Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-29 / 22. szám

■' r'" > .. • \j * i. (2) 1904. Május 29. _________________________________NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 22 . szám, megye, színészek, Láng L., város, egyesek so­kat tettek ugyan, de legtöbbet tett mégis ő, a ki nélkül a szobor sohasem létesült volna, a ki majdnem 2 éven át minden idejét arra szánta, hogy ez a szobor csakugyan létesüljön. A boldogult megtartotta késő vénségeig is­meretségét hazánk nagy, nevezetes embereivel, levelezésben, összeköttetésben állt velük. Igen sok értékes kézirat és reliquia lehet az ö irat­tárában s valóban nemes cselekedet volna, ha családja ezeket a múzeumnak ajándékozná. Ha Tótfalusi Kiss Miklósért, Reményiért, Jászaiért, Telekiért, Kossuthért, Deákért kellett lelkesedni, ha emlekbeszédre, ha vezető czikkre, köszöntőre volt szükség, Zsiga bátyánk készén állott s nem vonta ki magát semmiből. Józan élete példás volt, ebben rejlett az ő hosszú életének titka. Egy fia maradt: Dr. T. Pap Elemér ügyvéd s fiának egy fia es leánya, továbbá regebben elhalt leányának Thierry Vilmosne Pap Jolánnak egy kis leanya, lehat összesen három unokája. Rokonságban állott a Bartók-, Baróti-családok- kai. Nóvere, Bartók Lajosnak, a nagy költőnek edes anyja volt. 27-en d. e. 11 órakor ment végbe teme­tése, hol leginkább az értelmiség volt képvi­selve. Ravatalara koszorút helyeztek: A bírói kar, a muzeum, a műkedvelő társulat, a család. A temeiesi szertartást Szőke Beia h. plébános végezte fenyes segédlettel. A sírnál Szőke Béla rövid, megható beszéd­del búcsúztatta el a boldogultat! A család gyászlapjának szövege ez: Alautirott úgy magam, mint gyermekeim, vala­mint az összes rokonság nevében is, mély fájdalommal tudatom, hogy felejthetetlen jo apám törökfalvi Pap Zsigmond nyug. kir. jáiásbiró, ki hosszúra nyúló életét a közjónak és a közéletnek szentelte, munkás életé­nek 81-ik évében, folyó hó 25-én d. u, fél 3 órakor, a haldoklók szentségének ájtatos fölvétele után jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemeit folyó hó 27-én dél­előtt 11 órakor helyezzük rom. kath. szertartás szerint a családi sírhelyen örök nyugalomra. Lelkiüdveért pedig az engesztelő szentmiseáldozat ugyanaznap dél­előtt 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke lengjen porai felett! Nagybányán, 1904. május hó 25. Dr. Törökfalvi Pap Elemér. Törökfalvi Pap Zsigmond városunk leg­nevezetesebb alakjai közzé tartozott, egyike volt a régi nagyoknak, akiknek kidölése űrt hagy maga után s hamarjában nem pótolható, évtizedek kellenek, mig más nő a helyébe. . Nyugodjék békében! toznak át a szinek, képviselve az érzékiség minden válfaját. A nap első mosolyára azonban nemcsak az életre hivott növényzet mutatja a zsendülő élet je­leit, hanem megszólal az erdő is, mintegy hangos, népes család. Amott a sürü lombozatban hívogatja párját a szerelmes fülemile, ismerős nótájával keres magának társat a madárvilág nagy gourmandja a rigó, vágyó szive bánatával zokogva búg a vadga­lamb s e hangvegyület közepette egy viharfelhő komorságával hat reám az élet és halál felett ren­delkező szárnyas Phytiának, a kakuknak lemondó, búskomor válasza. Nem messze tőlem egy sugár növésű tölgy alatt népes czirpelő család ütött magának vig tanyát s szünet nélkül való perregésük a gondtalan gyer­mek pajzán fütyörészésével téveszt meg s játszi szellő gyanánt suhan át rózsás kedélyhangulatom hullámverésén. Amodébb egy erejében megfogyott, derekában megrokkant öreg cserfa áll; ő az egyetlen, a ki a múlandóságra emlékeztet a köröttem pezsdülő élet ezer megnyilatkozása közben; megsemmisülése sivár tudatában csüggedten hajtja le száraz ágait, fonnyadt leveleit s mohos koronája korhadt odvábán szor­galmasan kopácsolja ki egyhangú ütemét az erdő virgoncz ácslegénye a harkály. S a természet e mozgalmas családjában bájos kontraszt gyanánt, ime a haldokló mellett a szom­szédos tölgy terjedelmes lombsátora alatt barna ifjú kezében tartja kezét egy aranvfürtü leányka s a két szerelmes ajkán elcsattan az első szerelmi csók, mely a béklyóiból felszabadult, életerős, anyatermé­szet felzengő hirtadó riadója. HETI KRÓNIKA. A sátoros ünnepek ^lezajlottak. Pünköst bere­kesztette a sorozatot buja zöld lombbal és csattanó piros rózsával. Valóban ez a pünköst szerényen hú­zódik meg társai között, karácsony és husvét any- nyi szépséggel, ős-szokással kedveskedik, hogy en­nek úgyszólván nem marad semmi, nem elég, hogy az iskolák csak 2 napi szünidőt adnak (és nem 10-et, mint karácsonykor, vagy husvétkor), hanem elma­radnak az ünnepi szokások is — Pünköstkor se Jézuska-fa, se piros tojás, se öntözés nincsen. Egy maradt a régi világból, hogy ilyenkor a zöldbe rándul ki minden mozogni képes halandó, az alföldön ezt ma is tartják, nálunk azonban kirán­dulások alkalmával nem teszünk különbséget a na­pok között, s igy a pünköst legfellebb annyiban különbözik a többi napoktól, hogy ilyenkor is kirán­dulnak nehányan, de többen verekesznek össze, mint más közönséges napokon. Még ki sem józanodtak a vidéki legények s már is sor alá jöttek. Ez volt a harmadik sorozás Nagybányán ebben az esztendőben és lesz még egy, a negyedik, a városi. Megszoktuk bocskoros atyánkfiái éktelen ordí­tásait s felse veszik már, ha papír fidibussal kalap- jok mellett, a marezona legények artikulálatlan hangokat adnak ki. Ez a fidibusz t. i. a katonai be­hívó, melyet bokrétának alkalmaznak, de azok, a kiknek nincs ilyen, rendszerint még jobban lár­máznak. Van tehát most már katona elég, csak legye­nek meg a milliók is, miket a hadügy követel. Kül­ügyi politikánk félelmetes, az oroszok, ha a japá­nokat leverik, bizonyosan ellenünk fordulnak, (Ha csak akkor fordulnak, akkor nyugodtan áthatunk. Szedő.) Ebből következik, hogy az európai conczert- ben nekünk sem szabad falsokat vennünk. Egyéb­iránt a depressziók és felhőzetek rendben vannak. Fődolog, hogy a komor, mogorva Orbán is elmúlt és hajnal pir nem vonult az orrán. Ezen a — dátumon túl minden hidegeskedés szigorúan ki van zárva. Ha tehát vetéseinket és gyümölcsösein­ket a szárazság ki nem perzseli, akkor a fagytól és a dértől mit se tartsunk. A hernyók mindenféle fajtái seregestül tódul­nak városunkba, a lapos erdő leégett területhez hasonlít s a rügyfuró bogár is nagy rikordot ért el némely gyümölcsös kertekben, 2—3—5 ezer egy-egy fán. Némely kertben száz cserebogarat fizetnénk egy levélért, ha volna, de nincs többé se cserebogár se levél. Pedig olyan hoszuk a napok, 3 órakor már virrad, naponta 17 órát lehetne dolgozni, de sok helyt daczára annak, hogy a telepeken 4—5 száz gyermek is van s daczára annak, hogy 1400 beis- koláaztlanul élvezi a szabadságot, úgy gondolkoznak, hogy inkább betörik fejüket a szárazágakban, sem­hogy meghajtsák derekukat a hernyóért. Majd másképp lesz itt minden, ha jő a csend­őrség. Az rendet és törvényt tart elevenek és hol­tak felett s más életet teremt a kék hegyek alján. Milyen jó, hogy van egy újabb reménységünk, hiszen a reménység maga a legjobb gyógyszer min­den baj ellen. Reméljen tehát mindenki, a ki csak teheti, miként minden szépet és jót remél a krónikás. Különfélék. Kérelem. Lapunk azon t. előfizetőit, kik a II. negyedre még hátralékban vannak, hátralékaik szi­ves beküldésére kéri A kiadóhivatal. Személyi hír. Nagy László Szatmárvármegye al­ispánja e hó 27-én és 28-án városunkban időzött. Eljegyzés. Nagy Sándor ügyvéd Erdődön, a napokban jegyezte el özv. Lehrner Ferenczné leá­nyát: Xandrint. Ugyanezen Nagy Sándor az, ki az ügyvédi vizsgálatot most letette s városunkban való- szinüleg megtelepedik, akit múlt számunkban téve­désből irtunk »Ajtai«-nak. Meszlényi Gyula válasza. Meszlényi püspököt a helybeli jótékonyc/élu nöegylet tudvalevőleg tisztelet­beli taggá választotta. A püspök a megküldött dísz­oklevélre következőleg válaszolt : Robelly Lijosnénak az egyesület elnökének: »Nagyságos Elnöknő! Há­lásan vettem tudomásul Nagyságod május hó 5-én kelt becses leveléből, hogy a Nagybányai jótékony Nőegy­let engem tiszteletbeli tagjává választani szives volt. — Ezen megtisztelő választást készséggel elfogadom s kérem Nagyságodat, tollmácsolja az érdemes Egye­sületnek nagy köszönetemet. Mint eddig, úgy ezen­túl is szívesen fogom támogatni az Egyesületnek nemesczélu törekvését. Szatmár-Németi, 1904. május hó 12-én, Meszlényi Gyula szatmári püspök.« Nyugdíjba vonuló fótisztviselö. Szabó Adolf kir. erdőigazgató már ez év elején kérte 41 évi szolgálat után nyugdíjaztatását, azonban csak e hó 22-én érke­zett le az illetékes fóldmivelésügyi miniszternek leirata, a ki a helybeli kincstári főerdöhivatal vezetőjét, saját kérelmére és érdemeinek elismerése mellett f. évi jú­nius 1 -töl kezdve nyugdíjba helyezi. Nyugalomba vo­nul tehát Szabó Adolf s a ki sok évet töltött Nagy­bányán hosszas szolgálataiból, az itt is marad közöt­tünk. Elnöke a gazd. egyesületnek, világi elnöke az ág. h. ev egyháznak, lelkes, buzgó harezosa a köz­ügyeknek. Mi őszintén reméljük, hogy most, midőn hivatalos kötelességétől föl lesz mentve, annál több időt fog szentelni a közjó előmozdításának. Adjon a gondviselés a munkabíró, tevékeny férfiúnak hosszú életet! Hivatalát Molcsány Gábor fogja átvenni. A nagybányai múzeumot junius hó 19-én d. e. 11 órakor a városházán tartandó díszközgyűléssel fogják ünnepélyesen megnyitni. Az ünnepélyre Budapestről városunkba érkezik Fraknói Vilmos, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, Szalay Imre, a nemzeti muzeum igazgatója, Radisich Jenő, a teknolo- giai iparmuzeum igazgatója, dr. Schönherr Gyula mú­zeumi igazgató-őr, dr. Seemayer Vilibáld a néprajzi osztály vezetője. A magas vendégek junius 18-án szom­baton érkeznek. A megnyitó ünnepség sorrendje ez: Fraknói főfelügyelő, Gellért polgármester, Seemayer beszéde. Lakatos Ottó alelnök ismerteti a muzeum megalakításának történetét. A muzeum megtekintése. Neubauer F. íöbányatanácsos ebédet ad a vendégek tiszteletére, vacsorára pedig Schönherr Antalhoz lesz­nek hivatalosak. Vasárnap d. u. kirándulás Koltóra. Hétfőn Pribékfalvára. Hétfőn este vacsora Szőke Béla h. plébánosnál. * Vasúti ügy. Hollós Jakab a nagybánya - felső­bányái vasút engedményese és Czinner J. mérnök és építési vállalkozó folyó hó 25-én d. u. látogattak fel Felsőbányára, a vasút ügyében; ugyanaz nap, miután a vonalat bejárták, vissza is utaztak. Hivatalos órák megváltoztatása. A helybeli m. kir. adóhivatalnál tekintettel a nyári időszakra folyó év junius hó 2-tól folyó év augusztus hó 15-ig a kö­zönség részére a hivatalos órák csak délelőtt 8 — 12-ig tartatnak meg. Ez alul kivételt képez julius és augusz­tus hó 1-seje, mely napokra a rendes hivatalos órák lesznek érvényben. Nagybányai kir. adóhivatal. Gyászhir. Múlt számunkban említettük, hogy Tóth Sándor helybeli fodrász és borbélynak esküvője vasárnap d. u. lesz. A sors azonban súlyos veszte­séggel látogatta meg a családot, esküvő helyett te­metést rendelt. Tóth Sándornak ugyanis testvére Somogyi Erzsiké halt meg a múlt hét végén s te­metése éppen vasárnap d. u- volt. E miatt az eskü­vőt kénytelenek voltak elhalasztani. Az ifjú leány haláláról kiadott gyászlap igy hangzik : Alólirottak az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett leány és testvérnek Somogyi Erzsikének, élete kora tavaszán, — mint a virág a legszebb nyitásban — 18 éves korában hosszas szenvedés után, folyó hó 20 án, d. u. 4 órakor, az ev. ref. egyház szertartásai szerint, a Petőfi utcza 44. sz. gyászháztól fognak a vasút melletti sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1904. évi május hó 20. Áldott legyen emléke 1 Özv. Somogyi Mihályné szül. Munkácsi Juliánná édes­anyja. Ozv. Reszler Jánosné szül- Somogyi Margit testvére. Tóth Emma, Etel, Vilmos, Juliska, József, Sándor testvérei, uzv. Munkácsi Mihályné szül. Bántó Zsuzsánna, özv. Tereh Lajosné szül. Munkácsi Erzsébet nagynénje. Szabó Lajos, Pénzes Ferencz, Jelenyik Ilona, Kovács Lajos sógor és sógorné és ezeknek gyermekei. A nagybányai járási sorozás e hó 24-én, 25-én és 26-án volt. Előállítottak összesen 544 állitásköte- lest, távolmaradtak 93-an. E hó 24-én besoroztak 55, 25-én 66 egyént, összesen 121-et. Felsőbányán a fösorozás május 28-án tartatott meg; előállittatott az első korosztályból 53, a máso­dikból 40, a harmadikból 28 ujonczköteles. A soro­zás előtti napon a sorozó-bizottság egyrésze, név- szerint Spindler közös hadseregbeli alezredes, Fodor honvéd alezredes, egy ezredorvos, Ilosvay megyei főjegyző, egy közös hadseregbeli és egy honvéd­hadnagy a bódi tóhoz rándult ki, melynek kies kör­nyékén nagy élvezettel töltötték a szép tavaszi napot. Országos vásár lesz Nagybányán junius hó 6-án, mivel Űrnapja ez idén jun. 2 ára esik s a leg­közelebbi hétfőn, kedden és szerdán szokott lenni városunkban az u. n. urnapi országos vásár. Hullnak a honvédek. Muzsek Ferencz felsőbányái lakos, 1848 —49-ik évi nyugdíjas honvéd, május 21-én hunyt el 78 éves korában. Temetése hétfőn volt; honvédtársai dobszóval kisérték és sirbahelyezése- kor eldördült három lövéssel búcsúztak el tőle. A Muzsek-féle virsli kivált a régibb időben az egész vidéken igen kedvelt és keresett volt. Az elhunyt­nak még 6 élő honvédtársa van Felsőbányán. Nagy­bányán a napokban szintén elhalt egy negvven- nyolczas honvéd Lapdászky Márton, a ki lapunknak sok évig kihordója volt. Nyugodjék békében 1 Az áll. fögimnázi im tornaversenyére újabban adakozni szives volt : Fehéregyházi 2 kor., Szepes- házy János számvizsgáló 1 kor. Eddigi gyűjtésűnk 17 korona. A gyűjtést folytatjuk. A kir. csendörségnek városi szolgálatra leendő alkalmazása ügyében Gellért Endre polgármester ki­merítő jelentést adott be a képviselőtestülethez, mely­ben javasolja, hogy 12 csendőr és egy őrmester alkalmaztassák. Ezeknek a fölszerelési költsége 4643 koronába kerülne s 5 év alatt volna törlesztendő. Az évi hozzájárulást pedig 11085 koronában véli kérelmezendőnek. A polgármesteri javaslatot az ad hoc bizottság ma tárgyalta s ahoz teljes mértékben hozzájárult. Budapesti hazujságok. A fővárosi lapokban könnyű szélnek ereszteni a valótlanságot, mert ha abban az egy községben, melyről a hir szól tudják is a valót: az ország 16 ezer községében kész­pénznek veszik az abszurdumot is. Az utóbbi időben különösen a Kai. József bányáról jelentek meg haj­

Next

/
Oldalképek
Tartalom