Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

32. szám. NAGY BÁNYA ÉS VIDÉKE 1904. augusztus 7. M Mi ennél mélyebben nem kívánunk behatolni a nemzetiségi kérdésbe, jól meg van az itt magya­rázva. Visszatérve mozgalmas nyári életünkre, any- nyira el van terjedve már annak a hire, hogy a héten egyszerre három színigazgató kérte Nagy­bányát ! Vetélkednek a színi évadért, méhóztatik ezt hallani m. t. közönség, ilyen helyen valóban ki van zárva az ugorka-szezon. De a színi bizottságban volt annyi ügyesség, hogy egyiknek sem Ígérte oda és ezt igen bölcs intézke­désnek találja a krónikás. Különfélék. Hátrálékos előfizetőinket hátralékaik szives le­fizetésére kérjlk. Személyi hírek. Szőke Károly nyugalmazott honvéd- ezredes e hó 4-én, nejével .együtt városunkba érke­zett s pár hetet itt szándékozik tölteni. — Pod- horszky Jószef m. kir. bányaigazgatósági iroda-főnök négyheti tartózkodásra, családjával együtt Maros-Új­várra utazott. — Géresy Kálmán debreczeni kir, tan­kerületi főigazgató a napokban városunkban időzött. — Tordai Imre ipari szakiskolai igazgató Budapestről aug. 7-én d. e. Nagybányára érkezik a czipész-szak- osztály által kérelmezett gépek ügyében. Kinevezés. Várady Erzsébet kolozsvári felsőbb leányiskolái helyettes tanítónőt a vallás- és közokt. miniszter segédtanitónövé nevezte ki. Tiz éves találkozó. Azok, kik 1894-ben junius 25. és 26-án a nagybányai m. kir. állami főgimnázium­ban érettségit tettek, név szerint Bánkos László, Bom- mersbach Lajos, Figuli Lajos, Filep Gyula, Gondos Samu, Gúzsa János, Halmay Imre, Izik Vilmos, Lasz- ' káry Gyula, Nutz Szevér, Petruska Leo, Szüts József (időközben meghalt) Tatár János, Telkes Sándor, ta­lálkozót adtak egymásnak 10 év múlva Nagybányán össze is gyűltek többen az ifjak közül ma a ligetben barátságos poharozás közben emlékeztek meg a régi jó időkről. Azóta ki postás, ki tanár, erdész, orvos, jegyző, ügyvéd stb, lett s megeraberesedtek az ifjak, bár konstatálták, hogy még mindig elég fiatalok és jó kedvvel oszlottak szét, azzal, hogy tizenöt év múlva ismét találkozni fognak, ha élnek. Tanítói gyűlés. A szamosujvári gör. kath. egy­házmegyéhez tartozó szatmár—ugocsamegyei gör. kath. Néptanító-Egyesület évi közgyűlését f, hó 11-én Szinér- váralján tartja meg. A nagybánya—felsőbányái vasút kisajátítási ter­vét a vármegye által kiküldött bizottság e hó 2-ikán megállapította, az összes érdekeltek az építési enge- j délyt megadták s igy az építkezés akadálytalanul ! gyors menetben lebonyolítható. Az árra nézve is csu­pán 1 — 2 birtokossal nem jött létre még az egyezség. Valószínű, hogy szept. közepére a vasút készen lesz. Hímenhír. Faragó Ödön a debreczeni színtársulat nagy tehetségű művésze e hó hó 4-én d. e. 10 óra­kor tartotta esküvőjét Oelberg Jolánnal, néhai Oelberg Oszkár kir. bányaigazgatósági fogalmazó bájos leányá­val. Tanuk voltak a menyasszony részéről Szombat- helyi József földbirtokos, a vőlegény részéről Offner Jó­zsef máv. Budapest jobbparti üzletvezető, a vaskorona- rend és a Ferencz József-rend lovagja, és Komjáthy János kassai színigazgató. Nevető világ czim alatt Vagányi Kálmán felső­bányái főtanitó, ki lapunknak is éveken át munka­társa volt s a Szatmármegyei Naptárban adomákat közölt, egy kötetre terjedő 300 és nehány válogatott adomát fog kiadni 30 éves tanítói működése alkal­mából Különösen az iskolai és tanítói világ köréből úgyszintén a felsőbányái élet eseményeiből vannak merítve az anekdották. A mű Nánásy nyomtatásában fog megjelenni. Ára 2 korona. Csinos vászonkötésben 2 korona 50 fillér. A kötetet Vagányi 2000 tanítvá­nyának és azok kedves szüleinek ajánlja Megrendel­hető a szerzőnél Melegen ajánljuk t. olvasóközönsé­günk pártfogásába. Legközelebb a műből szemelvé­nyeket fogunk hozni. A nagybányai ref. egyházmegye ez idei őszi köz­gyűlését szépt. 6 án Szinérváralján fogja megtartani. Szerencsétlen feldölés. Schönflug Viktor állami építészeti mérnök e hó 3-án Matolcsról P'ehérgyar- matra menet Péchy László szolgabiró fogatával, oly szerencsétlenül dőlt fel, hogy karját eltörte. A súlyo­san sérültet azonnal Budapestre vitték gyógykeze­lés végett. A nagybányai izraelita nőegylet julius hó 23-án tartotta meg minden tekintetben sikerült tánczmulat- ságát a Széchenyi-liget helyiségében. Tiszta jövede­lem 110 korona. Mindazoknak, kik szives megjelené­sükkel, jegymegváltásaikkal és felülfizetéseikkel az est erkölcsi és anyagi sikerét előmozdítani szívesek voltak, ezúttal is hálás köszönetét fejezi ki: az elnökség. Sok a vaddisznó. Felsőbánya környékén tavasz- óta nagyon elszaparodott a vaddisznó csorda, mely nemcsak az amúgy is csekély kukoricza termést ve­szélyezteti, de a belsőségekbe is ellátogat. A város felhívta a vadászat bérlőjét, gróf Károlyi Lajost, hogy hajtóvadászatot tartson, mely hir szerint a legközelebbi vasárnap reggel fog lezajlani. Gyanús haláleset Rogozsán László kincstári bányamunkás szerdán éjjel hirtelen elhalt gyanús kö­rülmények között. Tegnap délután a nagybányai vizs­gálóbíró Szentpétery Ferencz, továbbá dr Herczinger Ferencz főorvos és Nagy János alorvos megejtették a vizsgálatot annak konstatáíásával, hogy halálát a nyak­ér megszakadása okozta. Az ebzárlat fel van oldva, eddig összesen 177 drb kutyát fogtak el. A kóborló kutyákat azonban ebzárlat nélkül is, ezután is elfogják. Ragályos betegségek Újabb megbetegedés aug. 5-én. Varga Géza, téglaszin, czigánytelep, angina ; crup. Drágaság. Odajutottunk a szárazság miatt, hogy ma egy szekér széna 25—30 fit, drága a takarmány, drága a tengeri. Ezzel szemben természetesen olcsóbb a marha, a disznó, juh stb. A zöldség, főzeléknek való szintén folyton drágább, a helyett, hogy olcsóbb volna. Az állatoknak meg annyira lement az ára, hogy egy 150 frtos tehénért pl. 60—80 irtot adnak. Potom áron jutnak a mészárosok a húshoz és mégis a marha 48-52 kr. kg.-ként. borjú 56—60, juh 36—40, sertés 60—70. Jogosan kívánhatnánk, hogy legalább olcsó húst együnk a drágaság idején, mert hiszen a mészárosok olcsó árak mellett is nyerné nek eleget. A városnak kötelessége, negyedévenkint próbavágásokat rendezni s jogában áll a húsnak árát megszabni. Több oldalról vett panaszok és zúgoló­dások alapján kérjük a városi hatóságot, hogy a próbavágást eszközölni szíveskedjék A költői tüzkárosultak részére lapunkhoz követ­kező adományok érkeztek: N. N. Budapestről 10 kor., Carich Ida 4 kor., Révész János 2 kor., Robelly Lajosné 10 kor., összesen 26 korona. A mostani nagy szárazság 1834-hez hasonlít, a mikor volt az u. n. legkisebb vízállás. Ekkor mérték meg a folyók mélységét s ezt 0 foknak veszik. Azóta nem is volt oly alacsonyan a Tisza sem a Duna. Vásárhelyi Gyulának van egy százesztendős régi könyve, melybe bizonyos Kun József jegyezgette 1773-tól kezdve az ö tapasztalatait. »1834. esztendőről — írja a könyv — megjegyezni való, hogy az egész esztendő igen szá­raz volt és eső az egész nyáron legfeljebb három ízbe esett, a gabona átallyán fogva termékeny és meglehe­tős eresztös volt; máié tsak középszerűen termett, sőt a magasabb és soványabb helyekenn meddőn ma­radtak. A szőllő igen szép termésbe volt, annyira hogy Dézma szerént ötven ezer vederre calculálták a ter­mést. October 15-én reggeli 7 és 8 óra kö.zött egy rendkívüli való és még itten a mostani emberek éré­sére nem tapasztalt földrendülés rémitette az ezen vá­ros lakosait, mely oly nagy mértékbe éreztetett, hogy a fennálló emberek is mintegy elkábultak; a nagy kő- házak többnyire mind megrepedtek, sok kémények le rogytak, ez tartott nagy ropogások között mintegy két minutumig.« 100 év előtt pedig 1804 után, 1805- ben (éppen, mint most lesz 1904-után, 1905-ben) nagy drágaság uralkodott. Ezt Írja róla az ócskakönyv: »1805. Ezen esztendőben oly nagy drágaság uralko­dott, melyre a mai emberek nem emlékeznek, a Búzá­nak köble Huszonnégy, a máiénak tizenhat vonás fo- rént volt az ára, egyszóval mindenfélének a legfelsőbb gradusra lépett az ára.« Hát ilyen idő vár reánk is a jövő télen. Műkedvelői előadás. A Nagybányai műkedvelő Társulat Virág Lajos igazgató és Jeney Gyula titkár rendezésével a költői leégettek felsegélyezésére folyó hó 20-án István királykor az »Európa«-szálló dísz­termében szinelőadást fog tartani. Az előadandó színmű czime : Dodó főhadnagy. Pékár Gyulának ez az újdon­sága egy csapással meghódította a fővárosi közönsé­get és folyton a színházak állandó műsorán szerepel. Ragyogó szellemességgel van megírva, ötletekben, humorban és meglepő fordulatokban gazdag. Mindvé­gig fokozza az érdeklődést Azt hisszük, hogy a kö­zönség magas élvezetet fog találni, az előadáson an­nál is inkább, mert a milyen szerencsés a darab meg­választása, éppen olyan a szereplőké is. Főszerepeket játszanak Csatai Janka a »Király «-színház neves színész­nője, kinek színi működéséről a fővárosi lapokban a leghizelgőbb bírálatokat olvashatjuk Az előadás sike­rére biztató körülmény még a Herr er Cesarné szerep­lése, úgyszintén Penty Gizikéé is, aki már félreismer- hetlen tanujelét adta műkedvelői hivatásának. A férfi­szerepeket Csüdör Ferencz, Jeney Gyula, Németh Béla fogják játszani. Súgó: Tamás Béla. Már a koltói le- egettek érdeke is kötelességévé teszi a nagybányai társadalomnak ezen szép vállalkozás teljes támogatá­sát. Ellőadás után tánczmulatság lesz virradtig. Kihirdetés alatt ál anak 1. Marosán Károly Ru­dolf és Fuchs Kóza Karolin nagybányai 2. Laurán Gergely és Tamás Róza nagybányai. 3. Frink József és Korlát Róza nagybányai lakosok. Meghaltak. 184. jul. 16. Nyisztor Mária özv. Zelencz Józsefné, gör. kath. 43 éves, házaló, agyhü- désben. 185. jul. 16. Kertész József, ev. ref. 8 napos fuvaros gyermeke, rángásokban. 186. juh 18. Kis Anna férj. Barcs Tódorné, gör. kath. 40 éves nap­számos tüdőgümőben. 187. jul. 18- Sztanina György, róm. kath. 29 éves, bányász, tüdőgümőkórban. 188. jul. 20. Gorgán János, gör. kath. 4 napos, napszámos gyermeke, koraszületésben. 189. jul. 22. Szász Ilona, gör. kath. két hónapos cseled gyermeke, görcsökben. Mai számunkhoz a »Fölkelő nap országában« czimü japán regényes útirajz első 8 oldalát mellékeltük. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Révész János. vagyok debreczeni theologus; itt ez a barátom Kovács Károly diák. Szupplikánsok vagyunk. — Örvendek a szerencsének. — Nem mondhatná meg nekünk, hogy itthon van-e a méltóságos báró? — Bizonyosan tudom, hogy itthon van. — Na az jó 1 Bizony már két nap óta gyalo­golunk és czudarul kifogytunk a pénzből, meg az­tán éhesek is vagyunk. — Na ha csak az a bajuk, akkor jó helyre jöttek. Azzal az ismeretien karon ragadta Sass Mihály theológus urat s megindult vele a kastély felé. Kovács Károly szerényen hátul kullogott. Útközben Sass Mihály elmondta, hogy ő gaz­dag pap fiú, a ki csak kalandvágyból indult el szupp- likálni. Elmondta, hogy a debreczeni leánvok csak úgy bomlanak érte, mert már köztudomású dolog, hogy egy-két év múlva a szentjánosi papság ő reá vár s az nem megvetendő állapot ám. Egész bizal­masává avatta a szolgálatkész ismeretlent, ki a kas­tély előtt megállva, még csak annyit kérdett Sass Mihály felé fordulva: — Reggeliztek már? Kovács Károly — a szerény szupplikáns — felelt meg e kérdésre: — Igen, — tegnap reggel egy tányér zsen- diezét früstököltünk. — Biz az gyenge früstök volt, jegyezte meg az ismeretlen ur kaczagva. Sass Mihály, méltóságos és lesújtó pillantással mérte végig az élezelődő Kovács Károlyt. — Na itt jobb koszton lesznek. Héj, inas! szólí­tott meg az ismeretlen egy arra ácsorgó lakájt, ve­zesd be ezeket az urakat egy vendégszobába. Aztán én intézkedem a reggeli végett. Hanem igaz az! Mondja csak domine Sass, milyenképpen óhajt reg­gelizni : urasan, vagy csak közönségesen ? Sass Mihály egv perczig titubálva, állva és magába szállva elmélkedett a feltett kérdés mély jelentőségén s aztán büszkén veté oda : — Urasan? — És Ön? fordult mosolyogva az ismeretlen Kovács Károly szuplikáns felé. Kovács Károly szupplikáns meglehetős ravasz, körültekintő úri ember volt. Aztán meg annyit ol­vasott már a nagy Wesselényi báró felől, hogy út­közben rájött, hogy a délezeg, erőteljes férfiú, azzal a mély csengésű, bűvös hanggal, azokkal a nemes tüzü szemekkel nem lehet más, mint korának nagy szónoka, maga a kastély tulajdonosa. Mikor pedig látja a parancsoló hangra elősiető szolga alázatos meghajlását, tisztában volt vele, hogy feltevése egé­szen alapos. Országos hire lévén annak is, hogy Wesselényi báró mennyire barátja a tréfának, a fur­fangos kérdés élét mindjárt felfedezte s ezért aláza­tosan felelt: — Én csak úgy közönséges szeretnék regge­lizni méltóságos uram ! A báró — mert ő volt — vidám nevetéssel szökött fel a lépcsőzeten s vissza kiáltott: — No majd az ebédlőben találkozunk. Sass Mihály hüledezve állott meg. — Hát a nagy Wesselényi báró volt ez. az izé — — ez az ur ? kérdé az inastól, ki szobájukba vezette.-- Ő méltósága volt, felelt az. Sass Mihály megvakarta a fejét. — A menydörgős menykő üssön belém, ha gondoltam! Kovács Károly ravasz mosolylyal szólt: — Könnyű neked, te mámmá mégis urasan fogsz reggelizni! Alig tiz perez múlva egy másik inas jött, ki a két szupplikánst a kastély díszes ebédlőjébe vezette. Az asztal két személyre volt megtérítve s a lakáj kimutatta a Sass Mihály és Kovács Károly helyeit. Mind a kettőnek ott volt a reggelije is már. Sass Mihálynak egy csésze csokoládé, piskó­tákkal, Kovács Károlynak pedig finom sonkaszele­tek, hideg sültek, sajtok és egy hatalmas üveg vil­logó bor állott rendelkezésére. — Tessék, szólt az inas, ez az uras reggeli a tiszteletes ur részére; a diák ur számára pedig ez a másik teríték . . . Kovács Károly farkas étvágygyal fogott a maga reggelijéhez, Sass Mihály pedig fanyar képpel vette kezébe a piskótákat. És nagy rezignáczióval kezdte azt mártogatni a csokoládéba. A báró is megérkezett és helyet foglalva egy nagy karos székben, kedélyes társalgást kezdett a szentjánosi pap fiával. Ez a csokoládét mártogatva, titkon sóvárgó pillantásokat vetett Kovács Károly felé, a ki csak úgy turkált a pecsenyék között s közben egy-egy pohár jó bort eregetett be a sonka­szeletek tetejére. Egyszer aztán kiürült a csokoládés csésze Sass Mihály theológus előtt. — Na, biztatá kedélyes mosolylyal Wesselényi az urasan reggeliző szupplikánst, — ösmeri tán domine a latin közmondást: post coenam stabis, aut passus miile meabis. Evés után állj, vagy ezer lépést csinálj. Hát nem volna kedve egyet sétálni a kertben? Sass Mihály megvakarta fejét. Mosolygott, egy­szer aztán kitört belőle a debreczeni diák humor. — A kertbe nem — méltóságos báró, hanem az éléskamarába szívesen besétálnék. Wesselényi báró jókedvűen kaczagott fel s megveregette a diák vállát. Aztán intett a lakájnak, hogy hozza elé Sass Mihály részére a közönséges fölöstököt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom