Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

39. szám

. Azt is értjük most már — a magunk esetéből tanultuk meg — miért »nem akartak,« saját bevallásuk szerint, némelyek felszólalni, noha ,iem helyeselték a nyaralóknak a ligetbe építését. Fölötte kellemetlen és jórészt áldatlan dolog vitázni olt, ahol a meggyőzés lehetősége különböző okokból — mint illusztris ellenfelünknél is — ki van zárva. Vakot a színnel, a hanggal a süketet, az igazsággal pedig azt, akiben vagy a képesség, vagy az akarat hiányzik, meggyőzni nem, csupán legyőzni lehet.

kifejtettük volt, hogy a czélt, az idegen forgalom emelését, nem öt nyaraló építésével lehet elérni. Ez legföllebb, de csak iegföllebb öt családot jelent. Utaltunk arra, hogy a nyaraló telepek fejlődési útja a tapasztalás szerint nem ez. Fölvetettük a hotel eszméjét, mint amely a fejlődés sorrendjében előbb jön és sokkal intenzivebb, folytonosabb idegen forgalmat eredményezhet. Amellett magva lehet egy fürdőtelepnek, ha a fokhagymási vizet, akár a város, akár más vállalkozó levezeti s fölhasználja. — A nyaralók ezután következnének, mert ezek luxus épületek. Ha egy nyaraló telepnek a czenl- riima egy jó hotellel és vendéglővel meg van vetve, a nyaralókra akkor magánosok is vállalkoznak majd.

Illusztris bajnoka »a város érdekeinek*, ebhez vájjon mit szólt? Semmit. Megrótta e czikk íróját, hogy a haladásnak, az idegen forgalom fellendítésének s igy a város iparosainak és kereskedőinek ellensége. S ezen kisütött igazsága után hosszasan szaval a város jövőjéről, a város szépségének kihasználásáról, — melyet ő a fák Elpusztításával vél elérni. Ugyebár igaz, amit irtunk, hogy »csakis lélektani magyarázatát tudjuk adni annak p merev ellentállásnak, melylyel a nyaralóeszme birtokosai és exponáltjai minden argumentácziót visszautasítottak. Ha lehetett meghallatlanná tették, vagy ha reflektálni kényszerüllek rá, akkor »mást beszélt Bodóné.« Mindig a »város jövője*, a »város érdeke, haladása« vollak a felelel.« Epen mint most is.

Azután szóltunk — s ezt legrövidebben, — a dolog pénzügyi oldaláról. Hogy ez a vállalkozás haszonnal nem fog járni, éppen egyik pénzügyi bizottsági gyűlés fejtette ki, melyen e sorok írója is jelen volt.

De azt vetették ellene, áldozzon a város és ne tekintsen a krajczár szerint való közvetlen haszonra. Igen ám, de ha a vállalkozás a czél érdékében sem helyes, és ha van helyesebb, anyagilag kevésbbé v. épen nem koczkázatos mód is: a hotelépités például, —- miért áldozzon a város akkor? Csupán, hogy az akarata meglegyen az »illusztris* czikkirónak s egy pár hozzá hasonló tekintélynek?

Elmondottuk azt is, hogy miért tartjuk végtelen károsnak, szépészetileg valóságos veszedelemnek a ligetre, ha oda építenek. »A liget kicsiny, s ha beleépítenek, mennyire elveszíti egységes nagyszabású park jellegét. Ma még épületektől szüzén egy nagy és gazdag egészet képez a környező hegyekkel és erdőkkel, senol nem korrespondál város, illetve ut- czaszerü épületsorral . . . Megbontják amaz erdőrész sűrűségét, egységét, magányát, kinyitják a ligetet egy kis bányászházakból álló utczára, amely mint látvány se harmonizál egy szép parkkal, de port, lármát s rossz levegőt árasztana a ligetbe, Ha ott nem lenne sűrűség, csinálni hellene.«

És a jeles harczoló kijelenti utolsó czikkében, hogy be van bizonyítva a nyaralók ide helyezésének »esztétikailag is kifogástalan volta« Érveit álmában mondhatta el, ha csak azt a szapora jelzőjii kijelentéseit az akáczosról ő maga érveknek nem veszi. Mert arra, hogy az a rész a piszok lanyaja ez időszerűit, már előre, első czikkünkben megmondtuk véleményünket. — Ha nem őrködnek szigorúan a tisztaság fölött, az alée v. akár a tenniszpálya is ki van léve annak. — A mint hogy ma tényleg büntetlenül s megtorlatlanul elég gyakran meg is történik. Őr és rendőrség kell, nem erdőt kivágni, a tisztaság fönlartására.

„*(!£) J. 9f^L Szeptember 25.

Az előadottakból könnyű megérteni, hogy én a sorstól három anyójt kaptam bevezetőül az életbe. Petrikém édes anyja az egyik, nevelő anyja, ki mellett éveken át nevekedett a gyermek, ö a második ; j s a legújabb, a színésznő a harmadik. Azaz hogy a megkülönböztetés ismét nem helyes, mert minden anyós színésznő.

A jóságosig összes haragját reám zúdította abban, s ki tudja hány tuczat »apáknak vétkeit bünteti bennem,« hogy apósomnak több gyermeke nem született s igy mind a három anyósnak minden öröme egyedül az én Petrikémben van.

Egy városban lakunk, lehet képzelni, mennyire figyelnek minden lépésemre, csak hogy Petrike boldog legyen.

Minap a kávéházban maradtam d. u. 2 óráig, valóságos japán-háború ütött ki e miatt. Hát igazuk volt ugyan abban, hogy előző nap este 6 órától egy kies t sokáig volt a kávéházban mulatni, de azért nem hagytam magam, mert egy anyósnak soha se lehet igaza.

Bosszantom őket, a mikor csak lehet a tigrissel, a sárkány eresztéssel, a mérges kígyóval, mert ők még többet bosszantanak engem gondoskodásukkal és oktalan érdeklődésükkel.

Önök talán nem tudják mi az a tigris, mi az a sárkány, mi az a kigyó f tehát elmondom.

Egy tigris találkozott a pusztán az anyóssal és éppen reá készült ugrani, mikor észre vette az arcz- kifejezésből, hogy ellenfele anyós, meghökkent és igy kiáltott fel:

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

Azt is jeleztük ezeken kívül, hogy hova lehetne a ligetbe legkevesebb kárral nyaralót, v. hotelt építeni.

Persze ezekre a le nein bírható igazságokra reflektálni nem futotta az illusztris czikkiró készletéből s ezért ezt általában szélmalomharcznak minősítette, amelybe nem bocsátkozik.

Azonban — y. czikkirónak, e lap múlt számában írott okos czikkében egy elkövetett ténybeli tévedése megadta a várva-várt alkalmat a nagy névtelennek, hogy egyszer olyant is megczáfolhasson, amit mondott valaki. Egyszeribe belebocsátkozott a »szélmalom harezba«. Megeredtek az ég csatornái s kopogó, kemény szóeső zúzta szegény igazmondó fejünket. Igaz ugyan, hogy —y. csak »úgy emlékszem» közbevetéssel mondotta, hogy talán nem is határozták meg azt preczizül a közgyűlésen, hova építsenek. A czikk érdemére, hogy a nyaraló emberek szempontúból is czélszerütlen, egészségtelen és csúnya oda emelni a nyaralókat, azért ismét csak nem beszél a vitéz ismeretlen. Imponálólag tudja mellőzni, amihez nem tud, mert nem is lehet hozzá szólani.

Mert hogy ez a hely mély fekvése miatt is, meg az erdő közvetlen közelsége miatt is, nedves arra tényleg nem lehet ellentmondani.

E sorok Írója kifejtette ezt is, a szépészeti szempontokon kívül, egy bizottsági gyűlésen, amikor nem mint képviselőtestületi tag, de mint szépészeti szakértő volt jelen a város polgármesterének meghívására, aki nemcsak nem mellőzte a véleményünket, de magáévá téve terjesztette olt mindjárt a bizottság elé, amely ellenszó nélkül, egyhangúlag el is fogadta. Annál is inkább, mert a város mérnökének kijelentése szerint azon helynek a föltöllése belekerülne v. 2000 forintba. Ha ez akkor igaz volt, ma is az.

A város polgármesterének szabadságideje alatt aztán uj szemlét ejtettek meg, s ezt a határozatot megsemmisítették. Éhez a szemléhez már nem kellett szakértő, mert a szépészet Csáki szalmája.

íme, elesik az a nagy szigorúsággal hozzánk vágott vád, hogy hallgattunk, amikor alkalmunk volt szólni. És az sem igaz, hogy a terveket s a költség- vetést nem láttuk.

A liget fáinak s szépségének nemesen védelmére kelő — y. czikkirót pedig nem hinném, hogy bántsa a nagy névtelen gúnyolódása. Az csak szellemi szegénység, bogy abba kapaszkodik amit hasonlat v. föltevésként mond valaki. Arra a föltevésre, hogy a liget minden szépségét féltsük a lombpusztitó ismeretlentől és társaitól, szomorú tapasztalatok tanítottak meg: a világ bármely parkjának büszkeségére váló óriási szelíd gesztenye fáknak — 25—3ü darabnak — az egyszerre való kifejszézése, meg a többi fairtás a iigetben s a »széleskörű« (!) utczarendezéseknél. Ezek nem adnak aesthetikai bizalomra okot.

*

* *

Befejezzük. A nagy névtelennel és a hozzá hasonló »tekintélyekkel« többet nem vitázunk. Különben is egész megfélemlítő (!) modora azt bizonyítja, bogy a vesszőparipa, melyen szerinte mi lovagolunk, nem annyira paripa, mint vessző volt, s fájt a »tekintélyes résznek« Legyen ennyi neki elég.

Még csak azt jegyezzük meg, szinfalhasogatő frázisaira, és a tekintélyekre való hivatkozásaira, hogy az eszmék harczában, a közélet küzdőterén is, az a tekintély előttünk, akinek a szellemi ereje és a szellemi fegyverzete, vagy is tudása, több. Az állást és a kort a iegteljesebb mértékben és szivünk szerint is tiszteljük a mindennapi élet érintkezéseiben, de ne vigyék azt a harezba argumentum gyanánt, mert annak csak az igy értelmezett »tekintély« adhatja meg az árát. Az igazság nem csorbulhat. B. I.

HETI KRÓNIKA.

Átkeltünk a vereczkei szoroson Nánásyval és Uj hazát alapítottunk. Más szóval: a, nyomda a Vár- uxczából a piaczra költözött.

— Jer keblemre testvér 1

Egy jámzor vő (a vök mind jámborok) kikisérte anyósát a vonathoz. (Hála Istennek! Mama neked legjobban áll az utiruha.) Visszafelé jövet kérdik tőle, hol járt ?

— Sárkányt ereszteni — volt a gyermekies örömtől eltelt vő válasza.

A kigyó, a kigyó a legrosszabb.

A mérges kigyó megcsípte az anyóst, az anyósnak semmi baja sem lett, míg a kigyó megdöglött. ..

Ugyebár ezek mind ártatlan tréfák, s ilyenekkel is képes az ember anyósainak haragját magára vonni.

Legutóbb össze dugták a fejüket, konzíliumot tartottak felettem s kimondták, hogy el vagyok veszve. Ha töltik függne elhiszem, de én is itt vagyok ám.

Ember, világ, természet, nemzetek, reám és kínjaimra nézzetek, mert hogy három a magyar igazság, három a táncz, háromszor iszik a magyar stb. azt értem, de hogy három az anyós, sehogy se bírom megérteni.

Édes anyós, nevelő anyós, mostoha anyós!! Ha anyós miért édes ? Ha nevelő, miért anyós, ha mostoha, miért nem anya ? Az édest hivjam-e nevelő mostohának, vagy a nevelőt édes mostohának, avagy a mostohát édes nevelőmnek ?

Megörülni való állapot ez. nemsokára nem csak az anyósok, de a doktorok is konzíliumot fognak tartani felettem,

Vő István.

Ezt igy leírni nagyon könnyű, de 20 — 30 mázsás gépeket, ezer meg ezer betűvel tele szekrényeket átvinni, az már nehezebb. A közjóért azonban ezt is meg kellett tenni, mondják, hogy a piaczon jobban megy a nyomda. Arra sétál valaki, látja a ezég- feliratot es azonnal rendel 100 látogatójegyet, vagy előfizet a „Nagybánya és Vidékére ‘, vagy könyvet ir a bölcsességről, szóval ez a költözés egy uj korszaknak reményteljes megnyitóját képezi.

Valamintségesen megnyílt az uj utcza a ref. templom mellett, megnyílt, de úgy látszik, fennakadt valahol, mert dísztelenül vesztegel a nagy semmiben, mint valami csodálatos kérdőjel. Hogy mért kellett megkezdeni, és be nem fejezni, azt találja ki a nyájas olvasó, mert mi nem tudjuk kitalálni.

Talán rosszul sikerült, mint a csütörtöki tűzjelzés, a mely valósággal csütörtököt mondott.

Mennél jobban hirdették, hogy ne ijedjünk meg, annál inkább féltünk, mi lesz velünk csütörtökön d. u. 2—4 óráig, mikor tüzet fognak kongatni a Szt. István toronyban? és ime csodálkozva tapasztaltuk, hogy a kongatás megtörtént ugyan, de nem hallattszott belőle semmi. A vaskönyökök nem jól működnek. Ezért még a legidegesebb emberek se ijedtek meg s ennyiből a próba kitünően sikerült.

Rémesebb volt az, hogy állítólag egy gyermeket megmart a veszett kutya. A gyermeket, az atyát és a kutyát felakarták tehát küldeni a budapesti intézetbe, és itt kezdődik a dolog kedélyes oldala, mikor megtudták az érdekeltek, hogy be fogják őket oltani, jól értesült körök szerint, a gyermek is, atya is, kutya is megszökött s nyomtalanul eltűnt.

Már ha ez igaz, akkor nem volt veszett az a kutya, hanem nagyon is sok észszel birt.

Hagyjuk őket futni a maguk utján, s törődjünk inkább azzal, hogy mi módon adjuk el a gyümölcsöt? Furcsa korszak is ez, drága a búza, drágr a tengeri, drága a takarmány, olcsó a hús, olcsó a disznó, olcsó a gyümölcs. Már vagy lenne minden drága, vagy' minden olcsó, igy nem tudja az életben a logikát megtalálni a krónikás.

Különfélék.

Mesziényj Gyula püspököt 50 éves jubileuma alkalmából a gyöngéd figyelemnek sokféle nyilvánulásá- val halmozták el, igy az irgalmas nővérek Szatmáron e hó 18-án, d. e. 11 órakor nagy közöuség előtt ünnepélyt rendeztek ; ugyanaz nap este a kath. kaszinó igen látogatott és gyönyörűen sikerült estélyt rendezett a püspök ünneplésére, ki a kaszinónak védnöke. Nagybányán vasárnap istentiszteletet tartottak Szőke Béla szónoklatával. Itt a különböző hivatalok, hatóságok, iskolák részt vettek, Gellért polgármester táviratban üdvözölte a föpásztort, ki Nagybánya szegényei részére 300 koronát küldött kiosztás végett Szőke B. kezeihez.

Változások a számosztályban. A m. kir. pénzügyminiszter Glanzer Gyula számtisztet hasonló minőségben M.-Szigetre helyezte át, Tamás Béla számgyakornokot a m-szigeti pénzügyigazgatósághoz számtisztté, Váradi Albert m. kir. felmérési növendéket, végzett bányász akadémikust a nagybányai bányaigazgatósághoz számtisztté nevezte ki.

Mai számunkhoz a „FVlkelő nap országában“ czimü regényes útirajz 57—64-ik lapját mellékeltük,

A vármegyei állandó választmány e hó 26-dikán d. e. fél 11 órakor, a nagy károlyi városháza gyűlés- termében ülést tart, melyen lapunk szerkesztője is, mint állandó választmányi tag részt fog venni. Tárgy az 1905. évi előirányzat. A vármegye őszi közgyűlése hir szerint október 13-án lesz.

Tarthatatlan állapot. Ismételve fölhívjuk az iskolaszék figyelmét arra, hogy a községi iskolában egyes osztályok meg nem engedett módon túlzsúfoltak. Most a mikor az egészségi állapotok is kívánják az elő vigyázatot, sürgetjük az iskolaszék intézkedését, mert oly helyeken, hol 40—50 gyermeknek van hely, 80-nak a bezsufolása káros és veszedelmes, Törvény szerint az iskolaszék joga az intézkedés az egyes osztályok és tanerők beosztása fölött, az orvoslást tehát egyedül az iskolaszéktől várhatjuk.

Papi vizsgálat. Imre József helybeli ev. ref. s. lelkész a múlt héten Debreczenben a papi vizsgálatot jeles eredménynyel letette.

Az okt. 13 án tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűlésen az alispánnak ^zept 21-én kelt értesítése szerint a főszolgabírói irodabér és irodai átalányok emelése czéljából l/*"/o pótadó kivetése is tárgyalás alá fog kerülni

A szatmári zenedének a vallás és közöld, miniszter 1000 korona államsegélyt engedélyezett.

Hymenhir. Bartha György mezőtarpai ev. ref. lelkész e hó 28-án tartja esküvőjét, Csorvácson, xM'a- tis István leányával: Irénnel.

Az Ország Világ 25 éves jubileuma. Ennek az elterjedt és kitünően szerkesztett képes magyar szép- irodalmi hetilapnak okt. 1-én lesz negyedszázados jubileuma. A lap Jubiláris Almanachja ez év Karácson- ján fog megjelenni, s azt az ünnepek előtt az összes előfizetőknek iugyen és díjmentesen küldik meg. Az almanach úgy tartalom, mint külső kiállítás tekintetében is nagy feltűnést fog kelteni Dr, Váradi, dr. Fáik Zsigmond, Ambrusz Zoltán, Ábrányi Emil, Bérezik, Bródy, ifj. Hegedűs. Hubay, Jörgné, Draskóczy Ilma Kenedi, Kóbor Tamás, Lipcsey, Rákosi Viktor, Szó ’