Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

Nagybánya, 1905. Október 22. — 43. szám. XXXI. évfolyam. NA6YBANTA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ^VIZEjCBr-tJÉI-iIEjlsriKl HVEHNTIDIEnsr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A távbeszélő létesítése. Magyarországon 98 városi távbeszélő (te­lefon) hálózat van már ez idő szerint. Nagybá­nya azonban nincs közöttük, aki kiváncsi ezekre a városokra, annak el is soroljuk ezennel: Arad, Belovár, Baja, Besztercze, Beszter- czebánya, Brassó, Bród, Budapest, Csacza, Dés, Debreczen, Eger, Eperjes, Eszék, Esztergom, Érsekújvár, Eehértemplom, Fiume, Gyöngyös, Győr, Gyulafehérvár, Hatvan, Hódmezővásár­hely, Kaposvár, Karánsebes, Kassa, Károlyvá- ros, Kecskemét, Kunfélegyháza, Kismarton, Ko­lozsvár, Komárom, Liptószentmiklós, Losoncz, Lugos, Magyaróvár, Makó, Marosvásárhely, Má- ramarossziget, ‘Miskolcz, Mitrovicza, Mohács, Moson, Nagybecskerek, Nagykanizsa, Nagyká­roly, Nagykikinda, Nagyszeben, Nagyszombat, Nagyvárad, Nyíregyháza, Nyitra, Orsóvá, O-be- cse, Pancsova, Pápa, Pécs, Pétervárad, Pozsega, Pozsony, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Segesvár, Sopron, Szabadka, Szatmár, Szászrégen, Sze­ged, Szegszárd, Szentes, Szerencs, Székelyud­varhely, Székesfehérvár, Sziszek, Szolnok, Szom­bathely, Tata, Temesvár, Titel, Torda, Tren- csén, Ujgradiska, Újvidék, Ungvár, Varasd, Vácz, Versecz, Veszprém, Vinkovcze, Vukovár, Zalaegerszeg, Zágráb, Zenta, Zilah, Zimony, Zombor, Zólyom, Zsolna. Nem laptölteléknek közöltük ezt a soroza­tot, hanem, hogy tanuljunk belőle. Láthatjuk, hogy ezen a téren, mi a 99-ik vagyunk az or­szágban, láthatjuk belőle azt is, hogy sokkal kisebb és jelentéktelenebb városok létesítették a távbeszélőt, mint Nagybánya. De tapasztalhatunk egyebet is, pl. azt, hogy a mi szomszéd városaink már mind el vannak látva, M.-Sziget, Nagykároly, Szatmár, Dés, Zilah, Besztercze stb. élvezik a távbeszélő nagyszerű előnyeit, csak mi reánk nézve nem léteznek az ilyen újabb találmányok, mert ab­ból, hogy 1—2 magán telefon létesült a váro­son, abból a lakosságnak édes kevés haszna van. Itt is közhasználatra szánt telefonra volna szükség. A fent említett városok közül 63 be van vonva az ország- és világ-telefon forgalomba is, 3 csak helyi czélokra rendezkedett be, 32 a helyi és országos czélt szolgálja. ŐSZI VIRÁGOK. Asztalomon halvány őszi virágok, Édes anyám könyje hullott reájok, Oh, mert a mig bokrétába kötötte: Őszi méla borongásban Tudom, az én halvány képem Lengett búsan körötte . . . Lám, hiába hazudom az írásba’ Napsugárról, boldogságról . . . hiába! Tudja ő: hogy bús. borús az életem S felvidítni kis kertjének Végső szelíd mosolyát is Kiküldötte énnekem. Nézlek, nézlek halvány őszi virágok S hull a könyem, édes könyem reálok . .. S mig a szemem könyet ejt a csokorra: Száll a lelkem haza felé S azt az áldott anyakezet, Anyaszivet csókolja . . . Lampérlh Géza. Nippon hősei. — Irta: VIDA ALADÁR. — Midőn 1852. évi november 3-án Mutsuhito Ko­méi fia, a jelenlegi császár született, körülbelül a következő állapotot találjuk Japánban: Az uralkodó a tenno vagy mikádó volt, ki Kiotóban székelt s láthatatlan volt a nép előtt. Mivel a japánok hite szerint a pár évezred óta uralkodó tenno-család Előnyeit fejtegetnünk felesleges, inkább azt akarjuk megvilágítani, hogyan létesülhetne ná­lunk is. Az állam városi hálózatot oly városokban állít föl, hol a város nagyságához képest 20—30 előfizető jelentkezik és ezek a szabályzatiig megállapított dijak fizetésére legalább 1 évre kötelezettséget vállalnak. A hálózat létesítéséhez és föntartásához az érdekeltség részéről semmiféle hozzájárulást nem kívánnak. A városi hálózatok kettős vezetékkel, T5 mm. bronzhuzalból épülnek. Díjszabás városi hálózatoknál, vidéken: a) Rendes állomás után, a vámvonal által határolt belterületen belül, magánosok részére évi 120 korona. b) Állami, (katonai, polgári) törvényható­sági, városi, községi és egyházi hatóságok, to­vábbá állami, községi s az állam felügyelete alatt álló hitfele'kezeti, testületi, valamint kato­nai tanintézetek, ármentesitő és vizszabályozó társulatok, ügyvédi-, közjegyzői-, valamint ke­reskedelmi és iparkamarák, betegsegélyző pénz­tárak, ipartestületek, ipari és kereskedelmi muo- kásközvetitő intézetek és a jptékonyczélu, vala­mint közintézetek részére évi 60 korona. c) Egyletek, társaskörök, vendéglők, kávé- házak és egyéb nyilvános jellegű helyiségek ré­szére évi 180 korona. A b) pont alattiak tarifáját nem mondhat­juk magasnak, sőt egyenesen olcsónak tartjuk, de megbirják a többiek is, hisz a nyilvános jel­legű helyiségek dijat is szedhetnek érte. Hogy Nagybányán 20 - 30 előfizető akad, abban nem kételkedhetünk. Csak úgy hevenyé­ben összeírtuk, akiket előfizetőknek gondolunk, ezek volnának: Főgimnázium, községi, polgári iskola, bá­nyakapitányság, áll. erdészet, kincstári erdészet, kincstári jogtanácsos, bányaigazgatóság, város­háza, orsz. képviselő, 5 ielkészi hivatal, minorita társház, 5 orvos, közjegyző, pénzügyőrség, tüzoltó- örtanya, főszolgabiróság, járásbíróság, adóhivatal, gazd. telep, mintegy 5 ügyvéd, 3 pénzintézet, vasúti állomás, mintegy 3 üzlet, (lehet hogy több is) kávéház, 3 gyógyszertár, 5 magános, ipar­testület, kaszinó, polgári kör, kereszthegyi, ve- resvizi bányafőnökség, ligeti vendéglő, fürdő, csendörség. Ime ez 57 előfizető! Olyanok, a kiknek szükségök volna a távbeszélőre s a kikért több­nyire közpénzen fizetik, még az évi dijat is. Láthatjuk ebből, mily könnyen volna léte­síthető itt a hálózat, igazán szinte érthetetlen, hogy valaki nem áll az ügy élére a vezető Ko­rifeusok közül. Kilenczvennyolcz város már megelőzött min­ket, köztük félakkorák is, mint Nagybánya, le­gyünk mi a századik, ha már elsők nem le­hettünk! Színészet. Szegény Palotay! Mehetett volna Beszterczére, a hol nincsen szüret s ő ide jött, a hol van szüret, de nem az ő számára. Nagybányáról sohasem lehetett elmondani azt, hogy a színészetet, zenét és általában a művészete­ket ne pártolná, sőt akik Nagybánya lélektanát is­merik, azok szerint inkább könnyelmű is egy kissé a közönség a pártolásban. Nem szokta nézni, hogy mibe kerül, hanem dédelgeti a jó színészeket. Mikor Gerőfy. Csóka, Szalkay egy estén a nagyteremben 50—60 frtot vettek be, azt igen rossz­nak tartották, élveznék csak most a helyzetet 5—10 írt napi kasszával! Ilyet igazán Oh at-Kócson is el­lehet érni, ez nem Nagybányához való. A diszterem és a szinpad leégett s ezzel együtt odaveszett talán a színészet lelkes támogatása is ? Nem hihetjük. Észrevettük, hogy sokakat zseniroz a »polgári« kör, ha nem volna a neve olyan nagyon demokra­tikus, ha legalább is »dzsentri-klubb«-nak vagy »úri kaszinó«-nak hívnák, akkor örömmel menne a »kö­zéposztály« is belé, hogv ő »dzsentri klubb«-ba jár­hat, de a polgáriba járni, ez nem elég elegáns ta­lán egyeseknek. Azt mondotta egy úri hölgy : — Nem mehetek oda, hisz ott rettenetes nagy füst van! Sajnos tévedés áldozata, aki ilyeneket mond, hisz előadás alatt egyáltalán nem szivarozik senki, a füst tehát nem egyéb mesénél. Ráfognak mindent szegény jó polgári körre, pedig mihelyt a színészet az ő deszkáit felállította benne, az mindenkire nézve »színház« lett és semmi egyéb, ha tehát gyűlöli is va­laki a demokrácziát, színházba azért elmehet, annyi­val inkább, mert a teremnek pompás akusztikája van, igazán jól lehet benne élvezni az előadást. Palotaiék pedig nem játszanak rosszul, még ezen az erőltetett színpadon is sok természetesség­gel s a napról-napra üres székek láttára is széles kedvvel és teli tüdővel szavalják szerepüket. A hó végéig engedélyt nyertek az előadások folytatására s a polgári körtől a helyiséget is meg­kapták. Itt maradnak hát Thália áldozatai és próbál­nyoknak volt birtokában, hol fejedelemként uralko­dott. Kivált az a tizennyolez daimió, kik a legna­gyobb birtokok felett rendelkeztek s igen nagy­számú hívekkel bírtak, igen gyakran föl-föllázadtak a Tokióban székelő sogun ellen, mig a mikádó, mint elébb emlitém, udvari nemességével Kiotóban la­kott. A daimiók, a katonarend tagjait: a samurajo- kat igyekeztek czáljaiknak megnyerni, kikből sze­méhes testőrségeiket s állandó csapataikat szerve­zők. Éppen úgy iparkodtak a sogunok is e katona­rend tagjait megnyerni, mert a samurajok nagy tisz­teletben s becsülésben állottak a nép előtt. A samu­rajok kitüntetés gyanánt két pengét viselhettek kard­hüvelyükben. Az 1854. évben bekopogtat az uj korszak Ja­pán kapuin. Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya Perry tengernagy vezérlete alatt pár hadi­hajót küldött Kelet-^zsiába, hogy kiváltképen Japán­nal közelebbi összekötetést létesítsen. Az akkori sogun is belátta, hogy Japánra uj korszak virrad s ezen­kívül az amerikai hatalmas hajóraj tiszteletet keltett nála. Az amerikaiak csakhamar egy kis vasutat épi- tetttek s rövid táviró hálózatot állítottak s ezen uj dolgoknak értékét az értelmes japán azonnal föl­fogta; mindennek daczára Perry tengernagynak okos s határozott föllépésére volt szüksége, hogy a so- gunt rábirja, miszerint az amerikai hajók előtt pár kikötőt megnyittasson s az Egyesült Államokkal ke­reskedelmi szerződésre lépjen. Az Egyesült Államok példáját követték nemsokára a többi tengerjáró nemzetek, főkép az európaiak és 1864. év óta Yoko­hama, Yeddo, Kioto, Nagasaki, Hakodete kikötői meg­IMIai számunk: S oldal. egyenesen a nap istennőjétől származott, a tenno vagy mikádó családja szent volt s a nép maga alig volt méltó ez istenek származottjának látására. A külső világtól elkülönítve tölté napjait a mikádó; istentisztelet és áldozat bemutatása volt főfeladata, úgy, hogy régi időben Európában, mig Japán viszonyai­val meg nem ismerkedtek, azt hitték, hogy a mikádó az ország főpapja. Egyébként a mikádó pompás pa­lotájában a tudománynak és művészetnek szentelte életét; a nyilvános állami és társadalmi életre semmi­nemű befolyása sem volt; helyettese gyanánt a so- gun szerepelt, kit világi császárnak tartottak, aki azonban valósággal nem volt egyéb, mint a tenno helyettese. Kétszázötven év óta a soguni méltósá­got a Togugava-család viselte ;• a tenno minden egyes alkalommal a sogun halála után ennek utód­ját ugyan méltóságában megerősité, de ez volt csak­ugyan az egyedüli jog, melyet a tenno mindig főn- tartott magának. Tényleg a sogun uralkodott, a nép előtt láthatatlan mikádó tisztán árnyékcsászár volt. A Togugava-családból származó sogunok főfeladatuk­nak tekinték, hogy Japánt minden más államtól el­zárják. Csakis Nagasakiban engedték meg a hollan­doknak, hogy kereskedelmet űzzenek, az országba való bemenetelt azonban szigorúan megtiltották. Mi­dőn későbben a kereszténység kezdett terjedni, az összes keresztényeket megölték s a keresztény hitet kiirtották, hogy az idegeneket távoltarthassák. Az idegenek elleni harezokon kívül azonban a sogunok- nak heves küzdelmeket kellett folytatniok a daimió- kal, azaz az a császár hűbéreseivel; a legelőkelőbb nemesekkel, kiknek egyike másika egész tartómé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom