Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-14 / 7. szám
7. szám. (2) 1904. Február 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Friss alma 1,585,941 kgr. Nyers szilva. . , . . , 1.961,966 kgr. Vegyes friss gyümölcs . . 121,490 kgr. Aszalt alma.............. 91.763 kgr. Aszalt szilva .............. 735,891 kgr. Di ó............................ 438,688 kgr. Sz ilvaiz....................... 426,686 kgr. Sz ilvapálinka.............. 52,697 kgr. Össze sen 5.415,122 kgr. 1.018,280 K 66 f értékben. Ezen nagy mennyiségű gyümölcs a nagybányai vasúti állomásról 702 és a nagysikárlói állomásról 184, összesen tehát 886 vag- gonban szállíttatott el és pedig nagyobbára külfötdi piaczokra, Becs, Berlin, Stuttgart, Páris, Hamburg, Londonba. A posta utján, továbbá a közeli piaczokra kocsin szállított gyümölcs, de különösen gesztenye, a julius hóban feladott őszi baraczk, a még nagy menv- nyiségben készletben levő aszalt szilva és sziívorium, végre a buság-misztótfalusi állomáson feladott gyümölcs és egyéb termények a kimutatott mennyiségben benn nem foglaltatnak, s igy a múlt évi gyümölcstermésnek értékét Nagybányának és járásához tartozó községeknek minden nagyítás nélkül 1400000 koronára becsülhetjük. Csak szeszfőzési illeték czi- mén a nagybányai adóhivatal pénztárába 32,338 K 99 f folyt be, a melyhez csak egy szeszfőzde — a Mol- csány Gáboré — 1042 koronával járult hozzá. Ebből kitűnik, hogy mily nagy mennyiségű és értékű nyersszilvát kellett feldolgozni. Az idén pedig uem dicsekedhettünk általános jó terméssel, mert almából és dióból középen aluli, sőt almából nekünk nagybányaiaknak gyenge termésünk volt. Azt hiszem, az itt közölt adatok fényesen igazolják, hogy a kiállított gyümölcsön kivid itthon is maradt még valami, ezt a valamit pedig elég szépen értékesítettük. Hogy ily óriási forgalom lebonyolításához hány kereskedő és közvetítő közreműködése volt szükséges, hogy tehát ily horribilis összeg után mennyi lehetett a közvetítési dij, ezt csak megközelítőleg is alig lehet megállapítani; s igy fogalmat sem alkothatunk magunknak arról, hogy mily nagy az az ösz- szeg, in elv Iy el kellő értékesítő szervezet nélkül csak egy évben is a gazdák károsultak, mert hiszen kellő szervezkedés mellett a közvetítési dij a gazdák zsebéhen maradt volna. Az értékesítés módja felett sokat vitatkoztunk. Meg vitattuk a részvénytársaság és szövetkezés utján való értékesítés módját több ujsűgczikkheii, de sajnos ennél ma sem mentünk tovább, az eszmék ma sem tisztultak. Csak egyben értünk egyet l. i. abban, hogy ezen immár égetővé vált kérdést megoldani kell. Részvénytársaság utján a gyümölcstermelők szempontjából azért nem tartom a kérdést megoldhatónak, mert az inkább a részvényesek érdekét mozdítaná elő, továbbá mert a kistermelő — hiszen ennek helyzetén akarunk segíteni — nem rendelkezhetvén felesleges tőkével, a részvényesek sorába alkalmasint be nem léphet; végre kételkedem a megfelelő részvénytőke összehozásában. Ha azonban az eszményi részvénytársaság valamennyi részvényeit csak és valamennyi gyümölcstermelő — ki-ki anyagi viszonyához mérten — jegyezné, ez utón, gondolom, lehetne az értékesítés kérdéséi legbizlo- sabban és leggyorsabban megoldani. De ha ennek bármily akadályok állanának útjában, az értékesítés más módját, mint a szövetkezetbe tömörülést nem ismerem és más módot nem is lehet választani, ezt is csak a helybeli ipari hitelszövetkezetnek gazdasá- , givá is átalakítása által. Ezen irányban egy ízben folytak már tárgyalások is, melyek azonban a helyzet félréismerése folytán az ipari hitelszövetkezet kebelében felmerült nézeteltérések következtében mi eredményre sem vezettek. Reméllem, hogy az itt közlőit, a gyümölcstermés forgalmát és értékét feltüntető adatok sokban hozzáfognak járulni a lényegtelen nézeteltérések elsimításához. Azonban válasszunk és állapodjunk meg az értékesítés bármely módjában, fődolog az, hogy az előmunkálatokat mielőbb megkezdjük és be is fejezzük, tehát nemcsak ujságezikkekben vitatkozzunk, hanem jöjjenek össze az érdekelt gazdák és beszéljék meg a további teendőket, mert minden elmulasztott év nemcsak anyagi kárt okoz, de a nagybányai gyümölcs jó hírnevén csorbát is ejt, hiszen felesleges talán rámutatni azon ténykörülményre, hogy nemcsak a fővárosban, hanem nagyobb városainkban is nagybányai ezégér alatt sok silány és ki tudja honnan eredő gyümölcsöt és aszalványt hoznak forgalomba. Mely kétszeres károsodástól csak úgy óvhatjuk magunkat, ha az értékesítés egy kézben össz- pontosul, termésünket egységes csomagolás mellett és ólomzárolva hozzuk forgalomba. A szervezkedés előmunkálatait azért volna jó már most megkezdeni, nehogy egy esetleges gvö- mölcstermő jó év, ismét készületlenül találjon, mert valljuk be, mi dolgainkat rendesen az utolsó perezre szeretjük hagyni, sokkor mindenfelé kapkodunk és végre is sajnosán tapasztaljuk, hogy ismét elkéstünk, ezzel pedig önmagunknak óriási kárt okozunk. F ogjunk tehát munkához ! b. a. *) Védekezési kísérletek a gyümölcsfák fontosabb gombabetegségei ellen, — Befejező közlemény. — Linhart György, a növénykórtani állomás vezetője, most megjelent gyakorlati irányú »Gyümölcsfáinknak élősdi gombák által okozott legfontosabb betegségei és az ellenök való védekezés«') czimü müvecskéjében 5 pontban foglalja össze (a permetezéseken kívül, a melyre nézve a müvecske Írásakor a kísérleti adatok még nem álltak rendelkezésére) a védekezést: 1. Á betegség által megtámadott, lehullott gyümölcs naponta kétszer-háromszor összeszedendő s elásandó. Nagyobb gyümölcsöknél, annak egészséges része kivágandó és értékesíthető. A fán levő (alacsony törzsű fák), de már láthatólag fertőzött gyümölcs; főleg az alma, körte, birs, kajszin baraczk és őszi baraczk leszedessék, belőlük a beteg részt ki kell vágni és megsemmisíteni. 2. A fákon maradó összeszáradt és megkeményedett gyümölcsöt már őszszel vagy télen, legkésőbb azonban kora tavaszszal, mielőtt a fák rügyezni kezdenek, le kell szedni és elégetni. 3 Az elhalt galyakat a fák metszése alkalmával el kell égetni. Arra is gond fordítandó, hogy a fák koronája ritkittassék, vagyis minden felesleges ágat el kell távolítani, hogy a napfény, világosság I és levegő lehetőleg hozzá férjen s az is elkerültes- I sék, hogy az ágak tulsürüsége következtében a gyümölcsök "a legkissebb szél alkalmával megsérüljenek. A beteg gályák vissza metszésénél ne csak a már elhalt részt távolítsuk el, hanem még az egészséges *) A magyar-óvári m. kir. növényélet és kórtani állomás az érdeklődőknek kívánatra díjtalanul megküldi. A német szakácsnő (az adóvégrehajtó) fehér köténynyel, tenyérnyi fakanállal és ez alkalomra külön lehorotvált kaczagtató képpel társaságunk krémjét képezte. A zsokénak csak az volt a hibája, hogy természettől is lőcs lába volt s igy könnyen felismerhetővé váll, de a hibát kellően ellensúlyozta az a végtelen előny, hogy úgy nézett ki, mintha szüntelenül lovagolna. A többiek szinten jól festettek. A kondás nem kapott ugyan karikást sehol, a virágárusnőnek nem volt virágja, mert a mentő társulat házi estélyén mind elfogyott még a múlt héten, a papnak nem akart reverendát adni senki, katonának meg egy kövér kisasszony öltözött fel s a ruha nagyon megkinozta szegényt, de erre nem sokat hede- ritettünk. (Uram fia! hát még az egyenes lábú ina-, gyár katonákat, hogy kínozzák a görbe nadrággal ott a kaszárnyákban! ?) Legtöbb gondot okozott a burleány. Hogyan tudjuk azt első tekintetre teljesen érthetővé és kitalálhatóvá lenni, hogy a bírósági szolga: az egy búr leány ? mert ő vállalkozott a nehéz feladatra s kénytelen vagyok bevallani, bizony nem tudott eredményesen megbirkózni a kosztümirozás súlyos kívánalmaival. Kiindultunk abból, hogy »a húrok fehér színűek, igen magasak, széles válluak, esős testalkatnak, és garázdálkodni igen szeretnek,« Egyikünk se látott búr nőt soha (talán, ha látott volna meg is vakult volna,) Hanem azért megrajzoltuk szépen a képét. Az atyafinak falábakat adtunk, hogy magas legyen. Másfél méter hosszú piros szoknyát, kék ruha derekat széles vállakkal, fehérre meszeltük a maszkját s fehér tányér kalapot tettünk a feje búbjára. (Piros, fehér, kék Németalföld színei); egy puskát és seprüt a kezébe s egész társaságunk azonnal megismerte, hogy búr leánnyal van dolga. Már pedig ha mi megismertük, akkor tartsa más is kötelességének felismerni. Úgy volt tervbe véve, hogy a próba után csak két nap múlva fogjuk »Az első magyar önkéntes maszkos társaság« esti felvonulását megtartani, azonban a tagok közt oly fenomeuális érdeklődés mutatkozott s annyira fenyegetőlbg léptek föl, hogy mint elnök kénytelen voltam kimondani a határozatot: — És most induljunk el lulajdonképeni hóditó utunkra. — Előre fiuk! Legelőszőr be a város fejeihez: a polgármesterékhez. A polgármester igen nyájasan fogadott, (ő nagysága épen a galuskát főzte be a konyhában s igy nem lehetett hozzá szerencsénk) nagyon jóízűen ka- czagott, de még jobb izü sarlrőzzel kínált meg, szerkelt tartott, leültetett s bizonyos non salanszszal, sorba nevünkön szólított mindnyájunkat. A társaság alapitó és rendes tagjai között halk moraj zugolt végig. Kiosontunk gyorsan. Oda kint szememre vetették, hogy én vagyok jól a polgármesterrel, hogy bizonyosan én árultam el kinek-kinek a maszkját. Megtörtem a titoktartás alapszabályait. Én pedig álarcz alatt nem élvezhető sanyarú blattal kénytelen voltam »igent« mondani. No de azért lecsendesedtek a felkorbácsolt kedélyek s ismét azon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy tovább mehettünk. A járásbiró jó kedélyű ember, keressük fel őt. — A járásbiróhoz ! A járásbiróhoz! ez lett a jelszó. Becsörtettünk teljes hadi fölszereléssel udvarias derültségek között. A járásbiró vizel kért, hogy meg ne haljon a kaczagástól. Szép fekete kutyájának orvét pedig kis fia erősen tartotta, mert a kutya nevető görcsöket kapott a mi lábunkra. Művelt emberhez illő udvariassággal leültetett a bíró ur és sorra nevünkön szólított pár pillanat alatt, csak a sartrőz helyett adott somijait, különben egészen a polgármesteri scéna ismétlődött, még meg is köszönte, hogv »az első magyar önkéntes maszkosrészből is egy darabot, nehogy a gomba myceluma visszamaradjon a galyban. 4. ősszel a fa töve oly kerületben, mint annak a koronája, egy jó ásónyomnyira felásandó. 5. Az ősszel lehullott lombot az összes gyümölcsfák alul gondosan gyüjtessük össze és semmisítsük meg, mert a kártevő gombák egy jórésze a lehullott lombon telel át. Ilyen gondos eljárás mellett nagyon sokat tehetünk gyümölcseink érdekében, de csak abban az esetben, ha nemcsak egyesek, hanem az összes termelők hasonlóképen járnak el. Mit ér az, ha egyikmásik termelő megfogadja a tanácsot s a szomszédok pedig nem tesznek semmit. így nem várható eredmény a védekezéstől. A második betegség, a mely ellen a bordói lével való permetezést ajánlják: a »ragya«, mely különösen a körtén, de az almán is nagy károkat tesz. Előidéző oka, mint már említettem, a körténél a Fusicladium pirinum Fuck, az almánál Fusicladium dentriticum Fuck nevű gomba. A kísérletek ebben az irányban teljesen positiv eredményt adtak. Mig ugyanis a permetezetlen fákat megtámadta a fusicladium, addig a permete- zetteken nem lépett fel e baj A permetezések számában alig mutatkozott különbség, különösen az őszi permetezés maradhat el, mert e gomba tavaszszal kezd fejlődni és fertőzni, A permetezés hatását előmozdítják azok az eljárások, a melyeket a monilia elleni védekezésnél megemlítettem. Ki kell ezt még egészítenünk a Fesicladiumnál a következőkkel: A beteg fáról, ha csak elkerülhetjük, ne gyünk oltógalyat, különösen ne. olyat, a m -' a fuscladium által okozott var látszik. Figyeljük meg a vidéken levő körte- é.- féleségeket s lehetőleg azokat kultiváljuk, a me a termelési czélnak megfelelve, tapasztalás szerint nagyobb ellenállóságot is tanúsítanak a gombabetegségek támadásával szemben. Permetezzünk bordói lével és pedig tavasszal a fakadás előtt 2% oldattal úgy, hogy a fa minden részét bőven érje az oldat; másodszor a virágzás után 1 % oldattal. E permetezésnél különösen ügyelnünk kell arra, hogy a permetező oldat ne legyen maró hatású, a mit könnyen elérhetünk, ha addig adunk hozzá mésztejet, mig a bemártotí vörös lak- mus-papir meg nem kékül, Harmadszor permetezünk a lomb kifejlése után 2% oldattal, ha nagy esők jártak, esetleg szükséges a negyedik permetezés is. A lomb összegyűjtése és megsemmisítése természetesen e betegségnél is hathatós védelmi eszköz. A többi gombabetegségek közül feltűnő hatása volt még a permetezésnek a szilvafa levelein vörös foltokat okozó Polystigma rubrum Túl. ellen. Mert, mig a nem permetezett fák lombja borítva volt, addig a permetezetteken vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül kis mértékben mutatkozott. így a permetezés hatása elvitázhatatlan. Itt is a már föntebb említett ovóintézkedések fontosak. Czikkemben említett többi gombabetegségek rendszerint nem lépnek fel olyan nagy mértékben, hogy nagy kárt okoznának s mivel a permetezés hatását czikkem folyamán ezekre is kimutattam, nem tartom szükségesnek bővebben foglalkozni velük. A fentiekben óhajtottam beszámolni a magyaróvári m. kir. növényélet és kórtani állomás múlt évi kísérleteinek egyikéről, a mely alkalommal sikerült tisztáznunk néhány olyan dolgot, melyekre nézve nálunk ez ideig nem történtek kísérletek. társaság« második vizitjét nálla tette. (Teljesen jól van ez informálva mindenről!) A maszkosok elképpedve kisurrantak, a sok szenvtelen lárva alól szenvedélyes szitkozódások törtek elő, oda kint közre fogtuk tizennyolez ökölbe szorított marokkal a bírósági szolgát, — Ugy-e elmondtad a gazdádnak? Ebszülte! te vagy az oka mindennek! Mivel kijelentettük, hogy menten meglincseljük, ha el nem ismeri, hogy az ő szája járt el, inkább mindjárt be is vallotta, mire mi meghiggadtunk. Mentünk volna bizony több házhoz is, de már az utczán erősen kisérgetett a gyülevész nép s több felől hallottuk a kiábálást: — Nézzétek csak a Kovács, meg Smajda, Ro- zákovics, Perge, a Hüvössy, Sántha, Bezdéd, Pitva- róczky, meg aztán a Bendő és Karakas tekintetes urak hogy járják a bolondját, sokan éljeneztek, mások gúnyolódtak, de egy bizonyos, hogy a legnagyobb titoktartás daczára a legkisebb czipész inas is jobban be volt avatva a mi társulati titkainkba, mint, hogy egy aktuális hasonlattal éljek : Tisza Pista a közös ügyekbe. Mit volt mit tennünk, a népszerű ostrom elől beugrottunk hirtelen két bérkocsiba s robogtunk egyenesen a »Vasbunkó«-hoz czimzett korcsmába, hol legzajosabb szemrehányások között feloszlattuk az »első magyar önkéntes maszkos társaságot« — — — — egész a jövő farsangig. így történt biz ez eleitől végig, a hogy itt elmondtam, nem is tud vidéken titkot tartani más, csak a szerkesztő, például, hogy ezt a farsangi apróságot ki irta? azt ugyan nem fogja megtudni soha senki.
