Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-10 / 2. szám
1904. Január 10 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 2. száiu (3) Heti krónika. Ha a városházán nem lengett volna a lobogó, bizony nem is tudtuk volna, hogy válaszlás vau. Oly csendes volt a város, mint mindig, de hát milyen is legyen más. A közügyek ma kevés embert érdekeinak, ki-ki el van foglalva a maga bajával. Máskor a bányászok betűrendben vonultak fel kettó's rendekben szavazni, a városháza körül tömegek csoportosultak. Estére odarendeltük a czigányl a kapu alá s zeneszó mellett hirdettük ki az uj városatyák névsorát. Azon az éjszakán nem aludt senki Nagybányán, ma még a szavazatszedő bizottság is elaludt az unalomtól. A polgári kör vizkereszti lakomája már élén- kebb volt, itt visszaállítottuk Lengyelországot, megszavaztuk az önálló vámterületet és a fernezelyi vasutat úgy éj leiutáni hangulatban s a lágy tárogató sirt nekünk régi dalt, régi dicsőségről, vitézi énekeket Rákóczi serlegéről. Egy hely, a hol még mulatni tudnak! Ugyanezen a napon búcsúzlak el színészeink s rögvest megszállották a vásárhelyi uj színházat. Benne voltak 1—2 ezer forintunkba, azt azonban a világért sem mondom, hogy elvitték magukkal, mert a színész egyebet nemigen szokott elvinni magával, az adósságánál, azt pedig nem irigyeljük tőle. Az utóbbi napokat versengésben töltötték, hogy kinek legyen jutalomjátéka. Hiú háborúskodás, hisz ez nem jelent egyebet némely vidéki igazgatóknál, mint mikor a ezimet és rangot díjmentesen adományozzák. Igazán farsangi tréfa. A tiszta jövedelemnek az 5 százalékát adja az igazgató a jutalmazandónak. De először az a kérdés van-e tiszta jövedelem, másodszor pedig ha van 10 - 20 frt, abból 50 kr. vagy 1 1 frt üti-e igazán a jutalmazandó markát? A jó közönség nem tudott belenyugodni még se, hogy az irigyelt jutalomjátékból ne jusson csak 2—3 színésznek s mikor a búcsú napja elérkezett, tüntetést rendezett annak, a ki nem volt jutalmazott, egy másik erélyes párt a jutalmazottnak tombolt és lett zugás, kopogás, zsivaj, záradékul a sikerüli szezon után, olyan botrány, a milyet még keveset látott a krónikás Különfélék. Előléptetés. Kiss Gábor helybeli főgyrnn. ren des tanárt a miniszter a VIII. fiz. osztály 3. fokozatába léptette elő. Keretem. Lapunk 13-ik száma az 1903. évről, annyira elfogyott, hogy egy fölös példánynyal sem rendelkezünk belőle. Arra kérjük a t. közönséget, kegyeskedjék mennél több 13-ik számot beküldeni, mi a rendes árban : 20 fillérért hajlandók vagyunk átvenni. Tisztelettel a kiadóhivatal. Szabad elöadá;. A nagybányai ipartestület helyiségében holnap, január 10-én, d. e. 11 órakor Pólya Sándor fog »Az építészet művészetéről« szabad előadást tartani, melyre az elnökség a Nagybánya város területén lakó összes iparosokat, valamint azok segédmunkásait is tisztelettel meghívja Uj ügyved. Még mindig kedvesen emlékezik vissza Nagybánya város közönsége a ref. egyház tudós lelkészére: Gulyás Lajosra. Az ő kiváltó szónoki ereje és rokonszenves egyénisége maradandó emléket hagyott Nagybányán. A nagynevű lelkész fia Dr. Gulyás Lajos letette az ügyvédi vizsgálatot és Budapesten ügyvédi irodát nyitott. Nagybányai ismerősei ügyes bajos dolgaikkal bizonyára fel fogják keresni. is meg, nem lesz bántódása, sőt ő is fölszedheti a jutalmat. Egyszer jelentkezik idegenből egy ember, hogy ö hajlandó megmutatni, hogy mint követték el a lopást, ha a pénzt előre oda adják neki. Oda is adták. Előszedi hát a gipszlenyomat után készített kulcsokat, kinyitja az első ajtót, a másodikat, a harmadikat, a kulcsokat kiveszi az ajtókból és zsebre teszi. Aztán nyitja a többi ajtókat, de benne hagyja mindenikben a kulcsot. Végre beérnek a pénztár szobába, aztán beszélni kezd : — Itt kivolt nyitva a vastábla, azt bezártam, igy ni! Aztán kinyitottam a pénztárt: igy ni! Belemarkoltam a bankóba, az aranyba, az ezüstbe, nem számláltam egviket se. így ni! És mutatja. Mikor ezután kész voltam, bezártam a pénztárt igy ni — és tovább állottam ! Azzal ki siklik az ajtón, rá fordítja a kulcsot az első, a második, mind a kilencz zárra és tovább állott. Mire az urak kiszabadulhattak, már túl volt ungon- berken, zsebében a jutalommal, s az újabb összeggel, melyet alaposan elpakolt.« Az egész könyv 302oldalra terjed,"a téli estéken tehát eleget lehet benne böngészni; hibáztatni, most is csak azt hibáztatom benne, amit az eddigiekben, hogy nincs tartalom jegyzéke. Az ember szeretné újra megtalálni azt, a mit olvasott, esetleg másnak is elolvasni, hogy az is ka- czagjon rajta, s olyankor akkora keresést kell rendezni a bő kötetben, hogy mire megtaláljuk, már nem nevetünk, de bosszankodunk. Jó volna, ha majd egy 6-ik kötetben közölné az én Dunaym az 5-ik kötet tartalmát. Révész János. Ifjúsági bál. Hány leány szivét hozta régen hevesebb dobogásba ez a két szó! Mennyi édes álmot szövögettek, mennyi kedves episód emlékét újították fel a várakozásban s remélték ismétlődését Nagybánya szép kincsei attól az estétől, mikor _ a pezsgő jókedv s a függönyök mögött leselkedő Ámor örömünnepét ülte. — Mert az Ifjúsági bál mindig esemény volt Nagybányán, s méltán ! Ott lehetett látni a város minden bálozó leányát bájos virágkoszoruba kötve, az ifjúság boldog örömmel s a fényes siker büszke tudatában adta át magát a táncz élvezetének ; ott volt a város szine-java teljes számban, hogy szintén kivegye részét az örömből, kedvteléssel gyönyörködve az este elragadó képeiben. Hanem egy pár esztendeje nem úgy van, mint régen volt l Az ifjúsági bálok fényben emelkedtek, de nem a i észvétel és a régi vidám hangulat. Nagybánya város messze hires társadalmi életben beállott nagy hanyatlás itt is éreztette káros hatásait. A külsőségekben versengő, de az igazi fesztelen vidámságot háttérbe szorító áramlat fogva tartja az embereket és evvel lazult meg a benső szivbeli kapocs, melyet hiába keresünk ma Nagybányán. Az ifjúság, kiben a buzgóság és lelkesülés mindig egyforma magasan lobogott, tanácstalanul áll a szemmel látható s ki-ki pattanó közönynyel szemben, de még sem meri hinni, hogy az a nap, mely a város előkelő közönségének bár egy rövid estén is egyik legkedvesebb s leghangulatosabb találkozója volt, bele jusson a társadalmi közöny szomorú példáinak sorába. De telve van azon édes reménynyel, hogy az ifjúsági bál régi dicsőségében feltámad, hol nem a suhogó selyem, hanem a bájos egyszerűséggel párosult csillogó jókedv fogja hirdetni, hogy a nagybányaiak úgy mint régen, mindnyájan, együtt, igaz érzéssel tudnak mulatni. — Egy reménykedő ifjú. Máramaros czimü laptársunk negyvenedik évfolyamába lépett, ez alkalomból díszes ünnepi számot adott ki, melynek cziínlapját a lap szerkesztőinek és kiadójának arczképei díszítik. Kiválló szellemi erőktől sok érdekes és értékes czikket hoz ez a gazdag jubiláns szám. A mi vállainkat csak három X nyomja, de azért tudjuk méltányolni négy X-es bátyánknak nemes küzdelmeit s a továbbiakhoz kitartást és jó szerencsét kívánunk. Szerencsétlenség. Sserencsétlenül járt Bottyán Géza helybéli mészáros, városi képviselő e hó 6-án. A Lapos jegén akart kocsijával átkelni, a jég azonban beszakadt a lovak alatt s Bottyánt társai csak nagy nehezen tudták megmenteni, azonban az eset következtében egyik lábát bokában eltörte s inszakadást is szenvedett. Vele volt barátai hazaszállították s most idehaza súlyos betegén fekszik. A jégpálya az uj évvel megnyílott s család és idényjegyek Hoffman Árpád üzletében kaphatók. Ifjúsági bál. Elegáns meghívót vettünk, mely tudatja, hogy jövő szombaton lesz az ifjúsági bál. Közönségünknek felesleges részletesebben megírni, hogy mit jelent ez. Mindig bájos és kedves volt ez a bál s talán ez idén népesebb is lesz, mint máskor, mert a »hölgyek kéretnek egyszerű ruhában megjelenni.« Valóban ideje volna, hogy a fényes öltözékek helyét, az egyszerű, Ízléses csin foglalja el. A meghívó szövege igy hangzik: A nagybányai ifjúsági "kör 1904. január hó 16-án a nagyszálloda dísztermében bált rendez. Személyjegy 2 K, családjegy 5 K, karzatjegy 3 K. Kezdete este 9 orakor. Jegyek előre válthatók Hoffman Árpád üzletében. Meghívó kívánatra előmutatandó. A hölgyek kéretnek egyszerű ruhában megjelenni, Rendező bizottság: Harácsek Vilmos elnök, Dr. Moldován Ferencz alelnök, Gtanzer Gyula titkár. Magyarosán Mihály pénztáros. Rendezők: Bátori Oszkár, Farkas Jenő, A palánk. Egész nap a palánkot Oly híven őrizem. Kukucskálok utánad: Jösz-e már kedvesem. S ha végre ottan állasz, S el-el beszélgetünk, Egy kis szerelmes ördög Incselkedik velünk S biz istenemre mondom Oly hamis, oly gonosz, Alig bírok magammal, Annyira liizbe hoz. Te sem vagv máskülönben. Mert a nyíláson át, Édes, piros kis ajkad Nem egy hő csókot ád. Hát még ha este szépen Egy deszka is kijő. Akkor hull ám csak aztán Valódi csókeső. Csak hullna már le egyszer Ez az egész palánk, hogy mi is egymás forró, Karjába hullanánk ! Daresay Géza. Gergely László. Husovszky László, Jeney Gyula, Je- szenky Kálmán, Kelemen Béla, Kovács Sándor, Köhler János, Münnich Ödön, Nagy Jenő, Panajoth Gyula, Paul J. Antal, Plander Géza, Réti István, Schönherr Sándor, Simcsó Ferencz, Sólyom Ferencz, Dr. Stoll Tibor, Steinfeld Béla, Smaregla János, Szabó Miklós, Szabó Kálmán, Thorma János, Dr. Vass Gyula, Dr. Winkler Jenő. Újévi üdvözleteiket a nőegylet javára megváltották : Ötömösy Gyuiáné 2 K, Géresy .fánosné 2 korona. Gyászhir. Vettük a következő gyászlapot. Özv. Kolencz Jakabné valamint gyermekei : Leopoldine, Irma és Miksa fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a forrón szeretett férj, illetve édes apa Kolencz Jakab folyó évijanuár hó 3-án hajnali 3 órakor, életének 49-ik évében, rövid szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után elhunyt. A megboldogult földi részei folyó hó 4-én d. u. fél 4 órakor fognak a róni. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni, Lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 5-én reggel 8 órakor fog a róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1904. január hó 3-án Wdás és béke hamvaira! Szatmár szomorú statisztikája. 1903-ban 504 ragályos betegség fordult elő. 256 kanyaró, 162 skarlát, 61 tífusz, 11 difteritisz, 7 torokgyík, 2 fültőm irigylob, 3 trachoma, bárányhimlő, szamárhuiut, vérhas 1—1. A Szamos szerint halálos volt 36 skarlát, 11 kanyaró, 10 tífusz, 3 torokgyík. Szívesen vennők azonban, ha a statisztika azt is kitüntetné, hogy ezen ragályok utóbajaiban, u. m. bélhurut, ♦tüdőgyuladás, veselob, stb. hány halt el, mert akkor tudnók meg a komoly valót. Nyilvános köszönet és nyugtázás Méltóságos Szatmáry Béláné úrasszony Budapestről 20, és a Részvénytakarékpénztár, tek. Stoll Béla ur által szintén 20 koronát voltak szívesek, községi iskoláink szegény növendékeinek ajándékozni, karácsom ajándékul. Fogadják a szives adakozók tantestületünk S és az ajándékban részesültek szives és hálás köszönetét Nagybánya, 1904. január 6 Doroghy Ignácz isk. igazgató. Felhívás. Mindazon helybeli és vidéki szülők, kik gyermekeik után fizetendő tandijuk II részletével még hátralékban vannak, felhivatnak, hogy fizetési kötelezettségüknek f. hó végéig mulhatlanül eleget tenni szíveskedjenek, elleneseiben a városi hatóság végrehajtás utján lenne kénytelen követelésének eleget tétetni; a vidéki hátralékosok pedig — figyelmeztetnek idejében — hogyha az esedékes tandíj második részletét be nem fizetnék e hó 31-ig, gyermekük megszűnik iskolánk növendéke lenni s a városi tanács 1515 -1895. számú végzése értelmében tőlük az iskola látogatásának kedvezménye meg- vonatik. Felvételi bárczák fizetéskor behozandók. Nagybánya, 1904. január 6. Városi tanács megbízásából Doroghy Ignácz isk. igazgató, tandijkezeléssel j megbízott. Magánbányászat. Schonszberger N, borpataki Li- . pót bányára nézve, hir szerint az elővételi jogot (opeziót) már megszerezte s összefogja Vásárolni az ottani környékbeli bányákat. A Lipótbáiiya részvényeiért 1000 koronát ígért darabonként. A vétel befejezettnek éppen nem mondható s mi nem is nagyon örvendenénk rajta, ha éppen ezek a jól jövedelmező aranybányák idegen kézre kerülnének. Jótékonyság. Dr. Gergely György jogtanár M.-Szi- getről újévi üdvözleteinek megváltása czimén 2 koronát küldött szerkesztőségünkhöz. Az összeget özv. Marosán Mihályné (Rajz) árváinak adtuk át, a kik veresvizi ut 13. sz. alatt laknak A négy apátián és anyátlan gyermekre igen ráfér a jó e mb erek segítsége. A polgári kör. szerdán este tartotta szokásos vizkereszti lakomáját, melyen mintegy 100-an vettek részt. Az összejövetel kedélyes, barátságos és ünnepélyes volt. Az első köszöntőt Torday Imre elnök mondotta a kör felvirágzására, Révész János Torday, Szerencsy és Almer Lajos jelenlevő elnökökre ürített poharat. Almer Lajos a polgárság jóvoltáért Szerencsy József a kör tagjaiért, Torday, az első alapítók közül élő 4 tagért, Révész dr Lovriehért és Gel- lért Endréért, Bartha György ref. s. lelkész Szeren- csyért, Éyly Mihály a kaszinóért, Szerencsy a hazáért, Tak'ics Ferencz Tordavért, T'hurzó Ferencz a vendégekért s köztük Nits Gliczér Pálért, Nits a tiszti karról emlékezett meg szép beszédben s ezenkívül még sok köszöntő, és nóta volt reggelig, mert ősi szokás szerint a mulatság az uj farsangba nyulott be. Különösen meg kell dicsérnünk ez alkalomból Nagy György vendéglőst, a ki igen finomul készített ételekből dús lakomával kedveskedett 1 forintért a jelenvoltaknak. Ily olcsó pénzért, ily pompás közös vacsorát még nem volt szerencsénk Bányán sehol sem élvezni. Felsőbányái órtókképviselök. Felsőbányán az 1904. évre érvényes értékképviselők névsora következő : Süssner Ferencz, Róth Salamon, erdészeti kincstár, Csernátoni V. Péter, Pálv Ede, dr Szokol Pál, Róth Lázár, Csausz István, Nagy' Lajos, Róth Mihály, özv. Lévay Ferenczné, Hajdú Lajos, Krem- nyiczky Albert, Sarudv Sándor, dr Sandean Gergely, Ferencz Mihály, Tomasovszky Imre, Husovszky Gyula, Klein Herman, kincstári bányászat, Waldek Ferencz, özv. Lőkös Jánosné, Mikola A. Gyula, Dá- csek Péter. Póttagok: Dimand Károly, Joó Antal, Varga Lajos, Wider Lázár, Szalay László.
