Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MESXELB1TIK 1ST ID EilíT T7\A.S-í!L:RI:T.A.3= Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20. sz Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill, i i r — i— ......................... I I I . ~n inrri-------. r -V árosi közgyűlés. 1904. inárcz. 16-án. A mai közgyűlésnek az volt a legérdekesebb tárgya, ami nem volt a tárgysorozatban kinyomatva^ azonban miként a polgármester jelen terfey^AtfÁval, előbb a törvény követelménye szerint nála azt bejelentették. Mert az, hogy agyülés 1 — 2 bérletet jóváhagyott s egyet nem hagyott jóvá, vagy hogy nehány felülről jött rendeletet tudomásul vett, nem mondható lényegesebb mozzanatnak. Még az sem valami messzevágó dolog, hogy a város a Lapos-erdőben elszaporodott töméntelen gyaponcz hernyó pusztítására 1790 koronát szavazott meg, mert hiszen ez úgy saját magának jól felfogott érdeke, mint a nagybányai gyümölcstermelés megvédése szempontjából is tartozó kötelessége. Napok óta vehemens megbeszélésekre és tárgyalásokra szolgáltatott azonban okot, hogy a helybeli ref. egyházközség a Klastrom mezői két rétjét eladni szándékozik. Magában véve az, 1 ogy valaki a földjét eladja, teljesen magánjogi kérdés, ezt megtiltani nem lehet. Művészi körökben azonban rossz néven veszik ezt az egyháztól, mert attól félnek — a mi eladás után be is következik, hogy a 10000 négyszögöl rétet feldarabolják 20—30 darabra, befásitják, beépítik stb. s oda lesz a Klastrom mező költészete. A művészeknek abban, hogy a nevezett ré tét nem szabad feldarabolni, hanem tovább is tágas j mezőnek kell meghagyni, igazuk van, abban azonban nincs igazuk, ha egy szegény magyar egyházközségtől, mely küzd az anyagiakkal s mely itt a végvidéken eléggé nem méltányolható missiót teljesít, azt kívánják, hogy hozzon a köznek továbbra is olyan áldozatot, mi szerint az értékes szép vagyonért 80—90 frt évi kamatot kapjon. Ha szép, az a rét, mintahogy tényl. a liget környékének egyik legszebb panorámája, akkor vegye meg a város és védje meg a szépészet szempontjából. A lakosok összesége inkább áldozhat ily költői czélokra, mint azoknak egy tizedrésze. Nálunk ezt igen lényeges kérdésnek kell tekinteni, mert az idegen forgalom évről-évre rohamosan emelkedik s mi vonta ide az idegent, ha nem a tájék szépsége. A kormány milliókért vette meg a Csorbai- tavat, hogy egy elaggott magyar nemestől német kézre ne kerüljön. Velenczében a Cam- panil-re — egy nem is olyan szép ócska toronyra — százezreket áldoznak most, hogy a város látóképét ismét helyre állítsák. Nagybányának sem szabad sajnálnia pár ezer forintot, hogy megmentse a Virághegy bájos környékét. Különben is ez a pénz nem holt befektetés, hanem annyit-amennyit jövedelmezni fog. Általános volt tehát a nézet, hogy Nagybányának a Klastrom-me őt meg kell vásárolnia méltányos árban az egyháztól s a közgyűlés erre a polgármestert egyhangúlag fölhatalmazta. A közgyűlés tárgyai következők voltak : 1. A belügyminiszter 2(> szegény árva segélyezésére, továbbá a fernezelyi ás zazari lisztelö malmok eladása ügyében hozott ha-.ározatokat jóvá hagyta, valamint a bordély ügyről alkotott szabályrendeletet is. Tudomásul szolgál. 2. A városi képviseletnek azon határozatát, hogy az ex-lex alatt az adóbefizetést egyáltalában megtiltja, a vármegye nem hagyja jóvá. Tudomásul. 3. Az 1904. évi költségelőirányzatot a vármegye minden megjegyzés nélkül, egész terjedelmében jóváhagyta. Tudomásul vétetik. 5. Moldován László és Pokol fülek bányabirto- kosoknak adományozott szolgalmi jog tárgyában hozott határozatot a vármegye feloldotta, mivel a terület pontosan nem volt meghatározva, a borpataki korcsma ügyében pedig alispánt küldte ki vizsgálatra A közgyűlés ezt is tudomásul vette. A szolgálati jogra vonatkozó határozat közöl • tetni fog az érdekeltekkel. 6. A vármegye közigazgatási-bizottság a Hausz- mann Mátyás telepedési diját 200 koronáról 50 koronára szállította le. Torday, mint ügyész kijelenti, hogy a közigazgatási-bizottság túllépte hatáskörét s belenyúlt mélyen a városi autonómiába, mikor a határozatot nem csak feloldotta, de a kisebb dijat meg is állapította. Indítványozza, hogy a város a közig, bírósághoz Írjon fel e tárgyban s ez határozatá is emeltetett. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA. Az én csillagom. Ködbe veszett már a hegyek orma Esteledni kezdett csendesen A söléllő eget vágyva néztem Meglátom az én csillagom az rgen ? A szürke égen a legelső Halvány csillag már megjelent, Utánna jött a többi lassan szépen De egyik se bűvölt el engemet. Megjeleni im’ az enyém z's Tündöklőn, büszkén, ragyogón ! Oly szép csillag tán nem is volt Még soha az égbolton! Utána jött még több is, Félénken gyűlt ki mindegyik Mintha éreznék, hogy ez egytől Elhomályosul mindenik. Földi zaj mire elhangzik Az egész menybolt lelve van S az égnek nagy rejtelmein Elgondolkodom én hosszasan. Mint a csillagos ég alkonyaikor Uyy gyűlt ki az én szivem is csendesen Előbb csak mint halvány csillag Vonult a^gondolat át telkemen Vajh megismersz e majd le engem Ha elédbe kerülök én édesem ? Vagy mint két idegen kell Át küzdeni ez életen? S most hogy már biztatlak téged Egemnek legszebb csillaga, Kérlek maradj fenn az égen, Nem hsz sötét nekem az éjszaka! JBónis Istvánná. A bányász életből. Ki ne ismerné azokat a kérges tenyerű viharedzett férfiakat, kiknek hazája és otthona a föld mélye az örök sötétség, hol a béke és nyugalom országa kell hogy honoljon. És a sötétségben pislogó mécs halvány fénye, nem hervasztja el a szeretet, a jóság liliomát, keblökben mélyen érzü szív dobog, párosulva az Isteni félelemmel. Müveiteknek ez idő szerint még nem mondhatók, de azért példásan tisztelettudók és vendégszeretők, jó férjek, gondos családapák, kik ezer veszélylyel küzdenek, hogy övéiket fenntarthassák. Vonásaikból kiolvashatjuk a létért való küzdés fáradalmait. A terhes életveszélyes munkálkodás az oka, hogy az ősi hagyomány átka mindig erőt vesz rajtok és gyakran borba temetik bánatukat. Sokféle a 1 ányász s mivel magam is aranybányászattal foglalkozom, az öreg kollégák szavaiból, ellesve elmondok egy érdekesebb bányásztörténetet. Verespatak Erdély egyik falucskája, mely a városok jellegét igyekszik magára ölteni, az aranybányászat virágzó központja volt még pár évvel ezelőtt. 1880 év egyik őszi reggelén a láthatár beborult a városka felett, az orkán bömbölve bontogatta szárnyait, vészes ostorát végig hordozva az utczákon, mintha egy bosszú álló daemon akarná kiegyenlíteni szám'áját az, emberiséggel. — De hallga, a vihardörgésén keresztül tisztán megfürödve szűrődik át a vén templom halálcsengettyüjének érczhatigja uj halottat, uj gyászt hirdetve. Ki az, kit siratnak a harangok és kik azok, kiket sötét gyászba döntött a rideg halál, tudni még nem lehet. Negyedóra múlva már szájról-szájra száll a babonás hir a bányásznép között: a bányarém a kincsek őrző királya megfojtott egy közmunkást. 7. Az 1903. évi gyámpéztári számadásokat a közgyűlés a maga részéről, vita nélkül elfogadta s felterjeszti a miniszterhez. 8. Kovács Róza illetőségét a város nem állapította meg, amennyiben az illető kétségtelenül fernezelyi. Göbölös Károlyt és Göbölös Árpádot azonban elösmerte nagybányai illetőségűnek. 9. Tersztyánszky Viktor és neje parlagföldeladási kérvényét a képviselők csekély száma miatt végérvényesen tárgyalni nem lehetett. 10. A borpataki korcsma bérletét a közgyűlés nem hagyta jóvá, a lénárdfalusi korcsmát Herskovics Dávidnak 404 koronáért s a községi iskola alatti II. pinczét 40 koronáért özv. Abrahám Endrénének kiadta. 11. A ligeti korcsmát özv. Szinesán Lászlónénak egy évre ismét bérbeadta 720 koronáért, azzal, hogy 50 korona hátralékos tartozásának is köteles eleget tenni s 8 nap alatt a biztosítékot beszolgáltatja. 12. Szász József a nyugati városháza alatt való pinczét még 3 évre kéri bérbe. Közgyűlés tekintettel arra, hogy nevezett a pincze tatarozását magára vállalta, a bérletet meghosszabbította. 13. Dr, Miskolczy Sándor ügyész által a fűrész - malom és a zazari malom tárgyában kötött szerződések jóváhagyattak, 14. Ugyanezen sorsban részesült Rumpold Gyula vendéglösnak a Nagyszálló átruházásáról szóló szerződési nyilatkozata. 15. Bálint Imre javasolja, hogy a nagymértékben elszaporodott hernyófészkeket a város a Laposerdőben pusztittassa, mert gyümölcsöseinket is tönkreteszi. Javaslatában erre 1790 koronát kér megszavazni. Közgyűlés belátva a ves»ély nagyságát, ez összeget nevezett czélra megszavazta. 16. Kosztróber György és Gálbory Sándor földterület és vizhasznáiati jog bérbeadását kérelmezik. A kért területet a közgyűlés megadta a vizjog kiszerzésére azonban a város csak azon feltétellel vállalkozott, hogy illetők tartoznak a városnak ebbeli költségeit visszatéríteni. 17. Mostis Lajos ellenőr tiszti biztosítékát, mivel szőlőt vásárolt, kéri kiadatni és ingatlanra, első helyen bekebeleztetni. A város az 1700 korona biztositékra nézve a kérelemnek egyhangúlag helyet ad. 18. Virág Lajos — végül — szóvá teszi a Klast- rom-mező kérdését, melyre vonatkozó határozat e czikk elején olvasható. A gyűlés fél 12 órakor ért véget. Hosszú ideig állott Verespatakon egy bánya melyet még a rómaiak tartottak fel szünetelő félben A bányatorkolatához épített rozoga kis háznak falán ott felejtett feszületet meg-meg rázta a dühöngő vihar, pedig alatta de sok szegény bányamunkás kérte a mindenhatót élete föntartásáért! Nem sokáig maradt a kunyhó a természet játékául, uj tulajdonosok munkásai törték meg a néma csendet ott. A bányának nyugoti folyosójából egy akna volt mélyesztve (régi maradvány,) amely teli volt vízzel, A tulajdonosok ismét remélték a szerencsét és elhatározták a viz kihúzását, mit gépek hiánya miatt vitlával eszközöltek (hasonló a kerekes kúthoz.) A nehéz vedrek alá-alá merülve hozták fel a megbolygatott vén vizet a táró vízcsatornáiba, Az akna mélysége a vitla lánczairól ítélve kö- rülbelöl 37 méter volt. A viz eltávolítása után egy ácsot bocsátottak le csendesen a vederrel, hogy kötést kötés után megvizsgálva annak szilárdságáról meggyőződjék és feladata végeztével kiáltson, hogy ismét fel színre húzzák. A veder tompán kongva haladt lefelé. Az ács mécsének lángja, mintha ezer felhőn keresztül szűrődnék át, oly végzetszerűen pislogott, mintha egy haldokló utolsó sóhaja lenne. Az idő rohamosan halad és az ács jelt még mindig nem adott, bár folyton kiáltanak le, hbgy húzhatják e már a vedret? Alant minden csendes ; a szikláról-sziklára csepegő viz melodrámájának bus akkordjai szomorúan hirdetik az elmúlást. Az üzemtiszt parancsára a vitlát mozgásba hozzák, de alig közelíti meg a veder a szintet a bányászok ajkain halk sikoly lebben el, a gyöngébb természetűek mepe- külnek a sötétség ölelő karjaiból és napvilágra jutva ijedt akadozással mondják, hogy a bányarém egy ácsot megfojtott !
