Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-18 / 25. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. A pályaválasztás kérdése. Az évzáró és különösen az érettségi vizsgálatok alkalmából megismétlődik a szülők és gyermekeik aggodalmas tépelődése: minő pályát válasz- szanak! ? A serdült gyermek csupa ambíció és idealis- mus, a legtöbb szülő pedig a megélhetés nehéz gondjai alatt görnyed s ép emiatt ridegen önző! A középiskolák nevelési tényezői között az éllettapaszta- latok súlyos igazságai kevésbbé szerepelnek, mig a létfentartás és a kellő társadalmi helyzet s ennek követelményei tekintetében az ambiczió és idealis- mus fölött a legcsekélyebb anyagi érdeknek is túlsúlya van: e miatt könnyen érthető, hogy szülők és gyermekek a pályaválasztás kérdésében gyakran homlokegyenest ellenkező szempontokból indulnak ki. Az anyagi élet küszöbén ekkor történik az első eltávolodás szülő és gyermeke között, mely indokolt feszültségre, állandó szemrehányásra és sokszor ellenséges indulatra vezet, ha nem egy akarattal döntötték el a nehéz kérdést s vagy a szülők zsarnoksága vagy pedig a gyermek konoksága lesz oka az elhibázott pályaválasztás szülte örökös elé- gületlenségnek: legalább e szent hitben vannak! A szülő élettapasztalataira hivatkozik s ebben megcsö- könyösödve nem tűr ellentmondást, hanem önvérétől feltétlen bizalmat és tiszteletet érdemel, az ifjú eszméktől és érzelmektől, sejtelmektől duzzadó keblét veri s fentszárnvaló ambicziója és hajlama részére első sorban szülőjétől várja és egészen természetesnek tartja a jóváhagyást. Az ifjú villámük, a szülő mehydörög, nem csoda hát, ha egyik se hallgat az okos szóra! Falra borsót hány mindenki, ki a tudományos pályák túlzsúfoltságáról, a kereskedői és iparos hivatás elhanyagoltságáról panaszkodik! Az illúzió és alaptalan remény úgy tartja, hogy szebb a mosolygó ég, ha a bureauból szemléljük, mintha a kereskedő üzletéből és raktárából vagy az iparos műhelyéből néznők, hisz az utóbbiak erre úgy is ritkán érnek rá! Hírlapi czikkekben, szaklapokban és tudományos müvekben országszerte évenként ismétlődik a kapacitatió, külföldön szerzett tapasztalatok hiába hozatnak fel, nem lehet se a szülőt, se gyermekét meggyőzni arról, hogy becsüljék többre' a kereskedői és iparos hivatást, küldjék fiaikat e pályára, hol az egyéni kezdeményezésnek és az anyagi jólét fokozására szolgáló conceptióknak és hasznosítható ötleteknek tág tere nyílik s emellett az önálló, független működés a jellem szilárdságát és az önérzet nemességét hatványozottan kjfejleszti s a társadalmi érintkezésben részökre oly helyzetet teremt, melyben minden határozott és czéltudatos fellépésnek megfelelő elismerés biztosittatik, miáltal a munkának kellő becse és illő tisztelete lesz. Az én aratásom. — Irta: LAMPÉRTH GÉZA. — En is szántottam, én is vetettem, Tavaszi munkából részem kivettem, S nyár jövetén im — édes öröm látnom -- Itt is reng, ott is egy aranykalászom. Talán, hogy kissé korábban érik, Itt is megrázzák, ott is meglépik . . . Nevetnek aztán, örülnek rajta, Ha bitangságba kipereg a magja. Nem ismerik ők, persze, nem tudják: Az ifjú vándor nagy, nehéz útját. Játék kertjéből mely korán téré A gond. a telt, a munka mezejére? Nem ismerik ők, persze, nem látták: Sok álviraszlott bús éjszakáját. S nem látták: hogy hullt verejtéke, könyje A most kalászos, ... akkor puszta földre. Hát nem csodálom, nem is igen bánom. Ha irigyelik kis aratásom’, Gúnyt, átkot érte nem szórok rajok : — Szép csöndben újra munkába állok. A Scliola Rivulina. Nagybánya történetének gazdag tárházából nevezetes korszakot mutat be nekünk Thurzó Ferencz, városunk fia, tanárjelölt, ki igazi odaadással foglalkozik A munkát pedig annak tartalma nemesíti s e tartalmat csak a nagyobb készültség és terjedelmes műveltség adhatja meg. Ezek öntik a lelket a munkába s a lelkes munka a maga kifogyhatatlan változatosságában visszahat munkására, egygyé forr munkás ás, munkája, ez jellemzi az egyént, az egyéniség a munkaíT innen ered a munkakedv, mely ösztönzi, buzdítja, hajtja a munkást, hogy szakmájában a rohamos fejlődés eredményeit saját egyénisége harmóniájában átalakítsa. Ezen igazságok mély átértése mellett lehetetlennek tartom azon tapasztalati tényt, hogy életképes iparágak becsületes munkásai irodaszolgáknak, hajdúknak és dijnokoknak állanak be, ami ugyan a pályaválasztás kérdésében közömbös körülmény, mert a középiskolák által létrehozott intelligencziá val ilyen képtelenség kizártnak mutatkozik, de mindenesetre felemlitésre méltó, sajnálatos körülmény ! Hiányzik bennünk a munka szeretete ! így lesz mindaddig, mig a munka-eszköz természete nálunk is meg nem szűnik. A munka szeretete nálunk csak addig tart, mig annak eszköz természetével összefér, mert ha az aránylagos jóléthez el nem vezet, az elkedvetle- nedés és nemtörődömség állapotát idézi elő, mikor a munka már csak teher és nvüg. az egyén összér- zetével és lelkületével állandó' hadilábon’ áll: szükséges rosszá fajul, melylyel az ember csak kénytelen-kelletlen bánik! Ott ellenben, hol a munka ön- czél, hol az ennek nyomán fakadó anyagi jólét az egyéni kombinált alkotás rugója s az akaraterő megtermékenyítője : a sikertelen törekvés csődje be nem üthet, mert bármily kudarcz csak körültekintőbb és tartalmasabb munkára ösztönöz. Mindaddig tehát, mig középiskoláink nevelési rendszerükben a legnagyobb súlyt nem a munkaszeretetének kifejlesztésére és ápolására, hanem- a szálló-igévé vált általános műveltség ideális alkatelemeinek elplántálására fektetik, a pályaválasztás nehéz problémája okosan nem fog megfejtetni ! Mert a szülők nevelési rendszerében többnyire a legnagyobb elfogultság észlelhető, A magasabb társadalmi osztály főtörekvése az, hogy gyermeke részére a megfelelő s legalább ugyanazonos társadalmi állás biztosittassék, emiatt a szülők ezen hajlandóságát a gyermek igyekszik is kihasználni s a társadalmi formalitások és az érintkezés finomságának, sokszor pózának ügyes elsajátítása mellett az iskolát tanárostul, mindenestül szükséges rossznak veszi, melyen át kell esni, hogy a szülők összeköttetéseinek igénybevételére a látszat meglegyen. Vájjon ez az ifjú szereti a munkát?! Nem csak ezt, de azt a szülőt se kárhoztatom, ki keserves, nehéz munkájában elcsigázva reménynyel gondol arra, hogy fia magasabb positióba kerül, honnan felé is jut egy kis fénysugár: mécsesből az éjszakában tévelygő utasra ! A proletár nép 900/0-a ezekből az ifjakból lesz, évek óta a történelemmel, bár maga még mindig fiatal ember, aki most készül letenni a doktorátust, tehát az élet küszöbét még át sem lépte. Volt idő, amikor Nagybányán kizárólag protestáns élet virult. A gör. katholikusok egyházalapitása mindössze százéves, az izraeliták telepedése mondjuk hogy ötveu, a ma létező egyéb számos felekezet ősei akkor protestánsok voltak mindannyian, még a XVII. század végén is csak három család élt róm. kath. ebben a városban s maga a hivatalos város is és annak szelleme, szokásai, intézkedései a reformált vallás jellegét viselték magukon. Ebből a korszakból választotta tárgyát Thurzó, arról a főiskoláról, mely igazi kollégiumnak nevezhető s a melyhez fogható a múltban nem volt és valószínűleg a jövőben sem lesz Nagybányán, mert nem hihető, hogy az ország e végpontján a középoktatáson felül emelkedjünk többé, valaha. . . Az iró munkájához minden hozzáférhető forrást felhasznált s oly terjedelmes részletességgel foglalkozik tárgyával, hogy a főiskolát szokásaival, törvényeivel, tanáraival, tanulóival tisztán és világosan elénk varázsolja. Ennyit egy könyvben együtt soha nem olvastunk a Schola Rivulináról, a nagybányai főiskoláról. Ott emelkedett az épület a Főtér és a Deáktér között levő Harácsek-féle telken s kis része — egy magtár — máig is megvan, Az egy emeletes épületben lakott a rektor és a diákság nagy része, az iskola bejárata a piacz- vagy a városház-felöl lehetett (ez utóbbi inkább valószínű) mivel a mai Deáktér temető volt, a melytől fal választotta el az iskolát és az iskolai törvények a fal áthágását szigorúan tiltották. mert ezek egyéni tartalmatlanságát az apa állásbeli összeköttetései már nem képesek pótolni. A szülő azt hiszi, hogy a középiskola elvégeztetésével kötelességének mindenben megfelelt, tovább már úgy se bírná: keressen a fiú, Pál szomszéd fia is maga küzdte fel magát! S a fiú az Eget nézi s egyre botlik a lába: nem érzi a munka becsét, ambicziója megtörik, idealismusa szétfoszlik s mert e vergődés kínos folyamát naponta szemlélhetjük, nem ecsetelem tovább. Ily viszonyok közepette nehéz a pályaválasztás s ezért a közölt tényekkel való leszámolás szükségét érdemes említeni. jjtay Gábor dr. A régi nagybányai főiskola törvényei. Mutatvány Thurzó Ferencznek most megjelent történeti művéből.*) A deákokról. (Anno 1756.) I. Törvény. A mi oskolánkban való Deákságra küldettetet vagy önként jövő alkalmas idejű Ifjú, legelsőben is azon legyen hogy magát idő halogatás nélkül a Déákok közzé beavattatván az oskola Elöljáróihoz, Igazgatóihoz, való engedelmességre kéz be adással magát kötelezze és a neki ki mutatót helyei és gradussal megelégedjék, külömben az Ecclésiai kemény fenyítéket el nem kerüli. II. Bea.vattatván a Deákok 1 "izé a Logicát, a Görög nyelvet és Theologiát szorgaimatosan tanulja ; fegyhetetlen életet éljen, ha különben tselekeszik az oskolából kivettessék. « III. Senki a Deákok közűi a Deák nyelv gyakorlására rendeltetet heljen magyarul beszelleni vagy magok közöt vagy a tanuló gyermekekkel, ne merészeljen, külömben mind annyiszor valamenyiszér azzal megjegyeztetik egy. egy pénzig büntettessék. IV. Az oskolába való könyörgésre rendeltetet órán ki ki buzgón és kegyességgel meg jelenyen ahitatosan énekeljen és buzgó indulattal könyörögjön, a ki elmulatja ok nélkül, mind annyiszor egy egy pénzig büntettessék. V. Senki a Templomba vagy halót késeresi alkalmatossággal ne nevessen és ne fetsegjen, hanem kegyességre intézet maga viseléssel légyen, és az oskolába tisztességesen viszsza menyen, ha ki külömben tselekeszik elsőbben meg intessék, másodszor; hat pénzig meg büntettessék 3: rendéből (gradussa- bol) alab vetessék vagy hasonló terhű büntetéssel büntettessék. VI. Mindennek köntöse a rendes szokás szerint való illendősegü és tisztességes légyen, haja se nem fodorittatott, se nem igen hoszszu, a külömben tse- lekedő a feljebb meg jegyeztetet büntetés alá re- kesztetik. VII. Senki toga nélkül az oskolából ki ne mennyen a Templomba vagy a városba, hanem ha a *) A nagybányai ev. ref. főiskola története 1547—1755. Irta Thurzó Ferencz. Kapható szerzőnél Nagybányán. Ára 4 K. (A rendkívül érdekes iskolai törvényeket lapunk más helyén hozzuk.) 1517-től 1755 ig létezett ez a magyar kulturális szempontból hírneves intézet és sokféle viszontagságon ment keresztül, de leghívebb patronusa, védője, támogatója és igazi atyja, a város, görcsösen ragaszkodott hozzá s még a Rákóczi-forradalom leverése után sem engedte elenyészni, körömszakadtig fenntartotta, megvédelmezte. A mü hozza a rektorok névsorát, életrajzát, de hozza még a tanulókét is. Kiválóan értékes ez a névsor az egyes családokra nézve. Pl. aki elsőnek irta alá a mai számunkban közölt iskolai törvényeket, az Szász János volt. . . Ä rektorok közt találjuk a Lévay, Gönczy, Gé- resy, Szilágyi, Ujfalusi, Nánásy, Enyedi, Szőlősi, Bányai, Almási, Vásárhelyi, Matoltsi, Papolczy., Nagy nevet, a mely családok máig is léteznek városunkban s református hitüket is megtartották. A tanulók között még több ismerős nevet olvashatunk u. m.: Ajtai, Almási, Bagosi, Bányai, Becsi, Berekszászi, Böszörményi, Burján, Csomós, Dési, Diószegi, Enyedi, Fogarasi, Fülei, Gálffi, Geöczi, Gé- resi, Gönczi, Gyalai, Gyöngyösi. Inanczi, Jánky, Jantso, Jenei, Kállai, Károlyi, Katona, Kováts, Ladányi, Lévai, Madai, Magyari, Matoltcsy, Mezei, Miskoltzy, Miszti, Musnai, Nagy, Németi, Ováry, Papolczy, Pécsi, Petki, Rettegi, Sipos, Szabadszállási, Szalontai, Szász, Szegedi, Szendrei, Szentgyörgyi, Szentiváni, Szentkirályi, Székeli, Szilágyi, Szilvásy, Szőke, Szölösy, Técsi, Thordaji, Tótfalusi, Török, Tsernatoni, Újhelyi, Vári, Vásárhelyi, Veres, stb. róvták az iskola lépcsőit s ott szedték magukba a magasabb tudományt a vár- utczai Kollégiumban.
