Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
Nagybánya, 1905. Szeptember 24. — 39. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY® * • MEGJELENIK VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Tűz és viz. A rendőrség erélyes intézkedéseket tesz. Tilos az élelmi czikkeket ujságpapirosban árulni! Helyes. Ideje, hogy e sok betegség-terjesztő szokást megakadályozzák, öt mázsánál nagyobb mennyiségű petróleumot odahaza tartani nem szabad, a méternek, liternek, hitelesítettnek kell lennie stb., mindezek életrevaló, üdvös gondolatok. Sőt helyeseljük azt is, hogy végig vizittelik most a házakat s kutatják, hol van viz, horog, létra, szikracsapó stb. Azt ugyan kénytelenek vagyünk megjegyezni, hogy az u. n. ka pitányvizek a legnagyobb baczillustanyák, mert arra senki sem ér rá, hggy mindennap frisset húzzon a kutból a hordóba s a poshadt vízből gyermek, állat, ha iszik, nagyobb baj keletkezik és igy elvesztjük a réven, a mit nyerünk a vámon. Az is igaz, hogy a rendőrök azt emlegetik, hogy a létrának a háztetőn kell lennie, a rendeletben pedig csak az van, hogy az * ereszig érő létrát -ra van szükség s minden magyar ember szerint ez annyit jelent, hogy a látrának olyan hosszúnak kell lennie, hogy felérjen az ereszre, de oda támasztani már azért sem jó, mert családos embernél a gyermekek tűzoltói gyakorlatokat végeznek rajta, mert a létra esőben, hóban igen hamar elkorhad, elrothad s akkor ott áll ugyan, de jaj annak, aki reá lép, a törvénynek formálisan elég van téve, de nem lényegileg és azért nem jó, mert lopásokra, gyújtogatásokra éppen az odatámasztott létra kitűnő segédeszköz. Azonban ettől mind eltekintve, honnan vegyünk annyi létrát, amennyit a kapitányi hivatal parancsol? Én három hét óta járom a heti vásárokat és nem tudok létrához jutni aranyért sem. Az itteni tölgyfa létrák nem jók, mert nehezek, szakértők meg azt állítják, hogy a mi fenyőfánkból nem is lehet csinálni, mert arra külön, sürü erdőben, hosszúra nyúlt, kemény és könnyű fa szükséges, tehét a legjobb akarat mellett sem tudjuk beszerezni az eszközöket. Szikracsapónak meg hire sincs, nem is ismeri senki sem, azt se tudjuk fazekas csinálja-e vagy lakatos? De hát boldog az aki a törvényt betartja! Tegyük ezt meg mind, legyen az mind üdvös és előrelátó intézkedés, ám mégis csak többet ér minden létránál, kádnál és szikracsapónál a vízvezeték. A Göbel-, a Svaiczer-ház, a vendéglő, városháza tele volt létrákkal, eszközökkel, kádakkal. A sok vizes kád odaégett vizestől, mit ér a létra, ha nincs aki felmásszék rajta, a szomszédok el vannak foglalva a maguk házaival, tűzoltóság meg nincs, mert nagyobb tűznél 5 — 6 ember annyi, mint mikor (a XVIII. század elején) Misztótfalu kikiáltotta a köztársaságot. Vízvezeték először, másodszor és harmadszor ! Legyen az a vendéglő egy emelettel kisebb, de épüljön a vízvezeték. Polgármesterünk éppen e tárgyban utazott ma Budapestre a közgyűlés múltkori határozata alapján, ö bizonyára mindent el fog követni, hogy helyesen informálja a minisztériumokat s nem fogja hagyni az ügyet ismét elaludni. Eljárásához sikert, szerencsét kívánunk! Tilos a jámbus. lrla : Zempléni Árpid. — Második közlemény. — Ha a magyar költészet és zene őseredeti formáihoz visszatérve akarjuk tovább fejleszteni a magyar zenét: tilos a jámbus I Tilos a lebegő! tilos a Vorschlag ! Ez volt különben sok tekintetben már Ábrányi nézete is. Hogy a nyugati verseuL-st mi egyáltalában utánozni tudjuk, annak titka abban rejlik, hogy verselésünk és beszédünk nem csupán hangsúlyos, hanem időmértékes is. A jámbus olvasásakor vagy éneklésekor a magyar hangsúlyt bizonyos fokig elenyésztetjük. Ezért van, hogy legszebb járabusaink sem oly zengze- tesek, mint időmértékes trocheusaink, mert ahol az ütemezés magyaros, a hangsúly az időmértéknek kiemelőjévé, segítőjévé válik. 0/om-tábon[ j ár az el len, Bús a bajnok[ riete! (Kisfaludyk.) Milyen terpedt, ernyedt sorok ezekhez képest Vörösmarty legszebb jámbusai: Elj«tszott#d tndr[ kis játékidőt, Kedves fiú![ hamar játszattad el. Hogy azok a német eredetű jámbikus lejtésű ro- mánczok, amiket a múltkor említettem, megvesztegethették a nép fülét és Ízlését, s talán századok óta fenmaradhattak, azt a nép idömérték-érzékének tulajdoníthatjuk. Százával találhatunk népdal szöveget, ősi eredetű ugor vagy török melódiákra Írottakat, amelyek nemcsak hangsúlyosak, hanem idémértékesek is. Tiszta lejti, lassú, lengedi, lengedező”, sőt ha szükséges, futa- modi láb is ezerszámra található minden népdal gyűjteményben. Nyelvrokonainknál is úgy van ez. Érdekes példára akadtam ezelőtt vagy tizenkét esztendővel Ugocsában. Akkor volt divatos Serly Lajosnak: »Ez budapesti szokás« czimü kupléja. A strófa eredetileg nyolcz soros volt, és sorai repeső lábakból álltak, dallama pedig németes volt. Ezt a nyolcz soros szakaszt négyre vonta össze valami nótás ember Ugocsában s a repeső (anapestus) lábakat a Vorschlag kibüszöbölésével lengedi (dactylus) lábakra változtatta át. A négy sorban tömörítve voltak a dallam leg- melódikusabb fordulatai. Kissé pajkos verse ilyenformán hangzott. Arató magyar lányok énekelték: Kérém a[ dók tor u-[ rat: Baj van a[ mider a-[ latt. Öt heti[ kör-uta-[ zás: Pesten is[ ez a szo-[ kás ! Szóval egy ügyes, pattogós, magyaros nótát faragtak a pesti németes kupiéból. Ilyen eljárással hódit és csinál magának a nép az idegenből magyar nótát. Mert hogy ez az én tapasztalatom nem áll egyedül, hogy ilyen hóditmánya a népnek bőséggel lehet, azt bizonyítgatni is fölösleges. Sokszor ez a hódítás annyira sikerül, hogy vitássá teheti a dallam eredetét. A *Jesztebe drága lyube znám« hires szláv dalnak volt a Tokaj-Hegy- alján vagy 30 évvel ezelőtt egy fülbemászó párja, melynek eredetét leginkább az teszi gyanússá, hogy szövege a paródiáig komikus. Ide Írom a versét, mert semmiféle gyűjteményben nem jelent az még meg. Barna Bandi gyócs ruhája Beakadt a kapu-fába. Csiri csallaláré ! Nyári karalábé! Beakadt a kapu-fába. Nem a kapu fa fogta meg, Satra Kati tapodta meg. stb. Ereszd Kati a ruhámat, Ne szomoritsd az anyámat, stb. Nem eresztem a ruhádat, Engem szeress, ne anyádat! Csiri csallaláré! Nyári karalábé! Engem szeress, ne anyádat! Dallama körülbelül ugyanaz, ami az említett szláv dalé. Eleje ama szláv dal ismétlődő első tételéből készülhetett, réfrainje is kevéssé tér el amannak »Ti szí moja Milka mojal« refrainjétöl. Aféle dallamkivonat lehet ez is, mint a fentebbi »Budapesti szoRománcz. S (Cosbuc György költeménye.) zép tavaszéj volt: s szabad ég alatt Keblemre vonva megcsókoltalak; S ma már az utczán minden kis gyerek A mi szerelmünk hirdetője lett! Az emberektől — hogy ne tudja más, Elrejtegettük a titkos varázst. Hiába! Csak kipattant a titok, Mert láttak minket fent a csillagok. Egy hulló csillag a tengerbe szállt, S elmondta néki, hogy reánk talált ; A tengertől megtudta a hajó, Majd a hajóshoz jutott el a szó. A partok mentén játszott sok leány, Ezek kaczagtak a hajós szaván, S sötét hajukból — mig folyt a beszéd,! Fehér virágot szórtak szerteszét. A lánysereg minket ajkára vett. S tovább küldé a hírrel a szelet; Irigység, gúny, s egy kis sajnálkozás Vegyült a dalba, — már amint szokás. Azóta a szép tavaszi éjeken, Fölcsendül a dal fájón, édesen : S ma már az utczán minden kis gyerek A mi szerelmünk hirdetője lett! . . Románból: Révai Károly Ki volt a mi sugarunk. Élt egyszer a földön egy sugár, mely serényen és odaadóan teljesítette kötelességét. Mit sem törődve a fáradalmakkal, nap nap után már kora reggel ragyogott és világított az emberiségnek. Hol egy urilak ablakán lopódzott be és gyöngéd czirógatással kérdezgette az álomszuszék kis- asszonykáktól: — Hogy vagyunk a leczkével ? Hol meg egy kunyhócskába surrant és ébren csókolta a szegény kis árvákat, kiknek nem volt senkijök, ki édes gögyögő szóval figyelmeztette volna őket, hogy már ideje lenne az angyalkák birodalmát elhagyni és az iskolába készülni. A kis álomszuszékok feleszméltek, azután elővették az abécés könyvet és kézimunkájukat. A sugár még fényesebb világosságot terjesztett, nehogy a gyermekek az ü-t u-nak, az ő-t ö-nek stb. olvassák és a kötőtűről lehullott szemeket észre ne vegyék. Ha a gyermekek jótevőjük minden igyekezete mellett helytelenek voltak, akkor a sugár megfenyítette őket, azaz rátüzött azokra a lusta, ügyetlen kis kezekre. De ugylátszik, a büntetés neki fájt a legjobban, mert a másik pillanatban már megint lágyan végig simogatta a kis kópék buksiját. Ha nagyon jók voltak a leánykák, a sugár megnyitotta előttük gazdag tapasztalatainak tárházát és a kis kiváncsiaknak egy pillantást engedett tenni a szép meseországba és Isten szent birodalmába, így oktatta és nemesítette a sugár napról-napra a kis oktondi csemetéket. A gyermekek felnőttek, majd anyákká lettek. Ekkor megint azoknak leánykáit vette sorba. Történt, hogy egy őszi napon, midőn éppen egy uj kis csoportnak akarta átadni szellemének kincseit, jött egy fekete felhő és harczolni kezdett a sugárral. A megtámadott már amúgy is elgyöngült a folytonos fárasztó munkától s kénytelen volt tehát működésének helyét elhagyni, vándorútra kelni az ég birodalma felé, hol örökre egyesül majd a nagy mindenséggel. A nap sötét szürke fátyolba burkolódzott. Az ég sűrűn hullatta könnyeit. A gyermekek megtudták, hogy a sugár elköltözött óda, honnan nincs visszatérés. A leánykák egymás nyakába borulva keservesen sirdogáltak, mert csak most tudták meg, hogy mit vesztettek. Másnap azon helyet, hol a sugár áldásos működése közben fényes aranyos sávokat vont. behintették csillogó fehér homokkal, hogy valahányszor oda esik tekintetük, eszükbe jusson zsenge gyermekkoruk jótevője -- a sugár. Tisztelt olvasóim, kik szívesek és türelmesek voltak elolvasni, nem idézte e föl lelkűkben ez az egyszerű kis mese egy nemrég elhunyt lény működésének áldásos emlékét? Nem gondolt e senki városunkban általánosan ösmert Lázár Paulina tanítónőre ? Kinek tudásából száz és száz kis lélek táplálkozott! Kinek szelleméből merítette ismereteit akárhány halybeli család apraja és nagyja! Ki úgyszólván egész generatiokat oktatott és nevelt! Ki szakadatlanul fáradt, küzdött a közügyért testvérei és apró kis felebarátai érdekében, hogy mennél többet adhasson át nekik lelki kincseiből, hogy mennél jobban előkészítse őket a felsőbb tanulmányokra és edze az élet viharai ellen. ő anya, testvér, tanító és nevelő volt egy személyben. Kedves szülők, kérem gondoljanak csak arra a boldog perezre, midőn leánykájuk nagy fontoskodva előállt és minden áron el akarta mondani, hogy mit tanult ma a jó Paula nénitől. Azután elővéve abcés könyvét, kibetüzte az első oldalon levő szavakat. Majd kipirult arczocskával olyan i-t kanyaXjapnnls: mai száma ÍOOO példány Pan. jelent meg!