyel talán a közel jövőben a muzem állandó elhelyezésének kérdését egy csapással meg lehetne esetleg oldani. A gondolat nem egészen az enyém s nehogy szerénytelenséggel vádol- tassam, inkább azt mondom, hogy én csak egyszerű leirója vagyok. Azt azonban megjegyzem, hogy erről a kérdésről, vagyis a muzeum állandó elhelyezésének kérdéséről a megnyitás óta én is, mások is többször gondolkoztunk. A muzeum állandó elhelyezésének kérdéséről nyíltan először az a tény szólott, melyet a megnyitás alkalmával hallottunk, mikor Nagybánya egyik igen munkás vezető férfia egy takarékbetéti könyvben bizonyos összeget ajánlott fel a muzeum állandó épületének felépítése alapjához. Ez a tény maga beszél. Azóta, bár az egyesület nagy tevékenységet fejt ki s minden tekintetben érzik munkássága, egy állandó épület emeléséről még, ha óhajtani lehet is, ilyen rövid idő alatt csak ábránd beszélni, mert ahhoz nagy töke és erős alap kell. Ez csak majd valamikor lehet. De megoldható a kérdés úgy, hogy az egyesület egy a muzeum czéljának legmegfelelőbb épületet bérel, a melyik később majd örök tulajdonává is lehet: Ezzel a muzeum fejlődésének egy igen nagy akadálya s azok a nehézségek, melyek a muzeum szétforgácsolását előidézik és a kezelést megnehezítik, végleg megszűnnek. Az ügyet én a következőképpen gondolom megoldhatónak. Másfél év, vagy valamivel rövidebb idő alatt az iskola állandó épületet nyer. Akkor az erős, a földszinti részében egészen boltíves épület a Hid-utczában, szabad és hozzáférhető lesz. Vegye ki a muzeum-egyesület és a város ezt az épületet a muzeum számára a tulajdonostól 10 - 20 esztendőre bérbe, mert ez annak a czélnak minden izében megfelel. Fedezetet is könnyen talál rá. A muzeum mostani helyisége átalakítással, mint bolt évi 1600 koronát bizonyosan jövedelmez. Ez az összeg 4 —f.OO korona hozzáadásával, a mit részint a külö bérelt könyvtárhelyiségért s a később Összegyűlendő tárgyak számára bérelendő más helyiségekért kiadnak majd, bizonyára fedezni fogja az évi 'bérösszeget. A múzeumnak nagy előnye lesz, hogy együtt egy helyen lesz, a kezelés meg lesz könnyítve. Abban hiszem, igazat fog adni nekem még a leg- vaskalaposabb szakember is, hogy ez az épület ennek a czélnak kevés átalakítással megfelelő. Ha talán nagy az épület eleinte a múzeumnak, az emeleti résznek egy darabját kibérelheti a muzeumi-őr, akinek bizonyosan éppen a muzeumkezeléséért nagy könnyebbségére lenne ez. Az épület erős, földszinti részében — ismétlem — egészen boltozatos, tüzmentes. Arról talán fölösleges is szólanom, bogy alkalmas helyen van. Ha már a piaczon nem lehet, ámbár az nem főkellék, mindenesetre olyan helyen van, a hol szembeötlik. A ki idegen hozzánk jő, ha Esküvőre. A templomba, esküvőre Szép ifjú pár megy boldogan, Jobbról-balról dicsérgetik, Meg-meg nézik igen sokan. Mi is nézzük fájó szívvel, A szemeink vágytól égnek, Mintha némán azt kérdeznék : »Bennünket igy mikor néznek ?« Obetkó Aranka A vértami árvája. — Irta: ZEMPLÉNI ÁRPÁD. — Érdekes levelet kaptam a héten vidékről, az öreg Földesytöl. a ki mint nyugalmazott színész falura vonult s most visszaemlékezéseinek és klasszikus méretű ódák Írásának él. Megindító gyermektörténetet beszélt el az öreg, melynek ő volt az egyik szemtanúja. Megpróbálom kissé rendbeszedni levelét, hadd legyen valami részem nekem is az elmondandókban. A szomorú emlékű 1849. év őszén — meséli az öreg — kerültem én Pestre, a piaristák gimnáziumába. Mindjárt az első hetekben összebarátkoztunk Pistával, a mi annyival könnyebben ment, mert nemcsak egy osztályba jártunk, hanem egy kosztadónénál is laktunk a bodzafa-utczában. Abból az időből való ez az én emlékem, melyet soha nem fogok elfeledni. A mi vidámságunkat nem vette el a nagy nemzeti csapás. Iskola után otthon az udvarban csak oly vígan gomboztunk, mintha Görgey nem is tette volna le Világosnál a fegyvert. A métánkat is zavartalanul játszottuk. Pista kiállott az udvar közepére métára, én pedig az eresz alatt a falról kapdostam a labdát: n Gyertyatartó koppantó — állj métára — kétszer hátba — puffantó!« A »puffantó«-ra Pista elugrott a métáról és ha félre dobtam, nem találtam el a labdával, én álltam a helyére és rajtam puffant aztán, ha puffant, a labda. Legfölebb a házi asszony ijesztett néha ránk mulatságközben, hogy mind leverjük a falról a drága meszet, meg a tapasztást, pedig nekünk nem nézi el, mint Hentzy ágyúinak meg Windisch- grätznak a nyáron, A fötiszteleneö atyák sem emlegették az órán, hogy mostan másként volna, mint azelőtt. A nap sütött, a játék és az ebéd Ízlett, a tanulni való kevésbé, a kosztadóné is inkább csak a Kossuth-bankóban elveszett százötven torintjáért sóhajtozott, meg annak örült, hogy a mióta nincs háború, félolyan olcsó a piaczon minden. Honnan tudtuk volna tehát, hogy a haza elveszett, Magyarország meghalt? Nem is sejtettük, de talán meg sem értettük volna. Mit tudnak arról a tenger fenekén a kagylók és csigák, hogy fenn a felszínen a vihar egymásra dobálta és összetörte a hajóhadakat ? Ok gondtalanul ögyelegnek a nyugodt fövényen, a sötétzöld viz alján, a selyemmoszatok között, mig csak teheti, megnézi a ligetet, vagy legalább kimegy a Klastrom-mező felé, hogy az erdő- koszoruzta hegyeket megnézze s igy a muzeum útba esik. Sok ember nézetét vetettem papírra ebben a nehány sorban. Ha megfelelőnek tartják azok, kiknek kezében van az ügy vezetése, bő jutalmam lesz az. SÄÄ Városi közgyűlés. A képviselőtestület márczius 22-én, szerdán rendes havi közgyűlést tartott Gellert Endre elnöklete mellett. A polgármester napirend előtt kegyeletes szavakban emlékezett meg Meszlényi püspök haláláról, indítványozva, hogy részvétét a közgyűlés a káptalanhoz intézendő átiratban fejezze ki. Ugyancsak megemlékezett Penti Albert főerdész haláláról, ki a képviselőtestületnek köztiszteletben állott tagja volt, indítványozza, hogy özvegyéhez a város részvétiratot intézzen. Ezen napirend előtti indítványokat egyhangúlag elfogadták. Képviselőtestületi tagul Farkas Lipót póttag következik, kinek behívása iránt a gyűlés intézkedett. A községi népiskolák államosítása tárgyában kötött szerződés jóváhagyása leérkezett, a képviselet ezt örvendetes tudomásul vette s Bay Lajos országgyűlési képviselőnek, valamint Kováts Béla tan- felügyelőnek ez ügyben tett odaadó fáradozásaikért hálás köszönetét szavazott. A Klastrom mező megvételének jóváhagyását szintén tudomásul vette a közgyűlés s a továbbiakkal megbízta a tanácsot. A törlesztési részletek ugyanis az előirányzatba lesznek beillesztendők. A belügyminiszter a 15 vagyontalan kiskorú árva segélyezését nem hagyta jóvá’, a közgyűlés tehát elrendelte a segélyezések azonnal való beszüntetését s a tanácsot újabb javaslattételre utasította. A villamvilágitás ügyét egyelőre nem intézték el véglegesen, hanem a közmunka bizottságnak adták ki. A közigazgatási bizottság a gör. kath. h. lelkész fizetésének ki nem utalása iránt hozott határozatot jóváhagyta, illetve a felebbezést elutasította. Tudomásul szolgál. Az 1903. évi zárószámadásokat jóváhagyta, a képviselet s a számadások vizsgálata során felmerült észrevételeket áttette a pénzügyi bizottsághoz. Cseteiás János kéri magát nagybányai illetőségűnek kimondatni. A képviselő testület a tanács megokolt jelentése alapján az illetőséget megtagadta. A felsőujfalusi korcsmát és legelőterületet Hers- kovics Lajosnak adta bérbe a közgyűlés 470 korona bérösszegért 6 esztendőre. Hobán János feketepataki lakos kéri a terhére kirótt 12 korona közmunka tartozást leíratni, Imivel vagyontalan és munkaképtelen. A képviselet a kérelemnek helyt ad. le nem zuhan közéjük egy sötét, kalimpáló hajórom a nem ismert, nem sejtett viharos magasságból. Egyet- kettőt agyon is nyom közülök. Akkor aztán vége a játszókedvnek egy időre. Egy hűvös reggel, október vége felé lehetett az idő, nyolcz óra tájban elindultunk Pistával iskolába. A kerepesi utón nagy népcsödület, tolongás között bujkáltunk elöbbre-előbbre. De már a hatvani-utczába a honnan a városház-térre, a piaristák gimnáziumába akartunk kijutni, nem bírtunk befurakodni, oly sürü volt a nép. Megkérdeztünk egy pár tolakodó nénit, hová mennek ? s azt felelték, hogy az Újépület mögött akasztás lesz, azt akarják megnézni. — Te, Pista, menjünk mi is. Pista éppen akkor bujt ki egyiknek a kötője alól s azt mondta: »jól van, menjünk.» Olyat még úgy se láttunk. Aztán hol mentünk, hol a tolongás vitt előre bennünket az »Országúton.« A lutheránus templomnál kiszabadultunk a tolakodásból és előre szaladtunk, összeszoritottuk a kettőnk könyvét nadrágszijjal egy csomóba, én a vál- lamra vetettem s neki iramodtunk. Sövényeken átmászva, kerteken, udvarokon keresztül futva kiértünk az »Újépület« mögé. Itt is sok ember volt együtt, akiket puskatussal döfölve szorítottak vissza a katonák, ha már nagyon nyomták a kordont. Mi kicsinyek voltunk, láb alatt elfértünk és pár perez alatt egészen becsúsztunk a nép közt a katonák közé. Mindent láttunk. A nagy négyszögletű teret kettős katonasor zárta el. Hátul egy vakolatlan kőház állott és a fal mentén IMIai számunk: © old.a.1.
