Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-13 / 11. szám

Nagybánya, 1904. Márczius 13.—11. szám. XXX. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IE Cr TIE IL, IE ISTIIG Ívd:IHETIDÉ 1ST T7-./í\. S-A. IE Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szára 20fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal Felsőbányai-utcza 20. sz resett. A megváltás órája egy — már azelőtt is történelmi nevezetességű napra esett — vé­letlenül. A tavaszi napsugarak varázsa nem mindennapi s amint csodákat müvei az alvó nemzet tárgyain, tettekre ragadja a lusta emberi lelket is, mely eddig némán tűrte jogainak csor­bítását, mert a zord időkben pihenni vágyott. A nemzet megtelt sok keserűséggel, sok lob­banó anyaggal, s a Prometheusok sem késtek, hogy tüzet szerezzenek hozzá. Mikor pedig min­den elökészült ahoz, hogy az erős magyar nem­zeti jogait követelje, mikor a szabadság bék­lyóin már csak egy-két erős lánczszem maradt s mikor a nemzet megunva a sok várakozást, türelmének mécsesét kioltani készült: felvirradt márczius tizenötödik napja És e napon csodák történtek. A rab — kit magyarságáért Ítéltek el — szabadult börtönéből, a gondolat nyilvá­nítás megmenekült a cenzúra veszedelmeitől, az alvó magyar tudatára ébredt erejének, jogot, szabadságot és nagy nemzetet alkotott önmagá­nak, félrelökte a maradiság nyűgeit; az, kinek elődei jogán csak lánczok jutottak osztályrészül, a haza polgárává lett, a kit pedig kiváltságos helyzete eddig a többiek fölé emelt, boldogan hirdette az egyenlőség elvét. Azóta a márcziusi nap évról-évre elregél- teti bűbájos legendáját. Apáról fiúra megy át a dicső múlt emléke; a gyermek dajkája emlőinél, s az idegen - Isten tudja — talán a magyar levegő fuvallatánál hallja ä legendát. A nap jelentősége egyformán érinti e haza minden polgárát, mert áldásaiból mindenkinek jutott osztályrész. Önként következik tehát, hogy emléke mindnyájunknak kedves lehet. Dicső márcziusi nap, légy üdvözölve most ötvenhatodszor a nagy esemény óta, emléked legyen talismánunk nemzeti létünk minden per- czében, legyen szent az óra, melyben megvir­radtál. Most, hogy ötvenhat év után nemzeti erősbödésünk még mindig oly sok küzdelmet igényel, a márcziusi nap talán föl fogja frissí­teni a bágyadt téli hangulatot, talán mi is ke­zünkbe ragadjuk a halottébresztő isteni tároga­tót, mint egykor a halhatatlan Kossuth és lel- k esedésünk talán nem lesz ezúttal is szalmaláng, mint eddig oly sok alkalommal. Magyar hazám, neked e márcziusi nap újjászületésed napja, melyben sorsod egy tündérszép jövőt Ígért szá­modra. Vájjon elérkezik-é ez a jövő? Lesz-é a hosszú betegség után egészséges ébredés. . . ? Csitt !! . ... legaláob reményeim ne fo­gyatkozzanak, ha már balsejtelmeimet végleg ki nem irthatom. Oly jól esik hinnem a szép jövőben, kivált most, mikor a nemzeti élet min­den szervében egy-egy márczius idusát látok hajnalodni, hogy a borút még valóságában sem látom meg, mert elfödöm előtte szemeimet! Úgy vagyok vele, mint a mesebeli király a csoda- gyürüvel, melyet valahányszor fölhúzott ujjára, mindenkinek leikébe látott; látta, hogy minisz­terei mily gazul fondorkodnak élete ellen, szol­gái mennyire gyűlölik, neje mily csalfán szedi rá, pedig mindnyájan hízelegtek neki ; s mikor a gyűrűt ellökte, igazlátásai megszűntek, de nyu­galma visszatért. A gyűrűt tehát most én is félre teszem, de csak egy pillanatra, hogy az ünnep fényét zavartalanul lássam s aztán! . . . téged kereslek ismét, te fölséges márcziusi nap, miglen eljövendesz Ítélni igazaink és zsarnokaink felett! Siess, mert minden percznyi késedelmed egy évtized romlása, egy-egy Latour és Lam- berg menekülése a megérdemelt büntetéstől! Márcziusi hősök! alusztok??? Dr Vass Gyula. A választók összeírása. A belügyminisztérium országos összeírást rendelt el az ország mindazon férfi lakóira nézve, kik 20 év­nél idősebbek. összefüggésben áll ez az összeírás a választási törvény reformjával s valószínű, hogy a választói jo­got ki fogják terjeszteni, valamint a nagykorúságot 24 évről 2l-re szállítják alá. Olvasóinknak vélünk szolgálatot tenni, mikor ezt az özszeirást a következőkben részletesen ismertetjük: Az országgyűlési képviselöválasztói eljárás és vá­lasztói jog tervbe vett reformjának minél czélszerübb elökészithetése érdekében a folyó évi 22089. sz. alatt kibocsátott belügyminiszteri rendelet értelmében a f. évi márczius hó 15-ike és 31-ike közötti időszak alatt, a márczius 15-iki állapot szerint az ország valameny- nyi községében országos összeírás tartatik, mely a vá­lasztói jog tekintetében számbajöhető felnőtt férfi né­pességre s annak a választói jogosultság uj szabályo­zásánál figyelembe vehető .minden fontosabb viszo­nyára terjed ki. Az összeírás nagy jelentőségét ez az alkotmá­nyos czél szabván meg, az ország minden egyes pol­Márczius 15. Ha a napok nagy eseményei minden év­ben ismétlődnének, vagy ha legalább egy minden­tudó valaki nékünk embereknek beszélné el az események hű történetét, ha a nagy napok sze­replői megszólalhatnának ..............mily szép is vo lna azokat látni, meghallgatni! .... Rom Isten három kívánságát teljesítette a regebeli embernek s a kiváncsi még többet óhajtott; mi csak a múltak emlékének varázsát szeretnék érezni s ez sem teljesül. De mégis, márczius 15-ike talán kivétel. A vénnek köny- nyüvel telik meg szeme, ha e napot hallja, az ifjú keblét duzzadni érzi, izmai feszülnek, lelke kimagyarázha tatlan ihletséget nyer és menne, menne száz halállal is szembe !! Úgy érzem, hogy toliam gyönge a szent nap dicsőségét sorokba foglalni, gondolataim málységét szám nem képes kifejezni. És a gyön- geség érzete ezúttal emberi méltóság. Hogy a szabadság történelme mily szóró- san összefügg márczins tizenötödik napjával s hogy mily erőt ád e nap emléke a nemzeti tö­rekvések minden mozgalmainak, tudjuk mind­nyájan. Oly sokszor hallottuk már, hogy e nap a szabadság hajnala és azért az ismétlés még sem unalmas; annyiszor ünnepeltük már már­czius idusát, de azért minden uj ünneplése vonzó és lélekemelő. Hiszen a vizek egyszerű poron­tyai a partra igyekeznek, valahányszor a nap - sugarat érzik, az erdő vadjai elhagyják barlang­jukat, amint a tavasz beköszöntött s a mező liliomai felütik fejecskéjüket, mihelyt a dermedt­ség elhagyja gyökereiket; hát a tökéletes em­ber érzéketlen maradjon a márczius legszebb napja iránt? Nem, ez természetellenes volna. Ötvenhat esztendővel ezelőtt egy elnyomott, szolgaságban élt nemzet megunta rablánczait, elviselhetetlennek találta helyzetét s javulást ke­A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" TÁRCZÁJA. Katonák az utczán. Masíroznak a katonák, Vén tábornok jön szembe vélek, Mankóján oly busán biczeg Mint a kibe csak hálni jár a lélek. »Vigyázz« és »Szakasz jobbra nézz !« Kirágják a bakák a lábuk Pereg a dob, a láb dobog. Oly peczkesek, akár a czifra báláik. A generál csak szalutál És busán sőhujtoz magában:- Volnék bár inkább közlegény, Csak rúghatnám ki én is igy a lábam!* Barcsai Géza. Márczius 15-ikének első hire Nagy­bányán. Csodálatos Legye a sorsnak, hogy mig más városokban az 1848 és 1849. évi jegyzőkönyvek el­vesztek, mert a dicső szabadságharcz után követke­zett korszak nagy kedvteléssel kutatott azokban s a büntetésnek haynaui mértékét szives keresztyéni in­dulattal alkalmazta: addig Nagybányán úgy 1848-nak, mint 1849-nek »Polgári jegyzőkönyve* ma is meg van a városi levéltárban. Ebből a jegyzőkönyvből tudjuk, hogy márczius 15-én, a nagy napon Bányán éppen »vegyes közülést* tartottak, melynek elnöke Stand Pál volt. Részt vet­tek még benne Kerekes Sámuel, Fésűs Menyhért, Torday István, Pásztor Ferencz tanácsosok, Nyirö Jó­zsef, fő Harácsek Ignácz aljegyző, Agricola Adolf, Füley József tiszteletbeli jegyző. Matolcsy Károly fő, Lászlófi István alügyész. A választó polgárok részé­ről Winterhalter Jakab szószólló és még 50-en mások. Ez alkalommal az ülés azzal foglalkozott, hogy a Szepessy Sámuel távozása által megürült róm. kath. plébánosi állást töltötte be Smoczer Ignáczczal, a kire 42-en szavaztak. A pesti márczius 15-iki események­ről tehát akkor még itt nem sejtett a lakosság sem­mit, a mint hogy nem is tudhatott, mert a táviró ak­koriban még nem volt fölfedezve és vasutak sem rö­pítették a krajezáros újságokat. Az első hivatalos jegyzőkönyv, mely márczius 15-ikéröl megemlékezik 1848. márczius 22-röl van kel­tezve s hangzik e képpeu: »1848-dik év mártius hó 22-én tartott Tanács ülésen jelen voltak: Stand Pál helyettes főbíró és a többiek, kiket fennebb említettem. Légeny Sigmond tanácsos beteg­sége miatt jelen nem lehetett. 895. E'elvétetett a Nagyméltóságu m. kir. Helytartó- tanácsnak folyó év és hó 16-í ól 12952. szám alatt kelt s gyorspostán érkezett intézvénye, melyben tu­datja, hogy a sajtó szabad és a könyv vizsgálatok áltáljában megszűntek. Köz örömmel fogadtatván, az egész városi kö­zönség előtt meghirdettetni határoztatott. 896. Olvastatott az országgyűlési követnek folyó hó 15-ről kelt tudósítása, melyben tudatja, hogy Bécs várossá felkelvén, Austriának sajtó szabadságát kivívta és alkotmányt eszközlött. Metternicht minisztériuma megbukott. Apponyi György fő Cancellár leköszönt. 897. Olvastatott továbbá Csausz István országgyűlési követnek folyó év Mártius 17-ről sebes postán kül­dött tudósítása, melyben tudatja, hogy az országgyű­lés teendői iránti feliratot O felsége elejébe Nádor elnöklete alatt felvitt küldöttség Posonba folyó év Mártius hó .. n megérkezvén meghirdeti, miszerint Ó fel­sége ezen feliratot egész kiterjedésében helybenhagyta, elfogadta és megerősítette a felelős magyar Ministe- riumot elfogadta és annak alakítását, kinevezet tell- jes hatalmú királyi helytartójára István fő Herczeg és Nádorra bízta, ki is ezen ministerium elnökéül azon­nal gróff Battyáni Lajost dicső hazánk fiát kinevezte és ezen kinevezést azonnal közhírré tette. Tudatja to­vábbá a követ, hogy a magyar ministerium Budán fog presidiálni, most azonban a főb kérdések elintézé­séig Posonyban maradand. Az országgyűlés csak a főbb reform tárgyaknak elvileg leendő elfogadásáig marad együtt, azután eloszland. Határtalan öröm és lelkesedéssel fogadtatván, ezen hazánk boldogságát tanúsító nagyszerű esemé­nyek hire, minélfogva, hogy ezen köz örömben az összves városi közönség mielőbb részeltethessék, mindjárt más napra Mártius 23-án nyilvános köz­ülésnek tartása határoztatott, — Kimondatván, hogy ezen ekként történt békés átalakulásunk öröm ün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom