Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-25 / 52. szám
1904. Deczember 25. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 52. szám. (3) zet, esetleg a szövetkezeti tagok érdekét sértő mulasztást vagy visszaélést tapasztalnak, úgy tartozik a közgyűlést azonnal egybehivatni vagy hívni. A felügyelő-bizottság az ügymenet körül más teendőkkel nincs felruházva és mulasztás esetén egyetemleges felelőséggel tartozik. 21. §. A szövetkezet ügymenetéhez képest szervez az igazgatóság szükség szerinti állásokat Ezeknek betöltését az alkalmazottak díjazását és szolgálati szabzlyzatait az igazgatóság állapítja meg, de az összes alkalmazottak az igazgató rendelkezése alatt állanak ; az időszaki munkásokat az igazgató fogadtatja fel és állapítja meg béröket. 22. §. A szövetkezet a nagybányai gazdasági egylet védnöksége mellett alakulván, az igazgatóságba 2 évi megbízással 2 tagot küldhet ki, kiknek legalább 2—2 üzletrészszel kell birniok s ha a gazdasági egylet külön nem választ, úgy a nagybányai gazdasági egylet időszaki elnöke és titkára vétetik igazgatósági tagnak. 23. §. Az elnök, igazgató, igazgatóság és felügyelőség csak a szövetkezeti tagokból lévén választhatók, érdekeltség igazolására az összes megválasztottak kötelesek 2 drb saját nevökön álló üzletrészjegyet a szövetkezet pénztárában elhelyezni. 24. §. A szövetkezet esetleges feloszlása a k. t. 247—253 S_ai szerint történhetik. A szövetkezei feloszlása esetén a tulajdonát képező vagyon pénzzé tétetik s a befolyó összegekből és tartalékalapból fedeztetnek : 1. a felszámolási költségek, 2. a netán létező terhek, 3. az üzletrészesek befizetett összegei egészben, esetleg aránylag, 4. a fenmaradó rész 40% ka az 1898. 23 t-cz. 41. §-a szerint Nagybánya r. t. város szegényalapja javára fordittatik. 5. 50% a gyümölcsészet fejlesztése érdekében, a jelen szövetkezethez hasonló irányú társulat támogatása érdekében, a nagybányai gazdasági egyesületeknek, mint e társulat védnökének, bocsáttatik át. Szövegezte és összeállította : Stoll Béla. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKkXXXXXXXXX (CenipfomSa jázás. öjcjóiuú aaft a. Dvátotxj Gaxálonx jxdeóege. fllCi- Icol. clWg~t a. gyónixot, ex gyóutatá atya, a nxlj^ioixa- •liiuv kát-í a tájaid hölgyet, aemxé tá -fctjct, hagy gyalctaGGaix járjon tenxpfanx&a. — (9h jőtisxteferxDá ut — nxouűja ÁV a nagysága — ex jxírjenx jár elegei ex lempl’cinGix, hi,>x axgariu'ta. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Egy falat kenyér. Irta : Londesz Elek. — — Volt a falunkban-egv módos agglegény, ki valaha a limármeslerséget űzte, de később, amikor vagyonra tett szert, abbahagyta a munkát s gond nélkül éldegélt csinos házában. A falubeliek között nagyon ritkán fordult meg kerülte az embereket s öreg szolgáján kívül senkit sem tűrt meg maga mellett. Jól tudta mindenki, hogy zárkózottságának mód nélkül való fösvénysége az oka. Azért kerülte az embereket, nehogy valamit kérjenek tőle. De hiába is kértek volna, ő ugyan sohasem nvujotta ki a kezét alamizsnaosztás végett. Sőt magamagálól is sajnálta még a betevő falatot is — olyan sanyarú módon élt, mintha valami remete lett volna Bakony rengetegében. Minden örömét a bankók egymásra halmozásában találta s inkább nem evett, csakhogy be ne kelljen nyúlnia a pénzes ládájába. Egv szegény öreg szolga viselte gondját; háladatosságból telte, mert fösvény gazdájának szülei nevelték föl s adtak neki kenyeret sok-sok esztendeig. Oda szokott már a házhoz, ott akart meghalni s megadással tűrte a nyomorúságot, mely öreg napjaira érte. Alig volt mit ennie a fösvény házánál, de ő sohasem panaszkodott, sohasem békéllenkedelt, végezte dolgát türelemmel. Történt egy téli estén. — az öreg szolga beszélte nekem — hogy megkopogtatták a fösvény Barkó Mihály ablakát. Egy félig megfagyott koldus kért bebocsátást; akkor érkezett a faluba, ki tudja honnan. A fösvény kiküldte a szolgát, hogy kergesse el az alkalmatlankodót, az ő háza nem fogadó s nem is ad benne szállást senkinek. Az öreg szolga kitipegett a ház elébe, lámpással a kezében, de mikor meglátta a vaczogó, rongyos embert, amikor hallottá keserves panaszkodásál, könyörgését, sarkon fordult s beállított gazdája elébe. — Uram, — hebegte - soha se kértem még kegyelmedtől semmit, de most legye meg, amit kérek: — eresszük be azt a szerencsétlen emberi, hiszen megveszi az Isten hidege Nagyon megesett rajta a szivem. Barkó Mihály dühösen ugrott fel az asztal mellől, hol éppen a bankóit számlálta, s torkaszakadtá- ból kiáltott rá az öreg emberre : — Takarodjék ki kend, amit mondtam megmondtam. A vén szolga sírásra fogta a dolgot s letérdepelt gazdája elé és úgy könyörgölt neki, hogy teljesítse kérését. Barkó Mihály talán attól való féltében, hogy az öreg meg talál haragudni s ott hagyja az olcsó szolgálatot. nagy dérrel-durral beleegyezett végre, hogy a koldus meghúzódhassák éjszakára az istállóban. Még egy darab száraz kenyeret is oda dobott a vén szolgának : — Nesze, vidd ki neki! De holnap hordja el magát! Másnap első dolga volt a vén cselédnek, hogy bemenjen az istállóba s megnézze: mit csinál a jövevény. Nem csinált az semmit, ott feküdt a szalmán mozdulatlanul - nem volt benne élet. Megkönyörült rajta az Isten és magához vette. Eltemették ezután szegényt a falu költségén. Kevés idő múltán nagy veszedelem érte Barkó Mihályt. Egy este szokása szerint bankóit olvasgatta az asztal mellett s nagy buzgóságában véletlenül feldöntötte a gyertyát, mikor össze akarta söpreni a szanaszét fekvő kincset. A gyertya, lángjától lobbot vetett a sok száraz papiros s Barkó Mihály, mintha megőrült volna, kétségbeesetten kezdett kapkodni ide-oda, majd kirohant a konyhába, onnan az udvarra, rémes kiáltozással verve fel a falu csendjét. Az öreg szolga nem volt otthon, valami ügyes-bajos dologban a szomszédoknál járt. A kiabálás egyszerre felverte a falut; mindenki kirohant házából. De szinte kővé meredtek a rémülettől, amikor Barkó Mihály veszedelmét látták. A tűz meg a sürü feke füst ajtón, ablakon tódult ki a házból, melynek még a teteje is lángba borult kevés itlő múlva, mintha puskaporos raktár lett volna alatta. Hiábau fáradoztak az emberek, nem menthették meg a leégéstől a fösvény házát — odalett az egészen, nem maradt meg belőle csak a négy puszta fala. A sok bankó is benne égett. Barkó Mihály eszméletlenül rogyott össze, amikor vagyona pusztulását látta. Ugv feküdt mozdulatlanul egész éjszaka, mintha elszállt volna belőle a lélek. Én vettem magamhoz a szerencsétlen embert s ápoltattam könyörületből. Másnap, amikor magához tért. eleinte bambán bámult maga elé, mintha arról gondolkodnék: álom volt-e az ő nagy szerencsétlensége. Majd felugrott fekvőhelyéről s rohant eszeveszetten kifelé — én követtem, hogy lássam, mit akar. Odagyült az egész falu, de úgy láttam, kevesen sajnálták a kárvallott, szerencsétlen embert, nyilván a fösvénysége jutott az eszükbe s talán még a nemtelen káröröm is megszállta a szivüket. Amint ott járkáltam a romok között, egyszerre megakadt a szemem egy füstös gerendán, mely az istálóból megmaradt. Látom, hogy a gerendáról egy rongyos tarisznya lóg le, mintha épen most akasztotta volna rá valaki Kíváncsian nyúltam bele s egy darab összeszáradt kenyér akadt a kezembe. Az öreg szolga mellettem állt s nyomban megmagyarázta, hogy a rongyos tarisznya a koldusé volt, ki az istállóban halt meg. Szegény még azt a darab kenyeret sem ette meg, a mit Barkó Mihály juttatott neki kö- nyörülelből. Mikor Barkó Mihály megpillantotta a koldustarisznyát s kezemben a száraz kenyérdarabot, egyszerre térdre rogyott s keserves sírásban tört ki. — Megvert az Isten, mert szívtelen voltam teljes életemben. Egyetlen jó cselekedetem az a darab kenyér ... azt sem fogadta el tőlem az Isten ! Meghatottan lettem vissza a kenyeret a koldus tarisznyájába s belenyúltam a zsebembe, kivettem egy pénzdarabot, azután igy szóltam a körülöttem álló emberekhez: Az Isten minden kis jó cselekedetet szívesen fogad s megfizet érte Az a darab száraz kenyér ott a kolduslarisznyában a jó cselekedetet dicséri, példázza. Könyörüljön meg hát szivünk a szerencsétlen Barkó Mihályon s tegyük neki emlékezetessé egyetlen jó cselekedetét. Ezzel bedobtam a pénzdarabot a tarisznyába. Öregek, ifjak könnyes szemmel nyúltak ezután a zsebükbe s az a darab száraz kenyér gyorsan gyűjtötte magához a könyörület filléreit. Barkó Mihály zokogva akasztotta le a füstös gerendáról a koldustarisznyát, mely nagyon megnehezedett a beléje szórt pénztől. Azután az ég felé emelte szemét, majd a nyakába akasztotta a tarisznyát és szó nélkül megindult. Otthagyta a falut. Idők múltán azt hallottuk felőle, hogy Erdélyben ismét hozzákezdett a timármesterséghez. Szerszámot vett a koldustarisznyában összegyűlt pénzből és munkás ember vált belőle Egy szép napon azután ismét visszatért a falunkba — több pénzzel, mint a mennyije szerencsétlensége előtt volt. Először is hozzám állított be s könnyes szemmel vette ki szilre alól a régi koldustarisznyát: — Itt van, visszahoztam. Elvettem a kezéből, de majd lehúzott a súlya a földre. — Miért adja ezt nekem ? — kérdeztem tőle csodálkozva — Építsenek belőle iskolát a leégett házam helyén. Ezzel kisietett a szobából, lelszökött a kapu előtt álló szekérre és néhány perez múlva már messze járt. Mikor felocsúdtam csodálkozásomból, kiürítettem a tarisznya tartalmát az asztalra s szinte káprázolt a szemem az elém táruló látványtól. Arany, ezüst, kis és nagy bankó feküdt előttem jókora halomban, melynek tetején ott ieketéllett egy darab száraz kenyér. ____ Az iskolából. — Hál téged miért hoztak iskolába?— Kérdem a Jóska ggerektöl. — Hát mert nem akartam jönni, felel a Jóska <jy<’rek. ____ La czi: Hihihi Gyula! Elégett az iskola. Örüljünk. Gyula: Beleégett a tanító ur is? Ldczi: Sem. Gyula : Akkor miért örüljünk, hisz akkor uj iskolát építenek. yXXX>0<XXXXXXx>C<XX><XXXXXXXXJ<XXXXXXXXXXX><X A kereszt. (Siketnéma gyermekhez.) Irta : Bujdossy Miksa. I. Egv érzéked kötve van. Olv nehéz ez a bilincs ? Hát azt hiszed gyermekem, Van, kinek bilincse nincs ? Azt hiszed, mind boldog az, A kinek ép mind az »öt«? A sors nemcsak látható — Láthatlan sebet is üt. És ha élne bajtalan : Lelkén van a nagy bilincs. Bűne van ésibűne lesz, Ki az, kinek bűne nincs. Kis kezed’ szivünkre tedd, S búdat nem panaszolod. Ez az egész nagy világ A kereszt alatt zokog. II. Szép az emberszó, a dal Es a szárnyaló zene — Szebben szól a gondolat’ Fölfeszitett Istene! Gyermekem, ha két kezed’ Hő imára kulcsolod: Hallasz te dicső, magas, Üdvözítő szózatot. A beszédes szent kereszt Soknak szótlan, a ki hall — Ám feléd, kis szenvedőm, Zeng a titkos égi dal. Sosem érti testi fül, Mi csupán a szívnek szól: Azt az édes éneket Jézusnak fájdalmiról. Csak a sírva elaludt. Szépen álmodó kebel Hallja üdvünk szent dalát, Melyet öt seb énekel. III. Tudd meg: Jézus véled egy ! Szent szivébe nincs közöny. Szállj föl Hozzá, néma jaj! Mosd a lábát, izzó köny! Minden földi fájdalom Jézusodnak zászlaja. Meglehet, hogy zárt füled : Eged nyíló ajtaja. Betlehembe jöjj. fiam — Jézuska ránk mosolyog. Oh, alig hihetjük el, Hogy vére kifolyni fog ! Mégis úgy lesz! Oda nézz ! . . . És szived zokogni kezd . . . ... A fehér Jézus mögött Ott vár a sötét kereszt! X>0<XXXXXXXXXXXXXXXXXX><XXXXXXXXXXXXXXX)O<X JL lec/ujabb divat. f&emegy a jogász a czipészhez és mondja: — tKészítsen egy pár nyári e zip öt a legwjall divat szerint. — <A legujall) divat szerint — felel a czipész — nem csinálok, mert a legujaVb divat az, hogy megrendelik a ozipöt, de az árát sohasem fizetik kv. xxxxxxxxxxxxxx><xxxxx>ooo<xxxxxxxxxxxxxxxx Hol épüljön a belvárosi állami iskola? A községi iskolák államosítása ügyében kö - lőtt szerződés 3-ik popja értelmében a város köteles 1906. szeptember elején a megfelelő uj épületeket az államnak átadni és öt iskola épületet tartozik emelni u. m. a) a város belterületén egy tizenkét tanteremből, egy tanácsszobából, igazgatói lakásból,
