Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-19 / 47. szám
(2) 1905. November 19 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 47. szám. dig tetszésükre bízzuk a hozzájárulást. A legkisebb áldozat is becses ott, ahol a szándék tiszta. Az egyesitett erőkkel minden téren küzdelmet akarunk folytatni a nagy előítélet ellen. A társadalmi fölfogásokat meg akarjuk tisztítani a túlzásoktól és nyegleségektől. Családban, irodalomban, társas életben tartós cselekvéssel akarunk hatni. Elő akarjuk készíteni a törvények czélszerü reformját is. És ahol lehet, békítő kézzel korlátozzuk a hiábavaló vérontást. És bízunk benne, hogy küzdelmünk végső eredménye a párviadalok előítéletének kiküszöbölése lesz. Ha Isten is velünk van, ezt a czélt a legderekabb hazafiak közreműködésével hazánk hasznára el fogjuk érni. Az országos Párbajellenes Szövetség elnöksége, és tisztikara. Tiszteleti tag : E,nök . Don Alfonso Bourbon Ráhovsthy István osztrák-esztei herczeg, spanyol in- az á,lami számvevőszék e,nöke. fans o királyi iensege. Alelnökök: ár Bókay Árpád Desseivffy Arisztid udv. tanácsos, egyetemi tanár képviselőházi háznagyi tanácsos. dr Balogh Jenő Zipernovszky Károly egyetemi tanár.' műegyetemi tanár. Főtitkár: Ügyész: Gergely Ede dr Edvi Illés Károly a m.leszám. és pénzv.-bank főtisztv. ny. kir. ügyész, ügyvéd. Pénztáros : Koller József főszám tanácsos. HETI KRÓNIKA. Éppen a szerkesztőség irodájában ültem, mikor látom, hogy az utcza másik oldalán lelkendezve siet István barátom, kivel már egy hónap óta akarok valamit megbeszélni. Nosza kinyitom egy pillanat alatt az ablakot s orditni kezdek, mint egy sakál. Pista vissza néz, de nem jön. Hogy világosabban fejezzem ki magamat, kivettem a zsebkendőmet (tetszik tudni, én valaha szabadelvű párti voltam) s azzal kezdtem neki olyformán integetni, hogy jöjjön be. az irodába. Megindult, de fájdalom, nemcsak ő indult meg. Először bejött egy városi »kézhezadó« (hivatalos nyelven kézbesítő, mert hát van hátbasitó, orbasitó is stb.) és kérdőre vont, hogy mertem én a port kirázni az utczára ? Azután jött két szuronyoscsendőr s ők is kérdőre vontak, hogy ki volt az az ember, aki a port kirázta ? Egy 2 krajczáros zsebkendőért hárman vontak kérdőre! — Én beismerésben voltam, sőt kijelentettem, hogy mi sokszor sok port verünk fel s alkalomadtán nem egyszer »megrázzuk a rongyot.« így magyarázták aztán meg nekem, hogy a főkapitány most a portörlőknek üzent hadat, mert az 1879. X. t.-czikk 3226. §-ába ütközik az, mikor valaki a zsebkendőjét rázza. Este bejött Julis és alázattal 5 frt fizetésemelést kért, mert ő 10 koronát fizet havonként a portörlo kirázásáért. Jóska hetes szintén fizetésemelés iránt kopogtat, mivel a vizet az utcza közepén kell hordani s ott bokáig érő sár van, ö kénytelen kalucsnyira berendezkedni. Alsóbb körökben nagy a rémület, a csirkét csak ülve szabad vinni és útközben simogatni kell, sőt már azt is beszélik a megriadt háziasszonyok, hogy a húst 'nem szabad vízzel mosni, hanem csak le kell törölni, mert ez állatkínzás. 