Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-27 / 13. szám

(2) 1904. Márczius 27. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 13. szám. suti kocsikban, a miből hát az is igaz, hogy öt napot a fiumei remek m. királyi állami barakok- ban töltöttek. Ez a levél szomorú képe annak, hogy mi történik most a magyar kivándorlókkal. A kor­mány uj törvényt alkotott vagy két év előtt, amelynek az volna a czélja, hogy Fiume legyen az a magyar tengeri kikötő, amely a kivándor­lókat Amerikába viszi. Ám végeredményben a kérdés egészen másképpen alakult, mint az ille­tékes körök gondolták. Az volt ugyanis a czél, hogy Fiúméból induljon el a hajó, és elérje Amerika partjait hét nap alatt, úgy amint eléri azt a kivándorló Brémából. Most szomorúan ala­kult a kép, nem hajó viszi az embereket Fiú­méból, hanem vasút és pedig rossz hitetlen kocsik, lassan és csendesen Antwerpenbe. Onnan kis hajón Angliába szállítják át az utasokat, azután megint vasúton Liverpoolba és csak innen megy a hajó Amarikába majd nem egy havi kínlódás, fáradozás és szenvedés után. Halom számra ér­keznek a panaszok, mert a szolgabiró, a jegyző, a zsandár megakadályozza a kivándorlókat sza­bad akaratuk érvényesítésében és küldik az em­bereket őrizet alatt Fiúméba, ahol a főbiztos kommandója alá tartoznak. Egy fővárosi lap szerkesztőségébe 56 alá­írással jött a következő levél : hogy segítsen bajunkon. Itt vagyunk napok óta útlevéllel, pénz­zel, hogy Amerikába mehessünk. Ide küldtek fenyegetéssel és kínzások közt. Itt nem is állnak velünk szóba. Naponta kell jelentkeznünk, hogy megtudjuk, mikor megy a hajó. Holnap kellett volna, de most értesítenek, hogy azonnal pakkol- junk, mert holnap vasútra ülünk, úgy visznek Amerikába. Nem tudjuk mit tegyünk. Kérjük a nagyságosok segítségét. 56 aláírás. Nem hagyjuk azonban él és folytatjuk itt a panaszok sorozatát, amely alkalommal meg­jegyezzük, hogy márczius 5-én kellett volna a Cunard társaság hajójának megállapodás szerint elindulnia, azonban az indulás napján nyoma sem volt. Márczius 27-én ismét kellett volna hajónak indulni, de megint vasúton kezdik szállítani az embereket és már múlt hétfő óta mennek a túl zsúfolt vonatok szerencsétlen kivándorlókkal, akik abban a hiszemben mentek le Fiúméba, hogy hajót kapnak és ime egy havi világköruti szen­vedésre viszik őket. HETI KRÓNIKA. Az ,,Eleven Újság“ rendezésével vagyok el­foglalva s azért ne vegyék rossz néven, ha króni­kám ez úttal nem lesz olyan „eleven“. Tanulhat­nék ugyan nemcsak valamit, de sokat az »Eleven Újságból«, de most nem érek rá tanulni, »tőlem ne várjon senki dalt«. Különben is miről dalolhatnék? Mi történt a héten ? Nevezetesebb dolog alig fordult elő, mint­hogy a főigazgató vezetése alatt végig cenziálták az egész gymnasiumot, sok szegény legénynek szomo­rúságára s itt is, amott is, minden iskolában kiad­ták a húsvéti vakácziót. Az az hogy pardon, sok kurjantás, oláh nóta, görbe zene és dulakodás közben megesett a soro­zás is a járásbeliek részéről, minden három legény közül egyet bevettek s rögtön fel is eskették. Bő aratása volt az idén a katonaságnak, talán azért is, mert régen éhezett erre az alkalomra s mohón kapta. A második sorozásnál májusban bizonyosan annál engedékenyebbek lesznek. No meg a bányász-összejövetel is elég neve­zetes dolog volt a héten, hiszen e vidéknek mi lehet első és legfőbb kérdése, mint a bányászat. Az egyesület sok nevezetes kérdést vitat és világit meg összejövetelei alkalmából s minket lai­kusokat is lassan-lassan beoktat ennek a nehéz tudo­mánynak titkaiba és meredélyeibe. Mi történt a héten? Áz történt, hogy egy nagy férfiúnak, a haza egyik leghirnevesebb fiának a nevét elfelejtették az utódok. A múlt században halt meg, tehát a huszadik század gyermeke nem gondolt reá és márcz. 20-ra. Hát minket apró em­berkéket hogy ne felednének el hamar, ha majd reánk is borul a haza göröngye! (Ez nagy heti gon­dolat.) Ki volt az a halhatatlan nagy ember, azt mondja meg a független párt, mert nyíltan leírni restelli a krónikás. Különfélék. Mai számunkhoz beszélymellékletünk 5-ik füzetét veszik olvasóink. Par nap múlva ismét uj évnegyedbe lépünk. Ez alkalommal felkérjük t. előfizetőinket becsületben megöregedett lapunk további támogatására s az elő­fizetési pénzeknek a mellékelt utalványon való bekül­désére. Lapunk legközelebbi száma a húsvéti ünnepekre való tekintettel a szokottnál nagyobb terjedelemben és korábban fog megjelenni. A hirdetéseket — saját érdekükb :n — kérjük ez úttal korábban beküldeni kiadóhivatalunkhoz, mert ha a rendelkezésre álló hely le van foglalva, több hirdetést nem vállalunk. Személyi hir. Szieber Ede kir. tankerületi főigaz­gató, a Ferencz József rend lovagja e hó 25-én váro­sunkból Kassára elutazott, ezzel tavaszi körútját a felügyelete alatt álló intézetekben befejezte s az ün­nepeket székhelyén fogja tölteni. Uj doktor. Néh. Dr Wagner Sándor volt felső­bányái főorvos fia Wagner Sándor a jogi doktorátust I letette s mint legújabb doktor tegnap városunkba haza érkezett Kolozsváról. Az országos magyar bányászati és kohászati- ! egyesület nagybányavidéki osztálya pompás mulat­ságot rendezett csütörtökön. Elegáns közönség töl- j tötte meg a dísztermet, kik természetesen többnyire a bányász hivatalnok osztálybó1 valók voltak. Fesz­telen, kedélyes volt a mulatság. A négyeseket 20 pár tánczolta. Szünóra alatt Farkas Jenő felsőbányái polgármester Neubauer Ferencz elnökért, Gellért Endre a hölgyekért, Szellemy Geyza titkár Gellért Endre polgármesterért, Révész János Szellemy tit­kárért, Szellemy G. Neubauernéért ürített poharat. A tisztviselők mint rendes emberek többnvire 10 óra- kor mentek haza, — de reggel. A jelenvolt hölgyek névsora : Bertalan Miklósné, Bertalan Teréz, Mariska, Gálffy Pálné, Gálffy Aranka, Gellért Béláné, Géresy Jánosné, Géresy Gizella, Geőcze Ella, Grillusz E.-né, Hanisch Vilmosné, Hoffmann ^.rpádné, Jós Lajosné, Kiss Béláné, Kondor Sándorné, dr- Makray Mrhályné, Mayer Juliska, Miháleczné, Muzsnayné, Neubauer Ferenczné, Nyisztor Irén. Oblatek Béláné, Juczi, Sárika, Etus, Podhorszkyné, Pósné, Révész Jánosné, Schmidt Jenőné, Szellemy Geyzáné, Szűcs Illésné, Szűcs Irén. A verseny sehol sem nagyobb napjainkban, mint a napi sajtó terén. Krajczáros meg két kraj- czáros lapok teremnek gomba módra; mások függet­lennek hirdetik magukat, holott vagy a kormány vagy egy nyerészkedő pénzcsoport diktálja elveiket. A valóban intelligens magyar olvasó-közönséget azon­ban már nem lehet félrevezetni, nem lehet eltánto­rítani régi, megszokott lapjától, mely érdekeit hiven szolgálja s melyet épen bátor szókimondásáért és függetlenségéért szeretett meg évek hosszusora óta. Ilyen lap a Pesti Hírlap, mely napjainkban kétség­telenül a legkedveltebb, legelterjedtebb napilap füg­getlen a kormánytól, pártoktól és érdekcsoportoktól, szabadelvű megalkuvás nélkül és demokrata minden izében. A Pesti Hírlapot ma is, mint már negyedszá­zad óta mindenkor, a politikai és szépirodalmi irók legjelesebbjei támogatják. Legtartalmasabb, legválto­zatosabb és legnagyobb terjedelmű napilapjaink kö­zött, Specziális rovatokkal és specziális kedvezmények­kel az olvasó közönség részére. Minden előfizető ajándékul kap évenkint egy díszes nagy képes nap­tárt kedvezményes áron jártathatja a legjobb divat­lapot. Müveit ember ma már nem lehet el újság- olvasás nélkül, kivált mikor szenzácziós események vannak készülőben, mint ez idén. Azért magunk ré­széről is csak melegen ajánlhatjuk a Pesti Hírlap megrendelését, melynek előfizetési ára egy hóra 2 korona 40 fillér, negyedévre 7 korona s a Divat Szalonnál együtt 9 korona. Az előfizetést a kiadó- hivatalba (Budapest. V. Váczi-körut 78) legjobb postautalványnyal küldeni. Onnét mutatványszámo­kat is lehet kérni. Kinevezés. Kádár Ambrust, dr Kádár Antal helybeli orvos testvérét, a szatmári egyházmegye 100 éves jubileuma alkalmából X. Pius, pápai praletussá nevezte ki. Uj titkár. A debreczeni kereskedelmi és iparka­mara s. titkárává Tóth Kálmán 25 szavazata ellen dr Rédey Dezsőt 30 szavazattal megválasztották. A klastrom-mezöre nézve a város polgármestere e hó 20-án megtette ajánlatát a ref. egyháztanácsnak, ez alapon az egyház a további eljárást beszüntette s bevárja mig a város az előirt formaságok megtartásá­val az ingatlant végérvényesen megvásárolja. A kereskedő ifjak köre nagy érdeklődés mellett múlt vasárnap tartotta közgyűlését, mely alkalommal a választmányt következő eredménnyel alakították meg: Elnök Almer Károly, alelnök Frits Samu, tit­kár Molnár Antal, pénztárnok Boda Gyula, ellenőr Glavitzky Károly. Választmányi tagok : Hoffmann Ár­pád, Harácsek Vilmos, Rusorán József, Szappanyos Jenő, Tömlő Miklós. Teller Sándor, Vajda Márton, Telcser Géza. Póttagok; Grün István, Szabó József, Szabó Jenő és Bereczky Simon. Kakas Márton. Mulatságos képek, elmés apró­ságok tarkítják ezen a héten is a Kakas Mártont. Az első oldalra Linek Lajos festette meg a régi nemzeti föltámadását ötletes formában, mig az utolsó oldalon Bér Dezső remekelt egy pompás társadalmi, vig képpel. Mód nélkül mulatságos Linek Lajosnak egy kettős képe, a mely azt jövendöli meg, hogy micsoda felfordulást csinál az exlex ál.apót megszűnése a fa­lun. Eder Gyula a Kosuth-Lajos utczáról rajzolt egy kaczagtató képet, mig Jeney Jenő a politikai békét választotta témául a maga elmés rajzához. A Kakas Márton előfizetési ára negyedévre három korona. Egyes száma 30 fillér, kapható minden ujságelárusitónál. Felsőbányán a múlt évre szóló fősorozást ez idéiy márcz. hó 31-én fogják megtartani. Szerencsétlenség sok szerencsével. Hunteszhagen Ödön helybeli vaskereskedö főtéri üzletében a Schück féle háznál könnyen végzetessé válhatott szerencsét­lenség történt 24-én este. Úgy félhét óra tájban ugyanis mikor az üzleti tanuló fiú Nagy Lajos felállott az áruasz­talra, hogy valami tárgy után nyúljon, a pincze bolto­zat óriási robajjal leszakadt alatta, a ház lakói, az üzletek tulajdonosai, alkalmazottjai összefutottak a nagy durranásra s rémülve látták, hogy a fiú is oda esett a törmelékek közzé, hol keservesen jajveszékelt, mivel körülötte tűz is ütött ki. a mennyiben az ütés­től a gyufa meggyűlt a pinczében. A rázkódáson és ijjedtségen kívül egyéb baja nem történt, mivel gyor­san kimentették. Nem történt semmi baja az éppen a pinczében járt házigazdának Schück Izidornak sem, mivel nem a leszakadás helyén tartózkodott. A tűz­oltók gyorsan megjelentek a vész helyén s eloltották a pincze tüzet. Ma már rohamosan dolgoznak a pin­cze boltozat építésén (tegnap az üzlet miatt nem le­hetett) s pár nap múlva vissza lesz állítva az üzlet a régi rendbe, azonban Hunteszhagen Ödönnek igy is nagy a kára, több száz forintra megy egyrészt az áruk összerombolása, másrészt a tűz s az üzletnek épp most az ünnep előtt való rendetlen állapota, mely miatt árulni alig lehet, mindez tetemes összegre megy. A beszakadás okául a szakértők azt emlegetik, hogy a boltozat gyeuge volt, váll nélküli 15 cm. vastag bol­tozat s a vasüzlet jobban megterheli a helyiséget, mint más féle üzlet. Gyászhir. Jungsz Nándor nyugalmazott kincstári kezelő tisztviselő leánya Kornélia 21 éves korában ma márczius 26-án d. e. 11-órakor agy tífuszban elhalt! A korán kiszenvedett szép ifjú leánynak te­metése 27-én d. u. 4 órakor lesz, Gyászhir. Sok szenvedés után késő vénségében a múlt szerdán halt el özv. Csomós Áronné Almer Veronika. Városunk egy tisztes, előkelő matrónája, évtizedek előtt mátészalkai gyógyszerészné volt, mi­kor özvegységre jutott, szülővárosába Nagybányára vissza költ izött s itt élte le agg napjait. Jótékonysá­gáról volt ismeretes, végrendeletében 10 ezer koronát hagyott a mátészalkai kápolnára, 10 ezer koronát a helybeli nöegyletnek szegények fölsegélyezésére. Gaz- dag’birtokosnő volt, a ki után ezenkívül is szép vagyon maradt a közeli rokonok, az Almer-család tagjai szá­mára. A boldogultnak Szentmiklós-téri házában volt felállítva a ravatal s onnan történt a temetés is. A lépcsöház, előszoba és ravatalos terem teljesen gyászba volt vonva. Díszes és magas ravatalon hatalmas vas antik római disz sarcophágban feküdt a halott s a re­mek kivitelű kettős selyem szemfedö gazdagon omlott alá. A ravatalt óriási nagy ezüst gyertyatartók, kande­láberek, pálmák és dísznövények vették körül. Mig köz­vetlen a ravatal lépcsőin szebbnél szebb koszorúk voltak sorba elhelyezve. A temetési szertartást Laka­tos Ottó hittanár végezte fényes segédlettel, mig az egyházi énekkar Szőke Béla lelkész vezetésével fen­ségesen adta elő a Circum dederunt-ot és két remek gyászindulót, 4 lovas díszes, üveges gyászkocsi vitte a halottat a temetőbe, mig elöl a koszorúkkal megra­kott koszorús kocsi haladt. A családi sírbolt szintén gyászpompába volt öltöztetve épittetöjének uj lakást adandó. Ä iequiem szombaton d. e. 9 órakor volt a r. k. nagytemplomban, mely alkalommal a templom szentélye teljesen feketébe volt vonva, középen nagy és díszes katafalk állott számtalan sok gyertyáktól körülvéve. A misét Nits Frigyes czelebrálta nagy se­gédlettel, mig a templomi énekkar Szőke Béla lelkész vezetésével gyönyörű és megható gyász énekdarabo­kat adott elő, s a »circum dederunt« megható áriája mellett hagyta el a nagy gyászoló család a templomot. Az egész temetés rendezését Mladeiovszky Lajos elismert első temetkezési intézete végezte va­lóságos fővárosi gyászpompát fejtve ki. Legújabb. A Laposerdön ma este tűz ütött ki. Bálint Imre azonnal a vész helyére kocsizott s meg­győződött, hogy a hir nem más, mint egy sületlen kacsa. És a csendes boldogság beköltözik a szivekbe, ott ragyog a könnyező szemekbe, mindenki érzi, milyen szép mily gyönyör az élet. Miért nem tarthat ez örökké ? ! Miért van a tiszta boldogság ideje csak perczek- kel, csak órákkal mérve számunkra ?! Oh mennyi gyászszal, mennyi gyötrődéssel kell megfizetni sokszor a rövid örömnek tiszta felfakadását, II.“ A dicsőség fényes napsugaraiban fürdött a nem­zet egy ideig. Isaszeg, Szolnok, Vácz, Bicske, N.-Sarló, Ács, Szöny, Komárom ragyogó betűkkel fénylenek történetünk lapjain. A lelkesült nemzet diadalmá- ) mórban úszott, meg sem gondolva, mennyi gyász, mennyi jajszó lesz ennek rettenetes ára. Váry Ferencz mind végig küzdötte a dicső csa­tákat. Ott harczolt az első sorban, fokról-fokra nyerte a kitüntetéseket és jó sorsa megvédte minden vesze­delemtől. Játszott a halállal és a halál nem mert felé kö­zelíteni. jöttek aztán a vesztett csaták. A visszavonás, irigység, rut árulás sirba döntötte a hazát, kiszolgál­tatta a zsarnok bitang hatalmának, hogy a midőn nem birt előttünk megállani a csatamezőkön, hanem más hatalom és árulás segítségével ült nyakunkra; hát kiöntse ránk mérges gyűlöletét, ádáz bosszúját, s hohérkézre adja vagy börtönbe hányja jobbjainkat. Gyilkolja őket gyáván, mert magyarok mertek lenni, mert hősök voltak s szerették a hazát. Oh sötét, oh borzalmas sötét korszak ! Jobb volna kitörölni az emlékezettől. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom