Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-10 / 15. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. (2) 1904. Április 10. Sepsi Károly özvegye a férje által hagyományozott összeget már most lefizette, holott azt halála napjáig ő élvezhette volna. A gyűlés ezért a nemeslelkü nőnek köszönetét szavazott. A tanítás jól megy az eggházmegyében. Üresedésben levő tanítói állomás jelenleg alig van s az összes iskolák közül csak egyetlen egyet nyilvánítottak- elégtelennek. A közigazgatási bizottsági és fegyelmi ügyek teljesen zárt ülésben tárgyaltattak, ezekről tehát nem referálhatunk. Gyűlés vége pénteken délben. April 7-én d. u. fél 2 órakor közebéd volt a Nagyszálló kistermében, hol mintegy 100 an vettek részt a vendégek s a nagybányai értelmiség tagjai közül többen. A közebéd remekül sikerült minden tekintetben. Rumpold Gyula vendéglős kitett magáért, még a szatmáriak is — a kiknek pedig sok jó vendéglőjük van — nem győzték eléggé dicsérni a pompás ételeket és italokat. — Valóban mindinkább kitűnik, hogy Rumpoldban derék vendéglőst nyertünk. Köszöntőket mondottak : Gellert Endre a vendégekre, Bencsik István főesperes az egyházmegyére és a város közönségére, Hajdú Albert Bencsik főesperesre, Bencsik ismét Degenfeld Sándor grófra, a távollevő főgondnokra, Soltész János ombodi lelkész Nagybánya városára, különösen pedig a bányászatra, Stoll Gábor a két Soltészra, Szabó József egyház- megyei főjegyző Böszörményi Zsigmond jelenlegi világi elnökre, Böszörményi Zs. Szabó József főjegyzőre, Bottyán Pál Bay Lajos orsz. képviselőre, Stoll Béla a tanítókra. — Kedélyes poharazgatás mellett sokan alkonyaiig ültek a kis teremben. Este pedig többen a polgári körben jöttek össze. 8-án az ebéd többnyire magánházaknál vagy vendéglőkben szétszórtan volt s a vendégek vissza 8-án a délután 3 óra 20 perczes vonattal utaztak. A magyarságnak lelkes hazafias ünnepe volt az a két nap, melyet itt töltöttek vendégeink s bár előzőleg többen indítványt akartak tenni a vándor- gyűlések behozatalára nézve, oly jól érezték magukat itt, hogy általában szóba sem került a székhely kérdés. Isten vezérelje őket ismét és mennél gyakrabban körünkbe! A husvét-másodnapi tea-estély. Ritkán sikerül oly nagyszerűen egy-egy mulatság, mint az ev. egyház husvét másodnapi estélye. Az igaz. hogy a rendezőség, a szereplők, az egyháztanács már hetek óta lázas tevékenységgel fáradoztak. A közönség körében az egész városon állandóan tárgyalták az »Eleven újságot«, melynek titkaiból egy-egy kicsi mégis csak kiszivárgott s szította az érdeklődés tüzét. Valóban pompás eszme volt az ev. egyháztól, hogy nem egyszerűen tánczmulatságot, hanem valami újabb, frappánsabb dolgot rendezett. Egész írói gárda sorakozott a tréfás kis Eleven Újság köré, mely ilyen alakban soha sehol sem került előadásra, mert azt Révész János szerkesztette, alkalmazta színpadra és rendezte, tehát alapjában véve nagybányai irodalmi terék idegen munkatársakkal fűszerezve. A bálterem tündéries látványt nyújtott A színpad balján a japán, jobbján az orosz sátor emelkedett. A japán piros szinü és sárga diszszel, sok eredeti japán legyezővel, lámpionnal és Münnich Ödön festőnek, ki páratlan odaadással művészivé alkotta meg ezt a sátrat, sok szép picturájával díszelgett. Az orosz sátor, Moszkva egyik mulató helye után, Réti Pista vezetése alatt, ezüst boltívekkel, arany kupolával, temérdek gyönyörű szőnyeggel és vadbőrrel, rengeteg orosz lobogóval, gazdag mulató helynek készült. Fent a színpad egy újsággá volt átalakítva, melynek czime az első szuffitán ragyogott: »Eleven újság« s rovatai úgy voltak alkotva, hogy az emeleten Vezérczikk. Krónika. Aforizmák. Sport. Művészet. A földszinten Dal. Regény. Időjárás. Hírek. Nyilttér rovatok foglaltak helyet, mindegyik külön függönynyel, mely akkor gördült le mikor az illető rovat megszemélyesítője szavalt. Az egész ujságla- pon fekete vonásokkal jellegzetesen voltak utánozva az egyes rovatok. A színpad és környéke megkapó látványt nyújtott. Megjegyezzük, hogy az egyház ezen díszletek és sátrak megalkotásánál mind a helyi mestereket vette igénybe, hogy azoknak is juttasson valamit a jövedelemből. Az eleven újság nagy díszletét pl. Be- regszászy asztalos, Gábor Márton kárpitos, Simon Dezső lakatos és Sziberth János aranyozó készítették. Különösen ki kell emelnünk Sziberth aranyozó és szobafestőnek ügyességét, aki a czimlapot elismerésre méltó csínnal állította ki. Este órakor már erősen gyülekezett a közönség, Nagybánya tekintélyes számú előkelő hölgyei és férfiai jöttek itt össze s élénk érdeklődéssel várták az előadást. Pont 9 órakor vette kezdetét az előadás zenei nyitánnyal, mire a főrendező (Révész János) elöljáró beszéde után a Vezérczikk (Szokol Margit) szavalta el megfelelő kosztümben az ő eszméit igen nagy hatással sürü tapsokat aratva. A Dalt, Szávay remek, szép költeményét Jamnik Etus sze- ! mélyesitette meg virágos toaletben, ki a zenekar ! hárfa pengetése mellett bájosan szavalta el Szávay költészetének ezt a legszebb gyöngyét. A heti krónikát hosszú kürttel kezében Torday Mimi adta elő s dr. Harácsek I. eszme sziporkáit ügyes felfogással ragyogtatta a lelkes közönség előtt. A regényt, Szekula Jenőnek valóban sikerült költeményét Bányay Ida teljesen korrektül mutatta be s aratott megérdemelt sürü tapsokat. Zempléni aforizmáit Homola Elvira adta elő az ő rokonszenves szép hangján. Az aforizmák közt a csillagot egy-egy zenei rész képezte. Az időjárást (Pálmay József költeményét) Hal- may Aranka igaz érzéssel fogta fel s a költemény mély gondolatait érvényre juttatta. Igen érdekes volt a hírek előadása, lncze Lajos, Szabó István, Révész János, Szávay Gyula Írták a 10 hirt, miket az egyik rovat kis ablakán Szokol Margit, Bányay Ida, Torday Gizi, Révész Zolti gyorsan váltakozva pergettek le óriási hahota és taps között. Mig a költői rovat, a »Sport« Szávaytól, Torday G. pompás előadásában ment, azt se tudjuk melyiket dicsérjük jobban, mert igazán mind szép és jó volt. Boitner Károly »Művészet« czimü szellemesen megirt közleményét a kis ^brahám Mariska elevenítette meg előttünk, művészi felfogással. Némi kis lámpalázat természetesen szívesen elnézünk az ilyen első szereplésnél. Csattanósan fejezte be az egészet a »Nyilttér«. Ebben meglepetésül a karzaton két ur is szerepelt, (Smaregla János és Magyarosán György) olyan Peles- kei Nótárius módon. Ezután a pont után a tetszés, zaj valóban tető pontra hágott s Kassay Margit a szó szoros értelmében zajos sikert aratott. Végül búcsúzóul megjelent az egész lap, az összes rovatok, az összes szép leányok, görögtüz- fény mellett, melyet füst és szag nélküli porral, egyik oldalról piros, másik oldalról zöld fénynyel (az újság papír volt a fehér) Bajnóczy Sándor gyógyszerész rendezett. A zene a szózatot játszotta. Ez a jelenet igazán lélekemelő, csinos és kedves volt. Az újság minden egyes pontját a főrendező vezette be s az egyes rovatokat egymástól megfelelő zene választotta el. Valóban teljes joggal elmondhatjuk, hogy ez az előadás az egész közönséget elragadta s a szereplők, az ügyelő (Poszvék), a főrendező, szerzők stbVáry — hiszen a mi kötelességet teljesítettünk, azért jutalmat ne várjunk. A haza midenkitöl áldozatot kíván s másoktól még többet, véresebbet és rettentőbbet, mint tőlünk. Egyet tudok, egyet érezek csak : ha ismét hivna a haza s erőm engedné, mint egykor ; ha százféle rémlátomány rettentene is, én ismét oda állanék és megtennem kötelességemet. Ha a hitványok, a gyávák elhúzódnak is a veszély elöl, Isten őrizzen, hogy mindenki hitvány és gyáva legyen, mert egy nyomorult nemzedék nem mentheti, de nem is érdemli a hazát. lm nézzed — megbocsát nekem az én barátom, hogy eddig háttérben hagytam — nézzed ez itt gróf Zsitvay László, kivel megosztám a nehéz rabságot. Egyik testvérét a bitang erőszak felakasztatá, másik megörült a terhes rabságban. Atyját felkonczolták kegyetlen lázadók, nővérének férje elveszett a harczok- ban, a nővér pedig bolyongott két kis gyermekével, még mindnyájan meghaltak izgalom és nyomorúság miatt. Maga Zsitvay — bár távol állott minden erősebb beavatkozástól — négy évi rabságot szenvedett és csak most szabadult ki velem együtt kegyelem utján a fogházból. Mindenét elveszté mi neki kedves vala és még sem zúgolódott soha, mert azt mondá: »Fáj szivünk és gyötrődik lelkünk az ily csapások miatt, még sem szabad panaszkodnunk, mert mi csak ideiglenes örököse vagyunk a hazának, őrzői a nemzeti jogoknak és ezek védelméért mindent kötelesek vagyunk feláldozni. Átkot érdemei az a nemzedék, mely nem tud áldozni s nem képes a szent örökséget sértetlenül adni át utódainak.« — Igazad van Ferencz barátom — mondá Zsit vay — jól teszed, ha az igazságot hirdeted minden alkalommal. Most pedig megpihenünk és fogadásunkhoz képest holnap indulunk az én elpusztult, de visszanyert birtokaimra, hol én adok neked és adok nektek olyan foglalkozást, mely mellett nem kegyelemből, de munka után tisztességes megélhetéstek biztosítva leend. VI. Kevés mondani valónk van még. Hét év mult el a fenti események után Gömör- megye szelíd és egyik nagy szépségű völgyében együtt találjuk a Váry házaspárt, a mint már megszaporodott családi körben csendes boldogsággal élvezik a tavaszi természet elragadó pompáját. Beszélgetnek, örömteljes megelégedéssel tekint- getnek hol egymásra, hol játszadozó két kisebb gyermekükre. Oly boldogok most e nyugodt s elvonult állapotban, hiszen egy hírneves orvos visszaadta Váry- nak a szemevilágát is. Egyszerre csak előttük áll gróf Zsitvay, az ö jó barátjok s igazi jóltevöjük. Kezében a Pesti Napló egy példánya, melyet átnyújtván Várynak, ezt mondja : »No olvassátok el csak először is a törvényszéki rovatot « Váry olvassa : — »Gy . . . város tötvényszéke előtt ma hoztak Ítéletet a másfélév óta húzódó Csala féle rablószövetkezet bünperében, melyben kiváló sze rep jutott Kabola Péter gy . . . i gazdag polgárnak is, ki tudvalevőleg nagyszabású orgazdája volt a rab15. szám. nem győzték a gratulácziókat fogadni. Többen csokrot is kaptak a szereplő hölgyek közül ismerőseiktől. Az egyházi rendezőség senkinek sem kedveskedhetett csokrokkal, mivel a jövedelmet ezzel is terhelni nem akarta. Előadás előtt és után táncz volt s éjfélig a fiatalság a tánczokat lejtette elég szívesen és jó kedvvel, mig a többiek a sátorok körül és a kis teremben az asztalokat foglalták el. Bájos hölgyek árulták a bort, teát, kávét, fagylaltot, pezsgőt, tombola kártyákat, de a rendezőség igen mérsékelt árakat állapított meg (1 üveg bor 25 kr., 1 viz 10 kr., 1 tea 30 kr., 1 kávé 15 kr. stb.) Felszolgáló hölgyek voltak : A japán sátorban háziasszonyok: Harácsek Vil- mosné és dr Miskolczy Sándorné. Felszolgáló leányok • Bertalan Mariska és Teréz, Gálffy Ilonka, Geöce Ella, Kende Erzsiké és Irén, Molcsány Adél, Oblatek Etajuczi és Sárika, Szaitz Irén, Szirti Róza, Torday Mimi és Gizi, Az orosz Sátorban háziasszonyok: Bálint Im- réné, Bónis Istvánná, Jamnik Viktorné, Körmendy Sándorné, Soltész Elemérné, Révész Jánosáé. Felszolgáló leányok: ^.brahám Mariska, Bányay Ida, Géresy Gizella, Halmay Aranka, Homola Elvifa, Jamnik Margit és Etus, Kassay Margit, Mikó Pálma, SzokoJ Margit. Ejfél után tombola volt és pedig 10 ambó, 10 ternó, 6 quaternó, 6 quinternó és 3 tombola nyereménynyel. Nyeremény tárgyakat adakozni szívesek voltak: Abrahám Endréné, Alexy Elza, Bálint Imréné, Bónis Istvánné, Hudoba Gusztáv, özv. lncze Mihályné, özv. Kunay Edéné, Körmendy Sándorné, Lakos Imréné, Lukács Ferencz, Neubauer Ferenczné, Otömösy Gyuláné, Révész Já»osné, Robelly Lajosné, Riszdorfer Imre, Soltész Elemérné, Szabó Adolf, Szellemy Geyza, Tóth Ernő, Virág Bálint, Vetter Ambrus. Ezután táncz, zene és dal váltakozva indultak meg rózsás húsvéti hangulatban a fényes sátrak körül, éjfél után a tánczot is ide kellett áthelyezni, mert a czigány előtt való sürü csárdás miatt a konyhában, a földszinten leszakadt a plafon vakolatja s félni lehetett, hogy baj történik. Az egész mulatságról tájékoztató képet nyújt a báli számadás, melyet habár nem is véglegesen, de a mai állapotnak megfelelően következőleg sikerült összeállítani. A mulatság jövedelme a következő : A két sátornál borból, lapból, kávéból,tombolából 452 K. 07 f. Hoffmann Árpád üzletében jegyekből 68'— Lelkésznél 1 jegy 5'— Jegypénztártól 361 • — Jegypénztárnál mutatkozott többlet 6'— Felülfizetésekből és jegymegváltásokból 298 60 Összes bevétel 119L27 Felülfizetésekből és jegymegváltásokból: Stoll László 20 K. Poszvék Nándor, Grilusz Emilné, Robelly Lajosné, Bradofka Frigyes, gróf Dégenfeld Sándor, Szellemi Ida 10—10 K. Km. Papp Sándor, Stoll Béla, Hudoba Gusztáv, 8—8 K. Szűcs Károly, Lakos Imre 6—6 K. Szabó Lajos nagytaárnai lelkész, Farkas Lipót, dr Kádár Antal, Kende Dani, Steinfeld Mór, dr Szokol Pál, Pokol E. Révész J. 5—5 K. Dobi Ervin, Nánásv István, Virág Lajos és neje, Pothorszky József és neje, Nedelka András, Fritsch Samu, özv. Lipnitzky Ferenczné, dr Miskolczy Sándorné, Hanzulovics Kristóf és neje, Soltész Elemér 4—4 K. Hámori Nándor, Ormós Józsefné, Beregszászy Samu, Alexy Kornél, Harácsek Vilmos 3—3 K. özv. Bittsánszky Edéné, Szellemy Geyza, Fábián Lajos, Sesták Sándor, Kazamér János, Sroll Géza, In- cze József pék, Buday Sándor, Kovács Gyula, Nagv Jenő fogorvos, Mátéffy Ferenczné, Reketes József, lóknak. Csalát és társát kötélhalálra, Kabola Pétert pedig hat évi fegyházra Ítélte a törvényszék. Nagy megelégedéssel vesszük — Írja tovább a lap — a Kabola Péter elitéltetését, ki aljas lelkű kémszolgálataival annyi családra hozott keserű gyászt azokban a rémuralmi időkben, A nemzet átka kiséri öt megérdemlett helyére, a fegyházba, legyen emlékezetén mindvégig átok és gyalázat. Váry és neje szótlanul tekintenek egymásra, A nő szemében pár könycsepp csillan fel és azt mondja : — Az Isten jó, az Isten igazságos! — Igen — szólt Zsitvay — ha nem látnánk sokszor meglepő példáját a földön ez igazság megnyilatkozásának, bizony kétségbe kellene esnünk. D : az Isten valóban jó és valóban igazságos, a ki a töredelmes megbánás után minden vétket elfedez, minden bűnt megbocsát ugyan, de a hazaárulás iszonyú bűnét ö sem bocsátja meg soha. — Ne is bocsássa, ismétlé a Váry házaspár. — íme — szólt Váryné •— a mihez leginkább ragaszkodott Kabola, a mit mindenek felett szeretett, a pénz és vagyonban verte meg az Isten, abban hozta fejére az átkot és gyalázatot. Jobb igaznak lenni s ártatlanul szenvedni a nemesebb ideálokért, mint jólétben gonoszul élni s gyalázatban meghalni. — Ez az erény igazsága — mondja Zsitvay — s ez tartja fenn a világot!
