Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-11 / 37. szám
Nagybánya Szeptember 11. — 37. szám. XXX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY! MEGJELENIK MINDEN •VL^SAJEtUST.A.IP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Egy pár szó. Czikket írtam a nyaralókról. Tények és érvek voltak benne. Kisasszony napján ért a kiábrándulás: megtudtam ki a mi eszmei ellenfelünk. Azt hittem komoly ember és kisült, hogy: egy valódi uraságoktól elhasznált élczlapbeli alak. Azt hittem logikus gondolkodásra képes, s noha törékeny érvekkel, de mégis érvekkel harczoló férfi és ime kisült, hogy: egy nyelvelő »néném- asszony.« E két körülménynek kiderültével teljesen felmentve érzem magamat, hogy ama czikk személyi izetlenkedéseire reflektáljak. És az igazat megvallva, nem is tudnék. Nyelvöltögetésre nincs mit válaszolni. Különben is az egész czikk elég fényes bizonyságot tesz a mi igazunk mellett: nem tartalmaz egy, de egy piczi érvet se ellene. Majd mindent megismétel, amit mondottunk, csakhogy vékony, figurázó, idétlen hangon, Lehet, hogy ez humor akart lenni, s lehet, hogy az is — a karzat számára. Van azonban az egész nyaraló-ügyben egy különös és szomorú jelenség, melynek nem bírjuk elfogadható magyarázatát megtalálni. És ez az, hogy bárha majd mindenki teljesen megvolt s ma még inkább meg van győződve, hogy a nyaralók építése czélszerüség, haszon és Ízlés nélkül való és azt is beismerik, hogy hiba és szellemi kényelmesség volt megszavazni, — még sem tesz senki semmit a megakadályozására. Nem hinném) hogy akár az erő, akár a bátorság, akár az érdeklődés hiányzanék. Későnek se késő most még, habár nem is korán. Szerefném érdeklődésem és meggyőződésem egész hevét azoknak az ereibe önteni, akik egy ily ügyben kezdeményezni és tenni hivatvák és képesek. Hogy ne nézzék a helyes Ítélet mellett közönyösen és tétlenül, mint valósul meg egy olyan dolog, amelyet majd senki sem akar, s amely a városnak csupán kárával jár. Nem azonosítjuk a nyaralók eddigi védőit a mostani ellenczikk Írójával. Most láthatják ők is, milyen zászlótartó után mentek. Feltétlenül képesnek tartjuk őket a jobbnak belátására és eléggé férfiaknak, hogy a jobb belátás szerint cselekedjenek Ezt a véleményünket ama czikk Írója csupán magára vonatkozólag czáfolta meg. Bárhonnan, bárkitől jöjjön is az inicziativa, el kell fogadni, ha a helyességét belátták. És ne csináljanak személyes kérdést abból, ha valaki közügyekben a szükséges és jogos kritikával él. Ez kárára van az eszmék tisztázásának, ami pedig épen a kezdeményezés és haladás kérdéseinél nagyon szükséges. Réü htvdn Városfejlesztés. E lap f é. augusztus 28-iki számában »Tervek» czim alatt megjelent czikkében D. S. ur olyan tervet, illetvé annak megvalósítására Oly javaslatot tulajdonit nekem, ami, mert szerintem is Irosz volna, eszem ágában sem volt Ezen téves tétel birálgatásával azután kimutatja, hogy ugyanezen lapban megelőzőleg megjelent és a kitelepítéssel kapcsolatos nyaralóépitésre vo • natkozó czikkemben előadott tervem nem életrevaló és hogy annak keresztülvitele a város pénzügyi helyzetét veszélyeztetné. Igaz, hogy a czikkemben előforduló nyomdahibák, különösen az »építés« és »telepítés« felcserélése, át- sikló olvasás mellett, czikkem értelmét homályossá tehették, de mégsem tehették olyanná, hogy az ellenkezőjét értse D. S. ur annak, amit írtam. Nem Írtam ugyanis, hogy bárki is akarata ellenére legyen kitelepítve, hanem, hogy csak azok, akik önként vállalkoznak. És most is azt mondom, hogy ha egy szépen rendezett városrészben p. o. 1000, vagy 2000 L]-öles telket, az azon, való építkezéshez engedményes áru építkezési anyagot és alacsonykamatu tör* * * lesztéses kölcsönt ajánlana fei az elöljáróság és a városi takarékpénztár, bizonyára jelentkeznének elfogadására s visszafizetésre elég biztosítékot nyújtani tudó polgárok. Hogy azután ezek- iparosok-e, vagy nem iparosok, az mellékes. Aki kitelepülni akar, önmaga tudja legjobban megbírálni, lrogy ipari, vagy más foglalkozásának előnyére vagy hátrányára válik-e a kitelepülés. Azt mondja Czikkiró ur, hogy a város pénzügyi helyzete nem engedhet meg koczkázatokat, amelyek elöreláthatóleg meddők lesznek. Erre nézve is meg kell jegyeznem, hogy én a városnak semmiféle költekezéssel járó vállalkozást nem javasoltam, hanem azt javasoltam, hogy abból a felesleges pénzből, mit a városi takarékpénztár idegi n helyen 3% körüli ka mattal helyez el, egy csekély rész, a város szépen- fejlödésének tűzbiztonsági és közegészségi ügyének előmozdítására, itthon a polgároknál helyeztessék el, a visszatérítés biztosítása mellett, mint olcsó törlesztéses kölcsön. Czikkiró ur maga is oda nyilatkozik, hogy teljesen igaz, miszerint városunkban az egészségtelen és tűzveszélyes állapot határozottan megvan. Tehát én valóban nem tudom felfogni, hogy mi indíthatta Czikkiró urat arra, hogy ezen közveszedelem megszüntetését czélozó tervemet életre nem valónak minősítse fő- képen azért, mert állítása szerint, — ami pedig nem áll —, pénzbeli koczkázattal járna az. Hiszen még ha azzal járna is, még akkor is csak egy jobb terv bemutatása kíséretében lehetne indokolt az én tervemnek a megvalósulás teréről való leszorítása. Mert kérem, a várost fenyegető közveszedelem elhárítására, nemcsak a város közügyéit gondozó elöljáróságnak. De a város minden polgárának is teljes igyekezettel törekednie kell. A közveszedelem elhárítására még pénzbeli koczkázattal is, sőt előreláthatóan pénzbelileg soha vissza nem térülő pénzáldozattal is törekednünk kell, még inkább pedig akkor, ha ezen vsszedelmes állapotok megszüntetése — mint az én tervem szerint is ■— pénzbe sem kerül. Azért is kifogásolja javaslatomat Czikkiró ur, mert állítása szerint, bárminő szépítéssel és fásítással sem lesz elérve, még a jövő században sem, hogy valamelyik nyaraló a város kültelkén nyaraljon, az ut- czán sétáljon, amidőn a ligetben és környékén a legváltozatosabb képeken üdülhet szeme, lelke. Kérem: Először is mellékes dolog az, hogy a kitelepült kap-e nyaraló vendéget vagy nem kap. Boldogulását ugyan elősegítené az, de hogy ne attól függjön megélhetése már csak arra való tekintetből is, az egyes telkeket kell legalább 1000 vagy 2000 LJ-ölesekre szabni, hogy akkora gyümolcsöskert jövedelme mellett a nyaralóktól nyerhető bevétel ne sokat határozzon. Másodszor : Én nem mondtam, hogy a liget tájékára ne történjék kitelepítés. Sőt jónak látnám, hogy történjék oda is. Én csak azt mondtam, hogy a városnak kitelepítésre szánt különböző pontjain első és legfőbb dolog a területnek előre való szabályozása. Ennek szüksége a liget környékére épen úgy fennáll, mint a város többi részére nézve is. Térszüke miatt lehetetlen a rendezés mikéntjének leírásába fognom, de annyit mégis kell hogy megemlítsek, hogy épen a hegyeken kívülről lehet a hegyek, által nyújtott panorámában igazán gyönyörködni, kivált ha madárdallos és nagyteriiletü gyümölcsös kertek létesítésével tervszerűen, szépen kialakult, üdelevegöjii, kedves tiszta városrészből: szobaablakból, verandáról, kertből vagy akár utczáról vagy térről szem’éli azt akár nyaraló, akár nem nyaraló. Aki az épületben vagy a haladó vasúti vonatkocsijában van, nem lát azokból annyit, mint az, aki kívülről szemléli az építőművészet remekét vagy a robogó vasúti vonatot. így vagyunk a bennt, a hegyek közt való tartózkodással is. Szépek azok a hegyek közelről is, de tüudériesebbek bizonyos távolságról, kívülről tekintve. Ha majd szépizléssel és előrelátással megállapított terv szerint alakulnak ki azok a madárdallos kertekkel létesített nagyterületű városrészek, bizony- nyára sokan fognak jönni nyaralók és aszerint amint különböző Ízlésüknek megfelel, tartózkodhatnak a hegyek között vagy azokon kívül. Czikkiró ur azon javaslata, hogy birtokuk par- czellázásával egyes tulajdonosok létesítsék a nyaralásra is alkalmas telepet, nálunk kivihetetlen, már csak azért is, mert a nyaralótelepeknek alkalmas területek Fiamhoz. — Irta : Pataki Béla. — Szelíd szellő lágy szárnyain Ha megjön a szép kikelet'. Hegyen-völgyön nyíló virág Köszönti az uj életet. Zöldleveles bokrok között Fészket rak a dalos madár S köszöntve a nviló tavaszt, Yig dalától zeng a határ. Életadó nap sugara Bejár minden rejtekhelyét S uj életre: uj munkára Hívja ki a kis méheket. És a kis méh dolgozni kezd S örömtelten munkálkodik : Épit, rendez, hord, tisztogat Napkeltétől napnvugotig. Majd a nyár is megérkezik Lángszekerén nemsokára, S felragyog a fényes napnak Megérleíő hő sugára. Hüs lomb közé rejtőzködik Pihenni a dalos madár, S a tikkasztó melegben a Szellő is csak fáradtan jár. Csak a kis méh röpköd vígan A virágok kelyhében, és Nem tudja: mi a nyugalom, Nem tudja: mi a pihenés. Szorgalmasan keres, kutat Szinmézet és arany himporl, S amit talál, köpüjébe Szorgalmasan mindent behord. Jön az ősz is, a hideg szél Hegyen-völgyön busán zúg át, Szürke felhők sűrű leple Fedi el az ég azúrját. Elnémult a hangos erdő. Nézd: a szegény kis madárka Mily sietve készülődik Vándorútra, szebb hazába! A himes rét, a hegyoldal Puszta, kopár; nézzed, nézzed : Az elkésett kis virágban Még a méh sem keres mézet! Mért keresne! nem szorult rá, Szinültig van éléstára, Nyugodt szívvel várhat már most A rideg tél bus szakára. Mert a fagyos tél is eljön ; Megsárgul a fák levele, Letarolja a virágot Az enyészet zordon szele. Elnémul a zugó csermely; Hó fedi a himes rétet, Mély álomba szenderülve. Elpihen a nagy természet. De a kis méh bizton nézhet* Á kegyetlen tél elébe ! Hiszen annyi kincset gyűjtött Nyár folyamán köpüjébe! Az enyészet bus angyala Végigsivit a táj felett, Am a kis méh vígan éli Amit gyűjtött, mit félretett. * Megértettél, kedves fiam ! ? Megértetted a példaszót ? Ne csupán a rosszat kerüld, De főképen kövesd a jót. Nézd a munkás kis méhikét: Hogy küzd fárad és boldogul! Kövesd fiam, mert boldog az, Aki a jó példán tanul. Te most éled az építés Tavasz-korát s ha megveted Az alapot, úgy lesz hová Hordni szellem kincseidet. Eljön majd a munka kora S kincsedet ha felhalmozod: Az ősz után a telet is Gondok nélkül elvárhatod. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.
