Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Január 1. — szám. 3VCEOJ‘ÉILE3SrXK: HVLUNTIDIETN' Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Harminczegyedik beköszönés. Uj évet kezdünk az Ég jóvoltából s ilyenkor szokás a lapok részéről mennél szebb programmal előállani és mennél löb- bet ígérgetni. Nem is lap az, a mely független, tárgyilagos szellemet, ingyen naptárt, sok mellékletet és az olvasóknak fényes jövőt nem igér. Mi régi szokásunkhoz hiven, nem követjük e téren, egymást tulversenyző laptársainkat, mert sem a szemfényvesztésnek sem az ígérgetéseknek barátja nem vagyunk Maradunk a régiek. A régi megszokott papíron, alakban, régi betűkkel, régi renddel és a regi szellemmel, melynek helyességét mi sem igazolja jobban, mint hogy XXXI. éves lapunk előfizetőinek száma a csőd okozta rázkódás után megkétszereződött, daczára annak, hogy nemcsak városunkban, de Felsőbányán, Szinérváralján, Nagysomkuton, tehát itt a közvetlen szomszédságban is a legutóbbi évek alatt uj lapok keletkeztek. Nyolczszáz példányban jelenik meg állandóan a Nagybánya és Vidéke, nevezetesebb napokon 1000 példányban s rovatai úgy a czikkiró nagy közönségnek, mint a hirdetőknek mindenkor nyitva állanak. Az elmúlt 1904-ik évben 20-szor adtunk félives vagy egészives mellékletet. Több sürgönyt bocsátottunk közre teljesen ingyen s olvasóinknak 3 füzetes melléklettel kedveskedtünk, a melyek egy kis kötet szépirodalmi ajándékot képeznek. Munkatársaink gárdája marad szintén a régi, mely nem hal meg és nem adja meg magát, de hazafias közmivelődési magasztos kötelességét hiven teljesiti ezután is Harminczegy év történetében sok szerep jutott a Nagybánya és Vidékének; városunknak és környékének müveit közönségét számtalan nevezetes emlék köti ehez a névhez s azérí biztat a remény, hogy a bizalomban és közszeretetben, mely eddig körülvett, ezután is részünk lesz, A Nagybánya és Vidéke előfizetési árai: Egy negyedévre — — — — — 2 K. Félévre — — — — — — — 4 K. Egész évre — — — — — — 8 K. Ügy a szellemi részt illető közlemények, mint az előfizetési dijak Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá küldendők. Nagybánya város költségelőirányzata. A napokban kaptuk kézhez a város költség- vetését az 1905-ik évre, a mely tulajdonképpen de- czember 14-én jelent meg s deczember 29-ig közszemlére volt kitéve a városházán. Ahoz nem szólunk, hogy a városnak előirányzatát, még a múlt nyáron kellett volna elkészíteni és letárgyalni és igy kissé bizony megkésett ez a munka, tudjuk azonban, hogy ennek komoly okai voltak és hogy ez nem vált az előirányzat hátrányára, mert tökéletesebb, helyesebb munka és mert hiterjed a tisztviselők drágasági -pótlékára is. Ám ezek szerint úgy áll már most a dolofe, hogy Nagybányának tulajdonképpen nem lesz megerősített előirányzata januárban s arra a rövid időre indemnitit kellene kérnie a képviselettől, mert belemegy az exlexbe, ugylátszik ma már ez a divat. Maga az előirányzat 716424 K bevétellel és 715'406 K 36 f kiadással van összeállítva, tehát 1017 K 64 f felesleget mutat. Ezzel szemben az 1903. évi pénztári eredmény 62L830 K 71 f bevétel, 608488 K 45 f kiadás, 13342 K 26 f felesleg. A múlt évi előirányzat 699.883 K 48 f bevétel, 699 781 K 71 f kiadás, ^01 K 77 f felesleg Megállapítjuk tehát, hogy az idvV előirányzat a tavalyitól csekély mértékben tér el, mintegy 16.000 koronát tesz ki a kettő között való külömbözet. Térjünk a bevételek részleiezéséré: Az erdő- gazdaság 202 ezer korona bevételt és kiadást mutat, tűzifából 112 500 koronát, műfából 43000 koronát várnak stb. s a közgazdaságnak 53195 K jövedelmet szándékozik átszolgáltatni. Ebben persze benne van az a 30000 korona is, a mi a Laposerdő vételárából jut egy évre a házipénztárnak. A közgazdasági pénztárnak 514 ezer a bevétele s körülbelől annyi, csekély eltéréssel a kiadása. Csak a főbb tételeket említjük fel. Legelődij és pásztorbérekből 3975 K. Épületek haszonbéréből 17000 K. Hídmérlegből 449. Vágóhíd jövedelme 3681 K, Kádfürdő 2286 K. Malmokból 7700 K. Vásárvámból 17000, házipénztári tőkekamá- tok 4657 K. Takarékpénztártól 30000, annuitás ugyanonnan 3900, nyugdíjalap kamatai 2572, regálépapir- ból 26491. 20"/0 idegenadó 2200 K, tandijakból 1600, mértékhitelesitési dijak 1000. .'6°/o"OS szegényadóból 5815. 57,,-os iskolai adó 4846. Kórházi ápolási dijakból 9102 K. Kölcsönökből 30362 K- Építkezési tőkékből és kamatokból 8740 K. Állami borital adóból 18900 K. Húsfogyasztásból 15652 K. Borpótlékból 1929 K Husfogyasztási pótlékból 3857 K. Szeszpótlékból 9400 K. Fogyasztási államsegélyből 30000 K. Vasúti kövezetvám 5517 K. Büntetéspénzekből 1000 K. Körülbelől ezek a főbb jövedelmek, melyeken az előirányzat fölépül. A közgazdasági kiadások részletezése nevezetesebb vonásaiban következő: építkezésekre 34607 K. Vágóhidra 1463 K. Fürdőre 2063 K. A hatósági tisztviselők fizetése 46862 K. A rendőri személyzeté 15500 K. Itt találunk egy uj tételt a csendőrség fizetésére 94®4 F. Egészségügyi személyzet 7154 K. Egyházi személyzet 4550. Nyugdijakra 11168 K. A főgimnáziumra 16000 koronát ad ez évben is a város, egyéb iskolákra 29000 koronát, itt szintén be van illesztve már az iskola államosítása által okozott helyzetváltozás. Ismétlő iskolára 2786 K. Óvodákra 2094 K. Szegélyeknek 3650 K. Jutalmak, segélyek, könyöradományok 4831 K. Nyilvános kórház fenntartására 10288 K. Közs. közdülőutak fenntartására 8740 K, árvák segélyezésére 1080 K, boritaladó jogért 18000 K, husfogyasztási jogért 14000 K, fogyasztási adó személyzetnek 5468 K, tőketartozások kamataira 60000 K, tűzoltóknak 6260 K, tenyész állatok ellátása 6015 K, Tisztviselők drágasági pótlékára 10 '/0 6612 K. Megjegyezzük, hogy ezt folyó számlából kívánja az előirányzat fedezni, a mi nem elfogadható fedezet s ezt a számvevőnek más tétel alapján kell felállítania. Egyébiránt az előirányzat nagy és szép munka, sok gonddal körültekintéssel »an összeállítva. » leg- fellebb azok fognak ellene szólani, a kik a Laposerdő 14 évi vágásából eredeti összeget megtakarítani óhajtanák, ennyi sok kiadás és ily tekintélyes tervek mellett azonban ezt kívánni lehetetlenség, s igy az egy évre eső összeget be kellett illesztenie a számvevőnek. A megkerült nagy pecsét. A mi régen elveszett nagy pecsétünk csakugyan előkerült a föld mélyéből, a miénk lett ismét és ott díszeleg városi múzeumunkban, első helyet foglalva e! a régi városi élet emlékei között. • Az öreg pecsét, az ötvösmüvesség remeke, Szeut- István király tiszteletremélté alakjával és a hires nagy bányászjelenettel, amely a maga egész szerkezetével és kivitelével oly ékesszólóan hirdette Nagybánya város egykori nagyságát, közállapotai magas szinvonalát. A melynek eltűntét pótolhatatlan veszteségnek tekinKip, köp! Kip, köp I És perezre perez Mint kaira kai tolúl. Foly az örök idő, Foly tartkatatlanul, Kip, köpi Szived veri az élet perezeket. Rókán az ár, a lét A gyors idő veled. Kip, köpi Filédie már Düiögve kuli a kant, Feletted az örök Idő továii rokant. Vak a kiállításon. (Milléniumi emlék.) Irta: Zempléni Árpád. Debreczeni Kis András bácsi húsz esztendeje vak már mind a két szemére. Mióta a szemevilágát elveszítette, kétszer se mozdult ki Nagypéterfia-utczai portájáról. Van egy diákiskolákat járt fia, Mihály, az viszi a gazdálkodást, az jár ki a tanyára; felesége meg Juli a szolgáló vezetik otthon a háztartást. András bácsinak nincs egyéb dolga, mint hogy kerekes székében kiül a tornáczra s pipázik. Nem látja ugyan a füstjét, de érzi a szagát, meg csípi a lé a nyelvét. Ez neki elég élvezet. Mikor déltájdan hallja, hogy jönnek a gyerekek az iskolából, bekurjantja valamelyiket s elolvastatja vele magának az újságot. Mikor az újságot is tudja már, a pipa se esik jól, az ebéd sincs még készen, sétákat rendez a tor- náczon. Eltolja magát a kerekes székben a kis kaputól a kamaráig, a mi húsz lépésnyi ut; akkor kikéi a székéből, megfordítja, tapogatózva visszaül belé s megint visszaguritja a kiskapuig. Ez nagyon testedző mulatság. Kár, hogy anyjok haragszik érte, mert a két kerék mind felvágja a tornácz szépen kitapasztott, sárga agyaggal beeresztett földjét, sőt néha még a meszet is lesurolja a falról. — Eredj ki sétálni a Nagy-Erdőre — zörög ilyenkor az anyjok. — Megyek én. csak gyere, vezess! — Érek is én rá arra. — Hát akkor érj rá a tornácztapasztásra. András bácsi idylli csendes vidámságát nagyon felzavarta a milléniom. Alig várta naponként az újságot s uram bocsá’, kenyérdagasztás mellől is előkiabálja az anyjukot, olvassa el neki, mi történt Budapesten? Királyi beszedek, herczegek, nagy urak, idegen nácziók járása-kelése a kiállításon. Hunyadi Mátyás könyvei, a szent királyok kincsei, ezer esztendő csodái ott vannak egy halomban, remekszép palotákban. Messze-idegen országokból hazahozott drágaságok, százezreket érő fegyverek, ékszerek összegyűjtve, a miket Európahirü magyar vitézek és királyok viseltek valaha. Aztán ott vannak a drága kincsnél drágább hazai iparczikkek, gépek, a mik mutatják, hogy Magyarország nemcsak volt, hanem van is, lesz is, ha Isten engedi, uj ezer esztendeig. Ott van az a sok könyv, a mit magyar ember irt, ott van az arczképe annak a szegény jó Csokonainak is, a ki éhen-szom- jan poétázott Debreczennek bánatban, örömben s magyar mert lenni a képzelgő filhellének gyerekseregében. — Hej, anyjuk, csak egy napra jönne meg a szemem világa, hogy azt a sok dicsőséget, sok drágaságot megnézhetném. Aztán örömest halnék meg. — Ne epeszd magad ilyesmiért, édes ' öregem. Majd megtudjuk az újságból, elmondják, a kik látták, — Mégsem olyan az, mintha maga nézi meg az ember. Jó is nektek, a kik láttok. Azon az éjszakán nem tudott aludni az öreg. Mikor hajnal felé hallotta, hogy fia, Mihály felébredt, elkezdett sóhajtozni. — Mi baja, édes apám! — Mi bajom ? nem látok. Nem elég az ? — Látunk mi helyette, édes apám. — Éppen azt akarom mondani fiam. — Mit? — Vigyél fel engem Budapestre. Megnézzük a kiállítást. — Ott se lát abból édes apám többet, mint a mit az újságból itthon olvasunk. — Majd látsz te fiam, és megmondod mindenütt, mi van. Legalább ott jártam én is. — De kinevetik édes apán.at, hogy vak létére elment kiállítást nézni. — Nem bánom en. Bolond ember neveti a más baját. Telik még tán egy tir.ó ára erre is? Addig makacskodott András bácsi, mig fia, felesége belé nem egyeztek az utazásba. Szépen megmosdatták, megbotroválták. Ráadták az uj fekpte magyar ruháját, széles karimáju kerek debreczeni kalapot nyomtak a fejébe, uj kordovány csizmát húztak a láBold-og- -újévet!
