Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-08 / 2. szám
(2) 1905. Január 8. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 2. szám.' A házasságok, születések és halálozások havonkénti eredménye : Január hóban házasság köttetett 8, született 33, meghalt 24. Februárban házasság köttetett 13, született 28, meghalt 24. Márciusban házasság köttetett 4, született 54, meghalt 27. Április hóban házasság köttetett 5, született 47, meghalt 30. Májusban házasság köttetett 12, született 40, meghalt 37. Júniusban házasság köttetett 8, született 36, meghalt 34. Júliusban házasság köttetett 15, született 37, meghalt 15. Augusztusban házasság köttetett 8, született 33, meghalt 30. Szeptemberben házasság köttetett 9, született 29. meghalt 14. Októberben házasság köttetett 8, született 32, meghalt 19. Novemberben házasság köttetett 10, született 18. meghalt 33. Deczemberben házasság köttetett 1, született 28, meghalt 31. Izraelita hitközségi dolgok. — Levél a szerkesztőhöz. — Nagybánya, 1905. jan. 6. Tekintetes .Szerkesztő úr! Ismerve liberális gondolkozását és azon nemes jóindulatát, melylyel a zsidó hitközség ügyei iránt is viseltetik: nem kétlem, hogy lesz oly kegyes szerény soraimnak becses lapjában tért engedni/) Én ugyanis hitközségünk elnökéhez óhajtanék apellálni egy megtörtént és megbocsáthatatlan sérelmes eljárásért, de sajnos hitközségünk ügyei oly rendezetlenek, hogy jóformán azt sem tudom, hogy tulajdonképen ki az elnöke? A dolog ugyanis úgy áll, hogy törvényesen és szabályszerűen megválasztott elnökünk Frenkel Wolf úr volna, de gyakorlatilag azt kell állítanom, hogy activ működő elnökünk Steinfeld Sámuel űr. Hogy mi ennek az oka, az valószínűleg nem tartozik a zsidó tudományra és még kevésbé a zsidó történelemre. A dolognak ilyetén állásánál fogva, azt hiszem a leghelyesebben cselekszem, ha apelláló szavaimat következőleg intézem: Mélyen tisztelt felekezetbeli testvéreim! Ha olvassuk a zsidó történelmet, ha ismerjük azon sok vfszontagságot, melyen a zsidó nép keresztül ment és ha tekintetbe vesszük, hogy ime már 2000 éve, hogy szét van szórva a világ minden r íszében: lehetetlen nem csodálni azon nagy jelentőséget, hogy mindezek daczára a zsidó nép hive maradt ősei vallásának és szokásainak. És ezt kizárólag fenkölt irodalmának, ősi irodalmunk művelésének köszönhetjük. Történelmünk igazolja, hogy az elnyomatás és a középkorban rendszeres zsarnoksággá fajult üldözések daczára Izrael fiai rendületlen hívei maradtak hitüknek, melyet mint egyedüli kincset magukkal hoztak őseik hazájából s a legmostohább viszonyok közt odaadással ápolták szent könyveik és vallásuk tudományát. Történetünk itt-ott kiválóan irodalom és művelődéstörténet, melynek egyes nagyobb mozzanatai, mint megannyi fénypontok tűnnek fel külső “ viszonyaink szomorú sötétségében. Napjainkban és különösen drága magyar hazánkban, hol mi is szabad és egyenjogusitott polgárai vagyunk a hazának, örömmel tapasztalhatjuk, hogy rendezett hitközségekben mily szépen művelik a tudományt és irodalmat, sőt mondhatom, hogy ez képezi minden rendezett hitközségnek a fő törekvését. *) Közügyről lévén szó, tárgyilagos modorban irt közleménynek mindig szivesen nyitunk tért. Ám lássuk, hogy állunk mi nagybányaiak e téren: Van egy felekezeti elemi iskolánk, melyből hála Friedman Antal igazgató-tanitó űr nagy buzgalmának, a zsidó tudományok tanulása még nincs teljesen kiirtva, de sajnos hitközségünk vezetőségének szükkeblüsége erre a czélra csak egy tanítót alkalmazott; ennek hivatása volna egymagában 90—lOO növendéket tanítani, és édes Istenem, ezen egy tanítónak is oly sajnálatos kevés fizetése van, hogy a rá nehezedő nagy anyagi gondok közepette, teljesen lehetetlen hivatásának megfelelnie. Ennek daczára azt tapasztaljuk, hogy ezen szegény tanító, a kinek tápláléka talán száraz kenyérből áll, oly szorgalmas és oly lelkesedéssel tölti be állását, hogy a szemlélőt valóságos bámulatba ejti- Ezen szegény ember reggel 7-től déli 12-ig, délután 2-től, este 7-ig az iskolában van és teljesiti nehéz feladatát. Fizetése pedig 70 korona havonta, hát kérdem Önöket: Megfelel-e ez hitközségünk hivatásának és tényleg képesnek tartják-e ezt az embert arra, hogy a 90—100 növendéket, kiket különböző osztályokba kell osztania, egymagában tanítsa;továbbá méltányosnak vagy igazságosnak tartják-e, hogy egy olyan erkölcsi testület, mint a mi hitközségünk, az ilyen ember fölötti munkát oly sanyaruan jutalmazza ? Mindez azonban semmi ahhoz képest, hogy fent nevezett tanítónk, keservesen panaszkodik, hogy 150 korona követelése van a hitközséggel szemben és ezen összegnek a kiutalványozását kereken megtagadták. Igaz, hogy hitközségünk — daczára szép jövedelmének — nincs azon helyzetben, hogy fölösleges kiadásokat eszközöljön, de létezik-e ember a ! világon, aki egy szegény ember jogos követelésének a kiűzetését fölösleges kiadásnak minősíthesse ? Én ugyan előszeretettel viseltetem minden iránt, a minek czélja felekezetűnket emelni, díszíteni és igy önként értetődik, hogy például a karénekesek fen- tartására megszavazott 500 korona kiadást, úgyszintén az almetsző részére megszavazott évi 150 korona fizetésjavitást szivesen látom, de természetesen csak azon esetben, ha sorrendben megyünk, ha eleget teszünk a legszükségesebb kiadásoknak és ha ezek után módunkban áll, akkor áldozzunk egyebekre, de egyben gondoskodjunk óvóintézkedésekről is, hogy a jövőben ilyesmi ne történhessék. Szervezkedjünk a közeledő tisztujitásokra való tekintettel; szervezkedjünk, tömöritsük össze erőinket egy táborba és gondoskodjunk rólla, hogy megválasztandó elnökünk, elöljáróink garancziákat nyújtsanak nekünk arra, hogy irodalmunkat, tudományunkat és ősi vallásunkat hathatósan istápolni fogják. s. j. HETI KRÓNIKA. B u. é k. Minden újév ebben a jegyben (t. i. látogatójegyben) születik, kivétel nincs egyetlen egy sem. Bolond urak észnélkül költekeznek. Ez igazi értelme a négy bötünek, nyelvünk szegény, hogy azt elbeszéljük, toliunk harmatgenge, hogy azt leírjuk, mily eszeveszetten megy az ok nélkül való költekezés. Szolgálok egy legújabb adattal. A vándorsereg egyik érdekes alakjaként betoppant hozzám egy barna képű, szerelmetesen mosolygó suhancz s szabályos hajlongások és vidám kaczagások között el- ! motyogta hogy ő nekem boldog uj évet kíván. I Mint iró is szerepelt Költeményei, egyházi beszédei s különösen verses imái, bár ki nem adta azokat, általában ismeretesek. Huszonhét éves korában, 1862. okt. 9-én vette el Sárkány Károly akkori nagypaládi lelkész, egyház- megyei főjegyző, tanácsbiró leányát Máriát, 'kivel annak 1890-ben bekövetkezett haláláig példásan boldog családi életet élt. Ezen házzasságából 11 gyermeke született, kik közül 4 elhalván, 7 gyermeke él és pedig: István, ma temesrékási járásbiró, Ju liska — Széli Györgyné, Vilma — Sepsy Sándorné, Margit — Rolla Jánosné, Erzsiké — Halász Gyu- láné, Andor, nagypáládi körjegyző és Viola. 1892-ben másodszor nősült, nőül vevén Vásárhelyi Bencze leányát Bertát, kivel 1904. évi de- czember 29-én bekövetkezett haláláig (agyszélütés) boldog házasságban élt. E házasságából született a 12-ik gyermeke: Ibolyka. Szatmárvármegyének több Ízben beválasztott megyebizottsági tagja volt. Halála 1904. évi deczember 29 én este fél hétkor következett be. A karácsom ünnepeket családja körében ismeretes jó hangulatával töltötte el anélkül, hogy rosszullétről panaszkodott volna, bár előbb néha-néha szédülést érzett. 28-án éjfél után 3 órakor lett rosszul annyira, hogy beszélő képességét elvesztette s ettől kezdve haláláig, amikor a szélütés másodszor érte, agóniában volt. Temetése 1905. január 1-én újévkor volt. Temető pap: Szabó József egyházmegyei főjegyző. aki a gyászháznál méltatta szépen kidolgozott beszédben a*, elhunyt érdemeit stb. A nagvpa- ládi sir kertben helyezték nyugalomra első neje m ellé. A sírnál Magos Ferencz egrii lelkész mondott megható imát. Az újévi ünnep miatt lelkésztársai otthon lévén elfoglalva, kevesen jelenhettek meg, mig a többiek levélben vagy táviratokban fejezhették ki részvétüket Lelkésztársai közül megjelentek a már említett fungáló lelkészeken kívül: Molnár Lajos, Barkász Albert, Kocsi Péter, Bodor Pál, Nagy Elek, Varga Zsigmond; a szatmári egyházmegyéből Bélteky Albert és Szarka Károly. Kis Áron püspök az özvegyhez intézett következő táviratban fejezte ki részvétét : »Vesztesége mindnyájunké, fájdalmában oszto zunk, Isten adjon vigasztalást. Áron püspök, Hajdú titkár, Uray segéd-lelkész.« A ravatalt sűrűn ellepték a koszorúk, melyek közül szalaggal ellátva következők voltak: A nagybányai ev. ref. egyházmegye egyházai — Felejthetetlen buzgó esperesüknek. A Nagybányai ev. ref. egyházmegye lelkészi kara — Szeretett lelkész-társunknak. A világi tanácsbirói kar •— Felejthetetlen munkatársunknak mélv fájdalommal. Felejthetetlen jó férj és apának -- Neje és gyermekei. Szeretett édes apámnak — Pista. Felejthetetlen édes apánknak — Margit és János. Szeretett jó apjoknak — Erzsiké, Gyula. Apának — Sándor és Vilma. Nagyapának — Sepsi Mariska, Margit, Ilonka, La- czi, Pistuka. Kedves jó Pistabátyánknak — Berta, Sándor (Bőd Sándor és neje.) Szeretett lelkipásztoruknak — A Nagypaládi ev. ref. egyházközség stb. Lelkésztársainak, népének, családjának áldása, szeretete kisérte utolsó utján s halála nemcsak Pa - Iád községben, de messzebb: az egyházmegyében, a kerületben is általános, őszinte részvétet keltett. A család gyászlapját kézhez vettük s annak szövege igy hangzik : »Kézdivásárhelyi Vásárhelyi Berta mint neje, mélyen szomorodott szívvel tudatja a maga és gyermekei nevében, hogy a feledhetetlen jó férj, apa, nagyapa és testvér, Bencsik István a nagybányai ev. ref. egyházmegye esperese, nagypaládi lelkész, folyó — Köszönöm, feleiéin — de fiú én téged nem ismerlek, suszter vagy é. avagy szabó, masamód-e kovács, lakatos, kéményseprő avagy járdatisztitó (N B. a járdatisztitók elvesztették ősjogukat a gra- tuláláshoz a legújabb hótakaritási rendszer óta) ha- jókötél, mosóné, árvagyermek, szirttető, avagy sürgönykihordó vagy-e? Én téged nem ismerlek, értsd meg, hát mit keressz itt? — Hiszen én sem ismerem az urat, feleié betévedt vendégem. Megvallom még ilyen esetem sohasem volt. O nem ismer engem, én se őt, és mégis minden jót kívánunk egymásnak, valóban ez a Krisztusi szeretet, a humanitás legszebb elve, hogy mindenki fe- labarátunk. Orvosságát azonban már feltalálták Nagybá- bányán, amennyiben t. i. újévkor minden zárható kapu, be van zárva Ez aztán gyökeres kúra, mint a Tiszáé, értsd : uj választás. Nálunk az uj választás, — hogy erről is szóljunk — Pálvásárkor lesz, mivel az öt vásár közül ez a legroszabb, tehát azért nem tűzik Mártonnapra vagy űrnapra. Jelöltünk mindennap friss van, helybeli, vidéki, fővárosi, amint a »Magyarországának hiresztelni tetszik, mi azonban itt helyben eddig csak egy jelöltről tudunk, a jelenlegi képviselőről, Bay Lajosról. Olyanformán van ez, mint mikor a német világban énekeltük, hogy jön. jön, jön Kossuth a törökkel, az angollal, a francziával, az olasz- szal és végre is nem jött senkivel. (Ez vád nem akar lenni történelmünk óriás alakjával szemben, csak a tény konstatálása.) Most is jön Kossuth (t. i. Ferencz) Telekivel, Pokollal, Lázárral, Apponyival, Stoll Bélával, hol egyikkel, hol másikkal, de csak papiroson, tényleg csendesebbek vagyunk Európánál. Nézzük a nagyhavat, és fogyasztjuk a banketteken a sonkát, tegnap is népes vacsora volt a polgári körben, a szokásos vizkereszti est egy szapu étellel és tószttal egybekötve, sonka ugyan kevés volt, de hát lehetetlen ezt már győzni, végre nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint egyik »szomszéd községbeli« barátunk. 1. mondd: egyetlenegy disznót ölt és 44 sonkája lett. Talán kiváncsiak megtudni, hogyan? Tessék tőle magától megkérdezni, el mondja ő a magyarázatot, hát úgy, hogy t. i. 10 malacz volt a, disznóban, a többit tessék kiszámítani. És ez nem a hét legrosszabb viczcze, nem vers, de igaz, csakhogy bizony kár volt kibeszélni, mert a szomszédból ellesett titkokért mindig megszenved a krónikás. Különfélék. A beállott uj év alkalmából t. előfizetőinket az előfizetés szives megujifására, illetőleg a hátralék beküldésére kérjük. Személyi hir. Pemp Antal prépost kanonokot a pápa praelatussá nevezte ki. Kinevezés, A pénzügyminiszter Nagy Dezső adótisztet a szinérváraljai járásba számellenörré nevezte ki. A vármegye törvényhatósága a jövö 1905-1910- ik évi országgyűlést egybehívó kegyelmes királyi leirat kihirdetése végett folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart Nagykároly r. t. város városházának nagytermében. év deczember hó 29-én, este fél 7 órakor, élete 70-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A kedves halott földi részei 1905. év január hó 1-én délelőtt 10 órakor fognak Nagypaládon örök nyugalomra helyeztetni. Bencsik Juliánná férj. Széli Györgyné, dr. Bencsik István, Bencsik Vilma férj Sepsy Sándorné, Bencsik Margit férj. Rolla Jánosné, Bencsik Andor, Bencsik Viola, Bencsik Erzsiké férj. Halász Gyuláné, Bencsik Ibolyka mint gyermekei. Széli Iduska, Széli Kálmán, Széli Viola, Széli Gyuricza, Széli Ilonka, Széli Juliska, Sepsy Károly, Sepsy Sándor, Sepsy , Mariska, Sepsy Margit. Sepsy Ilonka, Sépsy Laczi, Sepsy Pistike, Rolla Margitka, Rolla Zoltika mint unokái. Széli György, Sepsy Sándor, Rolla János, Halász Gyula mint vejei. Bencsik Francziska özv. Gáli Péterné, Bencsik Amália férj. Bodor Pálné mint testvérei. A hivatalos egyházmegye is jelenti a maga gyászát, kölön gyászlapon, melynek szövege ez : »A nagybányai ev. ref. egyházmegye fájdalmas szívvel tudatja, érdemekben gazdag esperesének, nagytiszteletü Bencsik István nagypaládi ev. ref. lelkész urnák, élete 70-ik, esperessége 24-ik esztendejében, Nagy-Paládon, 1904. decz. 29-ikén, esteli fél 7 órakor, két napi szenvedés után, agyszélhüdésben történt gyászos elhunytát. A kedves halott földi részei 1905. január 1-én tétettek a nagypaládi sirkertben örök nyugalomra. Áldás emlékére!« A nagybányai esperes hirtelen halálát sajnáljuk mi is igaz őszinteséggel nagybányaiak s a távolból lélekben az elismerés pálmaágát helyezzük arra a friss sirdombra, mely az egyszerű, komor fejfák között, a paládi sirkertben, az ő földi maradványa fölött emelkedik. A békesség embere volt életében, legyen békesség osztályrésze halálában is!
