Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-01 / 18. szám
1904. Május 1. 403 koronával segíti a szegény tanulókat. Az elhalt pénztárnok Homola Gyulának emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvbe iktatta. A pénztári jelentést tudomásul vette. Az uj választmány és tisztikar megalakítását egyelőre a közgyűlés elhalasztotta a módosított alapszabályok megerősítéséig. A községi iskola udvarán igeit nagy a por. A gyermekek óraközökben, mikor a bűzös termekből levegőt mennek színi, ezt a port lehelik be. Fölhívjuk a városi főorvost, az iskolaszéki elnököt, a gondnokot vagy már a k(jiez ez a dolog tartozik, hogy az udvar öntözéséről gondoskodjék. f Özv. Lengyel Endréné. Nagybányának egyik előkelő úrasszonya halt meg a napokban sok betegség és szenvedés után. Az inlelligenczia körében mindenki szerette a jó Lengyel nénit, a ki finom modorával és műveltségével, friss üde szellemével le tudta bilincselni az idősebb és ifjabb hölgyeket egyaránt. Már a múlt évben gyengélkedő, beteges volt, de közben többször helyrejött. Április 29-én reggel korán hunyta örök álomra szemeit egyetlen fiának, kiterjedt rokonságának és ismerőseinek nagy bánatára. Temetése holnap d. e. fél 12 órakor lesz. A család gyász- jelentése igy hangzik: Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk úgy a magunk, mint az összes rokonság nevében is, hogy a felejthetetlen jó anya, szeretett nagyanya, anyós, testvér, sógornő, illetve nagynéni özv. Lengyel Endréné Csánk Hermin folyó évi április hó 29-én, életének 68-ik évében, hosszas betegség után csendesen elhunyt. Drága halottunk földi részeit május hó 1-én d. e. fél 12 órakor helyezzük örök nyugalomra, mig halhatatlan leikéért május hó 2-án d. e. 9 órakor mutatjuk be az engesztelő szent mise-áldozatot. Nagybánya, 1904. április hó 29-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Lengyel Vilmos és neje Laky Gizella fia és menye. Endre, László és Gizella unokái. Töttösyné Csánk Paula, Csánk Lajos testvérei. Csánk Nándorné Bornemissza Ida, Schick Ignácz, Kiszely Károly, Töttösy Sándor, Csánk Lajosné Lubinszky Anna sógorai és sógornői. Schick Aurél, Schick Emil, Schick Mariska Nagy Györgyné dr. Csánk Béla. Csánk Ida Kovács Bálintné, Csánk Ilona Szikszay Károlyné, Csánk Margit Horváth Gézátié, Rottmann Mariska Péchy Lászlóné, dr. Rottman Elemér, Csánk Rudolf, Csánk Boriska unokaöcscsei és húgai. Felhívás. Mindazon be nem iskolázott 12 —15 éves korban levő úgy fiú, mint leány növendékeket ismételten és utoljára felhívom, hogy a még folyó tanévben megnyitandó ismétlő iskolába beiratkozni elengedhetlen kötelességüknek ismerjék, ellenkező esetben kénytelen leendek e hivatalos felhívásra nem hajlókat a helyi hatóságnál bejelenteni az 1868 évi törvényczikk 4. §-a értelmében pénzbírsággal suly- tatni. Cseléd-lánykák, kik a 15 éves kort be nem töltötték, szintén kötelesek beírásra jelentkezni a községi iskola igazgatóságánál, naponta d. e. 11, és d. u. 4 óra után, kikért ha nem jelentkeznének, a cseléd- tartó gazda leend köteles a bírságösszeget lefizetni. Nagybánya, 1904. április hó 28-án. A községi tanintézetek igazgatósága. A m. kir. bányaiskolának Felsőbányán egymásután két gyászesete volt; április 23-án a r. kath. leritt róla a szigorú ridegség, melylyel alárendeltjei irányában viseltetett. Húsos, széles ajkai és hajlított sasorra a ragadozó madárhoz tették hasonlóvá. Szemeiben kegyetlenség villogott. — Rovancsolni jöttem kisasszony! — mondá ridegen s a fölnyitott posta hivatalba bellépett az elsápadt leánynyal. — Mindenek előtt kérem a pénztár kulcsát! — Azonnal titkár ur! — felelt a leány, addig is kérem, foglaljon helyet. Gyorsan belépett kis szobácskájába előkereste a pénztár kulcsát, s remegve nyújtotta át a titkárnak. — Rendben van-e minden ? — kérdé ismét ridegen, s éles sas- szemeivel majd keresztül szúrta a remegő leányt. — Rendben van titkár ur, az az úgy hiszem . . . nem tudom mindjárt megnézem. . . . Akadozva beszélt, szédülés fogta el, s ha meg- nem támaszkodik a léczkeritésben, ájultan rogyik össze. Arcza oly fehér volt, mint a szép illusió ruha. Szegény Geszti Róza ! Ő tudta jól, hogy pénztárában 60 korona hiány van. A majálisi szép ruhát a posta pénztárból fizette ki. Vámossy titkár ur komoly, hivatalos arczczal fogott a rovancsoláshoz; mindenekelőtt megszámlálta a pénzt, aztán elővette a naplókat, lezárta és egybe- hasonlitotta. Kétszer-háromszor is összeadta az egyes Jeteteket, újból megszámlálta a talált pénzösszeget, s ósszehssQnljtptta a naplók zárösszegével, Keze reszketett, egész valóján valami lázas izgalom mutatkozott ; ajkai szárazak, színtelenek voltak, s forró lehelteiének párája szállt a remegő leány felé. Róza lehunyta szemét, hogy ne lássa azt a szörnyű arezot. Egyszerre Vámóssy fölnézett az irományokból, s rekedt elfojtott hangon kiáltott a szegény leányra: — Kisaszony ! A pénztárban 60korona hiány van! A leány hirtelen mintha álomból ébredt volna, fölnyitotta sötét szempilláit, arcza kigyult, majd ismét halálos sápadtság váltotta föl a pirt. — jirti-e kisasszony f — ismételte a titkár, 6Q korona hiányt találtam! Höv4 left a pénz? — Nem tudom 1 - rebegte a leány, — nem tudom! — Nem tudja ? Miféle beszéd ez ? — Nem tudom titkár ur! — ismételte Róza, s remegve fogózkodott az asztalba a zokogás fojtogatta, s alig tudta visszatartani, hogy hangosan ki ne törjön. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. temetőben Zsigmond József első, 26-án az ev. ref. temetőben Pelládi Márton másodtanfolyambeli növendéke szált a korai sírba. Tanulótársaik által bánatos kegyelettel és az összetartás utolsó nyilvánításával rendezett temetésük nagy közönség részvéte mellett ment végbe. Megható volt a tanuló ifjúság hosszusoros gyászmenete bányamécsekkel és fekete lobogóval, úgyszintén a sírok felett mondott búcsúbeszéde és busán elhangzott gyászdala, Az iskola növendékei a következő gyászlapot adták ki: Alulírottak fájdalomtól megilletődött szívvel tudatják, hogy Pelládi Márton, a m. kir. bányaiskola növendéke , f. hó 25-én éjjel 1 órakor hosszas szenvedés után életének 19-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult hült teteme folyó hó 26-án d. u. 5 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Béke poraira! Felsőbányán, 1904. évi április hó 25-én Az elhunytnak tanulótársai. A felsőbányái vasútról. Illetékes forrásból vettük a hírét annak, hogy a Felsőbánya—nagybányai vasút engedélyezési okirata még nem küldetett vissza az udvari kabinetirodától s ezért még nem hívható egybe a felsőbányái vasúttársaság alakuló gyűlése. Kereskedők és iparosok figyelmébe. A debre- czeni kamara hivatalos közleményei. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara az alant felsoroltakat azon megjegyzés kíséretében ajánlja kerülete érdekeltjeinek figyelmébe, hogy az érdeklődőknek útbaigazítást a kamara hivatalos helyiségében szívesen ad. Vidékiek ha levél utján tudakozódnak válasz-bélyeget csatoljanak. 4615—904. A cs. és kir. közös hadügvministerium árlejtést ir ki az 1904. év folyamán a cs. és kir. 4. sz. hadtest részére szükséges egészségügyi czikkek szállítása czéljából, A pályázók ajánlataikra a következő feliratot tartoznak alkalmazni : »Egészségi czikkekre vonatkozó ajánlat« s ajánlataikat a cs. és kir. 4-ik hadtest hadbiztosságához Budapesten tartoznak benyújtani. Bánatpénz a vállalati összeg 10 százaléka, amelyet Budapesten a 2-ik számú cs. és kir. ruharaktárnál készpénzben vagy értékpapírban tartoznak letenni. A szállítandó anyagok csak magyar gyártmányok lehetnek. Határidő május 26. Nagy tűzvész pusztított ápril. 24-én Ilobán. Az óriási szélben a lakosság szinte tehetetlenül állott s nem bírta megfékesni a bősz etemet; mintegy 20 ház és melléképületei a lángok martalékává lettek. Többen égési sebeket is szenvedtek. A tűz csak másnap aludt ki. Váraljáról a segély — tekintve a gyors veszedelmet — későn érkezett, Nagybányáról pedig a nagy szél miatt nem lehetett azt a pár tűzoltót elbocsátani. A gyűjtés az égettek javára megindult. Itt a tavasz! Tavaszi és nyári ruháink rendbe hozása sok gondot okoz, ha nem tugunk egy megbízható ezéget a hova azokat vegyi tisztítás vagy festés végett küldenénk. Olvasóinknak melegen ajánlhatjuk Berkecz István utódai (tulajdonos Kovács Endre) kelme-selyem festő és vegytisztító gyárát Pesten, Kinizsi-utcza. 14 sz. Fenti ezég 40 éves fennállása és jó hírneve elegendő garancziát nyújt arra nézve, hogy a beküldött női és férfi ruhák, függönyök, hímzések, térítők stb. stb. pontos és kifogás— Azonnal fizesse be, mert künönben felfüggesztem ! — Uram ! Titkár ur ! — szólt a szegény kétségbeesetten, — tegyen kegyelmes irántam! Megfizetem. Jövő havi fizetésemet bent hagyom; egy fillérrel sem maradok adósa a posta kincstárnak! Bocsásson meg nekem most az egyszer ! Esedezem bocsásson meg! — Elköltötte? — kérdé Vámossy, s merészen rá nézett a leányra. — Elköltöttem! de vissza fizetem minden hiány nélkül: Hangja mind gyöngébb tett, a szédülés környékezte ; szép búzavirág szeméből kicsordult a könny, s lassan térdre ereszkedett a szigorú ember előtt. Vámossy izgatottan állott föl helyéről; fekete szemében vad szenvedély lángja villant meg lehajolt a térdelő leányhoz és hévvel emelte föl a földről; erős csontos karjaival átfogta hajlékony derekát s vadul szorította keblére. Lihegő ajkával gyors egymásutánban csókolni kezdte a sápadt arezot, a piros ajkakat, az aranyos fürtöket. Geszti Róza első pillanatra azt sem tudta, mi történik vele ; agya kábult volt, mintha a részegség gőze járta volna át. Az a rettenetes félelem fogta el egész valóját, hogy most elveszti kenyerét, s ki lesz dobva a világba minden támasz nélkül. Valóságos önkívületbe esett. Csak mikor a szenvedélyes férfi lihegő, égető csókjajt érezte ajkán, akkor ébredt öntudatra, s rögtön átlátta, hogy-e pillanatban őt még szörnyűbb veszély fenyegeti, mint kenyerének elvesztése. Tagjai remegtek erőtlen volt, de azért mégis védeni kezdte magát. Görcsös remegéssel igyekezett eltolni magától az elvakult lázas embert. — Kisasszony! hallgasson meg engem ! — suttogta a titkár eltikkadt hangon, — ön el van veszve, ha rám nem hallgat! Nem csak kenyerét veszíti, de be is zárják a sikkasztásért! Én megmenthetem! Nekem csak egy tollvonásomba kerül az ön megmentése. Mit akar inkább ? börtönt-e p vagy tovább is nyugalmas életet ? —- Becsuknak? — szólt a leány zokogva — Istenem meghalok a szégyentől! — No lássa, tegyen okos leány ! hallgasson reám, és én akkor meg fogom menteni ! Ismét elfogta a zokogó leányt s lázas izgatottsággal szorította keblére; csókjaival majd meg fojtotta tálán elkészítését biztosítsák. Árjegyzéket a ezég ingyen küld és 20 koronánál nagyobb összegű megrendelésnél a csomagot bérmentve küldi. Az Uránia tudományos színház előre hirdetett előadásait május 3., 4. és 5 napjaira a közbe jött sztrájk daczára visszavonhatlanul megfogja tartani. Kihirdetés alatt állanak. 1. Török Antal és Varga Juliánná nagybányai, 2. Gerzon Jakab kovási és Mar- kovics Regina nagybányai, 3. Oncse Pál és Frandos Rebeka nagybányai. 4. Gavrillás Leó és Marián Mária nagybányai, 5. Tóth Sándor és Szász Róza nagybányai lakosok. Házasságkötések. F. évi április havában házasságot kötöttek: 1. Klement Kálmán Árpád és Szász Juliánná nagybányai, 2. Zeleznik József giródlótfalusi és Szoráti Irma nagybányai, 3. Barbus János szinér- váraljai és Nagy Johanna Teréz özv. Kádár Simonné nagybányai, 4. Fehér Péter és Krupiczer Mária nagybányai, 5. Oreskó Mihály és Reiz Erzsébet nagybányai lakosoh. Születtek 152., ápr. 22. Balázs Deraefernek »Gusztáv«, 153., ápr. 23. Lipcsei Andrásnak »Ernő«, 154., ápr. 23. Daniluk Flóriánnak »Péter«, 155., ápr. 24. Nagy Lajosnak »Sándor«, 156., ápr. 23. Gold- glancz Fülöpnek »Ilona«, 157., ápr. 21. Koncz Miklósnak »Ilona«, 158., ápr. 28. Markus Györgynek halvaszületett fim, 159, ápr. 26. Drentve Máriának »Katalin«, 160., ápr. 26 Mester Matildnak »János« nevű gyermeke. Meghaltak. 96., ápr. 23. Holik Vilma, róm. kath. egyéves, bányaács gyermeke, tüdőlob. 97. ápr. 25. Szabó Sándor, róm. "kath. egy hónapos bányász gyermeke, rángások. 98. ápr. 24. Szilágyi Anna özv. Ke- vesnyuk Ivánné, gör. kath. 75 éves nyugbéres, vég- elgyengülés. 99.. ápr. 25. Tivadar István, gör. kath. 4 éves, téglavető gyermeke, veselob. 100., ápr. 25. Bobb Illés, gör. k. 80 éves, városi alamizsnás, aggkór Az osztálysorsjáték játékterve. A m. kir. szab. osztálysorsjáték hivatalos játéktervét, a melyből az világlik ki, hogy összesen száztizezer sorsjegy közt 14.559,000 koronát sorsolnak ki, a nagyközönség bizonyára ismeri. Tudja ugyan róla azt, hogy a világ valamennyi osztálysorsjáték-terve közt a legjobb, de mégis csupán csak nagy számsort Iát benne. Hanem az élet elevenségét vitték a sorsjátékba azok az adatok, a melyeket nemrég egyes főnyeremények nyerőiről megtudnunk sikerült, s a melyeket akkor közöltünk is. Egész sor ember: iparos, hivatalnok, kereskedő, gazda, önálló és alkalmazott vonult el előttünk, akik hol egy-egv nyolezad, hol egy-egv negyed sorsjegygyei vagyonra tettek szert. Gyógykezelés az utczán. Ma délután Sziberth lona iskolás leány a piaciról a Vár-utczába menet valami eldobott üvegben súlyosan megsértette a lábát, sebe erősen vérzett, a Vár-utcza elején sürii vérnyomok voltak láthatók, A közönség körülvette a jajgató kis leányt, de vérzését nem tudtá elállitani. Ekkor jött oda dr Gondos Mór járásorvos, ki véletlenül szekerén a vidékre arrafelé utazott, leszállóit a szekérről, kimosta a gyermek lábát, elállitotta a vérzést és bekötözte a sebet, mire a kis leány hálálkodva haza ment. A jelenvoltak elismeréssel köszönték meg a doktornak készséges orvosi intézkedését. ........................ i i .................. a már is félig elalélt szegény teremtést, ki végső erő meg feszítéssel igyekezett védekezni a gyalázatos ember támadása elten. Vámossy erőszakos durvasággal vonta ölébe a görcsösen zokogó leányt s édes csábos szavakat suttogott a fülébe. . . . Künn a vadgesztenyefákra visszatértek az elriasztott verebek, s vígan csicseregve foglalták el jogosan megillető helyüket, a haragos zöld lombok közt. Valahonnan két fehér galamb is oda került, s csókolozni kezdtek, olyan volt csókjaiknak zaja, mintha csak a lombok susogtak volna egymással. A váraljai népkertben ezalatt vígan húzta a czi- gány, ropták a csárdást a jókedvű fiatalok, de nem egy fiatal ember várt dobogó szívvel a visszatérő hófehér postás kisasszonyra. A plébános ur kocsisa kétszer is megzörgette a postahivatal ajtaját, de miután becsukva találta, csendesen visszahajtott Váraljára. Másnap reggel nem nyílt ki a postahivatal ajtaja. Az öreg sánta jegyző, ki csak éjfél felé vetődött haza Váraljáról, alig várta, hogy megvirradjon s számon kérje a szép Róza kisasszonytól, hogy miért szökött el a majálisról ? Hiszen jobban már nem mulathatott volna sehol! A váraljai fiatalság valóban kitüntette a szegény árva leányt. Oda sántikáit 8 óra után a postahivatalhoz s minthogy bezárva találta, erősen megzörgette az ajtót. A dörömbölésre semmi feleletet nem kapott. Később, úgy 10 óra tájban ismét a postára ment s minthogy még akkor is zárva találta, az oda hivott községi biró és irnokja jelenlétébeu feltörette a posta- hivatal ajtaját. A kis hivatalos helyiségben minden a legnagyobb rendben volt; a másik kis szobácskábnn hófehér ruhájában, mintha csak most jött volna a váraljai majálisról, az ágyon feküdt a szép postás kisasszony; egyik kezében kis revolvert szorongatott, másik kezével leszorította a szivéből kibugygyant vért. Olyan szép volt halva is, mintha csak aludt volna. Mellette a kis asztalkán kusza vonásokkal irt papirkát találtak; csak ennyi volt rá Írva : »Ruhám fehér, telkem tiszta, de azért mégis meg kell halnom! Miért? Ne kérdezzék.« , . . Vámossy Aladár postaigazgatósági titkár ur pedig éppen ugyanezen órában jelentette főnökének, hogy a vadvölgyi postahivatalt megvizsgálta s mindent a legnagyobb rendben talált! ____________________________18. szám. (3)