70 idézést kézbesítettek rongyokért, dézsáért, csirkéért, egy hét alatt. Képzelni lehet a nagy riadalmat, mit ez okozott. Még a csütörtöki óriási égzengés, villámlás és nyári zápor sem idézett elő ennyi ijedtséget. Hát ilyen időket élünk, egyfelől mondják, törvénytelenül csinálnak mindent, másfelől meg nagy a törvényesség, mint soha, az ember a zsebkendőjét se meri kihúzni az utczán. Szórakoztatásul a szigorú időben egy mozgófényképes ember mulattatta a társadalmat a héten, kinek mutatványai mozogtak ugyan, de nem voltak képek. Láttuk a Teleki László beiktatását is, ez azonban akár hetivásárnak, akár lóversenynek vagy induló gőzösnek egyaránt beillett volna. Nem is csoda, elmondta a komédiás, hogy be nem eresztették öt a közgyülésterembe s úgy kellett felvételt csinálnia. Képzelni lehet már most, mily jó volt ez a felvétel, rosszabb egy krónikánál, mert ezeket mégis csak a helyszínén veszi fel a krónikás Különfélék. Uj doktor. Poszvék Ödön ügyvédjelölt e hó 14-én tette le az államtudományi tudori vizsgát a kolozsvári egyetemen. Az uj doktornak felavatása decz. hó 16-án lesz. Kinevezés. A m. kir. igazságiigyminiszter Lite- ráti Dezsőt a mátészalkai járásbírósághoz kezelőtisztté nevezte ki. Művészi hírek. Ferenczy Károly nagybányai festőművészt a velenczei nemzetközi kiállításon aranyéremmel tüntették ki. A kitüntetést »Model« és »Nagybányai tájkép« czimü festményeiért kapta. A kiállítás összesen 6 érmet osztott ki. Grünvald Béla szintén nagybányai festőművész a Nemzeti Salonban nagyszabású kiállítást rendez saját müveiből. Mintegy száz képet állít ki, s köztük azokat is, miket legutóbb Rómában festett. Himenhir. Dr. Tatár Péter szinérváraljai ügyvéd eljegyezte Pokol Elek borpataki birtokos leányát, Matiídot. Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Böhm Ferencz bányagyakornokot állami szolgálatban véglegesítve tisztjelöltté nevezte ki. Gyászhir. Bernáth Elemér a debreczeni kir. tábla elnöke e hó 11-én 60 éves korában Debreczenben elhunyt. Nemcsak az igazság szolgáltatásra, de az egyház és társadalomra is igen érzékeny veszteség Bernáth Elemér halála, amennyiben hasznos és buzgó tagja volt a debreczeni törv. hatóságnak, a presbitériumnak s ezenkívül a felsözempléni ev. ref. egyházmegye gondnoki tisztét is viselte. Aki megbízásból halt meg. A bácskai hírlapban olvasunk egy ily czimü hirt. Nevezett lap azt írja, hogy a szabadkai anyakönyvi hivatal halotti anyakönyve 785. lapjának jegyzet rovatába, szóról-szóra ezt vezette be az anyakönyvvezető: »A halál az elhunyt anyjának megbízásából a bejelentő lakásán történt.« íme egy ember, aki megbízásból halt meg. O hivatalos stilus ! mely gyönyörűségesek a te titkaid és meredélyeid!! A ragály nem szűnik, sőt a mennyiben most már a tífusz is befészkelte magát, kétszeres erővel uralkodik. A megbetegedések száma egy hét alatt 15, tífusz, vörhenv, kanyaróeset. A közegészségügyi bizottság különösen a tífusz terjedését tartja aggasztónak. A bizottság határozata alapján a városi főorvos a közönség részére tájékoztató hirdetményt bocsátott közre részletes útmutatásokkal a védekezésre vonatkozólag, kár, hogy ez csak a tífuszra terjeszkedik ki, a vörhenvre nem. Az utczák, terek tisztítását elrendelték. A szemét, pöczegödrök fertőllenitendők. A sütemények csak hártyapapirban árusíthatók. Szódavizet csak forralt vízből szabad készíteni. Az óvodák és elemi iskolák zárva tartandók. Közönségünkre nézve legszomorubb figyelmeztető lesz az a névsor, melyet ime itt közlünk. Egy hét alatt megbetegedtek a következők: Matekovics Lá zló, 19 éves, tífusz, Dr. Hercin- ger, városi kórház, nov. 12. Szabó Gábor, 40 éves, tífusz, Dr. Hercinger, városi kórház, nov. 12. Bilcz Anna 18 éves, tífusz, Dr. Hercinger, Bák-utcza, nov. 12. Neuman Adolf, 18 éves, tífusz, Dr. Hercinger. Ki- gyó-utcza, nov. 12 Lendeczky Erzsi, 6 éves, vörhenv, Dr. Hercinger, Vár-utcza, nov. 12. Lendeczky Irén, 8 éves, vörheny, Dr. Hercinger, Vár-utcza, nov 13, Lendeczky Ilona. 10 éves, vörheny, Dr. Hercinger. Vár-utcza, nov. 13. Mezey Jenő, 5 éves, kanyaró, Nagy, Borpalak, nov. 13. Opris Etel, 3 éves, vörheny, Dr. Kádár, Malomköz-utcza, nov. 13. Tóth Sándor, 32 éves, tífusz, Nagy, Eazekas-utcza, nov, 14. Rábay Gizella, 18 éves, tífusz, Nagy, Eazekas-utcza, nov. 15. Komlósv Anna, 6 éves, vörhenv, Nagy, Gyarmat-ulcza, nov. 15. Ackermann Zoltán, 7 hónapos, vörheny, Dr. Winkler, Lakatos-utcza, nov. 15. Opris Ilon, 6 éves, vörheny, Dr. Winkler, Malomköz-utcza, nov. 15. Birnbaum Mariska, 6 éves, vörheny, Dr. Winkler, Szt.- Miklós-ulcza 16. A héten elhalt ragályos belegségben : Búzás Piroska, 11 éves, vasúti pályaőr gyermeke tífuszban. Vörheny haláleset nem fordult elő. A főorvos a következő figyelmeztetést adta ki a tífuszra nézve: Városunkban egymásután több helyen betegedtek meg tífuszban és mert ennek a betegségnek majdnem mindig elejét lehet venni, ezért az ehez szükséges tudnivalókat itt elmondjuk: 1. A tifuszbelegség már 1—2 hétlel az ágybakerülés előtt olyan változásokkal jár, amikből, mint figyelmeztető jelekből, a tífuszt megelőző belegállapotot ösmerh etjük meg. Ezek a jelek: Folytonos fejfájás, nyakszirtfájás, étvágytalanság (émelygés), keserű, igen rossz szájíz, piszkos nyelv (a nyelv széle is piros lehet), kedvetlenség, folytonos gyengülés, reggel, de különösen délután és estefelé forróság, nagy elerőtlenedéssel Ez az állapot napról-napra mind jobban gyengíti, kedvetleniti az embert, a forróság, láz délután és estére mindjobban nő, a beteg ágyba kívánkozik, de abból már fel se bir kelni, mert már kitört benne a tífusz, ami a beteget betekig ágyba szegzi, nagy ápolást, gondot, költséget és igen nagy munkaveszteséget okoz és ha hetek múlva ki is gyógyul belőle; még hetek, néha hónapok telnek el, amig a teljesen lefogyott, erőtlen, roskadozó test ismét erőhöz jut és kenyerét keresheti. 2. Ali vei a tífusz betegséget a beteg ürüléke és az ettől szennyes ivóvíz, edénytiszlitásra használt viz, a szódavíz, a tej, borkút és szennyes, vizes élelmi szerek (zöldség stb.) terjesztik, legelőször is óvakodjunk a nem teljesen tiszta viz ivásától, de mert nekünk a közelben tiszta forrásvizünk nincs: csak forralt vizet (lehűtve) igyunk. Kutvizet se igyunk, mert a mi kutvizeink majdnem mind tisztátalanok és az esetleg jó kutvizbe is most a sok esőtől felázott földből mindenféle szennyes lé folyik és evei tífuszt okozó méreg is kerülhet bele. (Példa: a szénatéri állomás 5 tífusz betege, akik az állomási kutból ittak.) A felforralás után lehűtött pohárvizbe tehetünk nehány csepp ecetet, citromlevet, big sósavat, (ezt a patikában nehány fillérért adják), kevés bort. Az is igen ki mind ennek oka volt és haragját s megvetését fejezi ki iránta ahelyett, hogv kiengesztelődne vele, önnek pedig siker nélkül kellene visszavonulnia. — Én minden lehetőt elkövetek, — szólt az ügyvéd. — Én megértetem a sértett férjjel, hogy neki nem szabad engednie mélyebben sülyedni ama nőt, ki az ő nevét viseli. Du Rozárdné közbevágott: — A férj azt fogja önnek mondani, hogy ő szerette a nejét, de ez azt sohasem viszonozta. — Én pedig azt válaszolom majd a férjnek, — szólt Taybronn, — hogy annál nagyobb a diadala, mert igy szólhat a visszatérőnek. »Éásd mily méltó vagyok én szeretetedre, miután feledek és megbocsátok, és még mindig szeretlek !« Aimée könyezve igy szólt: — De ha a férj nem szereti őt többé ? — Hiszen ön azt mondta, — szólt az ügyvéd, -- hogy a férj imádta nejét s hogy magánosán él elvonulva, s fájdalmába temetkezve. És ön mégis azt mondja, most, hogy nem szereti többé nejét. Ha ő ezt nem mondaná azt felelném rá neki: »Ön hazudik, mert a szive is földobog önnek már csak említésére is; ismerem önnek gyötrelmes éveit, álmatlan éjeit, melyeket a szerelmi bánat idézett elő. Elképzelem azt a metsző fájdalmat, mely megfagyasztotta a szivét, minden más nő iránt! Azt a nagyszerű mennyei boldogságot, melyet egyszer már éreztünk, nem feledjük többé soha!« Maxonné szeretett volna tovafutni s értesíteni Rolinet, hogy siessen férjéhez, hogy a saját füleivel hallja ennek a szavait. Aiméenek nagyon különösnek tetszett, hogy Taybronné nem szerethette férjét, ki ily melegen tud érezni, s most még inkább óhajtotta őket kibékíteni s újra egyesíteni. — Bocsánatot kérek, — szólt Taybronn, — de az ön ügyét nagyon a szivemre vettem. Erős vitám lesz ugyan, de tán sikert arathatok. Mosttpedig kérem, szíveskedjék nekem az utolsó utasítást adni. Kihez forduljak ? — Én kérek öntől bocsánatot, uram, — szólt Du Rozárdné hátravetve fátyolát, - mert az ügy, melyről önnek beszéltem, nem az enyém. Ez az ügy, a raybronné asszonyé. A7 ügyvéd, ki sejtette a helyzetet, zokogni kezdett. Aimée vele sirt. Taybronn végre fö.emelte a fejét s nagyon halkan mondta : — Hadd jöjjön — Taybronn ur, — szólt ismét Du Rozárdné, — én még nem mondtam el mindent. Az ügyvéd szemei nagy aggodalmat árultak el. Ő eljön, — folytatta Maxonné, — de nem egyedül. De legyen ön nyugodt, s legyen könyörü lettel egy szegény ártatlan kis lény iránt . . . Aimée nem végezhette szavait. Az ügyvéd felszökkent székéről, ökleit össze- szoritva, szörnyen kikelt arczczal fölorditott: — Gyermeke van! És ő még bátorkodik megjelenni bűnének élő bizonyságával! Azt akarja talán, hogy mindkettőjüket széttiporjam? Oh hát még gyermeke is van! S Taybronn, ki apai örömöket sohasem érhetett meg. egyszerre szörnyű gyülölséget érzett ama nő iránt, kinek csak az imént bocsátott meg! — Hagyjon magamra, kérem, — szólt Du Ro- zárdnéhoz. — Láthatja mennyire szenvedek. Mondja meg neki, hiába törekszik engemet viszontlátni; holnap elhagyom Párist. Maxonné félénken susogta : — De hát ő egyedül jönne ? Taybronn tagadólag rázta fejét, s mint vala- mely tébolyult kiáltott föl: — Nem, nem ! Soha ! — De ha ő kötelességérzetből s megbánásból meghozná azt az áldnzatot, hogy önért megválna fiától, módja, ön oly kegyetlen volna, hogy visszautasítaná őt akkor is? Lássa uram, mindent a legjobban el lehet intézni; csak bátorságra s önmegtagadásra van szükség mindkét részről. — Hát ön azt hiszi, — szólt Taybronn megállva Aimée előtt, olyan assznny ő, hogy kidobja gyermekét az utczára ? — Nem! — válaszolta Aimée. — De a gyermeknek az apja nős, s neje szívesen örökbe fogadja azt a szegény kis teremtést. — Ejh, lehetséges volna-e ez? — kiáltott föl az ügyvéd. — Ugyan melyik nő hozna ily áldozatot. Ön csalódik, asszonyom ! — De én bizonyosan tudom azt, — szólt nvu- nyugodtan Aimée. — Taybronn figyelmesen szemlélte az ifjú nőnek arczát. Egyszerre közeledett hozzá s nagy fölindulással kérdezte tőle: — Nem Du Rózáid Maxonné úrnő ön ? Aimée meghajtotta magát. — És ön azt akarja? — kérdezte Pál elbámulva. Maxonné szomorúan mosolygott, kezét nyújtotta Taybronnak s igy szólt: — Ne ellenkezzék velem uram tovább. Higyje meg öröm az is, ha megbocsátunk annak, akit szeretünk. Teljesitsük kötelességünket mindketten. — Rendelkezzék velem, asszonyom, — szólt Aiméenek, tiszteletteljesen kezet csókolva Taybronn. — Jól van, — válaszolt az ajtóhoz sietve, Maxonné. — Ne szóljon ön neki erről a rideg lakásról kérem. Megváltoztatom én ezt . . . azonnal.
