Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
(2) 1905. November 5. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 45. szám. Hát azt nem kívánjuk, a világértsem, hogy valakinek az üzletét becsukják e miatt, bár ez is jogosult volna, ha a köz kárpótolná az illetőt, de azt igenis kívánjuk és követeljük, hogy a vörös czédu- lák látható helyen legyenek kiragasztva s a ki nem akar bajt szerezni, az elkerülhesse a házat. Ezért panaszkodik a főkapitány is. Aztán meg azokat, akik odahaza nem különíthetők el, miért nem viszik a járványkórházba. Felsőbányán úgy látszik, e tekintetben előbbre vannak, ott egy járvány alkalmával Pap Márton számvevő maga vitette be két ragályos beteg gyermekét a járvány-kórházba s azok kigyógyultak, a többi gyermeke pedig meg nem kapta. Most jön a legnehezebb hónap, a november, ebben szokott a ragály a legsúlyosabb lenni. Kérjük tehát a városi hatóságot az ügy iránt érzett igaz érdeklődéssel, de egyszersmind komolysággal, hogy minden tőle telhetőt szigorúan tegyen meg az gyermekeink megvédése érdekében s nagy megnyugvással fogadnánk, ha a városi főorvos a polgári iskola és az algimnázium bezárását javasolná az alispánnak. I Figyelmeztetjük a közönséget is, hogy ne vegye tréfára a dolgot, a most uralkodó bajoknak a legnagyobb terjesztője az érintkezés, járjon el tehát szülőhöz illő óvatossággal, úgy mint aki Isten és i emberek előtt felelős gyermekeiért, ne vegye senki könnvedén a dolgot; a beteglátogatásokat, a temetések fölkeresését szüntessék be, a tisztaságra ügyeljenek s ha legkisebb baj van is, azonnal orvost hívjanak. HETI KRÓNIKA. A színészek még mindig játszanak, pedig már elseje is elmúlt. Annyira megszerették Nagybányát, hogy nem tudnak elválni. Már vagy a szivük idehuz, vagy a hitelezők nem eresztik őket, de annyi bizonyos, hogy az engedélyezett időt túllépték. Nem tudják stílszerűen csinálni a dolgot, milyen szép lett volna, ha Festetichné szereplésével fejezik be az évadot, méltó- ságosan, csattanósan. Igaz, a hét eseménye Festetichné szereplése, mint borongós időben, a kedves, derült nap, úgy hatott az ö váratlan megjelenése színi hetünkre. Valóban jól esett egy kis igazi művészetet élvezni, hiszen nekünk oly ritkán jut belőle. Csakhogy a dívák hamar elhagynak minket, futnak, sietnek vissza Budapestre, ott ahol forr az élet s összpontosul minden nevezetesebb mo/galom. Igazán forr. Újabb hírek érkeznek l’rogrammok- ról, kilépésekről, szocziálistákról, megyékről, püspökökről. S az újabb kilépések minket is érdekelnek és pedig közelről. Csodálatos időket élünk, tegnap fényes volt az ég estefelé, mintha fosforescált volna minden felhő, szakadt a zápor, fülhevült a levegő, villámlott zenith és nadir, dörgött az ég s szivárvány ragyogott a Kereszthegy felett. Mindez nov, 4 én ! Már valami furcsának kell történnie, az előjelek szinte megdöbbentőek, de azért ne tessék megijedni, az idők változatosak s lesz mág olyan hét is, amikor a lírát fogja pengetni a krónikás Különfélék. Hátralékos lapjáratóinkat tartozásaik szives megküldésére kéri a kiadóhivatal. Személyi hírek. Nagy László Szatmármegye újonnan kinevezett főispánja tegnap, november 3-án városunkban időzött. Bodnár György kir. tanfelügyelő tegnap és ma városunkban időzött s látogatást tett a helybeli áll. polgári leányiskolában, valamint a különböző hitfelekezetek lelkészeinél. Imre József ev. ref. s. lelkészt és hitoktatót a garbolczi egyház okt. 22-én a pákéi egyház okt. 29-én rendes lelkészül választotta. Most Imrén van a sor, hogy ő válasszon, s mint halljuk a pákéi egyházközség lelkipásztori állását fogja elfogadni. Bányai Ida kereszthegyi községi tanítónőt az iskolaszék nov. 1-én Geilért Endre elnöklete mellett tartott ülésén, a legutóbb meghirdetett tanítónői állásra megválasztotta. Az iskolaszék tehát legközelebb a Bányai Ida helyére fog tanítónőt választani. Uj főkönyvelő. Konczvald Károlyt Nagybánya város takarékpénztárának főkönyvelőjét, a takarék- pénztár választmánya okt. 29-én tartott ülésében egyhangúlag, titkos szavazás utján, 17 szavazattal, boldogult Moldován Antal helyére főkönyvelővé választotta. Előléptetése fölött őszinte örömünket fejezzük ki, valamint jó néven venné a közvélemény azt is, ha a t >bbi előléptetések is az intézet jelenlegi derék és minden tekintetben megfelelő tisztikarából kerülnének ki, e kérdés felett azonban a vélasztmány csak januári gyűlésben fog dönteni. Konczvald Károly főkönyvelő illetményeit január 1-től utalta a választmány s az előléptetett tisztviselő a legközelebbi városi közgyűlésen hivatali esküt fog tenni. Zárköletétel. A minorita rendház magyar utczai díszes bérházának zárköletételi ünnepélye okt. 29-én d. e. volt. 9 órakor istentisztelet előzte meg az ünnepélyes aktust. Mise után a közép bejárótól balra eső szobában elhelyezték a záró követ, melyre az első kalapácsütést a rendfőnök dr Csák Alajos Czirjék — lapunk egykori szerkesztője — tette. Mondják, hogy azután diszebédet is tartottak, melyről azonban, mivel lapunk szerkesztősége az egész ünnepélyre nem volt hivatalos, természetesen nem tudunk referálni. Az uj főispán beiktatása november hó 6-án lesz Nagykárolyban. Ezt megelőzőleg az állandó választmány ma (4-én) d. u 4 órakor ülést tartott. Az ál • landó választmányt Iiosvay Aladár főjegyző hívta össze. A föispáni beiktatásra a meghívót Nagy Sándor tb. főjegyző bocsátotta közre. A meghívó teljes szövegében igy hangzik: Meghívás. O Császári és Királyi Felsége folyó évi október hó 2l-én kelt legfelsőbb elhatározásával a m. kir. Belügyminiszter ur előterjesztésére Nagy László urat, Szatmár vármegye alispánját Szatmár vármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatván; van szerencsém a törvényhatósági bizottság tagjait a folyó évi november hó 6 án d. e. 10 órakor Nagykárolyban a vármegyei székház nagytermében tartandó föispáni beiktató közgyűlésre tisztelettel meghívni. Hazafias üdvözlettel Nagykároly, 1905. október hó 27-én. Alispán helyett: Nagy Sándor, tb. vm. főjegyző. Az ünnepségek sorrendje: November hó 6-án délelőtt 10 órakor beiktató közgyűlés. Délelőtt 11 órától kezdve a küldöttségek fogadtatása. Délután 1 órakor társasebéd a Régi Kaszinó helyiségében. A társasebéden résztvenni óhajtók felkéretnek, hogy ez iránti szándékukat folyó évi nov. hó 4-én déli 12 óráig vagy az alispáni hivatalnál, vagy pedig Debreczeni István Nagykároly város polgár- mesterénél okvetlenül jelentsék be, hogy a rendezőség a résztvételt illetőleg kellőleg tájékozva legyen, miután a később történő jelentkezések figyelembe vehetők nem lesznek. Felkéretnek a tisztelgő küldöttségek, hogy a tisztelgésen való résztvételüket november hó 4-én déli 12 óráig az alispáni hivatalnál okvetlenül jelentsék be, hogy a küldöttségek fogadtatásának sorrendje megállapítható legyen. Díszes esküvő. Csipkés Jenő nagykárolyi járás- bírósági tisztviselő Csipkés Andrásnak a nagykárolyi Népbank igazgatójának s a nagykárolyi független párt elnökének fia ma délelőtt tartotta esküvőjét özv. Ku- nay Edéné kedves és müveit leányával: Annával. Az ifjú pár d. e. 9 órakor az állami anyakönyvi hivatalban s d. e. 11 órakor a helybeli ev. templomban tartotta a házasságkötést. Az egyházi szertartást Révész János lelkész végezte. — A lakodami ebéd végeztével az ifjú pár Nagykárolyba, a férj állomáshelyére utazott. Nagybánya város takarékpénztára okt. 29-én tartott választmányi ülésén elfogadta a félévi zárszámadásokat 23000 K tiszta nyereséggel. Boldogult Moldován Antal főkönyvelő emlékének megörökítésére 100 koronás alapítványt tett szegény iskolás gyermekeknek könyvekkel való ellátására s a gyászoló családhoz részvétiratot intézett. Konczvald Károlyt főkönyvelővé választotta s végül Adám Józsi zenekara részére 100 K segélyt szavazott meg. A távirdai szolgálat meghosszabbítása. Kereskedelmi forgalomnak érdekében örvendetes újítást jelenthetünk. F. hó 1-től ugyanis teljes nappali távirdai szolgálat van, vagyis reggel 8 órától este 9 óráig megszakítás nélkül lehet táviratokat fel- és leadni. Az újítást lapunk szerkesztőségének az igazgatóság következő hiv. levélben tudatta: »14935—905. sz. A Nagybánya és Vidéke tek. szerk. Nagybánya. Múlt hó 15-én kelt 14935. sz. átiratom kapcsán értesítem, hogy a nagybányai posta- és távirda-hivatal 1905. november 1 - töl teljes nappali távirda-szolgálatot tart. Nagyvárad, 1905. október 16. Ritter posta-távirda tanácsos« Kereskedői és hivatalos köreinken áll, hogy felhasználják azt a nagy előnyt. Az újításnak van egy másik haszna is, t. i. az esti Va6 órai vonat sokszor késik, most nem kénytelenek a számozott szekrények tulajdonosai vagy küldönczeik várni, ácsorogni sokáig a hivatalnál, este 9 óráig bármikor bemehet a lap után az, akinek számozott szekrénye van, de csak is az, mert a táviró szolgálatra kirendelt tisztviselő postai kiadásokkal nem foglalkozik. Az előzékeny és gyors kezű posta- s táviró-igazgatóság fogadja elismerésünket. Kilépések a szabadelvű pártból. Bay Lajos választókerületünk országgyűlési képviselője, mint a tegnapi »Magyar Szóban« olvassuk, kilépett a szabadelvű- pártból. Ugyancsak erről értesülünk Pap Sándor magyarláposi képviselőre nézve is a mai lapokban. E híreket egyelőre fenntartással közöljük. Az esküdbiróság köréből. A szatmári törvényszékhez Gita Jusztin helybeli kereskedőt nov. 23 ig terjedő időre esküdtnek behívták. Gyászhir. Wolkenberg Károly szinérváraljai ügyvéd a napokban Szinérváralján 76 éves korában meghalt. Béke hamvaira ! Uj lap. Nagykárolyban politikai hetilapot indítottak »Szatmár vármegye« czimmel. Lapvezetők: Kovács Dezső, Cseh Lajos, Gózner Elek. Felelős szerkesztők : N. Szabó Albert, Vetzák Ede. Szerkesztő Varjas Endre. Az első szám ma november 4-én indult meg. A nevekből Ítélve a lap függetlenségi lesz. A községi elemi iskolában a tanítás szünetel nov. 8-ig, mivel az iskolaszék szüneti vakáczió czimén még 8 napot adott. Ismét elvonulnak lelki szemei előtt ifjúságának képei. . . Szülőit nem ismerte. Szabó ispán, kinek házában felnövekedett, sokat verte, szidta. Ha néha megkérdezte a béreseket, hogy neki miért nincs hát szülője, ki őt úgy szeretné, mint az ispánné a kis fiát, akkor a cselédség felelet helyett gúnyos, durva kaczajra fakadt, melynek minden hangja úgy sértette az ő fájó lelkét. Egyszer épen karácsonyeste előtti napon az ispán fia eldicsekedett Ákosnak, hogy ő ma szép levélben megírta a Jézuskának, mi lenne a legforróbb kívánsága. Ez gondolkodóba ejtette a kis pásztort. Másnap reggel, midőn az ispán átvizsgálta a juhaklot, Zsibó akkori tevékenységének helyét, a fiú tiszteletteljesen megkérdezte az ispánt: — Gazduram, vájjon beteljesedne-e kívánságom, ha én is mint az ifiur, megkérném a Jézust, hogy vezetne szüléimhez! Erre az ispán dühbe jött, össze-vissza terem- tettézte a szegény gyermeket, azután nagyot lódítva rajta, a megszeppent juhok közé dobta. — Fattyú kölyke 1 Hát te ilyen dolgokon töröd az eszedet a helyett, hogy ajuhokra lenne gondod. No, megállj, majd kiverem belőled ezeket az úri tempókat! Ez volt Ákos karácsonyi ajándéka. ' Midőn este a szobában a kis luczfenyőn Irigy ultak a gyertyácskák, Ákos gyerek a tornáczról sóvárogva, vágyva nézte, mint örülnek az ispánék odabent s eltöprenkedett azon, hogy lehet az, hogy még Jézus Krisztus is, kit pedig a tisztelendő ur praedicatióiban a legjobb embernek, a legigazságosabb királynak nevez, nem törődik a szegény árvákkal, az elhagyatottakkal, hanem csak a módos embernek igyekszik kedvében járni. Telt, elmúlt az idő. Ákost ismét a juhokkal küldték a mezőre. A borsodi nyárfás alattszabadjára hagyta a nyájat. O maga leheveredett a fűbe s csillogó szemekkel kezdte nézegetni az ő féltett kincsét. Ez pedig nem volt egyéb, mintegy össze-visz- sza rongyolt képes abc, melyet az ispán fia valami kis szolgálat fejében ajándékozott neki. Ákos megtekintgette a képeket, majd a betű két s igy csakhamar rájött a talány nyitjára. Egy hónap sem telt bele s már ismerte az egész abcét. Most a könyvben levő kis meséket kezdte kibetüzni. Az egyikben valami árva gyermekről volt szó, kivel rosszul bánt mostohája, tehát világgá bujdosott Menve-mendegélve, egyszer csak tündéi országban találta magát, hol csak a szép és jó létezik Ákosnak ez szeget ütött a fejébe. Néhány nap múlva az ispán egy juh elkalió- dása miatt irtózatosan elnadrágolta a fiút. Erre Ákos nyakába vette a világot. De az álmodott tündérország helyett egy zsörtölődő kofához került, ki őt a fáradságtól és éhségtől elaléltan, az utszéléről szedte föl. Most már Ákos a kofa gyermekeit őrizte s bc- czézett gimnazista fiát szolgálta ki. Esténkint pedig az utczasarkán fáradtan kiabálta : — Tessék, kérem, Esti Újság! Összekuporgatott krajczárjaiból egy-egy fagyu- gyertyát vett. Éjnek idejében, midőn az egész ház népe jóízűen aludt, elcsente a deák egy-egy könyvét és a pislogó gyertyácska világánál mohón szedte magába a tudományt. Néhány hónap letelte után a fiú már meglehetős dús ismeretekre tett szert. Történt, hogy a deáknak »A megfagyott gyermek« czimü költemény tárgyalása volt feladva házi dolgozatul. A deák egész délután rágta a tollat, de sehogy- sem tudta a helyes levezetést kisütni. Végre mérgesen odacsapta a tollat s szidni kezdte a költőt, a tanárt, egyszóval mindent, csak a saját tunya észjárását nem. Ekkor Ákos, kinek Eötvös e költeménye legkedvesebb olvasmányát képezte, előbb halkan, majd az átélt szomorú benyomások emlékétől elragadtatva, mind hangosabban fejtegetni kezdte az árva érzelmeit. A gimnazista elbámulva az együgyünek hitt fiú költői eszméin, tollat ragadott s sietve papírra vetette azokat. Másnap délután a deák azzal a hírrel jött haza, hogy az irodalomtanár majdnem megbüntette, mivel — úgy mond valamely ösmeretlen Írónak eszméit lopkodta gyakorlatába. Erre ő kibökte, hogy ki tulajdonképen dolgozatának szerkesztője. A tanár pedig kijelentette, hogy látni kívánja Zsibót. Igv került Ákos az iskola padjaiba, hol fölismervén lángeszét, közköltségén tovább képezték. A 15 éves fiú egészen a tudományba mélyedt, éjjel, nappal mohón szívta magába a különböző ismereteknek nyers anyagát, melyből élénk phantá- ziája és közvetlen előadó képessége vakítóan színes képeket, valóságos szellemi műremekeket tudott alkotni. Irályával, megkapó eszméivel, de különösen satyráival bámulatra méltó ügyességgel tudott játszani az érzelmek húrjain. A hazai tragikomikum úgyszólván csak az ő lángelméjének szülötteivel táplálkozott s ezek által lett gazdaggá s nagygyáZsibót — irigyei kivételével — valósággal körül rajongták. Mulatságos, vig czimborának, jószivü barátnak tartották. A női szépség összes bájaival felfegyverzett asszonyok versenyt kaczérkodtak vele, találgatva, vájjon ki lesz a győztes az ostromban. De Zsibó érezte, hogy csábos szemüket nem a szerelem szent tüze, hanem a feltűnési vágy, az ér - dek ördöge teszi csillogóvá. Pedig ő őszinte, tiszta, mély szerelemre vá-
