Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

fió y Nagybánya, 1904. Október 9. — 41. szám. XXX. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. j^^Svmczer^lka^J Harmincz év alatt, mióta lapunk fennáll, sokat irtunk az ö tetteiről, bár az ünnepeltetést, dicséretet, magasztalást nem szerette sem a nyil­vánosság előtt, sem a társaságban, de róla ennek daczára is Írnunk kellett, mert egy oly egyesü­letnek vezetője, lelke volt, a mely jótékony czél- jánál fogva élénk érintkezésben áll a nyilvános­sággal. Most, fájdalom, haláláról kell megemlé­keznünk, Svaiczer Ilka nincs többé, lelke elszállt, holtteste pedig ott nyugszik a szent Háromság­ról nevezett templom alatt, a családi sírboltban, édes atyja és elhunyt testvérei mellett. A nagybányaiaknak nincs mit Írnunk ö róla, hisz az ő jelleme nyitott könyv volt, igy az ér­telmiség éppen úgy, mint a szegény nép egya­ránt ismerte és becsülte. Lapunk azonban messze vidékekre is szól, hadd rajzoljuk meg hát egy pár vonással azok számára, hogy ki volt Svaiczer Ilka. 1826-ban Nagybányán született, az u. n. Pénzveröházban, melynek első emeletén volt ak­kor is a bányaigazgató lakása. Az ő atyja Svai­czer Gábor azonban úgy a bányászatnak, mint a kir. erdészetnek s a kir. jószágoknak is igazga­tója volt, mert az egész kérület kormányával bízatott meg. Édesanyja: vásáros-naményi, Eötvös Katalin szintén előkelő családból származott. Atyját 1845-ben veszítette el, kiről a Pesti Hírlap egy­korú száma (szept. 4,) elhalálozása alkalmából vezérczikkben emlékezik meg s többek közt eze­ket mondja: ,,F, hó 4-én nagy halottat kisért Nagybánya bányászi fényes szertartással örök nyughelyére. Svaiczer Gábor az orsz sz. Anna ren másod osztályú s a Leopoldrend kis keresz­tese, kir. udv. tanácsos, nyug, főkamara-gróf, s számos megyék táblabirája, ki hazájának s fe­jedelmének 40 példátlanul munkás és sikerben gazdag évet szolgált.“ Egy vala ö a fejedelem leghívebb szolgái közül a szó legteljesebb értel­mében, becsületes, feddhetlen erkölcsű polgár, jó hazafi.“ ,,01y kitűnő lélektehetség, annyi szor­galom negyven éves müveit nehány szóba szo­rítani teljes lehetetlen.“ ,,Legyen elég megemlí­teni, hogy öt honunk első bányászának méltán tartották, szám nélküli kitüntetésekben még a külföldön is részesült.“ Jelleme törhetlen, mintaszerű, hogy Köl­eseivel együtt említették és Smilesnek magyar nyelvre átültetett ,,Jellem“ czimü könyvében is méltatva lön. Kiválló szülök gyermeke: Svaiczer Ilka, maga is kiválló volt, iflagas műveltségével, tör- helien, egyenes jellemével. Az újabb idők leginkább a jótékonyság te­rén kifejtett buzgó működéséről ismerték őt. Arról kevesen tudnak, hogy félszázad előtt neki is, mint annyi jelesünknek, majdnem bör­tönbüntetés volt osztályrésze hazaszeretetéért. Az ifjú magyar leány rajongva szerette ha­záját, talán egy-két költeményt is irt róla és hozzá, s aztán gyűjtögette azokat a drága szel­lemi alkotásokat, miket 1848/49 termett, s a mik az ötvenes években oly sok magyar családnak féltve rejtegetett, sokszor megsiratott drága kin ­csét képeztek. Jó viszonyban, barátságban élt Te- leky Blanka grófnővel, ki valamely levelében oda nyilatkozott, hogy ,,Svaiczer Ilka is derék lelkes honleány.“ Már pedig köztudomású dolog, hogy Te- leky Blankát 1853-ban a haditörvényszék 10 évi fogságra Ítélte, mert segítette az elhagyot­takat, a szenvedőket, rejtegette az üldözötteket, és mert politikai czikkeke' irt. A 10 évből ötöt tényleg át is szenvedett a börtönben a derék hazafias grófnő. 1853. szeptember 28-án tehát Svaiczer Ilka is titkos idéző levelet kapott a főszolgabírótól, mely szólt eképpen: 237/tit. Nagybánya kir. közigazgatási főszolgabíró. Schveiczer Ilka kisasszony ö nagyságának. Megye főnöki intézmény folytán íolyó év október hó 2-án délutáni óráiban méltóztassék Nagyságod a megyefőnöki hivatalba Szatmárit kihallgatásul meg­jelenni. Nagy Bánya, szeptember 28-án. 863 (Magyar pecsét.) Pap Vince h. i. sbiró. A szatmári kihallgatás után azt kérte Svai­czer Ilka a cs. kir. haditörvényszéktől, hogy engedje meg, hogy vagy Nagyváradon hallgas­sák ki, vagy a pesti kihallgatást kedvezőbb év­szakra halasszák. A k. k. Kriegsgericht 1853. decz. 24-én kelt 4667 sz. leiratában meg is engedte azt, hogy legké­sőbb márcz. végén halgattassék ki Pesten, az ügyet — úgymond — nem lehet halogatni, mert ez a többi bepanaszoltak érdeke is. S a főkamaragróf hazaszeretettől lángoló leányának útlevelet kellett váltania Pestre, melyet a megyefőnök 734. sz. a. állított ki Szatmáron s megjelölte az utazás czélját is: „Czél, hogy a k. k. hadbíróság idézésének eleget tegyen. Két hónapon át kellett ily kihallgatásokra járnia a hírhedt „nájgebájba,“ hol Teleky Blankát is gyötörték s el lehet képzelni, hogy a müveit lelkű fiatal nő mennyi tépelődésen, mennyi küz­delmen ment keresztül, mikor napról-napra lát­nia és hallania kellett, hogy ő felette idegen katonai bíróság Ítélkezik, mely engesztelhetetlen ellensége a magyarnak. Nehezítette a helyzetet, hogy Svaiczeréknál annak idején házkutatást is tartottak s 1—2 fegyvert és hazafias költemé­nyeket, jegyzeteket találtak, bár a fegyverek inkább csak díszfegyverek voltak. Végre is elitélték 2 havi fogságra, de nagy közbenjárásokra nyomban el is engedték a börtönbüntetést. Az egész ügyletről a következő (német nyelvű) aktát adták ki: Certificat. Főkamaragrófnak leánya: Svaiczer Helena ellen felségsértö üzelmek, törvényellenes pénzjegyek és fegy­verek eltitkolása miatt ezen bíróságnál indított vizs­gálat jogi bizonyítékok hiányában a f. év május 22-én kelt és f. év május 31-én felső biróságilag hitelesített végzéssel beszüntettetett. Ellenben a vizsgálat alatt álló ugyanazon nő a magyar forradalomra vonatkozó iratok szerkesztése, és birtoklása miatt két havi porkoláb fogságra (Profo- szen Areste) Ítéltetett, mely büntetés azonban egyide­jűleg felső biróságilag kegyelemből teljesen elenged­tetett. Ezt az ö igazolásául kiadta ^ K. K. Kriegsgericht: Krezer Oberst I. t. Pest, 1854. jun. 5. (P H.) .. . BMk(ü Major auditor. Kicsordult a könny a szeméből a müveit ma­gyar urileánynak, mikor az ,,ungarische Hundokat“ szidták a jeles birák előtte. Honszeretet. Ha kórágyon fekszik szülő anyád. S mindnyájunk anyja: a hon is beteg: Ápold szülőd, de testén is kötözd Jó hazádnak az égető sebet. Ha nyomorgosz, s a hon is éhezik, S van még kenyeredből egy kis falat: Vond el ajkadtól, és hazádnak nyújtsd : Meglásd, az Isten sokkal többet ad. Ha mezítelen szegény jó hazád. S neked sincsen több egy darab mezen Kiviil: vesd le és hazádra lakaid. Inkább te tégy, mint a hon meztelen. Ha ellenség közelgei és a hon Megfuvatja a haiczi harsonái: Ne bánd élted, csak bátran előre! Védd halálig az édes jó hazát! Ha a tért festi véred bíbora. S lehunyni látod élted csillagát : Haló fiának vérző tetemét, Áldó kézzel takarja szent hazád. Szabó István. | Október 6. Dicsőségesen ragyogó verőfénynek véres alkonya, vitéz harczi események bus temetője, szégyenfolt a világtörténelem aranybetiis lapján, gyászos emléke a legdrágább vcráltíozatnak: október 6-ika, te rólad em­lékezünk. Kiss Ernő. Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy Sándor, Török Ignácz, Pöltenberg Ernő, Knesich Ká­roly, Leiningen Károly, Lahner György, Vécsey Ká­roly szenvedtek vértanúi halált e napon, Az első négyet főbe lőtték az aradi vár északi sánczában, a kilenczet pedig felakasztották a vártól délre eső mezőn. Mészárszékre vitték őket, mint valami közönsé­ges gonosztevőket, egy egész nemzetnek lelkesedése, önfeláldozása, hősiessége ennyit érdemelt: 4 golyót és 9 bitófát. Van-e annyi könnye a magyarnak, hogy elsirassa őket, van-e annyi fohásza, hogy háláját méltóan imába öntse! ? * Julius havában, 22-én, egy pénteki napon el­zarándokoltam én is a magyar Golgotha keresztjéhez. Első utam Zala Györgynek remek szobra mellett ve­zetett el. Az ihletett művész megmutatta, hogy lehet a megaláztatást is magasztos vonásokkal körülvenni. Hungária nőalakja áll a szobor csoport tetején Mátyás nejének ismeretes pánczél ingében, ragyogó sisakkal fején, karddal kezében. Alább a harczkészség, áldozat, s egyéb allegorikus szobrok ragadják meg figyelmünket s aztán alul a müvet körös körül a tizenháromnak domború arczképe díszíti. Hungária nincs legyőzve, a harczkészség itt örök, az áldozat ha kell, az egész hazában él, halni a honért minden igaz fia képes, a 13 dicső is, csak 13 a dicső milliókból. így beszél a felséges szobor mi- hozzánk. De körös-körül kofasátrak vannak, árulnak para­dicsomot, ugorkát, {dinnyét, burgonyát, sőt pálinkát és hűsítő italokat is, ha éppen arra van szükség. így mutatkozik be a piacz a szobor körül. Leverő hatást tesz a kufár had a művészi alko­tás alatt. Hát Aradnak 19530 hold területén nem le­het vásárt csinálni másutt sehol, csak éppen ezen a talpalattnyi földön ? A szobor festői szép, de a keret, az a kegyelet­nek legkisebb mértékét sem üti meg. ■# Ki mentem a várba. Az ütött-kopott vörös bás­tya falak ma is komoran merednek az érkezőre, tá­volból mutogatják a siralomházat egy katakombában, hol utolsó éjszakájukat töltötték a halálra Ítélt és meglánczolt honvédtábornokok. Az ablakok be vannak szegezve. Bánattól könnybe lábadt szememmel még csak be sem tudtam tekinteni valamely hasadékon a helyiségbe. Katonaság van itt mindenfelé most is, beosztja az és felhasználja a katakombák helyiségeit. Nem a honfi bánatnak engednek itt, de a reglamá-nak. * Nem messze, a vártól dél felé sürii kukoriczás- ban egy kis emelkedésen rácskeritéssel körülvett obeliszk emelkedik. Ez a vesztőhely. Háttérben, a kinek jó IMIai szám-urtk © oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom