Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-17 / 16. szám

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ. 16. szám. (3) 1904. Április 17. híva. Kundry segítségével Gurnemanz felöltözteti Par- sifalt a serleg lovagjainak ruhájába és köpenyébe, majd hivja öt, hogy kövesse. A szin megint változik, utólszor, és mi megint benn vagyunk a szent serleg templomának belsejében. Ez alkalommal nincsenek asztalok a templomban. A harangok erősebben kez­denek zúgni, mire a lovagok gyász ruhába öltözve belépnek. Az agg Titurel holttestét behozzák és a hatal­mas templom közepén tiszteletteljesen leteszik. Amfor- tas is jön, a lefátyolozott szekrény által megelőzve. Ezalatt a lovagok ünnepélyes dalokat énekelnek a szent serleg tiszteletére és Titurel emlékére. Felemel­kedik hordágyán Amfortas, panaszkodik érdemtelen­sége miatt, melynek folytán kényszerítve volt atyjának megtagadni a serleg áldásait. A lovagok, Titurel sor­sától rettegve, rákiáltanak Amfortasra, hogy hajtsa végre a reá szabott kötelességet és leplezze le a ser­leget. De Amfortas rettentő fájdalmában visszautasítja ezt, kérve társait, hogy öljék meg. Ez epizód közben Parsifal észrevétlenül belép Kundryval és Gurnemanzzal. Lassan előre megy és a szent lándzsával nyugodtan megérinti Amfortasnak még mindig nyílt sebét. Ez érintésre Amfortas arcza felragyog a boldogságtól. Parsifal pedig, ki most már királyuk lett, megparancsolja, hogy leplezzék le a ser­leget. Áhitatteljesen mindnyájan letérdelnek; A mint a serleg veres izzásba jön, Titurel egy pillanatra életre támadva felemelkedik koporsójában. A kupola me- nyezetéröl egy fehér galamb leszáll és az isteni kegy jeléül a király feje felett ide-oda repked. A kóristák hangja hallatszik, hogy a Parsifalra bízott missio con- summata est. HETI KRÓNIKA. Regénybe illő izgalmas fejezet az, mely a hé­ten egyik bányában lejátszódott. »Harcz a poklok fe­nekén végkimerülésig.« Ez a fejezet czitne. Szinte csodálkozik az ember rajta, hogyan lehet hogy nehány perczig tartó kétségbeesett sortüze­lésből épp bőrrel menekültek ki az elszánt védők és a vakmerő rablók egyaránt. Csodálkoznánk, ha nem tudnék, hogy a bánya üregei, sziklái, buvó helyei, törmelékei megannyi vé­delmet nyújtanak s ott a poklok fenekén a sötétben kénytelen csak úgy vaktában puffogtatni az ember. Bántják tehát az aranyat. Erre a verkesek azt szokták mondani: akkor örülünk mikor lopnak, mert van miből; a szegény bányákat persze nem lopja senki. A mélyebben gondolkozókat bizony bántják az ilyen esetek, hogy oda lent már nincs kellő bizton­ságban a kincs. A fejetlen, rend nélküli világ tehát a föld színé­ről már beljebb is terjed az alvilágba. Harczolnak az emberek a földön a vizen és a föld felett. Ez a Bellum omnium contra omnes. De hogy a hét ujdoTiságairól is szóljunk. Az Uránia beküldte a névjegyét Asszonypatakához. Többrendbeli kéménytüzek valának a város fel­lármázása nélkül, mivel tűzoltóságunk alapos és erő­teljes szervezettel, fővárosi módon teljesiti a maga kö­telességét, igy nem szorult rá. hogy minden kisebb alkalommal megkonditsa a vészharangot. Újdonság az is, hogy városunkban hétfőn meg­kezdődik a sorozás. Végre tehát oda állhatnak a fiuk a mérték alá s két évi szünet után ismét felhangzik a »tauglich« és »untauglich« no meg felhangzik egész nap az éktelen kurjógatás is végkimerülésig s három I napig nem lesz nyugalom a városon, Különben, a ki mindig tudni akarja, hogy mi az újdonság, az fizessen elő Vásárhelyi Gyulánál a Szezon virágra, akkor nincs szüksége rá, hogy kíván­csisággal lesse, mit ir a krónikás, Különfélék. Személyi hir. Obholczer Gyula m. kir pénzügyi számtanácsos a városi adóhivatal ügykezelését meg­vizsgálta s teljes megelégedéssel távozott. Kinevezések. A pénzügyminiszter Árkosi Béla kir. mérnököt a selmeczi bányaigazgatóság kerületében bányafömérnökké, Makovinszky Mihály kapniki kir. segédmérnököt a nagyági bányamű-igazgatósághoz bányamérnökké és Papp László kapniki kir. tisztjelöl­tét ugyanoda kir. segédmérnökké nevezte ki. Hymenhir. Ifj. dr. Neubauer Ferencz a nagybányai kincstári bányakerület igazgatójának Neubauer Ferencz- nek fia, e hó 14-én jegyezte el Bertalan Terikét, Bertalan Miklós helybeli kir. mérnök, kereszthegyi | bányafőnök leányát. Ifj. Neubauer Ferencz a napok­ban tette le a jogi doktorátust és legközelebb Berlinbe fog utazni. Áthelyezés. Tóth Kálmán nagykárolyi m. á. v. állomásfőnököt a debreczeni üzletvezetőséghez helyez­ték át. Művészi hír. A párisi festőiskolában az idei nagy pályadijat a nagybányai festőiskola egyik növendéke Zóbel nyerte meg. Bay LajOS orsz. képviselőnk portörői házán meg­jelent a gólya s örvendetes ajándékot hozott egy vir- goucz kis fiú képében. Született a kis képviselő április 13-án d. u. háromnegyed 3 órakor, keresztneve való­színűleg Lajos lesz. Orvosi műtét. Dr Lovrich Gyula kincst. kerületi főorvoson súlyos bajában dr Kádár Antal helyb. bá- nyamüorvos, továbbá dr Lovrich Gyula fia : dr Lovrich Sándor budapesti Erzsébet kórházi főorvos, és dr Lovrich József a bpesti egyetem sebészeti osztályának segéd tanára, szerencsés műtétet végeztek. A beteg jól érzi magát s minden veszélyen túl van. Eljegyzés. Faragó Ödön a fővárosban is előnyö­sen ismert színművész, ki jelenleg a debreczeni szín­ház tagja, s a jövő évadra a budapesti népszínházhoz szerződött, husvét másod napján jegyezte el Oelberg Jolánkát, néh. Oelberg Oszkár kir. bányászati tiszt­viselő kedves és bájos leányát. A dalegyesület f. hó 24-én d. u. 4 órakor a pol­gári olvasókör helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgya az újonnan módosított alapszabály-ter­vezet bemutatása, letárgyalása és jóváhagyása lesz. Esküvő. Tröszt István szinérváraljai járási Írnok­nak esküvője Kurovszky Erzsikével özv. Kurovszky JenŐné kedves leányával május 1-én, vasárnap lesz a helybeli ág. ev. templomban. Uj vasút. Neubauer Ferencz főbányatanácsost kér. bányaigazgatót a pénzügyminister Budapestre hivatta, hogy a felsőbányái vasúti vonalból Fernezelyre kiágazó mellékvágány kiépítése tárgyában javaslatot tegyen, mely hivatva lesz a felállítandó kénsav-gyár termé­nyeit szállítani. A nagybányai károsult gazdák, kik a kohófüst miatt sok ezerre menő veszteséget és pusz­tulást szenvedtek, bizonyára örömmel értesülnek a kér­dés ezen egyetlen gyökeres megoldási módjának meg­valósulásáról. Tűzrendészet. Virág Lajos h. tűzoltó parancsnok nagy buzgalommal karolja fel a tűzoltás ügyét s a költségvetés keretén belül igyekszik úgy kellő sze­mélyzettel. mint megfelelő jó felszereléssel ellátni a tűzoltókat. A városnak most 8 fizetett tűzoltója van, kik maguk teljesitik az őrségi szolgálatot is úgy a ta­nyán, mint a toronyban. Az ügy kezelés és örtanya berendezés tanulmányozása végett a napokban Virágh Lajos Szatmáron járt s az ott tapasztalt üdvös intéz­kedéseket most nálunk is meghonosítja. Nincs pályázó. Felsőbányán április 14-ére hir­detve volt állatorvosi választás eredménytelen maradt, mert az állásra senki sem folyamodott. így tehát nem­sokára újabb pályázati hirdetmény várható. Sikerült műtét. Sroll Géza helybeli kereskedő a héten Budapestre utazott szemének megoperálása végett. Örömmel jelentjük, hogy szeméről a hályogot sikerült műtét által levették s látását vissz 9 nyerte. Pár hétig még Budapesten lesz kénytelen maradni. Adóügy. Az 1903. évi jövedelmi adó kivetését a bizottmány e hó 9., 11.. 12 eszközölvén, eljárását há­rom nap alatt befejezve, as 1904. évi adó kivetés munkálatai május havában kezdődnek el. A városi legelőt az idén ápr. 18-án nyitják meg a szarvasmarhákat tehát már hétfőn ki lehet hajtani a szénatérre, honnan a városi csordások terelik ki a csordát. Egyelőre csak délig tart a marha legeltetés, mivel a koplaldán még nem igen van mit enni a mar­hának. A vármegyei állandó választmány ápr. 18-án, d. e. 11 órakor a megyeház kistermében ülést tart. Tárgy az 1903. évi házipénztári zárószámadások. Megrovási kalandok. A régi korcsolyapályán a P'azekas-utcza és postarét között tágas pocsolya terül el pompásan illatozva. A Rák-ulczán, a Szombat-utcza és Lakatos-utcza torkolatai közti részen zöldes büz- hödt iszap és békenyál zöld fonálként húzódik végig rettenetes, dögleletes bűzzel. A Szt. István toronynak keleti óra lapja abszolúte nem látszik, elkopott és sok mindenféle folyadékkal leöntetett, uj festőt kíván. Egyelőre csak ennyit akartunk mondani egy lélekzet- vételre, jelentjük azonban, hogy van még több lélek - zetünk is. Az evang. egyház tea-estólyére a héten követ­kező felülfizetések érkeztek: Szioerth Gusztáv 5, Tel- cser Géza, N. N., Andrássy Jánosné, Gyöngyössy Gyula 2—2 K. Eleven újságból 5 K 32 f. összesen 18 K 32 f. Ugyancsak a héten még következő kiadá­sok teljesítettek: C'ükrász számla 14 K 40, fakeres- kedö számlája 6 K 16 t. összesen 20 K 56 f. — Az elnökség. A főgimnáziumi segéiyzö egyesület ápril hó 24-én d. e. 11 órakor, a főgimnáziumban közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjait tisztelettel meghívja gróf Teleki Géza, az egyesület elnöke. A közgyűlés tár­gyai: 1. Titkári jelentés. 2. Zárszámadás. 3. Az alap­szabály módosítása. 4. Esetleges * indítványok. 5. A tisztikar és választmány tagjainak választása. A polgári olvasókör könyvtári bizottmánya által megrendelt 164 legújabb irodalmi mű a könyvtár ré­szére megérkezett s hétfőtől kezdve az olvasó közön­ség rendelkezésére all. egy órakor utón kell lennünk. Minden a mire szük­ség leszen, házamban feltalálható. * * Pont tizenegyre Winipeg Main-street járókelői Amerika egyik leggyorsabb motorkocsijának dübör­gése által zavartattak meg, amely teljes sebességgel haladt a város északi részének. Itt-ott egyes kiván­csiak bámulva áltak meg s egymást kérdék, ki le­het az, ki éjnek idején ily őrületes módon száguld végig a város főutczáján ? De mielőtt erre felelhettek volna a titkozatos kocsi eltűnt látókörükből. — Jól számítva — kezdte Carbhoy — amint a város utolsó házait elhagyták -- a távolság Yorkig körülbelül 720 kilométer. — Akkor becslésem szerint tizeukét órára van szükségünk, felelte Tracy, aki bámulatos ügyesség­gel kormányozta az automobilt a sötétségben. — Mint kateszteri mérnöknek jól kell ismerni az országutat, szólt most Markham, aki szintén hoz­zájuk csatlakozott. Tracy adós maradt a felelettel. A kocsi, mely szédületes sebességgel rohant előre, minden figyel­mét igénybe vette. Egy rugó megnyomása által a kocsi elején egy villamos lámpa gyűlt fel, mely az országutat több mint száz métere bevilágította. A három utas között mély csend állott be Carbho}7, aki folyvást Ttacy hidegvérét s ügyes­ségét bámulta, a kocsi sebességét ötven kilométerre becsülte óránként. A sötétség már oszladozni kezdett, amidőn Tracy óráját kivéve hirtelen megtörte a csendet Mondja Carbhoy ur, képes az ön kocsija nagyobb gyorsaságra is ? Carbhoy válát vonta. Talán még vagy 10 kilo­méterrel óránként, de ez már nem lenne veszély nélkül. — Akkor kérem beállítani a legnagyobb gyor­saságra, volt a válasz. Carbhoy szó nélkül engedelmeskedett s a ko­csi egy hatalmas lökéssel tovább száguldott. — Az Isten szerelméért álljon meg! kiáltotta Markham magánkívül, s igyekezett magát erősen tar­tani. Ilyen őrületes gyorsaság mellett nyakunkat szeg­jük mind a hárman. — Lehetséges, felelte szárazon Tracy. Markham hallgatott. Egy figyelmes szemlélő le­olvashatta volna arczárói félelmét s ellenszenvét e szédítő sebesség iránt. A kocsi majdnem minden pillanatban zökkent egyet, amint valami egyenetlenségen átugrott; több­ször úgy látszott mintha felborulna utasaival együtt azonban vezetője ügyessége minden akadályt legyőzött. Reggeli tiz órakor — jóval a kitűzött idő előtt. — Yiork város fő utczáján száguldott tova az auto- mobl, s midőn a kikötőbe érkeztek a milliomos melegen megszorította Tracy kezét. Ez volt a legnagyszerü eredmény, melyet valaha láttam, mondta elismerőleg. — Még nem vagyunk czélnál, felelte Tracy kétkedő pillantást vetve egy gőzhajó felé, mely moz­dulatlanul feküdt a kék hullámokon, s melynek or­ráról nagy, aranyozott betűkkel kirakott neve fénylett. Ez volt a James-gőzös, melyet Carbhoy sürgö- nyileg megrendelt. Pár perez múlva egy három em­berrel telt csólnak tűnt ki a hajó árnyából s a part irányába evezetek, melyet nemsokára elértek. ■— Jó reggelt kapitány! köszöntött Carbhoy az az elsőnek, aki kiszállt. Tehát idejekorán kapta sür­gönyömet. — Igenis Carbhoy ur, felelt a kapitány Sőt már három óra óra várom. — Szép, szép, kapitány, biztosítom meg nem bánja; de most kérném, intézkedjék, hogy kocsim a hajóra szállitassék. Mialatt a kapitány sietett megbízatásának eleget tenni, Tracy Markhamhoz csatlakozott, aki oldalt állott s boszusan nézte miként szállítják az automo bilt a hajóra. — Úgy látszik, hogy ön egy csöppet sincs el­ragadtatva az utazástól, szólt ironikus mosolylyal a titkárhoz. — Egy csöppet sem, felelte Markham. Egyál­talán nem értem miként tudott Carbhoy ur ilyen nyaktörő válalkozásba belemenni. Én — eltekintve a veszélyektől, melyekkel még esetleg meg kell küz- denünk — kizártnak tartom, hogy a szökevényt ideje­korán elcsípjük s fogadni mernék ötezer dollárba, hogy későn érkezünk. — Elfogadom, felelte Tracy s röviden kö­szöntve távozott, hogy a hajósokat munkájokban serkentse. Rövid félóra alatt az automobil a fedélzeten volt s á horgonyt felszedve a hajó hatalmas füst­felhőket okádva az öbölből kifelé indult. Mialatt Carbhoy a kapitányt utazásuk czélja felől informálta s a titkár a hajósokat nézte, mint erősitik meg az automobilt, az alatt Tracy a hajó sebességet vette szamügyre s miközben fejét csóválta, arczán az elégedetlenség jelei mutatkoztak. E pillanatban jelent meg a fedélzeten a fő­gépész s a mérnököt megpillantva tiszteletteljesen köszöntötte. — Egy kevéssé lassú az ön skatulyája, szólt Tracy gúnyosan a társalgási bevezetve.-- Elég gyors egy öbőljáró hajónak, mondta a főgépész némileg sértődötten. Hiszen nem vagyunk mi torpedó vadászok. Tracy nevetett. Szolgálhatok egy szivarral? — Köszönöm! s a főgépész egv szivart vett ki az elébe nyújtott tárczából. — Mi az önök legnagyobb gyorsasága? foly­tatta tovább Tracy. — Hm ! azt hiszem tizenkét csomóra lehet tenni óránként. Tizenkét csomó? Menjen! En azt hiszem ha­jójuk sokkal nagyobb gyorsaságot tud kifejteni ennél. A főgépész sajnálkozva nézett emberére, a ki az ő szakértelmét kétségbe vonta s művésziesen egyet köpve a korláton túl, sarkon fordult és ott hagyta a mérnököt. Tracy nevetett s aztán felkereste a milliomost aki a túlsó oldalon elmélyedve bámult a sik tengerre. — Azt hiszem Carbhoy ur, hogy önnek meg­fog kelleni venni ezt a füstös ládát. — Mit, ezt a hajót megvenni? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom