Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-03 / 49. szám
Nagybánya, 1905. Deczember 3. — 49. szám. 9i Sí 4 a XXXI. évfolyam. MEGJELENIK HVCIKTUBISr ■V^sAítlKr.A.E’ Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Legyünk igazán magyarok. Már régen el akartam mondani, végre alkalmam van reá, szóvá tehetem e lap hasábjain, a mi szivemet nyomja. Mondják, hogy most nagy felbuzdulás támadt Magyarországon, hogy olyanforma korszakot élünk, mint a negyvenes években, mikor a magyarság ébredezni kezdett. Szóval, hogy most igazán magyarok vagyunk s tudunk lelkesedni hazánkért. Hát ebben a nagy magyar, soviniszta korszakban két dolog sehogy sem fér az én fejembe. Az egyiket különösen bájos fővárosunkban lehet látni, de azért vidéken is, ez az, hogy a magyar ember törekszik mindenáron faragott képet, idegenszerü ábrázatot szerezni magának. Hosszú hajat növeszt, mint a német muzsikusok, kiknek a hajukban van a tudományuk, vagy leberet- válja bajszát, mint az indogermán faj, esetleg nyírja a bajuszát, miként hajdan a tirpákok s az angol, tót, spanyol, német, orosz kinézésű emberektől hallja az ember a lelkes kitöréseket, hogy ók ilyen, meg olyan nagy magyarok. Lehet, de nem látszik rajtuk ! Másikat tapasztaljuk szintén lépten-nyomon. Ez a sok idegen hangzású név, melytől csak úgy hemzseg a magyar közélet. Képviselők, miniszterek, tisztviselők, birtokosok, urak és parasztok millió számra viselnek német, tót, oláh neveket és azokkal ők magyaroknak érzik magukat. Ha egy magyar társaságban körülnézünk, minden második embernek neve idegen, de mi azt már megszoktuk, nem vesszük észre, a bennünket szemmel kisérő idegen azonban okul és következtet belőle eleget, többet, mint mi sejtjük. Poharazunk Klopotyik, Guwitzky, Gemsitzky, Csopatek, Eischer, Schvartz, Biazini, Hafenbrauth, Buschman urakkal, tósztot mondunk a magyar szabadságért, huzatjuk a zamatos magyar nótákat, felbuzdulunk, de azért maradunk Klopotyi- kok, Guwitzkyak, Gemsitzkyek stb. A nyájas olvasó, ki talán szintén idegen nevű magyar, megkaczagja ezt, de nem jut eszébe, hogy ő is ebbe a kategóriába esik, mert — szerinte —• ö mégis csak más, neki jobb neve van, persze, hogy jobb neve abban a szűk körben, a hol él, de állítsunk csak össze egy csokrot nagybányai idegen hangzású nevekbőls mutassuk meg egy bécsi embernek, az lelkesen fog tapsolni, hogy Íme Magyarország csakugyan Ausztria -Magyarország! Tessék elolvasni Budapesten az üzleti czég- táblákat. Kétségbeejtő az ezer és ezer sült idegen név. Tessék elolvasni a Vígszínház emléktábláját és tessék megdöbbenni. De ne menjünk messzire, a nagybányai czégeket is el lehet olvasni, azokban is a többséget nem a magyar hangzású nevek teszik. Lapunk múlt számában hoztuk az érték- képviselők névsorát, az 56 rendes tag között 18 magyar név van összesen, tehát csak egy harmada. Japánban félmillió ember áldozta vérét a hazáért, majdnem egy negyed millió esett el a csatatéren. Mi is hangoztatjuk, hogy életünket és vérünket. Csak üres Ígéret, hiszen még a nevünket sem tudjuk a hazának áldozatul hozni, mely pedig, ha igazán »Magyarország«, kell hogy magyar emberekből álljon. Kicsinyesek mindazok az okok, a miket ez ellen felszoktak hozni, igazán megmosolyogni való képtelenségek. Százszor és ezerszer hangoztatom : „Magyar nevet, jó magyar nevet a hazafiaknak, demonstráljuk hát igazán Magyar- szágot! Mily ízléstelen akár a belföld, akár a külföld előtt, mikor Ehrenbeichtok, Rasicsok, Ro- hászkák, Zsimrákok, Guhlok prédikálják nekünk a hazafiságot s hangsúlyozzák, hogy milyen „igazán magyar ma“ Magyarország. Kaczagni való. Nem hiszem addig, a mig minden második úri barátom neve tót vagy német! Üveggyár létesítése Nagybányán. A 22-iki közgyűlésnek és lapunk múlt vezér- czikkének meg volt az a hatása, hogy Rényiék engedtek a 48-ból s most újabb ajánlatot terjesztettek be a városhoz, melyet a következőkben ismertetünk: 1. Végleges fix tőár gyanánt kérek a város által eddig is elért ürköbméterenkénti tőár fejében 60 azaz hatvan fillért 50 évre biztosítani. 2. Fix tételt képeznek még a kezelési, utfen- tartási költségek és adó, mi évenként eddig is ür- köbméterenkint 40 fillért tett ki. Vagyis ezen 1. és 2. alatti fix tételek összege ürköbméterenkint állandóan 1 azaz egy korona. 3. A csúsztatás, illetve a vágási úthoz vagy iparvágányhoz való közelítés. 4. A kifuvarozás vagy erdei vasúton való szállítás költségei essenek 10 évről 10 évre revízió alá s ezen 3. és 4. alatti termelési költségek képezzék csakis a fánál az árhullámzást, kikötésével annak, hogy a termelési költségeknél elért esetleges megtakarításokban város és vál lalkozó egyenlően osztozkodnak. Ezen négy rovatban foglalt föltételekben csak abban az esetben találhatok megnyugvást, ha a város bükkös erdeinek jelenlegi három vágás sorozatát üzemtervi módosítással egy sorozattá alakítja, hogy a kihasználás vagy az egyik, vagy a másik fővölgyeletben történjék és a szállítás iparvágány által biztosittassék, mi által a város a fuvarosokkal szemben teljesen független helyzetbe jut és szerződéses kötelezettségeinek is minden irányban feltétlenül eleget tud tenni, tehát a gyár fenállását is biztosítani tudja. Ha azonban időközben az erdei vasút létesítésének kérdése nem érlelődnék meg, abban az esetben álljon jogában vállalkozónak a 3. és 4. alatt említett termelési munkálatokat a városnak bármikor felmondani és saját kezelésébe venni. Továbbá álljon jogában bármikor saját költségén egy lóvo- natu erdei iparvasutat felépíteni, még pedig a vasút czéljaira szolgáló és a város tulajdonát képező pályatest ingyen használati jogának, valamint a vasúthoz szükséges faanyagoknak kerti árban, kőnek, kavicsnak a termelési helyeken való díjtalan átengedése mellett. Akár létesít vállalkozó iparvasutat, akár nem, valamint akkor is, ha a 3. és 4. pont alatti termelési munkák, vállalkozó által felmondatnának, kötelezi magát a város vállalkozó részére a termelés, illetve az egyes vágás sorozatok üzemtervszerü- leg kihasználható fatömegének egyenlő arányban az összes tüzifaszükségletet a B. üzemosztály I. II. és III. vágás sorozataiból kiadatni. Végül pedig álljon jogában vállalkozónak, hogy tűzifa szükségletét, ha a körülményei vagy érdekei úgy kívánják, bárhonnan és bárkitől is beszerezhesse. A gyár dolgára nézve a legeltérőbb nézetek uralkodnak. Kaptunk olyan sorokat is, melyekben határozottan ellenzik annak létesülését s kizártnak tartják, hogy Nagybányára nézve előnyös lenne. Mi azonban nem gondolkozunk ily elfogultan. Legjobban szerettük volna, ha "Árban határozzák meg a fa árát. Hiszen ez nem olyan nehéz dolog. Nagybánya képviselőtestülete ugyanis maga állapítja meg önmaga és a város lakossága számára a tűzifa árát, bizonyos tehát az, hogy lehetőleg olcsón adja maga-magának. Hát nem bánom, adjuk ennél mindig olcsóbban pl. 20 fillérrel. Mikor 5 koronát fizetünk majd, akkor fizessen ő 4 K 80 fillért, ha pedig mi 1 koronáért kapjuk (feltéve, de meg nem engedve), fizessen Rényi 80 fillért. Ez tiszta munka. A tőár megállapításába is szívesen belemegyünk, miként azt Szabó Adolf kir. erdőigazgató czikkében ajánlotta, úgy tetszik. Rényi legújabb beadványa azonban, félő, nem fogja képezhetni a békés megoldás alapját. Meglehet, hogy egyre jövünk igy is, de nem valószínű. Az 1. pont, ha Bálint Imre, mint a ki legjobHiszem . . . Hiszem, hogy: ha rám borul majd A sir éjszakája S kihűlt szivem nyugodalmát Benne megtalálja, — Hiszem, hogy az én lelkem is Felröppen az égbe, Örök tavasz, örök derű, Örök fényességbe. Hiszem, hogy a másvilágon Feledve lesz minden Ami fájt, ami zaklatott, Ami gyötört itt lenn. De nem hiszem, hogy nélküled Edesem, hü párom, Boldogságom, üdvösségem Ottan feltalálom. Komor. Sarajevo. — Bakáék Boszniában. — Irta: Laky Imre. Nem hiába hijják e várost Bosna Serailnak, de meg is érdemli a nevét. Bosznia gyöngye. Mi, kik először vetődtünk a balkán népek e nagy metropoliszába, a legkellemesebben voltunk meglepetve' Itt ölelkezik valósággal a kelet nyugattal. Gyönyörű középületek, mint a konak, a kormányzói palota, a posta, a vasutigazgatóság, dohánygyár s számtalan magasabb katonai hatóság palota- szerű épülete váltakoznak a különös modorban épült erkélyes török házakkal, melyeknek sürü rácsos ablakai mögött háremet s lenge csipkékbe öltözött bajadéreket sejt a felhevült képzelem. Maga a város hosszúkás völgy csücskében fekszik s délről koszorú alakban 2000—2500 méter magas hegyormok veszik körül. A félköralaku hegy- láncz pedig olyan, mint a puskaporos hordó, minden egyes orma erődítmények, ágyuk és katonasággal van megrakva. Itt-ott látszanak még a régi török erődítmények romjai, melynek porladó falai közé szép napos délutánokon a török nők járnak ki mulatozni. Itt, a hü; sánezok mögött levetik lárváikat vagy fátyolai- kat s kíváncsian tekintgetnek Sarajevo nyüzsgő világába mely nekik — daczára, hogy benne élnek — teljesen idegen ! A körülfekvő ormok erődítményeinek nevei Poligon, Basimbrdo, Sárga Bastion, honnan minden délben ágyulövés jelzi a 12 órát, a központi Kastel s a háttérben a Gorazda felé vezető utón uralkodó központi Bastion. Mindeme erődítmények sürgöny- és távbeszélőösszeköttetésben vannak úgy egymással, valamint a kormányzó hadtestparanesnoksággal. így hát a Drina, Bosna, Bráca, meg a Lim völgyeiben csendesnek kell mindennek lenni, mert Edison találmánya villámszárnyon viszi meg az ágyuk torkába a legelső szélfuvalmat. Azok az ágyuk pedig aczél- és puskaporral vannak jóllakva. Sarajevo minden városrészében egész nap tevékeny élét uralkodik. Az utczákon zagyva egyvelegben tolonganak bosnyákok, szerbek, albánok, görögök, spanyol zsidók, az úgynevezett európaiak, tarka-barka egyenruhákba bujtatott állami és katonai hivatalnokok s minden lehető fegyvernemei a közös hadseregnek. S minden egyes városrésznek más a jellege. A tulajdonképeni főúton : a Ferencz József-utczán az esteli korzó vetekedik a Váczi-utczáé- val. Fényes öltözékek párizsi divat szerint, csillogó egyenruhák, tarka-barka kirakatok, hogy szinte el- káprázik belé a szem. A hullámzó tömegben itt-ott egy lefátyolozott hölgy surran el feketébe, arcza fehér fátyollal annyira elburkolva, hogy szemének egy sugarát sem lophatja el a kíváncsiság. Pedig kárbaveszett igyekezet volna nálok az álarczosbál éjféle után epekedni. Ezek a legszegényebb sorsú török nők — rendesen vének — kik bő lebernye- gök alatt legtöbbször valami női munkát szorongatva, üzletet keresnek, hogy pár hatosért túladjanak munkájukon. Lehet azonban az esti korzón néha-néha olyan török hölgyeket is látni, kik már viseletökben több kaczérságot árulnak el. Arczuk sincs teljesen beborítva, csak sürü fehér vagy fekete fátyollal félig eltakarva — s bizony-bizony hajlandósággal is látszanak 'bírni a fátyol fellebbentésre, ha nem sejtenek a közelben gyanús igazhivőt. A sarajevói életbe beavatottabbak különben ZfcvCai számvLnk: 0 old.a.1.
