Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

Melléklet a ^.Nagybány a és Vidéke“ 1904 évi 23-ik számához. Az ipartestület működése. Az ipartestület a napokban szerkesztőségünk­nek is szives volt megküldeni évi jelentését. Ennek alapján a testületnek működését ismertetni szándé­kozván, leghelyesebbnek találjuk, ha magát a jelen­tést' bő kivonatban ismertetjük. A jelentés főbb pontjai következők: A kisiparosok válságos helyzetét nem csekély mérvben idézte elő széttagoltságuk, s az a bántó közöny, melyet főbb érdekeik iránt tanúsítottak majdnem három évtizeden át. A virágzó czéhek feloszlatásával, az iparjogo­sultság megszerzésének megkönnyítésével, a szabad versenynek a szabadosságig való elfajulásával, a gyáriparnak mindnagyobb térfoglalásával a kisiparo­sok élelmes és hatalmas versenytársra találtak min­den téren, másfelől minden védelmet elvesztettek, melyet a czéhrendszerben bírtak. Védelmükről nem gondoskodott eléggé a sza- badelvüség jegyében meghozott ipartörvény s oltal­mat nem nyújthatott nekik a törvényt végrehajtó iparhatóság. A czéhrendszer ósdi, de mégis védel­met nyújtó sánczaiból kilökve, sehogvsem tudtak beilleszkedni az uj, szabadabb légkörbe. Gyámoltalanul és tehetetlenül állottak a sza­baddá tett versenytér felhúzott korlátái előtt és ért­hetetlenül nagyfokú bizalmatlansággal fogadtak min­den uj intézményt, mely az ő érdekeiket istápolni, jogaikat megvédeni és anyagi helyzetüket javítani lett volna hivatva. Újabb terheket, újabb adóztatási eszközöket véltek felfedezni minden intézményben, melyek csak arra jók, hogy az összeroskadásig fokozzák amúgy is már az elviselhetetlenséggel határos terheket. Különösen meg nem érdemlett bizalmatlanság­gal és gyanúsítással találkozott az ipartestületek in­tézménye. Üdvös czéljait, a kisiparra jótékony, áldá­sos hatását nem tudták vagy nem akarták megér­teni, pedig az 1884. XVII. t.-czikk keretei között az ipartestület az az intézmény, mely védi, fejleszti az iparosok jogait, a kontárok versenyt támasztó üzel- meit lehetetlenné teszi s a társulás és önkormány­zat folytán oly befolyást biztosit a kisiparosoknak a saját ügyeik intézésében, hogy jogos panaszaik meg­hallgatása és orvoslása elől nem zárkózhatnak el sem az iparhatóság, sem pedig a magasabb illetékes körök, különösen most, midőn országos mozgalom észlelhető, hogy az elesett kisiparos-osztály meg­mentessék s erős oszlopként tovább is biztosittassék a magyar hazának. Az ipartestület, midőn megvalósításának esz­méjét először felvetették, a mi iparosaink körében is méltatlan és igen kedvezőtlen fogadásra talált. A magánosán, elhagyottan álló iparosok mi jót sem vártak az ipartestülettől, mig a fennálló ipar­társulatok a leghevesebb harczot vívták ellene, mert féltették az ipartestülettől pénzöket s társulataik ön- kormányzatát. Nem csekély munka volt a felvilágosítás. Hogy az ipartestület tulajdonképen nem más, mint az ipa­rosok egyetemének czéhe, csakhogy szabadabb, mo­dernebb alakulásban, melynek keretei között mig az összesség védi minden iparág érdekét, addig a kü- lömböző iparágak ugyanakkor a magük specziális kívánalmaiknak és érdekeiknek szerezhetnek ér­vényt az összesség, vagyis az ipartestület támoga- gatása és védelme alatt. De a hosszú idők fáradságos munkája nem volt meddő : a nagybányai ipartestület megalakult. Hogy az ipartestület megalakulhatott, legelső sorban Égly Mihály, Nagybánya szab. kir. r. t. vá­ros főjegyzőjének köszönhetjük, kinek hervadhatat­lan érdeme, hogy fáradságot nem ismerő buzgalom­mal s az iparos osztály iránt minden téren tanúsított kiváló jóindulattal vezette a megalakulási mozgal­makat s végre is leküzdve a feltorlódó akadályokat, a megalakulásra 1900. év szeptember hó 16-án ipa­ros közgyűlést hivott egvbe, mely alkalommal a Nagybányán tartózkodó képesített iparosok több mint kétharmad része az ipartestület létesítésének szükségességét kimondotta. Az alapszabályok az 1884. XVII. t-cz. 122. §-a értelmében megszerkesztetvén, azok a nagyméltóságu m. kir. kereskedelmi miniszter urnák 16427—1902 számú magas rendeletével jóváhagyattak. 1902. évi deczember hó 14-én Smaregla János városi aljegyző, mint iparhatósági biztos, ipartestü­leti választó közgyűlést híván egybe, ezen alkalom­mal az ipartestületi tisztviselők és 30 rendes, 10 pót- tagu elöljáróság nagy lelkesedéssel megválasztatott. Ezen időtől a megalakult tisztikar és elöljáró­ság az előkészítő munkálatokban tevékeny részt vett. Az elöljáróság 1903. évi január hó 15-én tar­tott rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag Mendi- hovszky Józsefet választotta meg ipartest, jegyzőnek. Az előkészítő munkálatokhoz tartozó ügyren­dünk összeállításánál a nagy gonddal szerkesztett debreczeni ipartestület ügyrendje vétetett alapul. Mindazonáltal a kezdet nehézségével küzdő elől- róság kérelmezett a kereskedelmi és iparkamará­nál a szükséges felvilágosítások megadásáért, a kamara kérése folytán a debreczeni ipartest, nagyérd. elnöke Tóth Kálmán és az ipartestület jegyzője Tóth Kálmán urak voltak szívesek fáradságot nem kiméivé, párat­lanul magas színvonalon álló tudásukkal bennünket s úgy az ipartestületi jegyzőnket alaposan kiok­tatni. Ezen önzetlen s hazafias cselekményükért úgy a kamarának, mint a debreczeni ipartestület elnöke és jegyzőjének az elöljáróság jegyzőkönyvileg egy­hangúlag hálás köszönetét szavazott. (Folytatjuk.) Különfélék Házasságkötések. A f. év május havában házas­ságot kötöttek. 1., Trost István, János Ágoston szinér- váraljai és Kuroszki Erzsébet, Katalin, Etelka nagy­bányai. 2., Kezán György és Boltye Ilona özv. Pap Ferenczné Nagybányai. 3., Nyikora Péter és Pop Mária nagybányai. 4., Móré János és Sebesi Anna Nagybányai. 5., Dumitrán György és Meczák Fraszina nagybánya- köbányatelepi. 6., Grósz Sámuel József- házai és Veisz Sarolta nagybányai 7., Oncse Pál és Frandos Rebeka nagybányai. 8., Török Antal és Varga Juliánná nagybányai. 9., Orosz András és Nagy Anna nagybányai. 10., Tóth Sándor és Szász Róza nagy­bányai 11., Gavrilás Leo és Marián Mária nagybányai, lakosok. Meghaltak. 137., máj. 28. Kornis János, róm kath. 80 éves, molnár, végelgyengülés. 138., máj. 28. Bretán Tivadar, gör. kath. 61 éves órás, tüdő tágulás. 139., máj. 29. Madarász János, gör. kath. egyéves napszámos gyermeke, hasmenés 140., Malinák József, róm. kath. 65 éves, nyugb. bányász, tüdögümökór. 141., máj. 29. Glancz Pepi férj. Nirón Izraelné, izrael. 72 éves, pap- lanos neje, szivhüdés. 142., máj. 29 Lengyel Erzsébet, görög katholikus egy hónapos, napszámos, gyermeke, meke veleszületett gyengeség. 143., máj. 31. Veisz István, róm kath. egyéves, bányász gyermeke, torok­gyík, 144., máj. 31. Roszler Márton, róm kath. 67 éves, czipész, agyhüdés. 145., jun. 1. Székely Róza özv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom