Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
Nagybánya, 1904. Deczember 11. — 50. szám. XXX. évfolyam. / / Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. SzerkesÜidség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. ______________________. ____________________________________________________________________________' Va súti rovás. Tavaszra nagyobb reformokat várunk a mi drága vasutunkon. Jobb menetrendet, gyorsabb közlekedést, több vonatot remélünk ezeket tehát egyelőre nem akarjuk emlegetni, még kevésbbé bírálat tárgyává tenni. Csupán olyan kisebb dolgokról szólunk, amiken hirtelenében segiteni lehet, miket a közönség el is várhat méltán a vasút vezetőségétől, olyan dolgokról, melyeknek meg valósítása a legkisebb nehézségbe sem ütközik. Nagy előnynek tartjuk, hogy a Szénatéren megáll a vonat s ott is lehet fel és le- szállani, ezen előny azonban reánk nagybányaiakra nézve a minimumra redukálódik afezal, hogy ha ezt az állomást akár el-, akár vissza utazásra akarjuk felhasználni, akkor annyit kell fizetnünk, mintha Felsőbányán ültünk volna a vonatra, vagy ott akarnánk leszállani. Pl. A nagybányai nagy állomástól Szat- márig a II. osztály 4 K, a nagybányai szénatérről 4 K, 44 fillér, de ugyanannyi Felsőbányáról is. Azt jelenti ez, hogy ha valahonnan haza érkezünk s a Szénatéren ki akarunk szállani, akkor Felsőbányáig kell előzőleg jegyet váltanunk. Hát biz ez legkevésbbé sem méltányos és a forga'omnak nincs előnyére. Azt a világért sem kifogásoljuk, hogy aki 10 kmt utazik a felsőbányái vonaton az épp annyit fizet, mintha 9-et vagy 4-et utazik, ez helyes, de hogy egy városnak 2 állomása legyen s a kettő között oly tarifaszerü differenczia létezzék, hogy azért a különbözeiért az egész uj vasutat is be lehet járni; ez mindenesetre nagyon helytelen, ügy a közönség, mint a társaság érdekében üdvös volna ezt a nagy eltérést már jan, 1-tőJ megszüntetni. Másik különös intézkedés az, hogy aki a nagy állomásról Felsőbányára utazik, az mehet Vetur kártyával, vagyis 35 krért oda vissza II. osztályon Felsőbányára, ellenben aki a Szénatérről (tehát rövidebb utón) megy Felsőbányára, az többet fizet, mert retur kártyát nem kap s útja 44 krba kerül. A felsőbányaiak A disznó. Óh, századunknak méltó ideálja! Te hízott disznó, üdvözölve légy ! Szerencse-lóherével húsos szádba Ujjongva látnak, akármerre mégy. Dolog ne’kül csak a vályúhoz állni S habzsolni össze mindent szaporán, Majd jól táplált önvoltunkat csodálni: Mi szép, milyen dicső ez igazán! Oh, molett múzsa, titkon te sugallód Nagy századunk sok kedvelt remekét ? Szépet, nagyot ma már ugyan ki alkot ?— Hir, jutalom, dicsőség mind tiéd. Csődül a század lépteid nyomába. Mily vig menet! be ritka szép csapat! Mig elmerültök a nagy pocsolyába S utánatok hírmondó sem marad. Barcsay Géza. Mit olvasson a gyermek? Napjainkban a szülék s általában a felnőtt emberek nem egyszer hallhatják, mikor a megdorgált daczos gyermek igy felesel vissza : rétur kártyával jönnek i le, kiszállnak a Szénatéren s kacfcagnak minket, kik szintén mind a Szénatéren szádunk fel, ha Felsőre utazunk de retur-kártvát nem kapunk. Ez mint igazságtalan és zúgolódásra okot adó intézkedés okvetlenül megszüntetendő és pedig úgy, hogy a Szénatéren is lehessen oda-vissza érvényes jegyet váltani. Harmadik panaszunk, hogy a vonatok állandóan késnek, 7-én pl. éjjel \a 2 órakor érkezett a vonat Felsőbányára. Hogy lehet azt kivánni, hogy ugyanazon személyzet 4 órakor talpon legyen. Es ez a késés majdnem mindennapi dolog. Az államvasut késett Nagykárolynál 50 perczet, Nagybányán már 2 óra lett belőle. Meg kell rencíszabályozni a mozdonyvezetőket, hogy ha már ilyen alkalmatlan menetrendünk van, legalább tartsák be ezt a rosszat és ne i sináljanak még rosz- szabbat, sőt t—2 negyedórát gyorsabb menettel be is hozhatnának, akkor sem veszne el a világ. Az utóbbi időben állandóan késik a vonat s az a kivételes mikor rendes időben jön. Felhivjuk az igazgatóság figyelmét egyelőre ezekre a csekélységeknek látszó dolgokra, melyek azonban nálunk éppen nem lényegtelenek. A gyümölcsértékv óltö szövetkezői megalakítása. Múlt vasárnap — deczeraber 4-én — délután 3 órakor alakult meg városunkban a lapunkban is évek óta tárgyalt gyümölcsértékesitő szövetkezet Az alakuló gyűlést Szabó Adolf hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyben reá mutatott a szövetkezés immár halaszthatatlan szükségességére. Ezután Stoll Béla előterjesztette az általa készített alapszabálytarvezetet, s többek hozzászólása mellett végleg le is tárgyalták a 24 hosszú §-t. A gyűlés 6 óráig tartott. Úgy hisszük legczélszerübb dolog a megismertetésre nézve, ha az alapszabályokat pontról pontra hozzuk. Megjegyezzük, hogy még ez alapszabályok a legközelebbi ülésen ismét tárgyalás alá kerülnek s nincs kizárva, hogy módosítás történik rajtuk. A nagybányai gyümölcstermelők szövetkezetének alapszabályai. 1. $• A nagybányai gazdasági egyesület védnöksége alatt az 1898. 23. t.-cz. jogkedvezményeivel a nagybányai gyümölcstermelők gazdasági érdeke előmozdítására a gyümölcsterményeknek nyersen és feldolgozott minőségben való vétele, további feldolgozása, aszalása, candirozása és kifő/ése s ily áruknak nagyban és kis részletekben való eladása és ilyennemü eladások közvetítése. A szövetkezet ezen czélja elérésére a vasúti állomás mellett raktárokat, aszaló, candirozó és főző felszereléseket létesít, a termelő gazdák áruit megveszi, esetleg feldolgozza és kivételre eladásokat tesz. Ezen üzletet nem tagokra ki nem terjeszti. (1898. 23. t.-cz. 4. §-a.) 2. $• A szövetkezet czége: »A nagybányai gyümölcstermelők szövetkezete, mint az országos központi hitelszövetkezet tagja.« Pecsétje: ugyanez. Székhely: Nagybánya. A czéget jegyzi a pecsét előnyomásával az igazgató, aligazgató vagy elnök és egy igazgatósági tag vagy a közgyűlés által erre felhatalmazható tisztviselő. A hirdetések és meghívók a nagybányai gazdasági egyesületi, vagy ilyen nem létében más helyi lapban tétetnek közzé. 3. §. A szövetkezet megalakul az 1898. 23. t.-cz. 8. §-a szerint szövetkezésre jogosult gazdákból ez időszerint 1000 üzletrészszel 50 évre a jelen alapszabály szerinti kötelezettséggel. Egy üzletrész 20 korona, mi teljesen befizetendő. A felelősség korlátolt; ezen üzletrészen kívül az egyes tagoktól egyszer mindenkorra még 80 korona befizetése kívánható. 4. §. Minden termelő tetszés szerinti üzleti részt jegyezhet. A jegyzett részek másra csak igazgató- sági engedéiylyel ruházhatók át. Az üzletrészek után eső 5 százaléknál a befizetett összeg után az 1898. XXIII. t.-cz. 13. §-a szerint több tőkejövedelmi osztalék nem fizettetik, azonban a beszerzési és eladási ár közti különbözetből támadó tiszta eredmény a 10-ik §. szerint a termelő és terményeiket a szövetkezet által értékesítő gazdáknak, mint a szövetkezés által elért vételár-többlet, az üzletrészek arányában a mérleg szerinti levonásokkal kifizettetik. 5. §. A szövetkezeti tagok belépése az 1898. 23. t.-cz.-ben előírtak szerint írásbeli nyilatkozat alapján történik, melyben a jelentkező az alapszabályokat magára kötelezőnek elfogadni és előre a jegyzett üzletrészek 10o/o-át befizetni köteles. A befogadás és az üzletrészek száma iránt az igazgatóság határoz titkos szavazással, mely határozat ellen semminemű jogorvoslat nincs. A felvétel után a 20 korona üzletrész hátraléka minden egyes aláirt rész után teljesen befizetendő s a 3-ik S-ban említett másik 80 korona, melyért a Este van. Az atya igy szól Juliska leányához : »Hozdd el a papucsomat az ebédlőből.« »Jaj nem édes apa, félek« válaszol a kis leány. »Mitől gyermekem?« »A kísértetektől.« »Ugyan-ugyan te kis bohó!« »Hát ki beszélt neked ezekről?« »A szobaleány.« O már látta is, hogy a somlóhegyi várkisasszony éjjelenként ellátogat hozzánk,« »De hisz az nem igaz !« mondja az atya. »Már hogyne lenne,« erősiti Juliska. Mari, a szakácsnő is látta. Már pedig mama mondja, hogy Mari nem szokott hazudni. Éppen azért félek és nem megyek az ebédlőbe.« »Hm, hm! De ha parancsolom.« mondja az atya szigorú arczczal. A gyermek könyörgésre fogja a dolgot. Az sem használ. Félve, reszketve lépked a szoba ajtaja felé. Nehány pillanatig csend van, majd rémült sikoly ijeszti meg a szülőket. Sietve mennek a szomszédszobába. Ott fekszik a földön a holtra ijedt gyermek. »A várkisasszony, a várkisasszony,« susogja aléltan. Az ijedségtől az amúgy is gyönge idegzetű leányka időnként visszatérő görcsöket kap. íme a rémtörténetek hatása a gyermek kedélyre. Tiltsuk meg cselédeinknek, hogy gyermekeinknek meséljenek , Beszéljünk mi nekik a jó szivü, szorgalmas és engedelmes kisleány káról (fiúról), kit az Isten megjutalmaz. Mondjunk el egyszerű bibliai történeteket és vallásos legendákat is, kivált olyanokat, melyekben Isten jósága, szeretete és hatalma nyilvánul. De meséinkben ne szerepeljenek szörnyetegek és kisértetek. Ne legyenek thémái a népmeséket IMIai számunk © oldal. — »Nem bánom, elmegyek világgá« sőt legutóbb olvashattuk a lapokban, hogy tényleg igen zsenge korban levő gyermekek elindultak vándorolni. Ha jól emlékszem nem rég Szatmáron is előfordult ez az eset. Ugyan ;honnan veszik a gyermekek ez elhatározásukat? Én úgy hiszem, hogy leginkább a népmesékből. Ha a szülők eltávoznak hazulról, a gyermekek kisurranak a konyhába s nyakgatják a cselédet: »Meséljen valamit Kata, drága kedves Kata, meséljen-« Csakhamar körülveszik Katát és az tőletelhe- tőleg többnyire nem is valami válogatott nyelven mesélni kezd. Hallgassuk meg meséjét. Rendesen valami ifjúról szól, kit elszakit a végzet kedvesétől. Az ifjú nem tud nélküle élni és felkeresésére indul. Számos viszontagság után Tündérországba ér, hol legyőzvén a hétfejü sárkányt, kedvesével a viszonlátás édes örömét élvezi. Ez persze tetszik a gyermekeknek. Az azonban más kérdés, hogy nekik való-e az ily mese? Regényeket ugyebár nem adunk a gyermekek kezébe! mi pedig a népmese egyéb, mint anyag egy-egy nagyobb- szerü regényhez, azaz kisebbsserü regény. A népmese sokszor annyira felizgatja a kis elméket, hogy a kicsinyek nem tudnak elaludni vagy ha igen, úgy az eléjök varázsolt szörnyetegekről álmodnak. S igy már korán megkapják a manapság általánosan elterjedt idegbajt. Állitásom bizonyítására szolgáljon a következő példa :
