Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-12 / 24. szám
(2) 1904. Junius 12. szempontjából a folyó évben szabad liczeum tartását eszközöltük ki, mely oly fényes eredménynyel végződött, miszerint nem mulaszthatjuk el, hogy Szerencsy József elnök, Kupás Mihály, Jancsovits József elöljárók és Mendihovszky József jegyző érdemeiről meg ne emlékezzünk, kik az előadások rendezése körül fáradhatatlan buzgóságot tanúsítottak, nemkülönben az egyes előadók szives készségéről, melylyel e nemes czél érdekében az ipartestület kérelmének teljesítésére vállalkoztak. A lefolyt cziklus alatt az ipartestületben 19 szabad előadást tartottak. Az előadók névsora igazolja, hogy a szabad liczeum előadásai magas nívón mozogtak s tárgyaikat úgy válogatták össze, hogy a kellemes szórakoztatást a hasznos ismeretek gyűjtésével egyesítsék. Nagy örömmel konstatáljuk, hogy iparos társaink s azok segéd-munkásai is megértették azon nemes czélt, melyet a szabad liczeum szolgál s az előadásokat minden egyes alkalommal tömegesen látogatták. Az iparos ifjak önképző-köre az ipartestületnek nemes törekvéséért jegyzőkönyvileg köszönetét szavazott. Indíttatva érezzük magunkat a tisztelt közgyűlésnek javaslatba hozni, hogy minden egyes előadónak külön-külön jegyzőkönyvi hálás köszönet nyil- vánittassék. Kötelességmulasztás volna részünkről Nagybánya szab kir. r. t. város Tanácsának ipartestületünk iránt tanúsított gondoskodásáról be nem számolnunk, melyet úgy a testület megalakításánál, mint azóta is tapasztalhattunk s melyre ezután is bizton számíthatunk, — s azt meg nem köszönnünk, mert a testület aligha tudott volna feladatának megfelelni akkor, midőn a kezdet nehézségével küzdve anyagi bevétellel nem rendelkezett, ha a városi tanács első segélyképpen 250 koronát ki nem utalványoz részünkre s jövő 1904. évre 1000 korona segélyben nem részesíti testületünket. Jóllehet, hogy ipartestületünk politikával nem foglalkozik, mindazonáltal ki kell jelentenünk, hogy a múlt évi nyomasztó gazdasági parlamenti viszály folytán iparunk teljesen szünetelt s ez gazdasági szempontból érzékeny károsodást okozott kisiparosainknak. Alkalmi beszéd junius 8-án. A községi iskola szerdai ünnepélyén mondta Szokat Margit tanítónő Kedves Gyermekek ! Nagy, szép és magasztos ünnepet ünnepiünk e mai napon, junius 8-án. Szeretett kedves szép hazunknak, a mi üreg, ezeresztendös Magyarországunknak fennállását ünnepeljük ma. Ezer esztendő nagy idő, még egy ország életében is. Mennyi küzdés, szenvedés, csapás, bánat, veszély honolt e hazában ennyi rengeteg idő alatt, mig imádott hazánkat, szép nagy, gazdag, müveit s szabad országgá emelte a honfiak igazi lelkesedése. Kedves Gyermekek! Hogy hazánkat méltóan szerethessük, úgy mint a hogyan minden magyar embernek igazán, őszintén szeretnie is kell, szükséges hazánk múltjával, történetével megismerkednünk. Tehát figyeljetek! Röviden el fogom mondani hazánk ezeréves történetének legfőbb eseményeit. Hazánknak első lakosai nem magyarok voltak. Azokat a lakosokat, kik legrégebben lakták e hazát: »őslakóknak« nevezzük. Ilyen öslakói voltak hazánknak a kelták, illyrek, thrákok, dákok, jazygek, pannonok. E népekről keveset tudunk, mert több mint 1500 éve, hogy itt éltek s mivel ók az írást még nem ismerték, nem jegyezhették fel a velők történt fontos eseményeket. E népek nem éltek sokáig hazánkban, A következő éjjel ismét el kelle mennem a varázs-forráshoz, most utoljára férjemmel, hogy együtt mossuk meg arczunkat s együtt merítsük meg korsójainkat a varázs-vizben. Nesztelenül léptem a tisztásra, mezítláb valék s a puha fü jólesett fáradt lábaimnak. A szép ifjú az óhaj sziklájára vala borulva s fehér holdsugár omlott reája. A mohán szétterült, hullámos aranyhajáról fekete lepke röppent fel, megreszkettetve a finom hajszálakat. Félig lecsukott nehéz pillái alatt a szemek sötétek és nyugodtak valának, mint a kristály-vizben tükröződő fekete felleg. (A földön heverő visszaemlékezés fátyolén vérszin folt vala!) Az ifjú szép volt s engem vonzott ! hozzá mentem s az óhaj sziklájához simulva leültem lábainál, de ő nem vett észre, felsóhajtottam, de ő nem mozdult, megsemmisülve úgy néztem őt, mint pogánynő összetört istenét. Madár-kurjantás szállt fel a varázs-forrás felett, s én szent borzadálylyal érintém meg a szép ifjú hófehér s hideg kezét; de nem csókolám meg azt, mert markában hosszú, vékony tőr volt szorítva s a tőr véres vala. Aztán felállottam • s a forráshoz vánszorogtam. Férjem arcza megfürdött a forrás vizében, az enyém meg forró könnyeimben; az ő ábrázata felszikkadt a nyári lég lehelletétől; az enyém meg felszáradt arczom hevétől. S ő haza vivé korsóját varázs-vizzel telve, az enyém meg ott maradt, mert könyekkel telt volt meg az s ah, a könyek végtelen nehezek! NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE mert csakhamar a hatalmas rómaiak, majd a hunok hires Attila fejedelmükkel, később a germánok, avarok, szlávok, frankok és németek telepedtek itten le. Ez idő alatt a magyar nép őshazájából Sziléziából kiköltözve Lebediában pihent meg. Nem sokára innen Etelközbe költözött az ős magyar nép, hol Árpádot legelső fejedelmévé megválasztotta. Árpád fejedelem vezérlete alatt jött be az ős magyar nép a vereczkei szoroson ez országba s Munkács alatt megpihenve, csakhamar teljesen elfoglalta az egész Magyar- országot. A magyar nép ekkor már elég müveit volt. Legszívesebben a harczczal foglalkozott. A földművelést, a baromfitenyésztést s más mesterséget, pl. szövést, fonást, bőr-, kocsi- és fegyverkészitést a rabszolgáival végeztette. Tudtak irni is, de nem papírra, mert akkor még nem volt papír s nem ilyen betűkkel mint mi, hanem fadarabokra különböző jeleket véstek s ez volt az ő rovás írásuk. Az ős magyarok nagyon szépen, díszesen öltözködtek ; aranynyal, ezüsttel, drágakövei ékítették magokat, lovaikat s fegyvereiket. Hiúk voltak s dicseke- dök, de büszkék és önérzetesek is. A szabadságért, függetlenségért s a hazáért készek voltak mindenüket, életüket is feláldozni. — Az ősmagyarok vallása nem olyan volt, mint a mienk, ők tisztelték a tüzet, vizet, földet, levegőt s ezeknek tiszteletére oltáraikon többnyire fehér lovat áldoztak. Szt. Istvánnak, a magyarok első királyának II. Szilveszter pápa arany koronát küldött az 1000-ik évben ajándékba. Ezzel a koronával ö megkoronáztatta magát s mint a magyarok első királya szervezte az államot; templomot, iskolát építtetett, művelte az országot s a magyar népet az ős magyar vallásról a keresztény hitre téritette. Szt. László király Magyarországhoz Horvátországot csatolta ; oly jó királya volt ö a magyarnak, hogy midőn meghalt, halálát 3 évig gyászolta a magyar nemzet. Kálmán Királyt «Könyves Kálmánnak« nevezték, mert nagy tudós volt; sok okos és jó törvényt hozott. Abban az időben ritkaság számba ment, ha valaki, (még a király is,) olvasni vagy irni tudott. S mig a magyar nemzet ily jó s okos királyok alatt folyton gyarapodott s erösbödött, rettentő veszedelem, teljesen tönkretette a hazát. A mongolok vagy tatárok, ez a vad nép berontott az országba s két év alatt temetővé pusztította e hazát. De a jó király IV. Béla felépítette a lerombolt városokat s várakat, többek között a mai budai várat is s németeket, kunokat telepitett a néptelenné vált vidékre, úgy hogy őt tekintik a mai Magyarország második megalapítójának. Emlékezzünk meg IV. László királyról is, ki jelenlegi királyunknak egyik ősét, Habsburgi Rudolfot, a cseh királylyal Ottokárral szemben hősiesen megvédelmezte ; a magyar fegyver ekkor mentette meg a végveszedelemböl a nagy német birodalomnak s a Habsburg családnak hatalmát. Az Árpád-ház kihalta után az Anjou-család lépett a magyar trónra. E családból nevezetes királyaink voltak : Róbert Károly és fa Nagy Lajos, kiknek uralkodása alatt hazánkat sok dicsőség érte. Alig erősödött meg hazánk, gazdaságban s műveltségben egyaránt, ez országnak hatalmas ellensége: a török kezdte határainkat pusztítani. Szerencsére a Gondviselés épen ekkor ajándékozta meg a legnagyobb férfiak egyikével a nemzetet. E férfiú Hunyadi János hős és hadvezér, aki gyakran saját költségén védelmezte hazáját és a keresztyénséget a török ellen. O építette Vajdahunyadon azt a gyönyörű várkastélyt, mely örök időkig fogja hirdetni az ö dicsőségét. A vajdahunyadi vár egyik fötornyának mintájára hozták rendbe a mi nagybányai Szt. István tornyunkat is. Hunyadi János kormányzó fia : az igazságos, nagy, hatalmas, bölcs Mátyás király volt. Megalázta a cseh és lengyel királyt s bevette Bécset s meghódította a büszke Ausztriát. O volt akkor Európának a leghatalmasabb fejedelme. Szerette a pompát, művészetet, tudományt. Palotái ragyogtak a márványtól; a termek festményekkel, az udvarok kerek márvány- szobrokkal ékeskedtek. Oly hires könyvtára volt, hogy idegen országból jöttek a tudósok ő hozzá. Pozsonyban egyetemet Budán főiskolát, templomot, uj királyi várlakot építtetett. A hálás utókor, pár éve díszes szobrot emelt halhatatlan emlékének Kolozsváron, abban a városban, ahol a nagy, igazsígos király született. Utánna szomorú idők következtek a szegény magyar nemzetre; gyenge uralkodók ültek a magyar trónon. II. Lajos alatt, a török legnagyobb szultánja : II. Szolimán Mohácsnál tönkretette az egész magyar sereget s behatolva a király nélkül maradt ország szivébe, elfoglalta Budavárát. Sokáig tartott a török átok. e hazán s nem elég, hogy e vad ellenség tönkretett minden bokrot, minden fűszálat e hazában, ugyanekkor ősi magyar szabadságunkat s alkotmányunkat a bécsi kormány is kezdte megtámadni. A hősies harcz- ban résztvettek : Bocskay István, Bethlen Gábor, 1-sö Rákóczy György, Thököli Imre, II. Rákóczy Ferencz szabadsághősök. Mig végre sikerült úgy az alkotmányt, mint a vallás-szabadságot helyreállítani. Mára Terézia Il-ik nő-királyunk alatt, az ország nagyságában, műveltségében egyaránt gyarapodott; s bár akkor a társalgási nyelv latin s német volt, az ő uralkodása alatt kezdték mégis csak igazán művelni a magyar nyelvet s irodalmat. Belátták vezető férfiaink, hogy csak nyelvében élhet a nemzet s M. orsz. nem volt, hanem csak akkor lesz, ha úgy gazdasági, mint irodalmi s nemzeti szempontból nagyot b gondot fog fordítani magára. Kiváló férfiak, különösen a lánglelkü Széchenyi István gróf s a népszerű Kossuth Lajos hires szónoklatain s a nagy költő : Petőfi Sándor harczi dalain, fegyvert fogott a magyar nemzet a szabadság, egyenlőség, testvériség védelmére. A gyűlölt osztrákok óriási hadserege nem bírt a fellelkesült magyarsággal s ezért az erőszakos oroszt hívta segítségül s a magyarság isteni erővel párosult szabadságharczának, komor gyász s bánat lett a vége. — A legkitűnőbb s legelőkelőbb hazafiakat főbelőtték, vagy felakasztották a kegyetlen osztrákok, azért mert a hazájukat, ami hazánkat védelmezték. A nemzet némán tűrt s a kitűnő költőnek: Arany Jánosnak és a nagy regényírónak : Jókai Mórnak müveiben igyekezett vigasztalást találni. — Végre sok tűrés, szenvedés és küzdelem után, Deák Fercncz »a haza bölcse« s megboldogult Erzsébet szerető királynénk közbejárására királyunk I F. J. megsokallva a magyar nép szenvedéseit kibékülve a nemzettel 1867. junius hó 8-án, nagy ünnepséggel megkoronáztatta magát s visszaadta a népnek alkotmányát s szabadságát. Azóta, 37 év óta, oly elöhaladást tett nemzetünk, mint aminőt más nemzet századok alatt tesz. — 189G-ban a milleniumi kiállítás alkalmával mutattuk meg a ! nagy világ előtt, mily magas műveltséget értünk I el, mily sokat haladtunk ily kevés, ily rövid idő alatt. — Felséges királyunk jó szivének köszönhetjük, hogy széles e hazában virágzik az ipar, kereskedelem, tudomány. művészet. De nem csak ez, mert virágzik a nemzeti jólét, szabadság s függetlenség is. — Tehát ime ezeréves szenvedés s küzdelem után végre elértük, hogy e sokat kinzott, megpróbált, üldözött nemzet, egyetértve királyával, minden erejével a haza javán s boldogságán fáradozik. Kérjük tehát a mindenhatót, hogy jóságos s alkotmányos királyunkat I. F. J.-et még igen sokáig éltesse, e szabad haza fölvirágzására s boldogitására. — Imádkozzunk a jó Istenhez, hogy e vérrel áztatott hon, az első küzdelmes 1000 év után, a világ végzetéig fenszóval hirdethesse a dicső magyar nép, a szabad magyar nemzet örök emlékű diadalait. Ti pedig K. Gy. e mai napon, amidőn 1000 éves országunk nagy múltjáról megemlékezve, egyszerű szívvel ünnepeltek, véssétek elmétekbe s szivetekbe köv. tanításomat : Maradjatok mindig hü honleányai e hazának. »A hazáé legyen minden lélekzetek s szivetek utolsóig érette dobogjon«. Mindenkor büszkén emlegessétek nemzetünk halhatatlan alakjainak dicső neveit. Szeressétek úgy a hazát, mint ahogyan ők szerették; legyünk készen érette bármikor, a legnagyobb áldozatot is meghozni. Adjatok hálát a jó istennek, hogy e szép honnak, M.-orsz.-nak gyermekei lahetünk. De ne csak szóval, hanem cselekedettel is mutassátok meg, hogy igazán magyarok vagytok. Fejlesszétek hazánk szép nyelvét, a zengzetes, dallamos magyar nyelvet. Isttnünket, a jó Istent, ki annyi bal- szerencse közt megvédelmezett minket, — magyar szóval kérjétek, magyar nyelven imádkozzatok ö hozzá. Az utczán s bárhol, bárkivel találkoztok, magyarul s magyarosan köszöntsétek embertársaitokat és semmi esetre se utánozzátok, a különféle idegennyelvü, rósz hangzású köszönés módokat. Ha jó kedvetek van, magyar dalokat énekeljetek, mert az igazi magyar dalnál szebb szivhez szólóbb nincs a föld kerekségén. Pártoljátok legjobban azt, amit a magyar ember keze készít. — Inkább elégedjetek meg az egyszerű, magyar készitménynyei, mint a czifra tetszetős idegen s nem magyar ember munkájával. Ünnepségeken, nemzeti ünnepeken, magyar ruhát öltsetek magatokra, ha ezt nem tehetnétek, elegendő a nemzeti-szinü szallag is a kebleteken. Tisztelettel viseltessetek a magyarnak e hármas (piros-fehér-zöld) szent színe iránt és soha senkinek se engedjétek s tűrjétek meg, hogy mindarról, ami magyar, csak egyszer is tiszteletlenséggel tegyen említést. Különösen ti nagybányai gyermekek, maradjatok hívek őseink példájához s elmondott szavaimhoz, mert ebben a városban, minden oly cselekedésre, ami magyar, — igen nagy szükség van! Mert e város a magyarság végvára, melyen túl megszűnik a magyar magyar lenni. Szeressük, ébren álmsu ezt a hazát s ha mindenkoron, minden időben szem előtt tartandjátok ezen jelszót: »a haza minden előtt« akkor megáld bene- teket a magyarok hatalmas Istene ! ! ! HETI KRÓNIKA. Ez a szó »gimnázium« görögül tulajdonképpen annyit jelent, mint tornázó intézet. Eredetileg erre fektették a súlyt, a mi korunkban azonban annyira a tudományok nyomultak előtérbe, hogy a »gimna- zein« a 0 fokra szállott alá. Pl. az én időmben, a ki éppen semmit se tudott, arra reá bízták a tornát, kvaliíikacziót ki kívánt volna tőle, hisz a torna semmi, az csak olyan ráadás. Ma, a haladó korszellemnek legyen betudva, e téren sokat javultunk, szakavatott tornatanárok vették át az ifjúság testi nevelését, kik a tornászaira és játékokra kiváló súlyt fektetnek. A vasárnapi tornaverseny igazi lelki örömére szolgált az egész város közönségének, »ép testben, ép lélek« ez a XX-ik század jelszava. Csak azt sze- retnők még, ha a vívásra, úszásra, lövésre épp oly súlyt fektetne a főgimnázium, mint a szabad- és szertornászásra, mert ezek is kitűnő testedző mulat24. szám. HSólsia, 3P. lE^á,! táncztanár j-ulivis 1-én érlsezilc.
