Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-20 / 12. szám

(2) 1904. Márczius 20. 12. szám. Felsőbánya pályaudvara.*) Ezen két szóban a nagy világ lehet hogy va­lami igénytelen dolog egyszerű megnevezésénél egyebet nem lát. de annál kiválóbb jelentősége van ennek reánk nézve, kik közvetlenebb kapcsolataink folytán meleg érzésekben, jó indulat és önzetlen jóbaráti szeleteiben Felsőbányától elválaszthatlanok vagyunk. Vannak időközönkint megújuló dolgok, melye­ket naponként, évenként lehet megvitatni, felettük dönteni és a mi egyszer rosznak bizonyult, azzal más alkalommal másként elbánni. Már a mikor ily kireparálható és annyiszor megváltoztatható dolgok­ról annyi szó megeshetik, annál inkább kötelessé­günk a minden oldalról való mélyebb megfontolás oly ügyekben, melyek nem évenként, de századon­ként sem ismétlődnek. Felsőbánya keletkezése óta legalább 2000 év múlt el; ennyi tengernyi idő a válaszfal és határ a bányahegyre irányított első vé­sőnek és kalapácsnak akkori visszhangja és a vá­rosba majd berohanó gőzös első füttyenése között! Ki fogadná hát 2000 év eltűntével most először megjelent alkalmat közönnyel, tétlenséggel, nembá- nomsággal ? Ki nem emelkednék fel most gondola­taiban, törekvéseiben arra, hogy ez alkalom minden fázisát legelső sorban a polgárság közjavának ér­dekében felhasználni szükséges ? Ezért indokolt és az lesz mindaddig, a inig nem késő, Felsőbánya leendő pályaudvarával foglalkozni. A pályaudvar helyét illetőleg két terv merült fel; azt a tervet, mely a vashámor előtti tért jelölte ki, Felsőbánya képviselőtestülete m. év novemberi gyűlésében elfogadta, ahhoz minden képviselő tel­jes megnyugvással, örömmel hozzájárult. A máso­dik legújabb terv a salánki-zuzó táját tűzte ki pálya­udvarul. Ez utóbbi helyen a múlt hét elején megej­tett szemléről a jelenvoltak egy része azzal távozott, hogy bizony még sem lesz az jó úgy, a hogy a pótbejárási bizottság akarja, mert a hámori tér nem csak a közelségre nézve, hanem egyéb tekintetben is sokkal megfelelőbb Salánknak agyag-gödrös tá­jánál. A bizottság nagy akadályt lát abban, hogy a térség két vége között (már mint a Salánki és a hámori hely között) 5 méter magassági különbség van és hogy a hámornál ott a sok haszonvizi árok. Hát a mérés Salánki pontja hány méterrel maga­sabb a pálya nyiresbeli pontjainál s mégis a Salánki táj jó a pályaudvarnak! A második kifogás meg épen nem áll, mert valóban Salánk körül van a sok haszonvizi árok, ellenben a hámornál csak egy, t. i. a hámor feletti, mely semmi akadályt sem gördít a terv elé. Kár volt a hámor közvetlen táját részlete­sebben és tüzetesebben meg nem vizsgálni! A hámori tér ellen az a további érvelés, hogy a szükséges töltés és a vassín a kiépítés költségét emelni fogja, mint közönséges financziális szempont érinti a vállalkozót, s ahhoz az önzetlen közérdek­nek semmi köze, hogy a vállalatból remélt haszon az által kevesebb lesz. *) Szakértőktől nyert felvilágosítások után, belátjuk ugyan a kényszerhelyzetet, hogy egészen a város közvetlen közelében nem lehet'az állomás, mindazáltal az »audiatur et altera pars« elvénél fogva helyet adunk e czikknek. A bentmaradottak miután az élesztési kísérletek sikertelenek voltak, térdre borulva imádkoztak az elhunyt lelki üdvéért, mert a vederrel lebocsátott boldog apa, szerető férj örökre bezárta fáradt szemeit s nem tudta gyors halálának okát senki. Az üzemtiszt maga akarta a rejtélyt megoldani egy Isten velünket mondva leereszteté magát az ak­nába. A mint leért, ö rajta is majdnem erőt vett az ijedtség, de hideg vére nem hagyta cserben. Egy emberi holttest, félig dőlve támaszkodott az akna szegletéhez, arczának mélyedéseiben a gáliczos viz vöröses ülepedésének maradt nyoma, ami nagyon ré­messé tette az örökre álmodót s ettől ijedt meg a szegény bányaács, kinek holtteste felett már csak az elmúlás járja körtánczát. Az üzemtiszt intézkedik és felmutatja az aknából az ismeretlen hullát. Amint napvilágra ér borzadva látják, hogy egy csomó hosszú hajat szőrit görcsösen hideg halott kezében. De ki lehet az ismeretlen, kinek testét megvédé a gáliczos viz az enyészettől, ki lehet, kinek a néma viz volt a sírja ? A rejtély megoldása nem késik soká, a halott mellett egy öreg töpörödött anyóka sikoltja rezeg- teti meg a sziveket, az öreg oláh pap özvegye, ki felismerte a rémes alakban 40 év óta megsiratott fiát. A negyvenes években az övék volt a bánya és bányatolvajokat sejtve indult el Golgocz Péter a szülői házból utolsó útjára ahonnat nem tért többé vissza' Úgy lehet, hogy az akna mellett találkozott a rab­lókkal, kik őt a vízzel telt mélységbe taszították. Á 40-es években a férfiak hosszú hajat viseltek és birkózás közben téphette ki Péter, ellenének egy csomó haját, mit oly hosszú ideig tartott rideg jobb­jában. Harangoznak, a zugás fájdalmas könnyet csal ki az érző lelkek szemeiből, a könnyek árja és zokogása kiséri a három koporsót. A szegény anya se tudta tovább élni a megrázkódtatást együtt temetik rég alvó fiával és az ácscsal, kinek gyönge szive volt halála. A kegyelet virágai a mik a hármas síron virí­tanak örökké vádolják a gyilkosokat, kiknek kincs szomja három ártatlant vitt a halálba. ~ n NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Egyébiránt a vállalkozó azon számítása, hogy olcsóbban épit majd a Salánki mint a hámori téren aligha fog valónak bizonyulni, mert 1. A hámori pályaudvar közelsége oly kiha­tással lesz Felső- és Nagybánya közlekedésére, a személyforgalom fokozására, hogy ez által elért for­galmi növekvés okozta bevétel busásan fogná pó­tolni az állítólagos építési költségtöbbletet. A mi elvész a réven, megtérül majd a vámon ! 2' Összehasonlithatlanul sokkal magasabb költ­ségbe fognak kerülni a pályaudvari épületek Salánk mellett, mint a hámor előtt, merr a Salánki tér szerkezete egyenetlen dombos, csuszamlós, vizenyős talajjal, fazekas agyag-gödrökkel és halmokkal, hol majd az épületek alapozása sok nehézséggel és igen jelentékeny költséggel fog járni. Hiszen a sok árok keresztül kasul szeli, szinte sülyed a sok gödre ; nem messze egymástól vizári mélyedés és az agyag­domb, rövid;helyen is pár méternyi magassági kü­lönbséggel. És azért mégis — úgy mondják s úgy határozták — itt (a Salánkinál) pályaudvarnak való vízszintes helyet lehet, de a hámori tájnak kézzel ; fogható előnyösebb helyzete és fekvése daczára emitt nem lehet csinálni, hol maga a földszin oly | annyira egyenletes síkos, hogy alig igényelne némi planirozást s úgy a talaj szilárdsága, mint tágas sik környezete folytán teljesen alkalmas a falak alapo­zására és az állomási épületek elhelyezésére. A hámor melletti szénpajta eltávolításával nyer­hető lesz legalább is annyi szabad terület, mint Sa­lánki mellett és ha annyi még nem elegendő, úgy lehetséges majd az országutat egészen tetszés szerint annyira elkanyaritani a Zazar felé, mennyi a tér ki­bővítése végett kívánatos és szükséges lesz. Az ut elkanyaritása vagy 600 méterre nem okoz oly nagy költséget, milyet a város el nem vállalhatna, mert alig nehány lépésre ott hever készen az útra való patakkő, melynek kiszállítása arra a néhány méter távolságra oly kicsinyes kiadással járna, a milyen ily fontos és örökös alkotások mellett szót is alig érdemel Már szépészeti irányban is ily féle változtatás csak emelni fogja a várost, különösen ha az utszéli és a pályaudvar előtti tér befásitva leeud, mi bizony­nyal kellemesebb előképet fog nyújtani az ide rán- duló utasoknak és nyaralóknak, mint a jelenleg ott fennálló ólak és ronda czigánykovács bódék. Bizonyos oldalról tett arra az ellenvetésre pe­dig, hogy kárt fog tenni ez útban a Zazar, minden aggodalmat eloszlat annak tág medre és az a ta­pasztalat, hogy bizonyos régi parti építményeket — sajnos a közegészségre nézve — még sem vitte el eddig a békés Zazar. Különben is vizének nagy része a vashámorhoz megy és jo messze marad kü­lön folyásában. Mindezeket fontolóra véve, egyáltaláhan nincs ok, melyért a pályaudvarnak Felsőbánya részéről már egyszer elfogadott és akkor senki által és sem­miben sem kifogásolt, sőt mindenben megfelelőnek talált hámor-táji terve most elvetendő lenne, mert a hangoztatott költségtöbblet nem képez oly aka­dályt, melynek kedvéért lemondani kellene amaz előnyökről, melyek elsősorban Felsőbánya közönsé­gének javára biztositandók. A hámortáji terv elő­nyei azonban Nagybányát is, sőt mint már említve volt, magát a vállalkozót is érintik közelebről, mert nyilvánvaló, hogy annál többet nyer a közlekedés, és a személyforgalom emelkedése úgy Nagybányá­ról, mint Felsőbányáról lefelé, minél közelebb lesz a pályaudvar Felsőbányához. Csak kötelességet teljesítünk tehát, a midőn mind ezekre az illetékes körök figyelmét felhívjuk. Megérdemli ezt a végvidéknek is egy örökös jellegű és hova elhelyezésével a város messze jö­vőjére kiható pályaudvara. A közjó érdeke mindenek felett áll! Ezért leg­jobb meggyőződésünk szerint a pályaudvar kiépíté­sét a hámor előtti térségen óhajtjuk. HETI KRÓNIKA. Ha arról kellene Írnom, hogy reám nézve mi volt a hét története, azt mondanám, hogy egy szakadat­lan bálrendezés, melynek vége-hossza nincsen s hozzá tenném azt is, hogy ez a munka nehezebb, mint pl. a krónika Írás. Mivel azonban nemcsak én belőlem áll a világ, el kell mondanom azt is, hogy mi történt kint a nagy­világban i Es ez röviden abban foglalható össze, hogy a Józsefek és Sándorok nevenapján a szokásos bucsu- járás a közönség általános részvéte mellett tarta­tott meg. Népszerű nevek ezek. A czigány alig győzi muzsika­szóval, hogy is ne, mikor ö maga is Józsi ! Hát bizony szükség van Sándorokra is, meg Józsefekre is, csak nem lehet mindenki Jakab, meg Ignácz ? A megszámlálhatatlan mennyiségű névnapokat márcz. 15-ike és egy közgyűlés előzte meg. Hogy mi volt márczius 15-ike régen, az kinek- kinek szivébe van vésve s hogy mi volt most, azt könnyű elmondani. Őszinte megnyilatkozása a magyar érzés.íek egyszerű, keresetlen formákban. Mikor a nép énekel, itt-ott megüti fülünket egy- egy gikszer is, de az elcsúszik könnyedén. Opera éne­kesektől már kifogástalanabb előadást várnak. Minden hazafira nézve megnyugtató lehet, hogy úgy a templomi, mint a polgári ünnepélyeken igen sokan vettek részt. Imitt-amott belevegyült egy-egy pártoskodó hang is a közörömbe, más durból hang­szerelve, mint a márcz. 15-iki hangulat szokott lenni, és ez a párthang, valljuk meg őszintén, nincs helyén, mert a hazafias ünnepek egységét megbolygatni hiba volna; reméljük azonban jövőre nézve, hogy márczius 15-én otthonn hagynak az emberek minden pártpoli­tikát. A városi gyűlésről sok mondani valónk nincs, igen kényelmes volt az, hogy mindent csak tudomá­sul kellett ver.ni. Beszélik, hogy a jövő héten meg olyan gyűlés lesz, a mikor mindent meg kell tagadni. Szóval egy fögondolat ezután mindig veres fonálként fog végig húzódni a tárgysorozaton. A modern közélet ez újítását igen életrevalónak találja a krónikás. Különfélék. Mai számunkhoz beszély-mellékletünk 25—32. lapja van mellékelve. Személyi hírek. Szieber Ede tankerületi főigaz­gató a héten városunkba érkezik s négy napot itt fog tölteni. — Kovács Gyula apai földbirtokos egyik fiát: Gyulát a kolozsvári egyetemen orvostudorrá avatták. Díszes esküvő lesz holnap délután az ev. temp­lomban. Perczián Károly hodrusi bányamérnök fél 5 órakor fog megesküdni Abner Lajos helybeli polgár nagybirtokos leányával: Júliával. Áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Leiteregg Lujza kapniki áll. óvónőt a rákosligeti áll, óvodához áthelyezte. Kinevezés. A vall. és közoktatásügyi miniszter Kicsinszky Ilona oki. kisdedóvónöt a kapnikbányai áll. kisdedovodához kinevezte. Az ev. egyház teaestélyére a meghívókat most hordják szét. 1000 drb. meghívót bocsátott ki a ren­dezőség, ennyi névben eligazodni igen nehéz, azért, h a valaki netalán tévedésből kimaradna, szíveskedjék a rendezőséget arról értesíteni. A meghívó szövege kö­vetkező : Meghívó. A nagybányai ág. h. ev. egyház 1904. év április hó 4-én nagybányán a nagyszálloda dísztermében tánczmulatsággal. tombolával és műked­velői előadással egybekötött jótékonyczélu zártkörű tea-estélyt rendez, melyre kívül czimzettet és család­ját tisztelettel meghívja Nagybánya, 1904. márcz. 15. az egyház tanács nevében: Révész János lelkész. Szellemy Geyza jegyző. Szabó Adolf felügyelő. Belépő­díj : személyenként 2 korona, családjegy 5 korona, karzatjegy 3 korona, diákjegy 1 korona. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók Hoffmann Árpád ur üzletében. Felülfizetéseket köszönettel fogad és nyil­vánosan nyugtáz az elnökség. Sorrend. 1. Este 8 óra­kor gyülekezés és táncz. 2. 9 órakor »Az Eleven Új­ság« műkedvelői előadás. Utána táncz. 3. Tombola, melyhez jegyek az estélyen 20 fillérért kaphatók. 4. Szünóra. 5. Táncz virradtig. A rendezőség. Az »Ele­ven Ujságc előadásának műsora, s maga az »Eleven Újság« külön fog megjelenni. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nagybányavidéki osztálya folyó 1904. évi márczius hó 24-én délután 4 órakör nagybányán a kir. bányaigazgatósági tanácsteremben osztálygyülést tart, melyre a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Tárgyak: 1. Elnöki bejelentések. 2. A szepesi osztály indítványa a magán bányászati és kohászati tisztviselők szolgá­lati viszonyai, nyugdíj és baleset biztosítási ügyében. 3. A titkár évi jelentése. 4. Pénztárnok évi jelentése. 5. Az 1904-ik évi előirányzat, 6. Indítványok. 7. Az elnök, tisztviselők és a választmány leköszönése és újból való választása. Előadás a bányatörvény előadói tervezetének indokolásáról. Tartja: dr. Makray Mihály. Gyűlés után társas összejövetel hölgyek részvételével a Nagyszálloda termeiben. Nagybányán, 1904. évi márczius hó 10-én. Neubauer Ferencz, elnök. Szellemy Geyza, egyl. titkár. Gyászhir. Nagybányának egy tisztes öreg pol­gára halt meg a héten Sroll Lajos személyében, aki szép családot hagyott maga után s nemcsak ezeknek szeretetét, de hosszú élte folyamán, szerénysége és becsületessége által sokak tiszteletét is kiérdemelte. Végelgyengülésben halt meg rövid szenvedés után. Temetése általános részvét mellett e hó 18-án volt. A kiadott gyászlap szövege ez: A Sroll család szo­morú szivvel tudatja, a kiteijedt összes rokonság nevében is, hogy Sroll Lajos helybeli iparos, az ág. h. evangélikus egyháznak évek óta presbitere folyó év márczius hó lö-án, este 7 órakor, rövid szenvedés után, 82 éves korában végelgyengülésben meghalt. Temetése márczius hó 18-án d. u. 4 órakor lesz a zselér-utczai 39. sz. a. gyászháztól. Áldás és béke poraira! Nagybányán, 1904. márczius 17-én. Sroll Géza, Sroll Béla, Sroll Irma Kapitány Zsigmondné. Sroll Mariska gyermekei. Kapitány Zsigmond veje. Sroll Gézáné Nábróczky Róza, Sroll Béláné Rimái Anna menyei. Kapitány István, Sroll Erzsébet, Sroll Margit, Sroll Lajoska unokái. Kir. erdészeti tiszti értekezlet voll ma d. e. vá­rosunkban, melyre az egész kerületből összegyűltek a tisztviselők és délben Szabó Adolf igazgatóhoz ebédre voltak hivatalosak. Emlékeztető.A kereskedő ifjak körének választó gyűlése holnap márcz. 20-án d u, a polgári olvasó­körben. A főgimnáziumnak ismét gyásza volt a héten. Hajnal István VI. oszlálvbeli tanuló balt meg tüdő­vészben. A korán elhunytat 17-én temették el az egész főgimnázium részvéte mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom