Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-15 / 20. szám
(2) 1904. Május 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Olvassa, mulat a mókaságokon s egyszeri olvasás után szóról-szóra tudja elmondani. Azt mondja a praelatus, hogy az 5 kötet éppen kapóra jött, mert a Tóth Béla-féle Anekdota kincsnek már a végére értek. Sokféleképpen öröm ez mi nekünk. Tudni a/t, hogy a trónörökös magyarul tanul és hogy egyik barátunknak könyvét forgatja kezeiben, azt a melynek több kötetét Nagybányán Nánásy Istvánnál nyomták, azt a könyvet, a melyben oly sok nagybányai apróság felett mulathat őfensége, mindez valóban kellemesen érintheti Nagybányát. Hátha még ide jönne a fenséges királyi herczeg hü magyarjai közé s hallaná itt a zengzetes szót a nép ajakéról. O a magyar földön a magyar szó mégis csak édesebben hangzik! Révész János. A magyar Miatyánk Jeruzsálemben. Jeruzsálem nagy kiterjedésű, helyenként 795 méter magas fensikon fekszik, mely több helyen nyergek és horpadások által van megszakítva. Ezzel szemben van az »Olajfák hegye« közben a Kidron és Jozafát völgye, de mind kettő viz szegény. Az Olajfák hegye nem oly terjedelmű mint Zion hegye, melyen Jeruzsálem Dávid városa épült, azonban magasabb, mert 818 mtr magas, úgy hogy több helyről le látni a Holttengerig és a Jordán vizéig. Az Olajfák hegye be van építve mindenféle templomokkal, kápolnákkal, kertekkel, sőt még török mecsetek is vannak. Az olajfák hegyére kocsiút vezet, melyet abból az alkalomból építettek, midőn Il-ik Vilmos császár járt a szent földön. Azon felül minden oldalról gyalog ösvények vezetnek. Az aljában van a többi között, az Absolon kápolnája. Zachariás sírja a közepe táján a Gethsemáne kert a hires, nagy olajfával, azt a helyet is mutatják, hol a tanítványok aludtak. — Feljebb van a Jézus menybemenetelének kápolnája, ennek közepén egy márvány lap beillesztve, rajta Jézus jobb lábának nyomával, még feljebb van az a hely, hol Jézus tanítványait az Ur imádságára tanította. Ennek helyén áll ez időszerint az úgynevezett Miatyánk templom, amely jelenleg a karmelita apá- czák birtokában van. A templom körül kerített az udvar felül van a négyszögü fedett folyosó. — Ezen folyosó falán a Miatyánk 36 nyelven olvasható 10 különböző Írásmóddal. Hogy a többi nyelvű Miatyánkban van e hiba, azt nem tudom, de azt tudom, hogy midőn a magyar miatyánkot elolvastam, annak végén oly sértő helyes írási hibát találtam, hogy áhítatomat, melylyel e szent helyen a teremtőhöz, ki eddig megőrzött, fordulni óhajtottam, teljesen profanizálta. íme a botránykoztató sajtó hiba: >ésgy. minket ne vig. kibe., de. szab. sértet tadits meg a gonosztol.« Nagyon kívánatos volna, hogy ezen hiba, mely sérti a kegyeletet, sérti nyelvünket, valami utón helyes- bittessék. Legelső sorban fel kellene hívni magyar főpapjaink figyelmét, ők volnának hivatva ez ügyben tenni, az ö hatalmuk tudom, hogy odáig is elér. Baltái János. A csengettyű mérgesen csengetve végig száguldott a levegőn, a lepkék körül röpködték a szemünk láttára növesztett virágot. Szóval Ben-Ali csoda ember, ki természet fölötti erőkkel dolgozik. * Elbolondit minket varázs barlangjával, valamint azzal is, hogy a rossz nyelvek szerint a nagy mü- zülmán maszkja alatt csinos nőcske rejtőzik. A nagybányaiak érdeklődéssel nézték az előadásokat, de különbözőleg ítélték meg. Némelyek elégedetlenkedtek, mások dicsérték. Egyben bizonyos vagyok, hogy a jelenvoltak közzül senki sem tudná utána csinálni. Ben-Ali azonban nem sokára le lesz főzve összes gépeivel. Kapnikon ugyanis van egy fiatal ember: Naszódy Sándor volt aninai ács és gépész, 24 éves fiatal ember, a ki a repülő gépet állítja össze s már közel van találmányának befejezéséhez. Szent Péter Pál napkor lesz a felszállás nagy ünnepélyességek között. Volt alkalmam a gépet látni, négy lábon áll s 2 nagy szárnya van oldalt, melyeket a gépen ülő egyén lába hoz mozgásba. Fent a gép tetején egy vízszintes síkban mozgó propeller-kerék fúrja magát a levegőbe. A fiatal ember szentül hiszi, hogy ő repülni fog és mi is, csak az irányban van köztünk különbség. Szerinte felfelé, szerintünk lefelé. Saját külön tudósítónkat már kiküldöttük a sensatiós actushoz Tessék, én is belejövök az idegen szavak használatába, holott kötelességünk tisztán és hamisítatlanul kezelni a magyar nyelvet, mert bizony rontják azt úgy is elegen. Minap egy szolnok-dobokai községben volt alkalmam olvasni e féle nevet: Frátai. Úgy hallom, hogy a belügyminisztérium fráterből engedélyezte ilyen magyarrá, latin szóból, német alapokon, magyarosított uj magyar szó ez, melynek létjogot talán még a belügyminiszter sem adhat. Hivatalos alakban még ez a felírás is él valahol a hazában, nem is oly messze az ország szivétől. Ezen ut rongálásának eleje vétele szempontjából a kocsik 5 forint büntetés terhe alatt dörzsfékkel látandók el. a főkapitányság által. Ne rontsuk a dallamos, kedves magyar nyelvet, különösen hivatalos irálylyal ne, mert idézvényt kézbesíteni s ugyanakkor a nyelvet orrba-sitani nem illik, hanem örvendvén rajta, hogy a fagyos szentek elmúltak s hosszú orral távoztak vidékünkről, látogassuk gyakran az Uránia akadálytalan disz előadásait s gyönyörködjünk ott, ha lehet, a hamisítatlan szép magyar nyelvben, mert ha már talán itt se hallunk ékes magyar szót, akkor igazán kétségbe esik a nemzet sorsa felett a krónikás. HETI KRÓNIKA. Ben-Ali-Bej bolonditott minket a héten az ő szemfényvesztő mutatványaival. Püfölte az asztalt s poharak, tálczák, fekete kávé, tea, tej, czukor sétáltak elő egy szempillantás alatt. Különfélék. Baumgarten Sándor min, építész a főgymnasium építése és kibővítése ügyében a napokban városunkba érkezik. De la Salle emléknapja. A római katholikus egyház ma (május 15-én) ünnepli a világ legnagyobb egyházi társulatának az iskolatestvérek megalapítójának de la Salle szent Jánosnak emlékét. Ahol ez a társulat el van terjedve, ott e mai napon nagyszabású ünnepségeket tartanak. Magyarországon is vannak már iskolatestvérek Budapesten, Nyitrában, Bécsben stb Az első részletes magyar nyelven irt életrajz de la Salleról most jelent meg a »Tanítók Védőszentje.« Irta : dr. Csókás Vidor. A műről ismertetést és belőle egy nagyobb részletet jövő számunkban hozzuk. Timina János. E név két vagy három évtizeddel ezelőtt ismerős volt Nagybányán, itt járt iskolába, sokan vannak, kik még emlékeznek a kitűnő tanulóra. Borpatakra, midőn az állás szerveztetett, szintén pályázó volt, abban az időben Turczon volt Nyolcz éjszaka múlt el azóta. Ismét és ismét elmondtam magamnak Szophoklesz ama szavait: »Ha nem menekedhetsz a fájdalomtól, mért szomorkodol ?« Kinyitottam az ablakot s kinéztem rajta. Mély csend honolt a falucska felett, a szétszórt házikók szalma fedelei szinte emelkedtek a hold sugaraiban. Sehol egy élő lény. Az utczát elborító zöld fűben har- matcseppek szikráztak. A túlsó oldalon, a házacskák hosszában egy mély medrü patak csörgedezett álmosan. A patakon keresztül, a házak irányában, a hatalmas lombozatu tölgyfák átkúszó gyökerei szolgáltak átjáróul, melyek egyenesen a vadrózsa sövény széleihez vezettek. Én a gyökér átjárókat néztem. Mennyi sötét arczu, fekete szemű szilaj leány szökdelt át azokon naponta! . . . Milyen boldogok azok — gondolám — és milyen fiatalok ! Az én arczom is barna, az én szemem is fekete, mint az övék, én is szilaj voltam, a vadságig szilaj, mint ők, én is boldog voltam, én is fiatal voltam, mint ők, csak pár hét előtt, de most fáradt vagyok és elaggott, lábaim alig visznek, lépteim nehezek mint a föld. Az ablakom közelében levő fatörzsre minden este egy kuvik ül és nekem énekel. Eddig is estéről-estére ott ült és énekelt, de én nem láttam, nem hallottam, mert nem törődtem vele. most azonban minden este látom, hallom, énekét megértem, mert nekem szól, miközben rám néz fényes szemeivel, mintha kérdezné, mi történt velem, a szilaj leánynyal, hogy úgy lecsendesedtem f Hozzáfogtam dalolni: Az est alig hajlik éjre Ablakomon kuvik néz be, Kérdi tólem kuvikolja : »Mért vagy oly vén s megvonulva ?< »Hallgass madár, mert megmondom: — A kuviknak válaszolom — Egyszer egy bus férfit láttam, Ránéztem és sóhajtottam, Mellé ültem s keseregtem, Lásd, ez vénitett meg engem! . . . Elhallgattam. Újra és újra eszembe jutott ,,ö“ Hogyis volt ? Ott valék ama völgyben, hol ritkán járt emberi lény kívülem. A hold magasan állott a csillagos bolt ivén, fehér és tiszta volt. mint egy Hesztya. Az ár nyak szinte elrejtőztek. Most egy férfi jött felém, arca sápadt volt és száraz, tekintete a földre sülyesztve sötét nyugalom egész valóján. A természet csodaszép helye volt e völgy, mely nyomorultabb embert is meghatotta volna, de ö oly tönkre téve nézett a földre, mintha nem látna semmit, semmit. Több fehér északán láttam öt ama tisztáson s mindannyiszor oly nyugodt vala, mint egy fáradt ember, ki aludni megy. Egy ízben megszólitám őt: — Ember ne menj arra, mert oda lenn van a viperák fészke s elrejtik napodat örökre, ha háborgatod őket. Nem válaszolt semmit, csak rám tekintett s egy pillanatra mosoly vonult át arczán, de oly rövid volt az és oly sima, hogy talán nem is mosolygott, csak én csalódtam. jr\. következő éjjen, amaz időtájban ismét a tisztáson valék, őt vártam. 20. szám, tanító. A tanító képezdét Déván 1886-ban kitünően végezte. Mint kitűnő tenor énekest szép csengő, üde hangjáért és finom modoráért igen kedvelték kartársai. Mint tanító mintaképe volt a becsületességnek, tisztességnek és józanságnak. Nehány éve lehet annak, hogy tanfelügyelőségi tollnok lett, előbb Bereg vármegyét, azután Turócz- és végre Bars megyét szolgálta ritka, szorgalmával és kiváló tehetségével és áldott jóságával. Felesége az élet fáradalmait az utóbbi években nem osztotta meg vele, e fölötti bánata, az óriási munkássága igen megviselték és nem csak gége, hanem az egész szervezet rohamos sorvadása lépett fel. Eljött Nagybányára, mert itt akart pihenni. Most halálakor még a minisztérium szeptemberig szabadságot adott, ha addig nem lesz jobban, nyugdíjazza. De ember tervez, Isten végez. Elköltözött a drága halott oda le, a hol már nem fáj semmi, a hol már nincs szüksége szabadságra, nincs szüksége nyugdíjra. Legyen áldott a hant, mely e talpig becsületes ember földi porait takarja. Kinevezés. Roszner Vilmos okleveles bányagyakornokot, a pénzügyminiszter, az állami szolgálatban való véglegesítése mellett, bányatisztjelölté nevezte ki. Az Uránia színház ma 14-én visszatért városunkba, hogy a múltkori kis balesetét, mely a közönségre is egy kissé zavarólag hatott s mely az Urániának is roppant anyagi károkat okozott, helyre üsse. 14, 15 és 16-án fognak előadást tartani. Ez alkalommal már uj gépezetét, felszereléseit és uj mechanikusát is magával hozza a társulat Nagybányára, úgy, hogy közönségünk minden akadály közbejötté nélkül és sokkal élvezetesebb világításban és előadásban fogja látni az Uránia színház kedves, ismerős intézményét. Felhívjuk arra különösen közönségünk figyelmét, hogy ez alkalommal már minden fennakadás ki lesz zárva. Műsor a múltkori sorrendben marad. Jegyeket pedig Hoffmann Árpád divatáru üzletében lehet előjegyezni. Az előadások a városi díszteremben lesznek. Az érdeklődés úgy a városban, mint a vidéken rendkívül nagy. Sorrendi: Szombaton Berlini élet. Vasárnap Egyptom. Hétfőn Guarnero. Hétfőn d u. 4 órakor külön ifjúsági előadás. Nagysomkuton a napokban halt el Sebe Pál kir. járásbiró, megyebizottsági tag, élte 59-ik évében. Általános részvét mellett temették el 6-án. Béke poraira ! Meghívó. A Szatmár vármegyei ált. tanító egyesület f. évi junius hó 1. napján, szerdán d. e. 10 órakor Szatmáron rendes közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjait s a tanügy barátokat tisztelettel meghívjuk. Tárgyak : 1., Elnöki megnyitó és jegyző- könyvi hitelesítő bizottság választása. 2. Károlyi Sándor egyesületi első jegyző jelentése az elmúlt két év eseményeiről. 3, »Népnevelés és társadalom« czim alatt felolvasás Vigh Gábor apai igazgató-tanitótól. 4., »A népoktatás revíziója« előadó Fábián István szinérváraljai ref. tanító. 5-, »Nevelési egyesületek szervezése« előadó Székely Árpád nagybányai községi tanító. 6., A bíráló bizottság jelentése a beérkezett 4 pályamunka tárgyában. 7., A tanügyi értesítő tárgyában intézkedés, szerk. bizottság választása. 8., Könyvtárnoki jelentés, pénztárnoki számadások. 9., A nagykárolyi kör megalakítása. 10., Kisebb ügyek, indítványok. Általános tisztujitás, Szatmár, 1904. május 9-én a választmány határozatából: Fábián István II. jegyző. Kótai Lajos egyesületi elnök. A nagybányai m. kir. állami főgymnasium szem előtt tartva azon rendkívüli előnyöket, a melyeket a testedző tornázás s a nemes verseny nyújt, ez évben is tornaversenyt rendez, a mely a város közönségének, a szülők s a hazai tanügy barátainak osztatlan érdeklődését már annyiszor felkeltette. Ez évben is tanúi leszünk azon eredménynek, a melyet Más irányból jött s nem vettem észre csak midőn egész közel vala hozzám. Rám tekintett s mintha arcza egy pillanatra felderült volna, vagy talán a hold átható sugara világította meg ábrázatát? Nem tudom! Kitárta felém karjait, de ismét lecsüggeszté azokat, miközben arcza egészen elborult. Aztán a közelében levő ledült fára ült, vagy jobban mondva roskadt s oly szomorú vala, hogy azt hittem a földbe sülyed. Lábaihoz helyezkedtem a földre, jobb keze közel * vala arczomhoz, de nem mertem megérinteni, mert féltem, hogy meghalok. Lehunyva szemeimet elkezd,- tem öt vigasztalni beszélve szerelemről boldogságról. Egyszerre csa felsóhajtott mélyen, nehezen aztán elcsukló rövid kaczaj tört ki melléből. Meglepetten néztem reá; hangja elnémult. . . . Tágra nyílt szemeiben a holdfény reszketett s a csodálatos bűvös szemek pupilája rendkívül nagy vala s hullámzott, reszketett a zavaros íriszben, melynek szine hasonló volt a füsthöz. Most láttam, hogy ez az ember őrült. E felfedezés úgy hatott reám, mint egy fejemre mért nehéz ütés, pár pillanatra elvesztőm eszméletemet, midőn ismét magamhoz tértem, tekintete az égre vala emelve mint egy imádkozó asszonyé s össze vonta ajkait, mint egy sírni akaró gyermek, miközben megtört hangon kiáltá: — O, Istenem ! . . . Istenem! Aztán felállott és szó nélkül távozott. Mozdulatlanul néztem, hogy halad a vadon sötétjébe, mint egy magas, fehér oszlop, hogy siklik tova a gazdag pázsiton, nyugodt, sima léptekkel, mintha csak a légben úszna. Eltűnt, hogy többé ne lássam
